A környezetszennyezés változatos formákban veszélyezteti a természetet és a benne élők egészségét. Mindig vannak olyan slágertémák, amelyek az adott időszakban a többinél is aggályosabbnak vagy sürgetőbbnek tűnnek, ezért nagyobb figyelem is vetül rájuk. A hetvenes években a savas eső okozta a legtöbb fejtörést a környezetvédőknek, a nyolcvanasokban az ózonréteg elvékonyodását okozó CFC-gázok. Szerencsére mindkét fronton sikerült látványos javulást elérni, részben éppen a nagy érdeklődésnek és az annak hatására megszületett nemzetközi összefogásnak köszönhetően.

Manapság – a klímaváltozás még komolyabb fenyegetése mellett – a műanyag szemét problémájával van tele a zöld ügyekre fogékonyak hírfolyama. Sorra születnek a tanulmányok a szennyezés egyre növekvő mértékéről, na meg a jogszabályok az eldobható műanyag termékek betiltásáról. Az utóbbi néhány évben különösen a mikroműanyagok, azaz az 5 milliméternél kisebbre töredező plasztikdarabkák borzolják a kedélyeket: ma már tudjuk, hogy ezek a szabad szemmel általában észrevehetetlen műanyagok szinte mindenhol megtalálhatók az Alpoktól az Északi-sarkvidékig, az óceánok legmélyétől az ivóvízig, de még az asztali sóban is. Ma már arra is van bizonyíték, hogy az eső is jelentős mennyiségű műanyagot tartalmaz, amely a vízzel együtt záporozik vissza a földre.

Az égből is műanyag hullik

A Science folyóiratban egy közelmúltban megjelen tanulmányban amerikai kutatók arról számolnak be, hogy 14 hónapon át gyűjtöttek esővíz- és levegőmintákat az Egyesült Államok nyugati részén, 11 nemzeti park területén, majd megvizsgálták, mit találni bennük.

A minták 98 százaléka tartalmazott mikroműanyagot, amely átlagosan a begyűjtött részecskék 4 százalékát tette ki. Ebből a vízmintákban 66, a levegőmintákban 70 százalékot a nagyrészt poliészter ruhákból származó mikroszálak adtak. A számításaik szerint csak a vizsgált területekre – amelyek az ország teljes területének 6 százalékát teszik ki – évente ezer tonna műanyag hullik apró darabkákban. Ez olyan, mintha évi 120 millió műanyag flakon záporozna le az égből.

A valós számok még magasabbak lehetnek, mert a kutatók műszerei nem voltak alkalmasak az áttetsző és a fehér darabkák megszámolására. És persze a még kisebb nanoműanyagok azonosítására sem, amelyek ettől még jó eséllyel szintén ott lehetnek, miután a mikroműanyag darabkák még kisebb részekre esnek szét.

A kutatás egyik meglepő eredménye, hogy a minták 30 százalékát mikrogyöngyök adták. Ezeknek a használatát a kozmetikumokban már 2015-ben betiltották az Egyesült Államokban, és a most talált mikrogyöngyök jórészt kisebbek is voltak, mint amekkorák az ilyen termékekbe kerültek a tiltás előtt. Ezért ezek a kutatók feltételezése szerint ipari festékekből és bevonóanyagokból származhatnak – ha további kutatások igazolják, hogy ez a helyzet, a szépségiparhoz hasonlóan a festékiparban is felmerülhet a mikrogyöngyök tiltásának szükségessége.

Bővebben: https://telex.hu/tudomany/2020/09/28/a-muanyag-eso-az-uj-savas-eso?fbclid=IwAR2VIngd-TQ

Forrás: telex.hu