A tanulás minőségét az intézményi stratégia részévé kell tenni, a felsőoktatási környezet megújulása miatt pedig folyamatos fejlődésre van szükség, amelyet az intézmények csak a hallgatók bevonásával érhetnek el – többek között ezekről volt szó a „A tanulás minősége a felsőoktatásban” című konferencián,
melyet az Eötvös Loránd tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Felsőoktatás-menedzsment Intézeti Központja (FMIK) rendezett május végén. A konferencián Veres Pál, a Budapesti Corvinus Egyetem docense kiemelte: az új felsőoktatási törvény az állam ügynökeivé teszi a rektorokat.
A konferenciát az „Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE” kutatóegyetemi TÁMOP-projekt Halász Gábor (FMIK) által vezetett kutatócsoportja szervezte. Az egész napos program során előadások és reflexiók, illetve workshopok követték egymást, a rendezvényt panelbeszélgetés zárta. Borsodi Csaba, az ELTE oktatási és tanulmányi ügyek rektorhelyettese köszöntő beszédében elmondta: remek apropó a konferencia számára, hogy az intézményekben jelenleg folyik a négy évre szóló Intézményi Fejlesztési Tervek (IFT) kidolgozása. Halász Gábor a konferencia céljaként a felsőoktatásban zajló tanulásról való gondolkodás támogatását és a tanulás minőségére irányuló szakmai és társadalmi figyelem erősítését emelte ki.
Pléh Csaba, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi tanára bevezetőjében a Rothkopf által megfogalmazott háromféle tudásátadó rendszerről beszélt. A nyílt, zárt, illetve a kettő között elhelyezkedő szerveződések közül az iskolát előbbihez sorolta, hiszen nyitott tudásrendszert követ, de egy meghatározott kánon alapján. A professzor az oktatással kapcsolatban három nevelési képet említett: a platóni természetes, a rousseau-i szabadságelvű, illetve a Dewey által megfogalmazott haszonelvű nevelést. „A három kép más-más dilemmát fogalmaz meg, de nem zárják ki egymást. Az európai típusú oktatást ezek furcsa összjátéka határozza meg” – jelentette ki. Pléh Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy az ember tudás- és képességalapú lény, tehát nem elég kizárólag egyik területre helyezni a hangsúlyt. „Ezt a kettősséget minden felsőoktatási intézménynek látnia kell és el kell fogadnia” – mondta. A kutató az új infotechnológiai eszközökkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a felületes olvasást, illetve a horizontális – azaz a kortársaktól való – tanulás formáját erősítik. Brit és amerikai kutatók eredményeit is idézte, amelyek alapján az IKT-eszközökkel való tanulás során a verbális intelligencia értékei javultak, viszont csökken az örömalapú olvasás, a pedagógia a tartalom helyett gyakran a folyamatra koncentrál. Kovács István Vilmos, az FMIK központvezető-helyettese a tanítással foglalkozott: hangsúlyozta, amikor az oktató a tudás explicit részét megfogalmazza a diákoknak, gyakran elfeledkezik arról, hogy a saját tudása mögött ott lapul az élmény, a tapasztalat, míg a tanulók ekkor még csupán a felszíni tudást veszik át. Az oktató Pléh Csaba előadására reflektálva kifejtette, a felsőoktatásban dolgozó tanárok még töredékét használják az IKT-eszközöknek, azonban a veszélyeivel már teljesen tisztában vannak. Előadása végén az oktató jelezte: a felsőoktatás szereplői keveset tudnak azokról a tényekről, amelyek alapján értékítéleteket fogalmazhatnának meg a tanulás minőségével kapcsolatban
„A program célja, hogy Európa is vonzóvá váljon a világ más térségei, a legkiválóbb hallgatók számára” – így kezdte az ELTE Erasmus Mundus bemutatását Sonkoly Gábor, a program koordinátora. Az EM egyetemekből álló konzorciumok számára ad támogatást külföldieknek szóló képzési program létrehozására. Az ELTE francia és cseh egyetemekkel együttműködésben közös képzési blokkot alakított ki, illetve speciális, az adott egyetem erősségeire építő tananyagok is készültek. Sonkoly Gábor a program három fő alapelveként határozta meg a tudomány alkalmazott jellegének hangsúlyozását, a projektszintű megközelítést és a megfelelő értékelési eszközök megalkotását. Az Erasmus Mundus mesterképzése angol és francia nyelven folyik, jelenleg 17 országból, 19 diák vesz részt benne. „Mivel a program két nyelv felsőfokú ismeretét igényli, a magas szintű nyelvi követelmény a valódi elitképzéshez jelent szűrőt” – hangsúlyozta az Atelier Európai Társadalomtudomány és Historiográfia Tanszék vezetője. Az egyetemi tanár a kutatóegyetemi projekt BTK-n megvalósuló programjának szakmai vezetője is. Derényi András, az Országos Kredittanács Irodája vezetője a minőség lényeges tényezőjeként definiálta a hallgatókkal való együttműködést. „A felsőoktatási környezet elavulása és állandó megújulása miatt folyamatos fejlődésre van szükség, amelyet az intézmények csak a hallgatók bevonásával érhetnek el” – mondta. Szintén hangsúlyozta a diákok, mint a felsőoktatás szolgáltatását igénybevevő csoport véleményének felhasználását Veres Pál, a Budapesti Corvinus Egyetem docense is: „A tanulás minőségét az intézményi stratégia részévé kell tenni”. Kifejtette, előrelépést jelentene, ha az intézmények nyitottak lennének egymás jó gyakorlatainak elsajátítására. A docens a rektorok kettős helyzetéről is szólt: eddig nem tisztázódott, hogy a vezetőknek kit kell képviselniük, az intézményt vagy az államot. „Az új felsőoktatási törvény már egyértelműen az állam ügynökeivé teszi a rektorokat” – utalt vissza az oktató Szabó Péter előadására. A Kodolányi János Főiskola rektora korábban ugyanis elmondta, az állami támogatás miatt még nem biztosított az intézmény önállósága, de 2015-től valóban autonómmá válik, így tudnak igazán átfogó rendszert építeni. „A felsőoktatás nem nemzeti, hanem globális rendszer” – hangsúlyozta Szabó Péter.
A délutáni World Café programon a látogatók nyolcfős asztaltársaságokká alakultak: a konferencia tartalmi orientálását célzó tanulmányban megfogalmazott témákat vitatták meg. A módszer abból a tapasztalatból született, hogy a konferenciákon a legérdekesebbek a kávészünetekben folytatott beszélgetések – indokolták a szervezők a rendhagyó megoldást. A tárgyalt témák között szerepelt például a tanulás és tanítás minőségének értelmezése, a tanuláskutatás hatása a felsőoktatásra, a minőség értelmezései, valamint a méltányosság és differencia kérdése. A délutáni programnak része volt egy panelbeszélgetés, melyen szakpolitikusok és több egyetem képviselői vonták le a rendezvény tanulságait. Weiszburg Tamás, a TTK docense a kreditrendszerrel kapcsolatban olyan felmérés szükségességéről beszélt, amely arra mutat rá, mennyi időt töltenek a vizsgára való készüléssel a diákok. Stéger Csilla, az OH Felsőoktatási Főosztályának vezetője úgy fogalmazott, a felsőoktatás speciális jellege, hogy a jövőre készít fel, hatása és hasznossága azonban csak tíz-húsz év múlva látszik, így nehéz mérhetővé tenni. Stéger Csilla felhívta a figyelmet arra is, hogy a konferencián a különböző intézményből, szemléletből érkezőkben hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, az ajtón kilépve mégis elmaradást látunk: „A hiány a motiváltságban van: a felsőoktatás szereplőit kell motiválni” – mondta. Kiss Paszkál, a beszélgetés vezetője, a PPK oktatási dékánhelyettese ezzel kapcsolatban megjegyezte: a konferencia közös kommunikációjának célja, hogy kivigye az értékes gondolatokat a paraván mögül a hétköznapokba.
Az egész napos programot Halász Gábor zárta a konklúziók megfogalmazásával. Kiemelte: a jelenlévők között egyetértés volt a terület fontosságáról és arról, hogy a tanulás minősége iránti szakmai, társadalmi és oktatáspolitikai figyelmet erősíteni szükséges. Egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy a konferencia igazolta: jók azok a tartalmi irányok, melyeket a programot orientáló háttértanulmányban megfogalmazódtak, a hazai felsőoktatás szereplői nyitottak az innovatív gondolkodásra és lehetséges sokféle érdek figyelembe vételével e témáról konstruktív szakmai dialógust folytatni.
{module Forrás: edupress}