Mobiltelefon, miniszoknya, magassarkú, no meg az elmaradhatatlan smink. Ma már ez a tizenévesek trendje.
Az autó hangosan dudál, s Te odafordulsz, vajon melyik hölgynek szólhatott a jelzés. Azt hinnéd egy csábos huszonéves az, de amikor utoléred és az arcára pillantasz, csak egy kisgyereket látsz. Ugye veled is előfordult már ez a jelenet?
Sajnos ma már igencsak nehéz megállapítani egy gyerek korát. Tizenkét és húsz éves kor között már szinte nincsen különbség, az általános iskola ötödik osztálya után már nem a Barbi baba, hanem a legújabb mobiltelefon a divat. A fonott hajkoszorú, vagy éppen a két copfba fogott haj sem divat már. Olykor szinte azt sem tudjuk, hogy egy felnőttel, vagy éppen egy túlsminkelt gyermekkel van dolgunk.
Miért fontos a mobiltelefon?
Ugyan melyik szülő tudna nemet mondani gyermekének? Tévedés lenne azt hinni, hogy a gyermekek hibája a koraérettség. Valójában a szülő az, aki képtelen nemet mondani a kérésre, pedig legtöbb esetben az ő feladata lenne, hogy csemetéje számára biztosítsa a gyermekkort, ami lassan már eltűnőben van.
A mobiltelefon évtizedekkel ezelőtt még elképzelhetetlen, s ezáltal szükségtelen is volt. Ma már azonban egyre több szülő dolgozik reggeltől estig, s szinte alig látja gyermekét. Mobiltelefon nélkül nehéz lenne a kommunikáció, azonban egy műszaki cikk nem pótolhatja a szülő hiányát.
A mobil-trend – akárcsak az időszakos Barbie őrület – létkérdés a gyermekek körében. Ha egy gyermek megkapja, az összes többi számára is „létkérdéssé” válik annak beszerzése, másként barátai piszkálódásának célpontja lenne. Ha pedig a szülő nem állítja meg az ördögi kört, gyermeke lassan koraéretté válik.
Természetesen a mobiltelefon az egyik legpraktikusabb találmány, ezt nem vitathatjuk, de legalább annyi hátránya is van, mint előnye. Megnyugvást jelenthet a szülő számára, hogy gyermekét bármikor elérheti, azonban nem egyszer hallhattunk olyan rémtörténeteket, amikor éppen a telefon miatt támadtak meg egy gyermeket. A szülő feladata, hogy mérlegelje, valóban szükséges-e gyermeke számára a mobilkészülék.
Játék helyett sminkkészlet
Napjainkban furcsa módon megváltozott a gyermekek érdeklődési köre. Mintegy koraérettek lettek, hiszen már tíz-tizenkét éves korban lecserélik játékaikat a legdrágább sminkkészletre. Olykor, ha az utcán sétálunk, nem értjük, hová is tűnt ez a korosztály. Már alig látni babával szaladgáló, copfos kislányokat, vagy éppen kockás ingüket gyűrögető kisfiúkat.
Ez részben (elég nagy részben) a szülők hibája. Egyesek nem foglalkoznak gyermekeikkel, mert munkájuk köti le minden idejüket, mások pedig (éppen az előbbiek miatt) kénytelenek nagyobb szabadságot hagyni gyermeküknek, másként kiközösítenék őket.
Ha megnézzük a tizenkét-tizenhárom éves korosztályt, pontosan ugyanazt a képet kapjuk, mint egy sikerorientált multinacionális cég esetében; a gyermekek egymással versengve vesznek egyre drágább ruhákat, telefonokat. Ugyanakkor egyre ritkábban látunk közösen kiránduló családokat, anyukájukkal vásároló kislányokat.
Sajnos ma már igencsak nehéz megállapítani egy gyerek korát. Tizenkét és húsz éves kor között már szinte nincsen különbség, az általános iskola ötödik osztálya után már nem a Barbi baba, hanem a legújabb mobiltelefon a divat. A fonott hajkoszorú, vagy éppen a két copfba fogott haj sem divat már. Olykor szinte azt sem tudjuk, hogy egy felnőttel, vagy éppen egy túlsminkelt gyermekkel van dolgunk.
Miért fontos a mobiltelefon?
Ugyan melyik szülő tudna nemet mondani gyermekének? Tévedés lenne azt hinni, hogy a gyermekek hibája a koraérettség. Valójában a szülő az, aki képtelen nemet mondani a kérésre, pedig legtöbb esetben az ő feladata lenne, hogy csemetéje számára biztosítsa a gyermekkort, ami lassan már eltűnőben van.
A mobiltelefon évtizedekkel ezelőtt még elképzelhetetlen, s ezáltal szükségtelen is volt. Ma már azonban egyre több szülő dolgozik reggeltől estig, s szinte alig látja gyermekét. Mobiltelefon nélkül nehéz lenne a kommunikáció, azonban egy műszaki cikk nem pótolhatja a szülő hiányát.
A mobil-trend – akárcsak az időszakos Barbie őrület – létkérdés a gyermekek körében. Ha egy gyermek megkapja, az összes többi számára is „létkérdéssé” válik annak beszerzése, másként barátai piszkálódásának célpontja lenne. Ha pedig a szülő nem állítja meg az ördögi kört, gyermeke lassan koraéretté válik.
Természetesen a mobiltelefon az egyik legpraktikusabb találmány, ezt nem vitathatjuk, de legalább annyi hátránya is van, mint előnye. Megnyugvást jelenthet a szülő számára, hogy gyermekét bármikor elérheti, azonban nem egyszer hallhattunk olyan rémtörténeteket, amikor éppen a telefon miatt támadtak meg egy gyermeket. A szülő feladata, hogy mérlegelje, valóban szükséges-e gyermeke számára a mobilkészülék.
Játék helyett sminkkészlet
Napjainkban furcsa módon megváltozott a gyermekek érdeklődési köre. Mintegy koraérettek lettek, hiszen már tíz-tizenkét éves korban lecserélik játékaikat a legdrágább sminkkészletre. Olykor, ha az utcán sétálunk, nem értjük, hová is tűnt ez a korosztály. Már alig látni babával szaladgáló, copfos kislányokat, vagy éppen kockás ingüket gyűrögető kisfiúkat.
Ez részben (elég nagy részben) a szülők hibája. Egyesek nem foglalkoznak gyermekeikkel, mert munkájuk köti le minden idejüket, mások pedig (éppen az előbbiek miatt) kénytelenek nagyobb szabadságot hagyni gyermeküknek, másként kiközösítenék őket.
Ha megnézzük a tizenkét-tizenhárom éves korosztályt, pontosan ugyanazt a képet kapjuk, mint egy sikerorientált multinacionális cég esetében; a gyermekek egymással versengve vesznek egyre drágább ruhákat, telefonokat. Ugyanakkor egyre ritkábban látunk közösen kiránduló családokat, anyukájukkal vásároló kislányokat.
Sikerorientált világunkban a gyerekek magukra maradtak, hamarabb kamaszodnak. Aki pedig normál családi körülmények között nevelkedik, kénytelen alkalmazkodni társaihoz.
Forrás:csaladinet.hu