A sok élményt fel is kell dolgozni valamikor
Az iskolán belüli szakkörök általában nagyon jók; hasznosak is, és szeretik is a kisiskolások
– mondta el kérdésünkre Zsuzsa, aki alsósokat tanít egy budapesti iskolában. Felmérése szerint a 27 fős, harmadikos osztályában összesen több, mint 120 féle különórára járnak a gyerekek. Az igény tehát nagyon nagy, de azért időnként érdemes visszafogniuk magukat a szülőknek-gyerekeknek, mert fennállhat a túlzott leterhelés, illetve a túlpörgés veszélye is, mikoris a gyerekek a túl sok élmény hatására akár alvásproblémákkal kezdenek küzdeni.
Tapasztalataid szerint mennyire jók az iskolán belüli, illetve kívüli különórák a kisiskolásoknak?
A szakkörök nagyon fontos részét jelentik a gyerekek életének, és általában nagyon szeretik. Jól kiegészítik az iskolai tananyagot, ráadásul beépülnek a napközis életbe, vagyis iskolán belül meg tudjuk szervezni, hogy a gyerek elmenjen sportolni, matek szakkörre, tehetséggondozó szakkörre, valamilyen fejlesztésre vagy kézműves foglalkozásra – ez utóbbiból rengeteg van a suliban. Van egy nagyon jó különóránk, egyfajta mozgásterápia, ami a tapasztalatok alapján igen jól hat a gyerekekre, a tanulás szempontjából is.
Azt látom, hogy vannak olyan szülők, akik nagyon sok szakkörre beíratják a gyerekeiket, és vannak, akik nagyon ügyesen megtalálják, hogy melyik az a szakkör, amelyik az ő gyereküknek fontos, akár a fejlesztés, akár a tehetséggondozás szempontjából.
Hogy érdemes különórát választani: próbáljunk ki sok-sok -féle dolgot, hogy aztán kiválaszthassuk a gyereknek megfelelőt, vagy az a jobb, ha kitartóan járunk valamire, ha már elkezdtük?
Az én – harmadikos – osztályomban felmértem év elején, hogy hányan, hányféle szakkörre járnak. A 27 gyerek százhuszonvalahány szakkörre jár, amit nagyon soknak tartok (ebben nem csak az iskolán belüli szakkörök vannak benne, hanem a külső edzések, stb.). Az igény nagyon nagy, mind a szülők, mind a gyerekek részéről, de úgy érzem, hogy néha túlzásokba is esnek.
Egy szakkörre, sőt, inkább kettőre minden gyerek jár, és van, akinek hat-hét különórája is van, tehát minden nap megy valahova: zene, sport, kézműveskedés, stb. Vannak erre nagyon alkalmas gyerekek, akik bírják a tanulás mellett, de gondolni kell rá, hogy ez is egyfajta terhelés, tehát ugyanúgy egy kötött valami, mint az iskola, akkor is, ha játszunk, akkor is, ha kézműveskedünk, tehát nem szabadidő.
Persze, gyerektípustól is függ, hogy ki mennyit bír, és ki mennyire alkalmas ezekre, és mennyi sikerélménye van benne. Ez utóbbi nagyon fontos: az a jó, ha sikerül olyan szakkört találnia a szülőknek, gyerekeknek, tanítóknak együtt, amiben sok sikerélmény éri a gyereket.
Fáradtabb vagy energikusabb az a gyerek napközben, aki sok különórára jár?