Baj-e, ha haragszunk a kialakult helyzet miatt? Miért kezeli valaki jobban, valaki rosszabbul a nehézségeket? Hogyan érhetjük el belső erőforrásainkat? Elekes Szende pszichológus többek között ezekről írt a RomKat.ro erdélyi katolikus portálon.
Idén tavasszal egy korábban nem látott kihívással találtuk szemben magunkat: az először csak távoli problémának tűnő koronavírus-járvány egyszer csak a mindennapjaink részévé vált. Az életünk fenyegetettségétől való félelem és az ebből fakadó intézkedések jelentős mértékben átrendezték a korábbi életvitelünket.
A 2020-ra betervezett programjaink néhány nap leforgása alatt füstbe mentek, és szembesültünk azzal, hogy nem minden rajtunk múlik. A bizonytalanság és a sokrétű változások nagymértékben próbára tették alkalmazkodóképességünket – gondoljunk csak a kisgyerekes családokra, ahol a tavaszi lezárás idején a szülőknek egyszerre kellett a munkájukban és gyermekeik digitális oktatásában helytállni. A tavaszi állapot, a helyzet ismeretlenségéből kifolyólag, tekinthető egyfajta krízisnek, hisz nem tudtuk, mivel állunk szemben, és hogyan fogunk tudni megküzdeni vele.
Azóta a vírus és a különböző járványügyi intézkedések egyre inkább az életünk részévé váltak. Már nem olvasunk el minden hírt, nem hallgatunk meg minden sajtótájékoztatót, és egyre többen tapasztaljuk meg a saját bőrünkön is a betegség erősebb-gyengébb lefolyását. Viszont a járványügyi helyzet romlása miatt a fenyegetettség érzése nem szűnt meg bennünk, és ehhez hozzáadódik az egzisztenciális fenyegetettség, amit sokan átélnek a munkájuk elvesztése vagy az elvesztésétől való félelem miatt.
A különböző korlátozó intézkedések, a napról napra változó előírások és a személyes jelenlét helyét átvevő „online” működésmód egyfajta krónikus stresszként vannak jelen az életünkben.
A vírushelyzetre és a különböző intézkedésekre adott reakciók széles skálájával találkozhatunk. Egyik szélsőség, hogy valaki egyszerűen tagadja a vírus létét, súlyosságát; mások dühösek az államra a korlátozások miatt. Ezzel ellentétben vannak, akiket eláraszt a szorongás: minden hírt elolvasnak, görcsösen próbálnak megfelelni minden egészségügyi előírásnak, testi tüneteik vannak.
Fontos leszögezni, hogy ebben a komplex, kihívást jelentő helyzetben
érthető és egészséges reakció, hogy negatív érzelmeket élünk át: aggódunk a szeretteinkért és önmagunkért, bosszankodunk, szomorúak vagyunk stb. Ezek az érzelmi reakciók, ha nem túl intenzívek, segítik a helyzethez való alkalmazkodást.
A kérdés az, hogy ezeket az érzelmeket mennyire tudjuk „kordában tartani”, szabályozni, vagy eluralkodnak rajtunk és akadályoznak a hétköznapi működésünkben.
Azt, hogy egy adott helyzet milyen és mennyire intenzív reakciókat vált ki belőlünk, kutatások szerint elsősorban a gondolkodásunk határozza meg.
Forrás: www.magyarkurir.hu