Természeti adottságok: India a Hindusztáni félszigeten fekszik. Északról a Himalája zárja le. A Himalája előterében a Hindusztáni-alföldet az Indus-alföldjétől egy alacsony gerinc választja el, a két terület adottságai mégis gyökeresen eltérnek.
A Hindusztáni-alföld trópusi monszun éghajlatú, emiatt gyakoriak az áradások, addig az Indus-alföldje félsivatagi, sivatagi éghajlatú. A félsziget déli részét a Dekkán-fennsík foglalja el, melynek csapadéka kevesebb talaja gyengébb, mint a Hindusztáni-alföldé. Jó minőségű feketeföld csak a Dekkán északi részét foglalja el, ahol az ősföldet bazalttakaró borítja.
Gazdaság:
Mezőgazdaság: India agrárország. A lakosság több, mint 60%-át a mezőgazdaság foglalkoztatja. A mezőgazdaság színvonala alacsony, kis parcellákon, elmaradott eszközökkel, főleg saját ellátásra termelnek. Rossz években előfordul az éhínség és az éhhalál is. A Hindusztáni-alföld csapadékos területén a fő élelemnövény a rizs. Emellett jelentős a cukornád és a juta termesztése is. A Himalája lejtőin a tea, a Dekkán Ény-i részén a gyapottermesztés jelentős. A Dekkán szárazabb területein a búza és a földimogyoró a fő növény. Az állattenyésztés alárendelt szerepű. Ennek részben vallási okai vannak (szarvasmarha levágásának tilalma, pedig a Föld legnagyobb állományával rendelkeznek), részben helyhiány az oka, hiszen minden talpalatnyi helyet megművelnek, takarmánytermesztésre már nincs terület.
Ipar: Főleg a hazai ellátást szolgálja. Alapját a mezőgazdasági termékeket feldolgozó textilipar jelenti, melyhez a nagy tömegű, olcsó női munkaerő is rendelkezésre áll. A textilipar vezető ága a juta (zsákvásznat gyártanak belőle) és pamutipar (gyapotot dolgoz fel). Központjai Bombay és Calcutta, melyek India legnagyobb kikötői is egyben.
Az utóbbi időben indult fejlődésnek India nehézipara, jórészt állami támogatással. A vaskohászat a Dekkán északkeleti részére települt Jamshedpur központtal, mert itt jelentős feketeszén, vasérc és mangántelepek vannak. A vaskohászatra alapozva fejlődött változó minőséggel a gépipar a vegyipar is (pl. Tata- autó és teherautógyár, Aiwa-szórakoztató elektronika). Fővárosa Új-Delhi.
A fejlődést hátráltató tényezők:
1) Vallási ellentétek, főleg a többségi hindu és a kisebbségben lévő mohamedán lakosság között.
2) Kasztok. Bár törvényileg tiltott a kasztok szerinti megkülönböztetés, de a gyakorlatban a mai napig alkalmazzák. Városokban felbomlóban van. Az, hogy ki melyik kasztba tartozik, örökletes, vagyis nem lehet egyikből a másikba átkerülni. Sok megkötést jelent pl. munkavállalásnál (vannak foglalkozások, melyek bizonyos kasztokhoz kötődnek), házasságkötéseknél (azonos kasztbeliek házasodhatnak)stb.
3) Feszültségek a szomszédos országokal. Ez részben Kínát jelenti, de főleg Pakisztánt. Gyakoriak a határmenti összecsapások. India jelenleg már atomhatalom, és ez főleg azért veszélyes, mert Pakisztán is rendelkezik atomfegyverrel.
4) Gyors népszaporulat. India lakossága mára átlépte az 1 milliárdos határt (rövidesen a világ legnépesebb országa lesz, megelőzve Kínát). Ezzel sem az ipari fejlődés, sem a mezőgazdasági termelés nem tud lépést tartani, ezért az átlagemberek egyre szegényebbek lesznek, és nő az éhínség veszélye is.
5) Az ország kettészakadása iparilag, társadalmilag, gazdasági helyzet alapján. Miközben az ország interkontinentális rakéták építésére is képes, közben az emberek zöme sarlóval arat. Miközben a falvakban iszonyatos a nyomor, a nagyvárosokban fényűző gazdagság is előfordul (persze a városok peremén itt is nyomortanyák vannak).