Hogyan kell felkészíteniük a szülőknek az iskolatáskáját alig bíró, jó esetben hétéves gyermeket arra, hogy ezentúl az élete teljesen másról fog szólni? Eddig volt a játék, most kezdődik a kemény tanulás
. És mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik ugyan nem most lépik át először az intézmény küszöbét, de ismét be kell ülniük az iskolapadba, ami, valljuk be, sokszor nagyon nem egyszerű feladat. Szakértővel beszélgettünk az iskolakezdés lelki momentumairól.
Korábbi cikkünkben tippeket adtunk arra, hogy hogyan lehet túlélni a gyermek hisztijével és a szülő lelkiismeret-furdalásával terhelt bölcsődei-óvodai beszoktatás nyomasztó időszakát. Ebben az írásban azoknak a szülőknek igyekszünk segíteni, akiknek a gyermeke most kezdi az iskolát, vagy ugyan nem most lépi át először életében az intézmény küszöbét, de ismét be kell ülnie az iskolapadba, ami, valljuk be, sokszor nagyon nem egyszerű feladat. Hogyan tudjuk szülőként megkönnyíteni a kezdést vagy a visszaállást? Erről kérdeztük dr. Eigner Bernadett pszichopedagógust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (ELTE BGGYK) PhD egyetemi adjunktusát. Remek tippeket kaptunk a szakértőtől.
– Hogyan lehet felkészíteni az iskolatáskáját alig bíró, jó esetben hétéves gyermeket arra, hogy ezentúl az élete teljesen másról fog szólni? Eddig volt a játék, most kezdődik a kemény tanulás. Hogyan lehet szülőként a jövőt jól lefesteni az óvodához szokott gyermeknek, amikor csak homályos képe van arról, mi is kezdődik most?
– Ez azért nem jelenik meg ilyen élesen. Az óvodák egyrészt előszeretettel alkalmaznak iskola-előkészítő foglalkozásokat, másrészt egészséges esetben addigra már a gyerek is eljut az érésnek, fejlődésnek arra a fokára, hogy élvezze magát a tanulást. Sokan ilyenkor szinte már írnak és olvasnak, betűket ismernek, vágynak a tudásra, az ismeretekre, arra az izgalmas kalandra, amit a világ felfedezése jelent. Ezt a tudásvágyat, kíváncsiságot, érdeklődést a világ dolgai iránt csak az iskola szokta elrontani. Sok iskola is indít iskola-előkészítő foglalkozásokat, amelyek előkészíthetik a gyerekeket nemcsak az iskolára, hanem az új környezetre, az új emberek megismerésére, és akkor már nem lesz olyan ijesztően ismeretlen az egész. A jó iskolában a tanulás egyébként játékos, vagy az kellene, hogy legyen, főleg eleinte. Nagyon fontosnak tartom a jó tanító vagy tanító néni megtalálását, aki elfogadja és támogatja a gyereket, mert a gyerek elsősorban az ő, illetve szülei kedvéért fog majd tanulni, elvárásokat teljesíteni.
– Ehhez azonban nagyfokú érettségre van szükség.
– Az „iskolakészségnek” sok kritériuma van, amelyet az óvodák az utolsó évben vizsgálnak is. Akiket még éretlennek találnak, azoknak a pedagógiai szakszolgálatban a nevelési tanácsadás keretében nyújtanak segítséget. Ezt fontos tehát észrevenni, szülőnek, óvodapedagógusnak egyaránt, mert ha nem érett még a gyermek, akkor nagyon sok kudarcot fog megélni, ami tovább rontja majd fejlődési esélyeit, teljesítményét, és következményesen lelkileg is megterheli, akár érzelmi és viselkedésproblémák, zavarok is jelentkezhetnek.
– Új élethelyzet, megfelelési és teljesítménykényszer – ezekkel az érzésekkel valószínűleg az iskolában fog komolyabban találkozni a gyermek. Mi a helyes szülői magatartás?
– Úgy látom, és ezt az utánkövetéses kutatásom tapasztalatai is megerősítették, hogy sajnos nem először fog ezekkel az érzésekkel találkozni az iskolás gyerek, mert ezek már óvodáskorban is megjelennek a gyerekek többségénél. A társadalmi és szülői elvárások nyomása alatt a gyermek megnyomorodhat, állandó feszültség jellemzi, szorong, készenlétben áll, szinte várva a negatív visszajelzéseket, kudarcokat. Nem teszünk jót a gyerekkel. Ne a teljesítmény legyen a fontos, az úgyis jön magától, ha a gyermek szerető, elfogadó és lehetőségeket nyújtó környezetben nevelkedik, és rendben vannak a tanuláshoz szükséges képességei is. Ezt egyébként szintén ki kellene szűrni – ez az úgynevezett tanulási zavar veszélyeztetettség – már az óvodában, és specifikus terápiában részesíteni a gyermeket.
– Mi a helyzet a különórákkal? A szülők gyakran úgy érzik, akkor vizsgáznak jól szülőként, ha különórákra viszik a gyermeket.
– Fontos, hogy csak annyit követeljünk a gyermektől, amennyire képes, amit örömmel, nem túl nagy megterheléssel produkálni tud. Sokkal fontosabb, hogy élvezze magát a tanulást, a tudás örömét, a felfedezések izgalmát, hogy szeressen iskolába járni, legyenek barátai, szívesen vegyen részt az iskola életében. Nem kell rögtön mindenféle különórával meg nyelvórákkal túlterhelni, ráér az később is. Lényeg az öröm, a kapcsolatok, a testi-lelki egészség. Az iskolában elsőben tilos osztályozni, de sajnos mindenféle körmönfont módokon (például varangyos béka az egyes, tündér az ötös) mégis értékelnek a tanítók, amit nem tartok jónak. És a szülő se ezeket figyelje, hogy hány tündér és hány varangy, mert nem ezen múlik a dolog, hanem azt, hogy jól érzi-e a gyerek magát vagy sem. Emellett pedig tartsunk szoros és jó kapcsolatot az iskolával, a tanítóval.
– Hogyan kell segíteni azokat a gyermekeket, akik költözés, vagy egyéb más körülmény miatt új intézményben kezdik az évet?
– Ez nyilván nem könnyű a gyermek számára. Ne legyen teljesen elfelejtve a régi suli, a régi kapcsolatok, barátságok, élmények, lehessen ezekre emlékezni, ezekről beszélni, esetleg fenntartani némelyiket. Nem könnyű a beilleszkedés – egy felnőttnek sem az egy vadidegen munkahelyre –, tehát legyünk türelmesek és elfogadóak, de semmiképpen se erőszakosak, ne legyen mindig téma a beilleszkedés, hogy most már hány új barátod van, bízzuk ezt a gyerekre. Segítsünk, ha kéri a segítségünket. A tanítókkal, tanárokkal is beszéljünk erről, mutassuk be előzetesen a gyerekünket. Otthon mindig hallgassuk meg, ha az új élményeiről beszél, vagy ha egyáltalán nem beszél, az is tűnjön fel. Iskolán belül is vannak egyébként olyan segítő szakemberek, akikhez szükség esetén fordulni lehet, például iskolapszichológus, iskolai pszichopedagógus vagy mentálhigiénés szakember.
Forrás:mno.hu