A Toldi szerelme Arany János által írt elbeszélő költemény. A költő a Toldi-trilógia középső részének szánt, tizenkét énekből álló művel 1879-ben készült el. Első kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is jutalmával tüntette ki.
Cselekmény
A Toldi szerelme jóval terjedelmesebb és meséjében is bonyodalmasabb, mint Arany János bármelyik más elbeszélő költeménye. A történet Toldi Miklós és Rozgonyi Piroska szerelméről szól. Lajos király harcjátékot hirdet, a győztes lovag jutalma az öreg Rozgonyi lánya, Piroska. Toldi vonakodik a házasságtól, de barátja kérésére, annak nevében benevez a tornára, melyet meg is nyer. Közben Toldi beleszeret Piroskába, a lány, aki időközben Tar Lőrinc felesége lett, viszonozza a lovag szerelmét. Toldi és Piroska férje, Toldi korábbi barátja akinek nevében megnyerte a lovagi tornát, párbajoznak, melynek következtében Tar Lőrinc életét veszti. Piroska a férje holttestének láttán elájul, és mivel azt hiszik, hogy ő is meghalt, eltemetik. Toldi éjjel a sírboltba látogat, közben Piroska magához tér és elátkozza Toldit, ezt követően kolostorba vonul. Toldi elbújdosik, a király pedig elfogatóparancsot tűz ki ellene, az esztergomi érsek elátkozza. Később viszont kiderül, hogy a nápolyi hadjáratban álruhát öltve számos hőstettet hajtott végre, sőt a király életét is megmentette, így Lajos király megbocsát neki, Toldi hazatérhet a bujdosásból. Viszont mire hazaér, Piroska meghal.
Elemzés
Élete végén Arany nagyobb vállalkozásai közül csak a Toldi szerelmét fejezte be. A Toldi szerelme a történetnek korábbi szakaszát beszéli el, tematikus szerkezet alapján nem előzmény, hanem következmény a Toldi estéjéhez képest: a külső és belső fejlődés ellentétét a látszat és a való szembeállításának elvontabb szintjére emeli.
Lajos és az udvarában élő Toldi rendkívüli tréfához folyamodva él vissza a megtévesztő látszattal: a király álruhában látogat Rozgonyiékhoz, Toldi másnak a fegyverzetében vív párviadalt Piroska kezéért. Az alkalmi megtévesztések után a kivételesen vállalt látszat erősebbnek bizonyul a mű két hősénél, s egyikük sem tud szabadulni hatásától, sőt másokat is kiszolgáltatnak a színlelés hatalmának, s a látszat uralkodóvá válik.
Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett erőszakot. Úgy érzi, hogy ez önáltatáshoz és útvesztőszerű léthelyzethez vezet.
Toldinak és a királynak az a hibája, hogy hiányzik belőlük a nyíltság. Ez válik végzetükké: utóbb mindketten eltékozolt idejüket szeretnék megtalálni. A Toldi szerelmében Arany jellemhibára szűkíti a tragikumot (a tragikum forrása jellemhiba). Toldit belső fogyatékossága kényszeríti, hogy az egyszer elkövetett bűnt hasonló vétkekkel sokszorozza meg. A közvetlenül szubjektív részek kisebb arányban fordulnak elő, mint a Toldi estéjében, s így nem tudják egységbe fogni a trilógia befejező részéhez képest sokkal cselekményesebb történetet. Az elbeszélés lassú ütemét nem indokolja az önironizáló elbeszélő hangnem. Arany legterjedelmesebb művében a XVI-XVII. századi népkönyvek szétteregető írásmódját idézte föl, s ez nem tette lehetővé a hangnemnek a tökéletes egységét. A megtévesztő látszat térhódításának és a szenvedélyek elfojtásából eredő belső összeomlásnak ábrázolása jelentős költői teljesítmény. A kiegyezés utáni Magyarország eltorzult szabadelvűségének, a múlt képén át érvényre juttatott értelmezését sejthetjük benne.