A szavak, hangok néha torlódnak, vagyis több mássalhangzó kerül egymás mellé. Ezeket nem mindig tudjuk írásban jelölni.
A beszédben az egymás mellett lévő mássalhangzók hatnak egymásra, módosítják vagy megváltoztatják az eredeti hangsort. A mássalhangzók egymásra hatásában a következő törvényszerűségek figyelhetőek meg:
Teljes hasonulás:
a., A mássalhangzóra végződő főnév, -val, -vel ragos alakjánál a „v” kiesik, és kettőzzük a szövegi mássalhangzót.
Pl.: lappal, székkel
A régies családnevekben a szövegi régies betű után közvetlenül összekapcsolom a hasonult ragot.
Pl.: Kossuthtal, Madáchcsal, Királlyal, Kiss-sel
b., Az „ez”, „az” mutató névmáshoz ha határozórag járul, akkor a „z” kiesik, és a határozórag mássalhangzója kettőződik.
Pl.: ahhoz, ehhez
c., Ha az ige sziszegő mássalhangzóra végződik és ehhez a felszólításmód jele vagy tárgyas személyrag járul, akkor a sziszegő hangot kettőzni kell.
Pl.: moss, eddz, ússz
Írásban jelölt teljes hasonulás: Jánossal (val-v je teljesen hasonul)
Írásban nem jelölt teljes hasonulás: Tanulj! ( két j hangot ejtek)
Részleges hasonulás:
Ha két mássalhangzó közül az egyik zöngésség vagy képzés tekintetében megváltoztatja a másikat.
Zöngésség szerinti részleges hasonulás:
Pl.: zöngéssé vagy zöngétlenné lesz a másik hatására:
fogkefe, háztető, zsebkendő
Képzés helye szerinti részleges hasonulás:Pl.: szénpor, öngyújtó
Összeolvadás:
Két mássalhangzót együtt ejtve egy harmadik hangot mondunk.
Pl.: látjátok, szabadság
Rövidülés:
A mássalhangzók torlódása miatt nem ejtjük ki mindegyiket.
pl.: szállnak, bevallja, varrd
