Moliere: Tartuffe

Cselekményvázlat olvasónaplóhoz

Személyek

PERNELLE ASSZONY, Orgon anyja

ORGON, Elmira férje

ELMIRA, Orgon felesége

DAMIS, Orgon fia

MARIANE, Orgon lánya, Valér szerelme

VALÉR, Mariane szerelme

CLÉANTE, Orgon sógora

TARTUFFE, álszent

DORINE, Mariane komornája

LOJÁLIS ÚR, törvényszolga

RENDÕRHADNAGY

FLIPOTE, Pernelle asszony szolgálója

Történik Párizsban, Orgon házában

ELSÕ FELVONÁS

A mû elsõ felvonása az expozíció. Moliere egy családi veszekedéssel indít. Pernelle asszony bírálja menye s családtagjai viselkedését s életvitelét.

„Mert ami itt folyik, már nem is nézhetem.

Törõdtök is vele, hogy mi tetszik nekem!”

Az öregasszony csak mondja a magáét, mindenikbe belefojtja a szót. Beszél Tartuffe-rõl is, példaként állítja a család elé, s hiába bizonygatják, hogy Tartuffe álszent, kitart a maga igaza mellett, majd szolgájával, Flipote-tal elhagyja az Orgon házat.

” Az jó ember, lehet adni az õ szavára,

És én nem tûrhetem – mert elönt a harag –

Hogy megtámadják õt az ilyen szamarak.”

A második jelenetben Cléante és Dorine, a komorna beszélget. Orgonról szól Dorine, és megtudhatjuk, hogy Orgon nagyon megváltozott, amióta Tartuffe-öt a kegyeibe fogadta.

„De amióta így Tartuffe-ért odavan,

Egész megváltozott: buta, gyámoltalan.

Testvérnek nevezi, s nem drágább a családja,

Sem anyja, hitvese, sem saját fia, lánya.”

Mindent megad az álszentnek, dicsõíti, „…úgy bánik vele, akár egy szeretõvel”, az asztalnál neki adja a fõhelyet, holott ez Orgont illetné meg. S ez mind nem elég, erkölcsöt prédikál, s leckéztet. Szinte már õ a családfõ.

A harmadik jelenetben megtudjuk, hogy Orgon leánya kezét Valérnak ígérte.

A negyedik jelenet alátámasztja a második jelenetben elhangzottakat. Orgon hazatér, s érdeklõdik háznépe sorsa felõl.

„Tegnapelõtt az úrnõt nagy láz verte le

S egész különösen fájt estig a feje.

És Tartuffe?

Tartuffe? Ó nincs semmi baja, megvan.

Csak hízik és dagad, az arca majd kicsattan.

Szegény!…”

Orgont nem érdekli semmi más, csak Tartuffe. Felesége lázát tudomásul sem veszi, mindig Tartuffe felõl érdeklõdik. Humoros jelenet ez, s látszik Orgon mennyire odavan szentéért.

Az ötödik jelenetben Orgon és Cléante beszélget. Cléante szemére veti Orgonnak:

„Lehet-e, mondd, hogy egy férfi bûvöljön el,

Hogy minden egyebet így végképp feledel?”

Megismerhetjük Orgon véleményét is Tartuffe-rõl. Õ emelte ki a nyomorból, mikor a templomban találkoztak. Elmondja mily áhítatosan s hevesen imádkozott Tartuffe.

„Õ mindenre figyel s fõleg a feleségem

Érdekli õt az én jó hírem érdekében.

Mindig megmondja, hogy ki vetett rá szemet:

Soha nem én vagyok, õ a féltékenyebb.”

Cléante hiába próbálja meggyõzni, hogy Tartuffe egy álszent, de nem sikerül neki. Sõt, még leánya s Valér esküvõjén is gondolkozik, s a kérdést függõben hagyja.

MÁSODIK FELVONÁS

Az elsõ jelenetben mindjárt választ is kaphatunk arra, hogy miért habozik Orgon Valérhoz adni a lányát. Mariane-t Tartuffe-höz akarja feleségül adni, s a bonyodalom itt kezdõdik.

„Ez már okos beszéd. Szóld róla azt, ha kérdem,

Hogy ragyog rajta a magasabbrendû érdem,

Hogy máris meghatott és elõre örül

A szíved is, hogy õt választom férjedül.”

Szegény leány szóhoz sem jut a megrökönyödéstõl. Ám van ki helyette szóljon. Dorine beszédjük közben belopakodott a szobába, s már nem bírja tovább, közbeszól.

„Igazán nem tudom, hogy ez a furcsa nász

Valami kósza hír vagy csak találgatás,

De ha ilyesmirõl beszéltek, csak nevettem:

Az ilyen házasság, azt mondtam, lehetetlen.”

Dorine pöröl az úrral a házasság ellen, majd Ogron elmegy.

A második jelenetben Dorine szemrehányást tesz Mariane-nak, hogy miért nem védekezett az apja óhaja ellen.

„De fölöttünk olyan nagy az apai kényszer –

Nincs, aki ellene megszólalni merészel.”

Mariane csak ölbetett kézzel ül, nem mer felszólalni a házasság ellen. Dorine csak úgy tudja cselekvésre késztetni, hogy kigúnyolja.

„Legyen, kisasszony, a Tartuffe úré. Megértem.

Nincs értelme, hogy én e frigyrõl lebeszéljem.

Küzdjek vágyai ellen? Nincs rá okom:

Meglátja, sok elõnyt hoz e lakodalom.”

Mariane kétségbe esik:

„Kérlek hagyd abba már! Csak bosszantasz te is!

Hogy védekezhetem e nász ellen? Segíts!

Megadom magamat – mond meg, hogy mit csináljak?”

A negyedik jelenetben megjelenik Valér is. Jól összevesznek, holott mindkettõn látszik, hogy szereti a másikat. Dorine végül is kibékíti õket, s megegyeznek, hogy Mariane-nak bele kell egyeznie a házasságba, hogy idõt nyerjenek.

HARMADIK FELVONÁS

Az elsõ jelenetben Dorine beszélni akar Tartuffe-fel, Damis pedig, hogy kihallgassa beszédjüket elrejtõzik.

A második jelenetben megérkezik a fõhõs, Tartuffe és segítõje Lõrinc. Meglátva Dorine-t, így szól:

„Már elrakhatod az ostort s a szõrcsuhámat.

Reméljük, hogy az ég malasztja rád kiárad.

Ha keresnek, megyek a rabokhoz, mai

Kis adományomat köztük szétosztani.”

De a komornát ily beszéddel nem téveszti meg. Tartuffe kéri, takarja el kebleit, mert ha ránéz, már elönti a borzalom. Dorine pedig átadja úrnõje üzenetét, hogy nemsokára érkezik, s megbeszélnivalója lenne Tartuffefel.

A harmadik jelenetben Elmira s Tartuffe érdekes párbeszédének lehetünk tanúi.Tartuffe hevesen ostromolja Elmirát, egyre közelebb ül hozzá, mellkendõjét babrálja stb. Majd hevesen szerelmet vall. Elmira azt mondja, nem szól errõl urának, ha Tartuffe rábeszéli õt, hogy tartsa meg Mariane és Valér esküvõjét. Ám Damis nem bírja tovább, s kilép a kis szobából, hol eddig rejtõzött.

” Nem anyám, nem, ez nem maradhat titokban

Mindent hallottam itt, napnál világosabban.”

Elmira hiába csitítja, fia nem hallgat rá. Ekkor érkezik apja, kinek Damis mindent elmond.

A hatodik jelenetben Tartuffe megvédi magát, elvállalva a világ minden bûnét, önmagát állítva szenvedõ alanynak, s oly annyira tökéletesen bizonygatja szentségét, hogy Orgon elûzi fiát házából. Sõt, leányát is még aznap este férjhez akarja adni az álszenthez.

A hetedik jelenetben Orgon és Tartuffe beszélnek. Orgon teljesen fel van dúlva, hogy miként merték így megrágalmazni a szent Tartuffe-öt. Tartuffe el akar menni a házból, de természetesen tudja, hogy Orgon úgysem engedi, s Orgon felindultságában ráírja minden vagyonát.

„Szegény! Intézzük el írásban az ügyet,

Hogy megpukkadnának sorban az irigyek.”

NEGYEDIK FELVONÁS

Az elsõ jelenetben Cléante megpróbálja meggyõzni Taruffe-öt, hogy hagyjon fel a komédiázással, s engedje haza jönni Damist, s ne fogadja el Mariane kezét. Tartuffe ügyesen kibújik a felelõsség alól, majd vallásos dolgára fogva otthagyja az elképedt Cléante-t.

A harmadik jelenetben összefog a család, s közös erõvel próbálják meggyõzni Orgont, hogy álljon el a szándékától. Majd Elmira tesz egy ajánlatot férjének. Hallgassa meg miként beszél vele Tartuffe, akkor talán elhiszi milyen álszent egy alak. Tehát Elmira hívatja Tartuffe-öt, és férjét bebújtatja az asztal alá, hogy tanúja legyen az igazságnak.

Az ötödik jelenetben megérkezik Tartuffe. Elmira ügyesen játsza a szerelmes asszonyt, Tartuffe eleinte húzódzkodik, de majd bevallja szerelmét, sõt Elmirától bizonyítékot kér szerelmére…

„Igaz, hogy tiltva van egynémely élvezet,

De alkudozni az Istennel is lehet…

… Töltse be vágyamat, s ne féljen, asszonyom:

Én felelek ezért, s a bûnt elvállalom.”

Elmira egyre jobban kétségbe esik, egyfolytában köhög, hogy férjét elõhívja az asztal alól, de Orgon tovább lapul, sõt már kopogtat az asztalon. Végül megadja magát Tartuffe óhajának, s ekkor bújik elõ Orgon az asztal alól. Tartuffe nem látja Orgont, s mikor át akarja ölelni Elmirát veszi csak észre.

” Hogy elragadja önt e mohó szenvedély!

Ó,ó, a szent! Nekem már hiába beszél!

Ilyen könnyen esik bûnbe? No szép bitangság,

Nõül venni a lányt s elcsábítani az anyját!”

Orgon kidobja Tartuffe-öt, csakhogy az álszent nevén van már a ház.

ÖTÖDIK FELVONÁS

Tartuffe ellopott egy kazettát is, mely Orgon barátjáé volt, és az iratait rejtette. Damis is visszatér, és elfelejtve sérelmeit, melyeket apjától kapott, szét akarja szaggatni Tartuffe-öt. Megérkezik Pernelle asszony, aki váltig állítja, hogy Tartuffe ártatlan.

” Nem, fiam, én nem hihetem sehogy sem,

Hogy része van neki egy rossz cselekedetben.”

” A látszat, istenem, gyakran tévútra visz.

S hányszor csalódhatik az ember szeme is!”

Bár a helyzet nem éppen nevetni való, Moliere megfûszerezi ezt a részt egy kis humorral is.

A negyedik jelenetben megjelenik egy új szereplõ, Lojális úr, aki, mint nagy kegyet megígéri, hogy csak másnap kell a családnak elhagynia a házát. Most már Pernelle asszony is belátja mekkorát tévedett.

„Úgy vagyok,mint aki égbõl potyog a sárba.”

A hatodik jelenetben betoppan Valér, aki rossz hírt hoz. Tartuffe elvitte az iratokat az uralkodóhoz, s bevádolta felségárulásasal, s már jön is a rendõrhadnaggyal, hogy elfogják Orgont. Orgon menekülne, de ekkor toppan be a rendõr hadnagy Tartuffe-fel.

„Lassan, uram minek szaladni? Csak nyugodtan:

Megpihenhet hamar egy jó, közeli lyukban.

Letartóztatjuk, és e percben már fogoly.”

Tartuffe felszólítja a rendõr hadnagyot, hogy bilincselje meg Orgont. Ám ekkor:

” Igen már túl soká idõztünk e helyen:

Jókor szólt közbe, hogy amit kell, megtegyem.

És majd kísérem önt, s ön azonnal elindul

A börtönbe, amely lakhelye lesz ezentúl.”

Kiderül, hogy a király tudott a csalásról, s Orgon bûnét is megbocsátja. Orgon örömében azonnal össze akarja adni a két fiatalt.

ÖSSZEGZÉS

Moliere híres személyiségeket, személyeket kifigurázó drámáiról. Tartuffe-ben az álszenteskedést, a csalást figurázza ki. Ugyanakkor a hiszékeny emberek sorsára is figyelmeztet. Ez a történet végül is jól végzõdött, ám történhetetett volna másképp is. Moliere minden hasonló témájú mûvében is megfigyelhetjük a komikus részeket, a cserfes szobalányokat, s a csattanót a mû végén.

Expozíció: I. felvonás, itt ismerhetjük meg a szereplõket, s jellemüket.

Bonyodalom: II. felvonás Orgon Mariane férjének kívánja Tartuffe-öt.

Tetõpont: Valér a letartóztatáõsi parancsot hozza.

Megoldás: Az uralkodó jólelküsége.

Tartuffe-re nagy befolyása volt az uralkodónak, szinte elvárás volt, hogy a jó gyõzedelmeskedjék, ezért is végzõdhetett így ez a darab.

Forrás: ebookz.hu