A magyar nyelv fejlődésének üteme a XVII. század második felében lelassult, 1711 után csökkent a magyar művelődés központjainak hatóereje, az anyanyelv használata visszaszorult a közéletben, a közéletben, a tudományban, megnőtt a német, latin hatás.
Nyelvújításunk sajátos vonása, hogy szorosan kapcsolódik a politikához ( összekapcsolódott a nemzeti függetlenség, a társadalmi felemelkedés és a magyar nyelv ügye.) , és kezdettől fogva a feudalizmus elleni harc egyik formája volt.
Központi kérdés lett a nyelv jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele, egyenjogúságának biztosítása a művelődésben és a közéletben.(Ez elsősorban politikai küzdelem volt, csak az 1844-i országgyűlés emelte államnyelvvé a magyart.)
Legalább ilyen fontos feladat volt a magyar nyelvet alkalmassá tenni megnövekedett szerepére:
– meg kellett tisztítani az idegen hatásoktól
– gazdagítani kellett a szókincsét a korban növekvő új fogalmak megnevezésével
– hajlékonyabbá tenni az új szépirodalmi irányzatok kifejezésére
– sokszínűség biztosítása
Az 1772-vel kezdődő időszak az egyenjogúsítás és a fejlesztés sikeres megvalósítása révén vált kiemelkedő jelentőségűvé. Felismerték, hogy az anyanyelv a nemzeti felemelkedés és megmaradás legfőbb záloga.
Országos érdeklődést biztosított a nyelvnek:
– nyelvfejlesztő társaságok, irodalmi szalonok jöttek létre
– folyóiratok, napilapok jelentek meg, melyek terjesztik az új szavakat (Magyar Hírmondó)
– rohamosan fejlődött a magyar színjátszás
– megnőtt a tudományos és szépirodalmi könyvkiadás
– Pest lesz a központ:Magyar Tudós Társaság
– több nyelvtan, szótár, szójegyzék, szakszótár, nyelvtudományi vitairat jelent meg, mint eddig együttvéve
Felélénkült tudományos tevékenység:országos viták:
– nyelvjárások és az egységes irodalmi nyelv viszonya
– az egységes nyelv alapja mi legyen:
– korabeli élőbeszéd
– régi irod-ban ránk hagyott magyarság
– kinek van joga dönteni a nyelv ügyében:
– írók, nyelvtudósok vagy a beszélők
– mi fejleszti jobban a nyelvünket:
– fordítások vagy az eredeti magyar művek
– Jottista-ypszilonista háború (Révai Miklós, Kazinczy Verseghy Ferenc ellen)
A legjelentősebb a Kazinczy vezette nyelvújítási harc, a XIX.század első két évtizedében. A nyelvvel, irodalommal foglalkozók táborán belül valóságos háború dúlt a hagyományőrzők(ortológusok) és a nyelvújítók(neológusok) között.
1813: Mondolat c. gúnyirat megjelenése.(ortológusok írták)
1815: Felelet a Mondolatra (Kölcsey és Szemere Pál)
Volt néhány szélsőséges újító, de alapjában véve a neológusoknak volt igazuk, mert a magyar nyelvnek szüksége volt arra a tudatos alakításra és gyarapításra, amit Kazinczyék csináltak.
Módszere: szógyarapítás
– forrása: a régi nyelv és a nyelvjárások szókészlete*számos elavult szót újítottak fel (hon, hős, dísz, terem, iker verseny, tartalom).
– módosították vagy bővítették a szavak jelentését (baj).
– tájnyelvi szók használata, irodalmi szóvá tevése. (betyár, hullám, poggyász, kelme, rimánkodik, bozontos, burgonya, hanyag, pata, szikár, sejt, zamat)
– a legtöbb új szót: – képzéssel:
– képzők: -aszt, -eszt, -kozik, -kezik, -ong, -eng, -öng, -ít, -z, -dék – kodik, -alom, -elem, -dalom, -al, -ék, -lék, -mény, -at-et, -ékony, -atag, -ár, -ér, -ály, -ény, -am, -cs, -sít, -zat,
(szavak: mulaszt, szórakozik, borong, lazít, jeleskedik, fogalom, irodalom, vonal, érzék, adalék, állítmány, fogékony, üzér)
– összetétellel: baloldal, hullócsillag, anyanyelv, hőmérő
– elvonással : (képző levágás): dac-os, nyomor-ú, óhaj-t, derű-l;
-és csonkítással alkották:(hosszú szavak rövidítése)árny-ék,cég-ér;
1832: Az első magyar helyesírási szabályzat bizonyítja a nyelvészet és az irodalom szoros kapcsolatát. Bessenyei: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
Ebben a korszakban formálódott ki véglegesen az egységes magyar irodalmi nyelv, jött létre a művelt köznyelv.
A nyelvújítással együtt járt a stílusújítás is. Megújult a szépirodalom, a társalgás, a tudomány stílusa és kifejlődött a publicisztikai stílus.
A nyelvvel és a stílussal való tudatos, sőt programszerű törődés hagyományként élt tovább. A szókincs-gyarapítási törekvések is tovább hatnak.
1872: Magyar Nyelvőr c. folyóirat.(Szörnyű, kibírhatatlan!!!!!)
A nyelvújítás szakaszai
1.:Bessenyei fellépésével a magyar irodalom művelése, a nyugati irodalmakkal azonos szintre emelése nemzeti programmá lett. Az írók figyelme szükségszerűen irányult a nyelv kérdéseire.
Jelentős:
– Baróti Szabó Dávid: aggastyán, csíra, fegyelem, csupasz, nyomtatvány, visszhang;
– Dugonics András: délkör, egyenlet, gömb, gyök, szög, köb, kör, különbözet, hasáb;
– Bartzafalvi Szabó Dávid:(4oo szavából még 8o ma is él) társadalom, olvasmány, előzmény,tünemény, felület, újonc, csontváz, naptár, belváros, arány, cikk, cím, szakma;
2.:1795:Debreceni Grammatika: az első teljes magyar nyelvtan, gond: ortológus beállítottságú.
Jelentős még:
– Verseghy Ferenc: Preludiumával(rövid, latin nyelvű magyar nyelvtan)
– Baróti Szabó Dávid: Helyesírási és nyelvtani észrevételek
– Vályi András:első nyelvész professzor, korai halála miatt csak kéziratban maradt fenn nyelvtana 1798-ból.
– Kultsár István pályázata az 18o4-i Magyar Kurirban: a magyar nyelv kimíveltetéséről
Ezek a művek inkább ortológus felfogásúak voltak, így a neológiát látszólag elnyomták. De egyre több jel mutatta, hogy ez hamarosan meg fog változni:
– Csokonai: új szavakat alkotott, sokat merített a népnyelvből.
– Wándza Mihály: Búsongó Ámor(18o6) c. könyve is tele van újításokkal.
– Folnesics Lajos: Alvina: „nőstényítés”(őné=az ő névmás nőre értve)
3.: Kazinczy körül nyelvújítók csoportosultak, akik magukat neológusoknak nevezték. A hagyományhoz ragaszkodó csoportja az ortológusok voltak. Gúnyiratunkban, a Mondatban Kazinczyékat elmarasztalták. Erre feleletképpen Kölcsey és Szemere Pál megírta a Felelet a Mondatokra című gúnyiratot.
Kazinczy tudatosan kirobbantotta azt a háborút, amelyben annak kellett eldőlnie, hogy a magyar nyelv fejlesztése a nyelvőrzés vagy a nyelvújítás elvei alapján történjen.
18o8: Magyar régiségek és ritkaságok c. nyelvemlékgyűjtemény*erősen támadta az ortológusokat (Kazinczy)
1813: Mondolat -válasz
1815: Felelet a Mondolatra (Kölcsey, Szemere)
Az egy évtizedig tartó vitát Kazinczynak az Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél c. tanulmánya zárta le: „Jól és szépen az ír, a’ ki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszer’ smind, ‘s egységességben és ellenkezésben van önmagával.”
Teleki József: A’ magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szóllásmódok által c. tanulmánya összefoglalta a nyelvújítás elméleti és gyakorlati kérdéseit, lehetőségeit és határait, határozottan állást foglalva a neológia mellett.
Révai Miklós: Elaboratior grammatica hungarica
4.: A reformkori nyelvújítás:Az 182*-as évektől a politikai élet megélénkült, a nyelvről való viták csendesültek, illetve a korábbitól eltérő jelleget öltöttek. Ekkor már nyíltan is lehetett cselekedni, arról kellett dönteni, hogy milyen eszközökkel és mely területeken történjék. A Magyar Tudós Társaság fogta össze a munkát és irányította is.*1832:Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai
A harc eredményeképp megalakult a Magyar Tudományos Akadémia. Vörösmarty részt vett az első nyelvtankönyv kidolgozásában. Megszerkesztette az első helyesírási szabályzatot (1832). Kialakult a köznyelv, az irodalmi nyelv. Ez a kettő lett az alapja a nemzeti nyelvnek.