• Budapesten született jómódú, zsidó származású gyógyszerészcsaládban
• A Piarista Gimnázium után vegyészmérnöki és gyógyszerészi oklevelet szerzett
• 1930-as években kezdett írni, a Szép Szó köréhez tartozott, jól ismeri József Attilát
• 1938-39 London, Párizs
• 1942-ben behívják munkaszolgálatra, élményeit a Lágerek népe regényben örökítette meg
• A2. magyar hadsereggel gyalogolt a Donig, majd Voronyezsnél fogságba esett
• 1946-1956 az MKP tagja
• Újságoknál dolgozik: Magyarok, Újhold, Csillag
• Házastársak című regénye sikeres, Lila tinta című elbeszélése nagy port kavart
• 1956-ban részt vett a forradalomban, ezért 5 évre betiltják
• A60-as években születtek legnagyobb művei: Macskajáték, Tóték, Egyperces novellák
• Utolsó éveinek egyik legsikeresebb drámája a Pisti a vérzivatarban
• Életrajzát a Párbeszéd a groteszkről című interjúregény tartalmazza
Örkény István művészetének sajátosságai
Az abszurdról elsősorban Karinthy Frigyes művei jutnak eszünkbe. A „minden másképp van” Karinthy egyik nagy felfedezése. Gondolkodásmódja, világlátása, humora szokatlan volt a magyar prózában. Ma pedig már lehetetlen eldönteni, hogy Karinthyra mennyiben hatott a budapesti vicc, a nagyvárossá fejlődő hely hangulata, s mennyiben formálta ezt ő maga. Örkény István (1912 – 1979) írásaiban a Karinthy-örökség is tovább él. Az egyperces novellák új műfajt teremtettek a hatvanas években, akárcsak Karinthy az irodalmi paródiáival, az Így írtok tivel. Az egypercesek logikája is abszurd, a viccekre emlékeztetnek. A vicc a XX. század különös „népművészeti” terméke: szájhagyomány útján terjednek, s közérdekű történéseket, viszonyokat villantanak fel.
Egypercesek
Maga a műfaj és elnevezése is Örkény Istvántól származik. Az ’egyperces’ jelző a mű terjedelmére utal: egyetlen perc alatt elolvasható. Terjedelme néhány sorostól a 2-3 oldal hosszúságúig változhat. Ezek a művek parabolisztikus, ironikus és groteszk jelleggel bírnak. A Használati utasítás arra is felhívja a figyelmet, hogy e művek, rövidségük ellenére is teljes értékű írások, amelyeknél fontos a címadás. Az egypercesekben több jelentésréteg épül egymásra, s ezáltal nem biztos, hogy az olvasó könnyen vagy egyből megérti a mű mondanivalóját. Ekkor ajánlott újraolvasni a művet. Az egyperces novella műfajának lényegi vonása, hogy az író csak a legszükségesebbet közli, így a mű értelmezése az olvasó képzeletének maximumát várja el. Megjegyzés: Az egyperces nem vicc, ahogy a többiek sem anekdoták, de e műfajok hatottak az új típus kialakulására.
Groteszk: az olasz grotte (barlang) szóból származik. A komikum egyik formája. Szélsőségesen össze nem illő elemeket társít, nevetséges és borzongató hatást elérve.Diszharmónia áll fenn a groteszk művekben. A groteszk sosem merev, mindig nyitott.
Abszurd: a latin absurdus (süket) szóból származik. Különbözik a groteszktől. Itt is szélsőségesen össze nem illő elemek társulnak, de az abszurd a világot tagadja amit bemutat, az emberi lét kilátástalanságát mutatja.
(Olyan uralkodó, a XX. századot átható „tünet” az abszurd, mint amilyen a romantika idején a melankólia volt. Az abszurd azonban nem irodalmi irányzat, áramlat, inkább szemléletmód, a világra való rálátás „szögét” jellemzi, stíluselemként létezik.A groteszk ugyanakkor esztétikai minőség és stílusárnyalat egyszerre. Mint esztétikai minőség: általában valamilyen torz, rút tulajdonság kifejezője. Stílusárnyalatként: félelmet keltő; komikus és tragikus elemeket ötvöző ábrázolási mód (pl.: Gogol, Karinthy, Hašek). Az abszurd a latin absurdus szóból származik, amely kellemetlent, ésszerűtlent jelent. Az abszurd ábrázolásban „hihetetlen” jelenségek tanúi leszünk, felborul a hétköznapi logika, de a logikai konvenciók kicsorbulásával párhuzamosan új, más logikai rend épül.
Örkény István néhány fontosabb egyperces novellája: Használati utasítás; Arról, hogy mi a groteszk; In memoriam dr. K. H. G.; Mindig van remény; Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!; Apróhirdetés; Az autóvezető; Mi mindent kell tudni; Nászutasok a légypapíron; Tanuljunk idegen nyelveket!; Budapest; Az élet értelme.
Az Arról, hogy mi a groteszk című egypercesében maga Örkény írja le, hogy mi az abszurd. Szimbolikus jelentése van. A történetek abszurdak lesznek, mert más nézőpontból látja a hétköznapi világot, mint mi (- fejreállás). Ha más nézőpontból nézzük a világot, akkor a felszín mögött sok mindent észrevehetünk, amit addig nem. Igy lényegi dolgokra is rámutathat. Kifordítja a mindennapi eseményeket, keveri a valóságosat az irracionálissal. A temetést nevetséges eseménnyé ferdíti – groteszk. A burleszk eszközeivel él (komikum – szomorúság). Megmutatja, hogy a világot másképp is lehet nézni.
Mindenkinek van egy álarca, ami mögé elbújik, Örkény ezt akarja levenni. Ha az ember képmutató, akkor legalább lássa be ezt. Nem akarja sokkolni a közönségét, a humor mindig ott van a sorokban. Örkény csak azt akarja megmutatni, hogy milyenek vagyunk. A hétköznapi dolgok között csodák is lehetnek – csak meg kell találni.
A Hogylétemről című egypercese vicc-technikával készült. A beszédfordulatok párbeszédeink hamisságát leplezi le – a végletekig túlozva. A kommunikáció nem működik, a 2. kérdésnek logikailag nincs semmi értelme. A kérdező nem figyel a válaszra, őszintétlenség, elhidegülés figyelhető meg az emberek között – mutat rá. Az abszurd dolog az egypercesben: jól érzi magát az illető, noha lógnak a belei.
A Legmerészebb álmaink is megvalósulhatnak című egypercesének már a címe is ironikusnak tűnik a történetet elolvasva. Azt próbálja megideologizálni a főhős, hogy fél az álmai megvalósításától (valószínűleg nincsenek is). Mindemellett öntelt, gyávasága ellenére. Nem meri vállalni a kockázatot. (- A rendszer demagógiája, túlbiztosítás, teljesítményv.fogás.)
A Sátán Füreden c. elbeszélésben az ördög egy tréfás kedvű utazó képében kísérti meg a szállítómunkásokat,állami tulajdon eladására biztatva ôket. Váratlan „szürrealista” ötlete kizökkenti világuk tengelyét a maga megszokott, mindennapi körforgásából. A békés fürdôhely egyik utcájában, a rekkenô nyári melegben megpillant egy teherautó pótkocsiján egy soktonnás belvízszivattyút. Utazni készül, de van még egy fél órája a vonat indulásáig. Odamegy a vasszörnyeteghez, megkopogtatja, elismerôen bólint, majd megkérdi az egyik rakodómunkástól: „Eladó?” Derült égbôl villámcsapás sem lenne olyan meglepô, mint ez az udvarias kérdés. Miért kellhet egy
„maszeknak” húsztonnás belvízszivattyú?
Ekkora gépet nem szokás mindennap csak úgy az utcán eladni. A szegény munkásnak még az álla is leesik az ámulattól. Társai sietnek a segítségére, hogy helyére tegyék vagy elzavarják ezt a furcsa idegent; ám látva higgadt komolyságát és határozott vételi szándékát, fokozatosan kicsúszik talpuk
alól a föld, megrendül mindennapi biztonságérzetük, betör életükbe a szokatlan,a képtelen, a soha nem volt, az érthetetlen, a megmagyarázhatatlan. Még föl se ocsúdnak zavarukból, a kísértés épp csak megszédíti ôket, mikor: „Ha rászánják magukat – szól az utas, s int be egy kertbe -, csak tegyék oda le, a fa alá”, majd sarkon fordul, s eltűnik az állomás épületében. ők pedig csak állnak ott – az fel sem merült bennük, hogy az ajánlat erkölcstelen, törvénybe ütközô-, s rámerednek a fára meg a fa alatti hűvös árnyékra.
Nem tudják, mi történt velük, csak valami olyasfélét érezhetnek, hogy valami kizökkentette ôket megszokott,mindennapi világukból, ahol mindennek megvolt a maga rendje, kerete, értelme.
Az egyik legremekebb novella a munkaszolgálat élményébôl merített In memoriam dr. K. H. G., amely abszurd, fekete humorral a történelmet idézi meg: „Hölderlin ist ihnen unbekannt? – kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. „A munkaszolgálatos beszélgetni akar a német kultúráról a német ôrrel, de ezzel csak felbosszantja tudatlan rabtartóját, aki dühében lelövi. A rövid jelenetben benne van az egész kor groteszk tragikuma.
Örkény egypercesei a képtelenséget gunyorosan, magától értetôdô, tárgyilagos hangnemben mutatják be, ettôl válnak abszurddá.
Tóték (1964; 1967)
A Tóték c. regényét 1962-ben írta, majd 1967-ben dolgozta át tragikomédiává, mellyel az egész világon nagy sikert aratott.
A történet egy tábori lappal indul. Tót Gyula magyar katona ír a szüleinek és a húgának, s „örömmel” közli, hogy parancsnoka Tóték házában tölti el szabadságát. Az öröm oka: a parancsnok kegye megmentheti Gyula életét- tudja ezt a család, az egész község. Tóték óriási izgalommal, sürgés-forgással várják a nagyszerűnek képzelt őrnagyot, de a fogadás pillanatától kezdve minden mellé megy. Hagyományos helyzetkomikum (pl.: a két tiszt összekeverése) és jellemkomikum (pl.: az őrnagy alacsonysága) építi a találkozási jelenetet. S aztán megcsillan az abszurd is: Tóték sorozatosan félreértik az őrnagy mondatait, az őrnagy padig Tót tekintetét követve minduntalan a saját háta mögé néz. A félrehallások visszatérnek a regényben később is: mindennapi kijelentésekben olyan sértéseket hall az őrnagy, amilyeneket valójában kaphatna. Az őrnagy ugyanis felborítja a család mindennapi életét, s nem merül fel benne, hogy ezek az emberek kiszolgáltatottak neki. A játék kétoldalú: Tóték nem csupán tűrik az őrnagy zsarnokságát,hanem kezdetben – főleg a nők – szeretik, bámulják is Varrót (az őrnagyot).
A Tót család szerkezete egyszerű: apa, anya, egy lány és egy fiú. Szokásaik pedig nevetségesen közönségesek, életük bárgyúan tunya, de természetes élet (Tót pipára gyújt, nagyokat ásít, nyújtózkodik s közben nagyokat nyög). A községben tiszteletet élvez, de ami a község határain kívül történik, abban nem vesznek részt. Jóindulatúak és közönyösek. Jellemző Tótné sűrűn ismételgetett „bölcsessége”: „Látod, látod, édes, jó Lajosom, egy kis jóindulattal csodát lehet művelni.”
Az őrnagy – mert félelmet kelt bennük – felfokozza nevetségességüket, s megfosztja őket még attól a kevés természetességtől, emberségtől is, ami ebben az ostoba életben van. Abszurd a regény befejezése is: Tót mikor már újból érzékeli a régi rendet, és megkönnyebbülten felsóhajt az őrnagy távozásakor, s amikor ráeszmél ,hogy mégsem sikerült a „szabadulás”: feldarabolja a kedves vendéget. Ez a cselekvése azonban nem felszabadító, megváltó tett: Tót nem születik általa új emberré – a régi korlátolt életvédelme és annak szelleme vezeti.
Az indító tábori lapot még több is követi: egy értesítés például Gyula haláláról, melyet a postás – aki szereti Tótékat – nem kézbesít. A félhülye Gyuri – a postás – a sorsokat kézben tartó mindenható abszurd változatává nő. Az olvasó persze tudja, hogy Gyula már halott, amikor a család minden remény még az ő jobb körülményei körül kering. Az őrnagy érkezése utáni első este összebújva boldogságban ülnek elégedetten gondolnak arra, hogy az őrnagy „kétszer is vett a töltött csirkéből”, s hogy Gyula ennek bizonyára hasznát látja. De az őrnagy hirtelen megjelenik és összezúzza a szép pillanatot: ekkor kezdődik a dobozolás. A nappali alvástól pihenten tevékenységre vágyik az őrnagy, s rákényszeríti a családot, hogy pirkadatig dobozokat készítsenek. „Dobozolni a legjobb a világon” – állítja Varró, s Tót csak helyesel. Az őrnagy töprengésében a fasiszta demagógia jelenik meg: „Az volna a jó, ha még több, sokkal több ember foglalkozhatna dobozcsinálással. Egyszer (…) rávehető lesz az egész emberiség.”
Egyfajta történelmi látásmódot is felvillant Tót végső tettében: a magyar nép szenvedései során beletörődött mindenbe, vagy ha nem, akkor is rosszkor vagy túl későn lázadt.
Az abszurd látásmód Örkénynél is formálja a nyelvet. Pl.: Az őrnagy egyik megsértődésének pillanatában elhallgattak Tóték. „Erre csönd lett – olvassuk -, olyan csönd, hogy ezt nem is lehet leírni. Ilyen csönd lehet abban a sírban, ahol egy süketnéma van eltemetve.” A sírhasonlat stílusparódiája a ráduplázással együtt ellenállhatatlanul humoros és emlékezetes. Az író rendkívül érzékletes, és a dolgokra rápillantva ábrázol, ítél.