Minden egy jó ötlettel kezdődik, szokták mondani. Különösen igaz ez a találmányaik révén meggazdagodott feltalálókra. Ötleteik révén nemcsak magukat, hanem az őket körülvevő társadalmat is gazdagították, munkahelyeket, gyárakat teremtettek, iparágakat indítottak útjukre. De mi van akkor, ha az ötlet humorral is párosul?
Bármely ház energiájának, vízzel való ellátásának megtervezése, kivitelezése és működtetése a ház tulajdonosára hárul. Vagy mégsem?
Thomas Alva Edison másképp gondolta. Ötletes megoldása némi humorral párosult, amikor specifikusan tervezte meg házának vízellátását. Ugyan megoldható lett volna a víz felpumpálása a házba valamely erőforrás révén is, de minek az, ha ehhez alkalmazható az emberi erő is, gondolta. Az ötletet tett követte, így Edison a padláson elhelyezett víztartályba úgy pumpáltatta fel a vizet a gyanútlan látogatókkal, hogy azok arról nem is tudtak. Ugyanis a kertkapu csak úgy volt nyitható, ha ezzel a mozdulattal a vizet a látogató felpumpálta a tetőtérbe. Ehhez egy igen jellemző emberi tulajdonságot, a rátartiságot kellett csak kihasználni, hisz ha valamely hétköznapi eszközünk ellenáll, pl. egy nyakas üvegkupak, akkor az ember mindent elkövet, hogy azt lecsavarja. A problémát csak azért is meg kell szüntetni! Így történt ez a nehezen nyitható kertkapu esetében is. Bármely látogató addig erőlködött, míg maradéktalanul fel nem pumpálta a két gallon vizet a padlásra. Mikor kérdezték Edisont, hogy egy neves feltalálónál hogy működhet ilyen rosszul egy kapu, hamiskás mosollyal az arcán tájékoztatta a gyanútlan látogatót az igazságról.
Néha az ötlet magától adódik
Rossz nyelvek szerint a XIX. század második felében felcseperedő 15 éves Chester Greenwoodot hatalmas fülekkel látta el a teremtő. Így télen bizony, mikor hidegre fordult az idő, korcsolyázás közben fülei rendre kezdtek lefagyni. Ugyan hordhatott volna sapkát is, de valamiért nem ezt a megoldást választotta, hanem pl. sállal próbálta a fejét körbetekerni. Ez a megoldás nem vált be, és mivel hősünk makacs ember volt, kénytelen volt feltalálni a – fülhallgatószerű – fülmuffot. Mondanom se kell, milyen röhejesnek tűnhetett, amikor korát meghaladva fülmelegítővel a fején kiment az utcára, találmányát azonban szabadalmaztatta, és ebből igen meg is gazdagodott. A fülhallgatók, vagy pl. a zajos gyárakban használandó fülvédők ma is az ő találmányára építenek.
„Zseniális találmányok”
Greenwood találmányához képest sok más nem fut be manapság ilyen szép karriert, úgy tudjuk. Nem is értjük, valójában miért: http://www.youtube.com/watch?v=Z86V_ICUCD4 Ugyan arra nincs adat, hogy ebből a nemes eszközből mennyit forgalmaz a gyártó, az ehető kanálról vagy villáról azonban igen. A fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel c. oktatási segédlet 4. oldal / 11. részében számos zöld ötletről lehet olvasni, így pl. az ehető kanálról is. Peesapati Narayana indiai mérnök uis az ehető kanalat, villát, kést találta fel, melyet az alapétel elfogyasztása után szintén meg lehet enni. Bár nem tudjuk, mennyit forgalmaz belőle évente, azt viszont tudjuk, hogy Japánba már szállít ehető pálcikákat is. Ez véleményünk szerint kellő adattal szolgál. De hogy mi is az az elültethető tornacipő, arról szintén ebben a fejezetben lehet olvasni. http://www.utajovobe.eu/oktatasi-segedlet/fenntarthat%C3%B3-fejl%C5%91d%C3%A9s?showall=&;start=3
Az utóbbi két példa tehát a zöldtudatosság jegyében készült, és bár az utóbbi inkább a figyelemfelkeltést szolgálja, utalnunk kell arra, hogy sok jópofa eszköz, melyet megveszünk a boltokban, később elkerülhetetlenül értéktelen kacattá, lim-lommá válik, és csak a felesleges hulladékhegyeket gyarapítja. Kérdés tehát, szükségünk van-e ezekre: http://nemkutya.com/2011/09/kreativ-talalmanyok/