Újabb, a hallgatói szerződés felülvizsgálatát érintő indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz (Ab) Szabó Máté. Az alapvető jogok biztosa szerint továbbra is aránytalan jogkorlátozással járnak a szerződés kötelező feltételei, így különösen a hosszú időtartamú és általános hazai munkavégzési kötelezettség előírása.
Szabó Máté szeptember 2-án nyilvánosságra hozott indítványában arra kéri az Ab-t, vizsgálja, majd semmisítse meg felsőoktatási törvény hallgatói ösztöndíjszerződésre vonatkozó valamennyi rendelkezését.
Az ombudsman indoklása szerint azok ellentétesek több, az Alaptörvényben foglalt joggal, így az emberi méltósághoz, a képesség szerint hozzáférhető felsőoktatáshoz, a munka és a foglalkoztatás szabad megválasztásához, valamint a munkafeltételekhez való joggal.
Szabó Máté indítványában utalt arra: az Országgyűlés korábban csak az indítványában foglalt és az Alkotmánybíróság által kifogásolt formai aggályokat orvosolta, mikor a szabályozást július 12-ei hatállyal törvényi szintre emelte, „az előző indítványban jelzett tartalmi aggályok azonban továbbra is fennállnak, így ismételt indítvánnyal fordulok az Alkotmánybírósághoz” – áll a dokumentumban.
Az ombudsman fenntartja, hogy „a hallgatói ösztöndíjszerződés – amennyiben egyáltalán szerződésnek tekinthető – továbbra is atipikus szerződésnek minősül, amelyben a szerződő felek mellérendeltsége legfeljebb látszólagos, a hallgató és az állam ugyanis nyilvánvalóan nincsenek azonos pozícióban”.
Kiemelte: a hallgatói szerződés nem hasonlítható össze a tanulmányi szerződéssel: előbbi megkötése során ugyanis az „önkéntesség is relatívnak minősül”: csak azon hallgatók számára önkéntes döntés, akik egyébként olyan kedvező anyagi helyzetben vannak, hogy képesek lennének vállalni állami segítség nélkül is tanulmányaik költségeit.
Az ombudsman a dokumentumban hangsúlyozta: a felsőoktatási tanulmányok finanszírozásához nyújtott állami segítség, az ösztöndíjfizetés, a költségek teljes vagy részleges átvállalása nem állami adomány, hanem a felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférést és esélyegyenlőséget szolgáló alkotmányos állami kötelezettség.
A hallgatót kötelezik, az állam csak „törekszik”
Szabó Máté kifogásként emelte, hogy a hallgatói ösztöndíjszerződésben a hallgató egyoldalú kötelezettséget vállal. Míg a hallgató kötelezi magát arra, hogy az oklevél megszerzését követő húsz éven belül az általa állami ösztöndíjjal folytatott tanulmányok ideje kétszeresének megfelelő időtartamban hazai munkaviszonyt létesít, fenntart vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytat, az állam pusztán foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva „törekszik” arra, hogy a magyar állami ösztöndíjas hallgató számára a magyar állami ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson. Azaz a végzett hallgató adott esetben a szakterületén kívül is köteles hazai foglalkoztatónál elhelyezkedni. „A szabályozás abszurditását mutatja, hogy a hazai álláskeresés időtartama például beleszámít a kötelező hazai foglalkoztatási időbe, ezzel az esetleg sikeres külföldi munkavállalás helyett a felsőoktatási törvény megoldása adott esetben tétlenségre »motiválhatja« a végzett hallgatót” – állítja az ombudsman. Hozzátette: a diplomás fiatalok hazai munkavállalása az ösztöndíjszerződésben foglalt kitételeken kívül számos állami, foglalkoztatáspolitikai intézkedéssel elősegíthető – például az egyes szakmák és hivatások pályamodelljeinek kialakításával, vonzóbbá tételével. „Mindezek alapján az ösztöndíjszerződésben előírt jogkorlátozás álláspontom szerint nem minősíthető elengedhetetlenül szükségesnek, sőt feltétlenül alkalmas eszköznek sem a diplomás fiatalok hazai munkavállalásának elősegítése szempontjából” – olvasható az indítványban.
Uniós jogot is sért a korlátozás
A hallgatói szerződésben foglalt jelentős időtartamra szóló hazai munkavégzési kötelezettség előírása komoly jogi aggályokat vet fel a szabad mozgáshoz való uniós alapszabadság, a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog szempontjából is. „Az államilag finanszírozott hallgatók ugyanis kénytelenek lennének már előzetesen és viszonylag hosszú időre lemondani arról, hogy diplomájuk megszerzése után teljes körűen gyakorolják az uniós polgárságból fakadó szabad mozgáshoz való jogukat” – összegez Szabó Máté.
Hiányos a fiatalok tájékoztatása
Az alapvető jogok biztosa egy másik, szintén a napokban nyilvánosságra hozott közleményében azt is kifogásolja: a felsőoktatásból kiszoruló diákokat nem tájékoztatják megfelelően. Szabó Máté úgy véli: nincsenek a továbbtanulással vagy a foglalkozásválasztással kapcsolatos olyan világos, könnyen hozzáférhető tájékoztatók, amelyek alapján felelős döntést hozhatnának a fiatalok.
{module Forrás: edupress}