„Azt hiszem, hogy az embernek többféle súgója is lehet. Lehet ez vallás, filozófia, a család, egy barát, pszichológus, tanár, vagy akár a művészet. Mikor mi segít” – mondja Berettyán Nándor, a Nemzeti Színház művésze. Felnőtté válásról, beilleszkedésről és kiüresedésről is beszélgettünk vele.
Egyszer azt mondtad, hogy van benned egy „Petőfi-életérzés”. Mire gondoltál?
Az alföldi életérzést értem ez alatt, mert közel áll hozzám a síkság és a Hortobágy illata. Számomra van egy csendes, mély és romantikus dobogása az egész tájnak. Ez teszi otthonossá. Hozzáteszem: Petőfi Sándor azért jóval lánglelkűbb és hevesebb volt, mint én.
Hiányzik az Alföld?
Borzasztóan: nemcsak a vidék, hanem a család és a barátok is. A színházi munka legnehezebb velejárója a folytonos lelkiismeret-furdalás, amit az okoz, hogy kevés idő jut a családomra. Persze igyekszem tartani velük a kapcsolatot, de sokszor reménytelennek tűnik a helyzet. Úgy érzem, hogy ezt a hiányérzetet a közeljövőben sem fogom tudni orvosolni, sőt attól tartok, hogy az egész életemet végigkíséri majd.
Verseket és regényeket is írsz. Ezt a hiányérzetet egyfajta önterápiás módon megjeleníted bennük?
Egyáltalán nem, bár vannak ismerőseim, akik nagyon jókat írnak így. Én szemérmesebb vagyok annál, hogy a saját nyűgjeimet-bajaimat kirakjam az olvasók elé. Természetesen minden szereplőben benne vagyok, nemtől és kortól függetlenül. A kiindulópont mindig egy ötlet, egy gondolat vagy egy problémakör, amely érdekel.
A JHVH című regényem ötlete úgy született, hogy az ELTE egyetemi rádiójában Tatár György vallástörténeti előadását hallgattam. Arról beszélt, hogy a kabbala szerint mekkora ereje van Isten nevének. A történet pedig arról szól, hogy élt egy idős férfi, aki jelen volt Jeruzsálemben, amikor utoljára kimondták Isten nevét. Egyedül ő tudja a titkot, de nem mondhatja ki.
Bővebben: https://kultura.hu/vajon-hol-van-a-sugo-a-mi-eletunkben/
Forrás: kultura.hu