Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dániel harmadik kötetének dedikálással egybekötött bemutatója november 15-én, csütörtökön 17.30-kor lesz az Uránia Nemzeti Filmszínház kávézójában (Budapest VIII., Rákóczi út  21.). A szerzővel Boldizsár Ildikó, a Magvető Kiadó szerkesztője beszélget. Közreműködik Mácsai Pál színművész. Előző kötetek:

 
– Bögre azúr (1999) – már hangoskönyv formátumban is hozzáférhető, a verseket a szerző olvassa föl
– Túl a Maszat-hegyen (2003)
 
 
Egy szeretnivaló könyv – a litera.hu kritikája a Túl a Maszat-hegyen című könyvről (részlet):
 
"Szülők és gyermekek együtt olvassák majd, illetve borítékolható, hogy értelmiségi anyukák ebből a könyvből fognak esténként felolvasni csemetéiknek. A "Maszat-hegy" ugyanis egyaránt élvezetes olvasmány minden generáció számára. Az, hogy formailag tökéletesen van megírva, valószínűleg nem újdonság: egyetlenegyszer sem éreztem, hogy ez és ez a rím kényszerből született, hogy jöhetne jobb. Persze hemzseg a szöveg a rontott, vagyis a kecske-, kancsal-, ferde-, satöbbi rímektől, de azok is mindig ott vannak a helyükön, egyszer sem érezni, hogy a dalnok fárad. Ugyanaz a báj jellemzi ezt a kötetet is, mint az elsőt (Bögre azúr)."
 
 
Varró Dániel: Mozi
(vers az új kötetből) 
 
Gyere, nevető szemü, airwaves leheletü! Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban, ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.
 
Gyere na, hisz íme, a nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld, és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te –
mennek már odabent, gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
 
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat, és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
 
Betege vagyok a szerelemnek, a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy –
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad, olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.

Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szive teli szerelemmel.

 

Cicamica, mit tegyek, annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere, szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben. 

 
Forrás: kultura.hu