„Mint oldott kéve …” (forgatókönyv)

Zene: Himnusz

Bitófaácsoló

Kérdező

Hősöket méltató három szereplő

1-3. narrátor

A színpad bal hátsó szélén egy fa kettes létra van felállítva. A létra tetején ül a Bitófaácsoló, a létra mellett áll – a létra egyik fokába kapaszkodva – a Kérdező. A létra alatt ül a három hősöket méltató szereplő. A létra egyik fokára négy fekete kendő van terítve. A létra köré és fokaira vastag kötél tekeredik. A létra alulról meg van világítva. A három narrátor is bent van a színen. A színpad jobb oldalán elől állnak, kezükben kinyitott mappával. A mappák borítói piros, fehér, illetve zöld színűek.

A színpad mögötti falra hatalmas háló van felfeszítve. Benne itt-ott fennakadva őszi falevelek. A színpad hátfala elé sorban oda van támasztva egy-egy botra feltűzött arckép – az aradi hősök képmásaival – olyan sorrendben, ahogy az aradi 13-ak bevonulnak. A színpad elején pedig négy-öt blokktégla található, amelybe majd a szereplők bele fogják tűzni pálcikáikat az előadás megfelelő időpillanatában. A színpad padlózatát több helyen vastagon beborítja az őszi avar.

Zene: Kik érted haltak … (Kormorán)

1-13. szereplő

A zene alatt, a nevek elhangzásának sorrendjében lassan, méltóságteljesen, kezüket elöl keresztbetéve (mintha meg lennének bilincselve) bevonulnak a színpadra. A színpad elején haladnak végig, megkerülik a létrát és megállnak hátul a színpad hátfala előtt, a nézőknek hátat fordítva. Kezüket továbbra is maguk előtt összekulcsolva tartják.

A bejövetel sorrendje a következő:

1. Dessewffy Arisztid

2. Kiss Ernő

3. Lázár Vilmos

4. Scweidel József

5. Pöltenberg Ernő

6. Török Ignác

7. Lahner György

8. Knézics Károly

9. Nagy-Sándor József

10. gróf Leiningen Westenburg Károly

11. Aulich Lajos

12. Damjanich János

13. gróf Vécsey Károly

Zene: Kik érted haltak … (Kormorán)

Amikor elkezdik énekelni a „Szabadság, egyenlőség, testvériség…” szövegrészt, a zene lassan elhalkul, majd csend.

1. narrátor

1849 tavaszán kiderült, hogy a magyar ellenállás nem olyan könnyen törhető le, mint ahogy azt a bécsi udvarban elképzelték. Kossuth Lajos lelkesedése átragadt az egész nemzetre. Bár a honvédek nem voltak valódi katonák, de valódi hősökké váltak. Görgey, Damjanich, Klapka, Bem és a többi tábornokok – jó részük nem is magyar – bámulatos hadivállalkozásokat vittek végbe. Úgyhogy az osztrák katonák babonásan kezdtek félni a magyar honvédektől.

1. versmondó

Jobbról beszalad. Kezében nemzetiszínű zászlót tart. Mindkét kezével erősen markolja a zászlórudat. Középen megáll. Miután elmondta a versrészletet, a színpad elejének bal oldalára áll. A zászlót maga mellett tartja.

1 versmondó

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,

Mely birtokodra s életedre tör,

Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,

Föl az utósó ítéletre, föl!

A századok hiába birkozának

Velünk, és mostan egy év ölne meg?

Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,

És most e tetvek egyenek-e meg?

Föl, nemzetem, föl! Jussanak eszedbe

Világhódító híres őseid.

Egy ezredév néz ránk ítélő szemmel

Attilától egész Rákócziig.

2. narrátor

Ha a korabeli térképre nézünk, nehéz elképzelni, miben reménykedtek a magyarok. Szerbek, horvátok, románok, szászok, rutének, csehek, szlovákok ellenséges gyűrűjében szinte maroknyi magyarság, rosszul felfegyverezve. Szemben Jellasics és Windisch-Graetz jól kiképzett hadseregeivel. Csakugyan „szétszórt hajával, véres homlokával állt a viharban maga a magyar.”

1. narrátor

Kossuth Lajos ezt nem látta?

2. narrátor

Nem látta. Eleinte olyan sikeresen folytak a harcok, hogy Bécs elfoglalásáról álmodozott. A tavaszi hadjárat felvidéki ütközetei csodával határosak voltak, úgyszintén Bem csatái Erdélyben. A nemzetiségek magyarellenességét Kossuth nem vette komolyan. Határtalan optimizmusával úgy gondolta: ha majd győz a magyar, automatikusan rendeződik a nemzetiség problémája – ha egyáltalán van ilyen.

1. versmondó

Este jött a parancsolat számunkra,

Indulni kell székely fiak a harcra!

Sirtam mint a záporeső,

Hogy tőled búcsuzni késő,

Angyalom!

2-3. versmondó

Miközben az 1. versmondó mondja a verset, mindketten jobbról besétálnak.

Közrefogják a bal oldalon álló 1. versmondót.

2. versmondó

Koránt reggel megütötték a dobot,

Kiadták a kemény parancsolatot:

Indulni kell a csatára!

2. versmondó

Csókot sem adtam szép szádra,

Angyalom!

3. versmondó

Ha meghalok vagy a csatán elesem,

Gondolj reám, imádkozzál érettem.

Hullass értem egy pár könnyet,

Megérdemlem tán ezt tőled,

Galambom!

3. narrátor

Hogyan is tekinthette volna Kossuth ellenségnek a nemzetiségieket, amikor tízezerszám harcoltak a honvédek közt tótok, rutének és németek. Tábornokainak és más tisztjeinek tekintélyes része magyarul csak érezni tudott, beszélni nem! Ebben az országban már rég nem a „vér” számított: legnagyobb hadvezérünk a románból lett Hunyadi János volt, s az ő fia a legnagyobb magyar király, Szigetvárt a horvát Zrínyi Miklós bán védte, dédunokája az első koncepciózus magyar államférfi, legmagyarabb költőnket pedig Petrovicsnak hívták …

Zene: A költő visszatér … (Kormorán)

Amikor elkezdik énekelni „csak a költő ha visszatér…” szövegrészt másodszor, a zene lassan elhalkul, majd csend.

4. versmondó

A zene alatt jobbról bejön a színpadra. Petőfi inget, fekete zakót, nadrágot visel. Miután végigmondja a szöveget, elhagyja a játékteret.

4. versmondó

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le …

1. narrátor

Az optimizmus egyre kevésbé volt indokolt. Bécsben a viszonylag jóindulatú V. Ferdinánd átadta helyét a fiatal és vérengző Ferenc Józsefnek. Az új uralkodó ugyan győzni nem tudott és béketárgyalásra sem volt hajlandó, viszont segítségért fordult Miklóshoz, az oroszok cárjához. Azt kérte tőle: adna kölcsön 30 ezer katonát, hogy a Galíciában állomásozó osztrák csapatok felszabaduljanak és a magyarok ellen fordíthatók legyenek. Miklós cár válasza meglepő volt: ő ugyan 30 ezer katonát nem ad, de 194 ezret igen, és az ő tábornokai vezetése alatt fognak harcolni.

2. narrátor

Ferenc Józsefnek tetszett az ötlet; 1849 júniusában Paskievics herceg vezetésével keletről megindult a 194 ezer orosz. Nyugatról pedig a „bresciai hiéna” Haynau vezetésével 83 ezer osztrák. Délen meg ott állt Jellasics 44 ezer embere. Mit kezdhetett ilyen túlerővel szemben Görgey 152 ezer legyengült, szétszórt honvédje, 450 ágyúval?

1-3. versmondó

Itt a próba, az utolsó

Nagy próba:

Jön az orosz, jön az orosz,

Itt is van már valóba.

Eljött tehát az utósó

Ítélet,

De én attól sem magamért

Sem hazámért nem félek.

Zene: Kelj föl, Petőfi Sándor! (Kormorán)

Amikor a kórus másodszor énekli, hogy „Kelj föl, Petőfi Sándor…”, a zene elhalkul, majd hosszan kitartott csend.

3. narrátor

A világosi fegyverletétel augusztus 13-án megtörtént. Ferenc József felfüggesztette a magyar alkotmányt. Haynau megkezdte a bosszúálló mészárlást. (Legfőbb ellenségünk egyébként nem a császár volt, hanem az anyja, a magyargyűlölő Zsófia anyakirályné.) Kossuth Lajos elásatta Orsovánál a magyarok szent koronáját és a kormánnyal együtt Törökországon át elmenekült.

1. versmondó

1-2. versmondó

1-2-3. versmondó

A vész kitört. Vérfagylaló keze

Emberfejekkel labdázott az égre,

Emberszívekben dúltak lábai.

Lélegzetétől meghervadt az élet,

A szellemek világa kialudt,

S az elsötétült égnek arcain

Vad fénnyel a villámok rajzolták le

Az ellenséges istenek haragját.

És folyton folyvást ordított a vész

Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.

Amerre járt, irtóztató nyomában

Szétszaggatott népeknek átkai

Sohajtanak fel csonthalmok közől,

És a nyomor gyámoltalan fejét

Elhamvadt városokra fekteti.

3. narrátor

Akit bűnösnek tartottak, Haynau legyilkoltatta. A börtönök megteltek. A tiszteket lefokozták, közlegényként az osztrák hadseregbe sorozták, megalázó beosztásukban éveket töltöttek. Aki tehette, emigrált vagy elbujdosott.

4. versmondó

Jobbról bejön és megáll a három versmondó mellett.

4. versmondó

Vivének-e földet, egy maroknyi földet,

Bújdosó gyermekeid, oh haza! Belőled,

Hogy a távolban se váljanak el tőled?

És a nagy oceán könnyeiktől telik,

Sóhajtásaikkal a szellőt szeldelik:

Vajjon hol lehetnek nyugovó helyeik?

1. narrátor

A legtragikusabb nap október 6. volt.

2. narrátor

Ezen a napon Pesten kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt.

3. narrátor

Aradon pedig tizenhárom honvédtábornokot.

1. narrátor

Kiss Ernő és Schweidel József tábornokot golyó általi halálra ítélte a hadi törvényszék. Dessewffy Arisztidnak és Lázár Vilmosnak úgyszintén a főbelövés lett a büntetése. Ők kegyelemből kerülték el a bitófát, nem úgy, mint másik kilenc társuk, akiket október 6-án hajnalban az aradi vár déli sáncánál bitófára kötöttek.

Kérdező

Miközben a narrátor mondja a szöveget, leveszi a fekete kendőket a létráról, és beköti velük a megnevezett szereplők (Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos) szemét. Utána visszamegy a létra mellé.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Pöltenberg függ majd ezen.

1. méltató

Oly gyanútlan, oly vidám,

Olyan deli, olyan ép,

S holnap ezen fojtja majd meg

A nyomorú söpredék.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Holnap Török függ ezen.

2. méltató

Nagy tudomány … mostan is

Olvas egész éjen át …

S holnap erre köti föl

A tudatlan butaság.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Lahner György függ majd ezen.

3. méltató

Maga volt a becsület,

Mely erényit elfödi,

S holnap itt a szemtelen

becstelenség felköti.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Holnap Knézics függ ezen.

1. méltató

Tiszta szent volt; harc előtt

Imádkozott mindenütt,

S fölfeszítik reggel ők,

Kiknek nincsen istenük.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Nagy-Sándor függ majd ezen.

2. méltató

Honszerelmes nagy vitéz,

A hazáért halni kész;

Jaj, hogy itten öli meg

A hazátlan gyülevész!

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Leiningen függ majd ezen.

3. méltató

Fejedelmi sarjadék,

Büszke, nemes, lovagi,

S nyirkos kézzel fojtja meg

Holnap a sehonnai!

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Holnap Aulich függ ezen.

1. méltató

Csupa emberszeretet,

Szíve olyan fenn dobog,

S virradóra megölik

Embertelen zsarnokok.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Damjanich függ majd ezen.

2. méltató

Minden lépte diadal,

Babérokban járt övig,

S a gyávák, kik szaladtak,

Holnap a hőst felkötik.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

Kérdező

Mit faragsz ács, mit faragsz

Itt a késő éjjelen?

Bitófaácsoló

Akasztófát faragok,

Vécsey függ majd ezen.

3. méltató

Nagylelkű, ki nem tiport

Földre sujtott ellenén,

Mostan kézre ő jutott,

S meghal hóhér kötelén.

Zene: „Zsír fogytán, bor apadtán tengtek a jobbágy falvak” (Kormorán)

Csak a kopogás hallatszik. AZ 5. koppantás után a zene leáll.

2. narrátor

Az aradi vérnap áldozatai az igaz ügy büszke tudatában, nemesen, bátran, nagy lelki emelkedettséget tanúsító módon viselkedtek a halál előtt. Ezek voltak az utolsó szavaik:

Zene: Opera Sauvage – Ireland (Vangelis)

Az első dallam után a zene lehalkul és végig halkan szól a narrátorok és a szereplők beszéde alatt.

3. narrátor

Aulich Lajos.

1. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

1. szereplő

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.

1. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

1. narrátor

Damjanich János.

2. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

2. szereplő

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

2. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

3. narrátor

Dessewffy Arisztid.

3. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

3. szereplő

Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… így parancsolja ezt hazám szolgálata.

3. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

1. narrátor

Kiss Ernő.

4. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

4. szereplő

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

4. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

2. narrátor

Knezich Károly.

5. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

5. szereplő

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög

keverhette így össze a kártyákat.

5. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

3. narrátor

Lahner György.

6. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

6. szereplő

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az

én áldozatom.

6. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

1. narrátor

Lázár Vilmos.

7. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

7. szereplő

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófa tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

7. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

2. narrátor

Leiningen-Westenburg Károly.

8. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

8. szereplő

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

8. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

3. narrátor

Nagy-Sándor József.

9. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

9. szereplő

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

9. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

1. narrátor

Pöltenber Ernő.

10. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

10. szereplő

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

10. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

2. narrátor

Schweidel József.

11. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

11. szereplő

A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott meghasonított világot.

11. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

3. narrátor

Török Ignác.

12. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

12. szereplő

Nemsokára isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

12. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

1. narrátor

Vécsey Károly.

13. szereplő

Amikor kimondják a nevét, lassan megfordul. Előre, távolba tekint.

13. szereplő

Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

1. szereplő

Miután elmondta a szövegét, felemeli a földről a síkbábot és az arca elé tartja. Majd lassan elindul a színpad előterében lévő blokktéglák felé és a pálcát a blokktégla egyik lyukába szúrja úgy, hogy az arckép a nézők felé nézzen. Ezután lassan kisétál a színről.

Zene: Opera Sauvage – Ireland (Vangelis)

Zene néhány másodpercre felerősödik, majd csend.

2. narrátor

1850 tavaszáig 111 halálos ítéletet hajtottak végre: politikusokat, tiszteket, egyszerű embereket büntettek meg a szabadságharcban való részvételükért. A börtönbüntetésre ítéltek száma meghaladta az ezerkétszázat.

3. narrátor

A bosszúhullám csupán akkor kezdett enyhülni, amikor az európai felháborodás miatt az osztrák kormány mérsékletre intette Haynaut. 1850 tavaszától a halálos ítéleteket várfogságra enyhítették. A büntetések része volt az is, hogy a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadseregbe, és hétéves szolgálati időt kellett eltölteniük távol a hazától.

1. versmondó

Megenyhül a lég, vidul a határ,

S te újra itt vagy, jó gólya-madár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod’.

2. versmondó

Csak vissza, vissza! Meg ne csaljanak

Csalárd napsugár és síró patak;

Csak vissza, vissza! Nincs itt kikelet.

Az élet fagyva van s megdermedett.

3. versmondó

Ne járj a mezőn, temető van ott;

Ne menj a tóba, vértől áradott;

Toronytetőkön nézvén nyughelyet:

Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

4. versmondó

Csak vissza, vissza! Dél szigetje vár;

Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.

Neked két hazát adott végzeted;

Nekünk csak egy – volt! Az is elveszett!

1-13. szereplő

(kintről)

Repülj, repülj! És délen valahol

A bujdosókkal ha találkozol:

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,

Mint oldott kéve, széthull nemzetünk …!

1. narrátor

Október 6. azóta a magyar nemzet gyásznapja lett. A magyar szabadságharc ugyan elveszett a túlerő miatt, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló.

Zene: Messiás – Halleluja (Händel)

A zene rövid ideig hangosan szól, majd elhalkul.