A francia impresszionizmus egyik legnagyobb alakja, Claude Monet, 1840. November 14-én született Párizsban, de a Szajna torkolatában fekvő Le Havre kikötővárosában nőtt fel. Kamaszkorában úgy keresett pénzt, hogy az utcán karikatúrákat és portrékat rajzolt, így ismerte fel tehetségét Eugene Boudin festőművész, aki mentora lett és bevezette a festészet rejtelmeibe.
Monet anyja halála után otthagyta az iskolát és nagynénjéhez költözött Párizsba. A fiatal festők szokásával ellentétben nem a Louvre-ban másolta régi korok mestereit, hanem ablakában ülve azt festette, amit látott, idővel megismerkedett Constant Troyonnal, a barbizoni tájképfestők mesterével, majd Camille Pissarróval is.
1861-ben behívták katonának és Algériába vezényelték. Apja felajánlotta, hogy megváltja a szolgálat alól, ha felhagy a festészettel, de Monet ezt visszautasította. Egy év múlva, amikor a helyőrségben tífuszt kapott, nagynénje szabadította ki azzal a feltétellel, hogy beiratkozik egy festészeti akadémiára.
Az Algériában töltött idő meghatározó pontja volt Monet későbbi művészetének,
Afrika élénk színei erősen hatottak festészetére. A formális képzéssel gyorsan megcsömörlött, s a svájci Charles Gleyre iskolájába iratkozott be, itt ismerkedett meg Auguste Renoirral és Alfred Sisley-vel. A fiatal festők Edouard Manet-t tartották vezérüknek, noha ő nem értett egyet művészeti elveikkel. Monet és társai a Visszautasítottak Szalonjához csatlakoztak és a fontainebleau-i erdőbe jártak tájképeket festeni. Az akadémikus nézeteket képviselő Szalon kiállításaira beküldött képeit sorra elutasították, az elkeseredett és eladósodott Monet 1868-ban öngyilkosságot kísérelt meg és a Szajnába vetette magát, de szerencsére kimentették.
Forrás: fidelio.hu