Meglehetősen nehéz feladat, hiszen az egyik unokánk elmúlt öt éves, másik unokánk elmúlt két éves, harmadik unokánk pedig nemsokára kétéves lesz. A két nagyobbik kislány mivel testvérek, együtt szoktak érkezni egy kicsit „kikapcsolódni a szülőkből”. A legkisebb gyakran csatlakozik unokatestvérihez.
Az ötéves unokámmal öröm együtt „dolgozni”, mert őt már a kishúga is megedzette. Mivel ő is volt olyan kicsi mint húgai /amire már nem szívesen emlékszik/, neki is meg kellett tapasztalnia, hogy bár nagyon szeretik, nem feltétlenül kell, hogy őt a felnőttek kiszolgálják.
Azt hiszem a nagyszülőknek ez a legnehezebb feladat. A szeretet elvakít, elfogadjuk a zsarolást, ami lelkiismeret furdalást okoz. Tudjuk, hogy nem szabad engednünk, ezért nekünk is tanulnunk kell nemet mondani.
Nekünk nagyszülőknek is meg kell érnünk a feladathoz. Csak úgy érhetjük el, hogy az együttlétek ne legyenek fárasztóak, hanem kedves kellemes időtöltésként maradjon meg az unokákban és bennünk is. Ezért aztán amikor visszamennek saját kis otthonukba, rettenetesen nagy csend marad utánuk. Éjszaka arra ébredünk, hogy köhögött valamelyikük és már indulnánk is segíteni.
Kedves nagyszülők, amíg fizikailag bírják addig nagyon örüljenek annak a lehetőségnek, hogy együtt lehetnek unokáikkal. Erős érzelmi kötődés alakul ki az öregek és az unokák között. Az unokák pedig olyan tapasztalatokkal gazdagodhatnak, amire már a szüleik nem emlékeznek, vagy elfoglaltságuk miatt nem valósíthatnak meg és olyanokkal, amelyeket még mi szereztünk nagyszüleinktől.
Amikor „unokázunk” ne felejtsük el, hogy valószínű új anyukákat, apukákat nevelünk a jövőnek.
Ezért fontos, hogy későbbi életük folyamán az írott és íratlan szabályok, elvárások tudatosítása, elsajátítása folyamatos legyen.
Odafigyelünk a szülők nevelési elveire, a szűk családban kialakított szokásokra. Azokra építve igyekszünk életkori tapasztalatainkat /időnként a szakmait is/ átadni a gyerekeknek.
Mi már tudjuk, hogy rengeteg buktató van elrejtve ebben a folyamatban, ami még most is okozhat fejfájást.
Életkori sajátosságukból adódóan még nem rendelkeznek olyan ismeret és tudásanyaggal, amely megfelelő módon segítené őket eligazodni a világban. Érzelmeik határozzák meg értékítéletüket. Ezért kell figyelnünk érzelmeikre és egyértelműen kell kimutatni saját érzelmeinket is. Nem élhetünk vissza érzelmi helyzetükkel. Tudnunk kell a gyerekek fejével gondolkodni, így könnyebb őket megérteni.
Szerencsések vagyunk, mert részt vehetünk a gyerekek fejlődésének figyelemmel kísérésében. Szinte naponta kapunk híreket egy – egy óvodai, vagy otthoni eseményről, pozitív, vagy negatív élményükről.
Szerencsések vagyunk, hiszen mind a három unokánk egész családban cseperedik. Apa, Anya mindig kéznél van. A nagypapa is részt tud venni a mindennapokban. Mindenre kapható, figyelembe veszi a gyerekek érzékenységét, érdeklődését, kívánságait.
Természetesen a három kislány, háromféle tulajdonságú, vérmérsékletű, érdeklődésű.
Amikor a lányok fogadására készülünk, megtervezzük azt is, hogy mit fogunk csinálni, ha esetleg nem vevők rá, mit biztosíthatunk még. Fontos, hogy a megfelelő eszközök is rendelkezésre álljanak. Mindig van választási lehetőségük.
Ezeknél az együttléteknél nagyon fontos, hogy a kialakult viselkedési formákat, elvárásokat, reakciókat ismerjük. Törekedjünk a szülők által megtervezett célok elérésére. Alkalmazzuk azokat a technikákat, amelyeket ők is alkalmaznak a megfelelő szokásrendszer kialakításához, amely nekünk is segít a gördülékeny és kellemes időtöltés megteremtéséhez.
Fontos, hogy képesek legyenek az együttműködésre, tűrőképesség kialakítására. /legnehezebb feladat/.
Mindegyik gyakorlására szükségük van ahhoz, hogy azt is megértsék, a felnőttek nem azért vannak, hogy kiszolgálják őket, hanem azért, hogy /sok dolguk mellett/ az ő kis életükben is örömmel, idegeskedés nélkül vegyenek részt.
Hajlamosak vagyunk mi nagyszülők azt hinni, hogy még nem képes bizonyos dolgok elvégzésére. Szeretnénk az időt kicsit megállítani. Pedig ők egészségesek és mindenre képesek, ami az életkoruknak megfelel. Azt is tudjuk, hogy az adott feladat elvégzésére megérettek. A harmadik unoka után már bölcsek vagyunk és tudatosan alkalmazzuk, ami mindig is világos volt. Örüljünk annak, hogy önállóságra törekszenek. A lényeg, hogy megfelelő időt biztosítsunk a gyermek feladatainak elvégzésére. Időben kell szólnunk mit várunk el tőlük, milyen kötelezettségeik vannak.
Sohase érezzék, hogy magára hagytuk őket.
Lényeg a türelem, a segítségadás, a megoldáshoz vezető út megmutatása – mit miért kell úgy csinálni. Különösen a kicsiknél fontos, hogy ha nem sikerül a feladat /cipő, nadrág felvétel/ tegyük más időpontra. Várjuk meg, amíg megérnek a probléma megoldására. Amit viszont már biztonsággal meg tudnak oldani, ne vegyük el tőlük. Érezzék, hogy nekik is vannak feladataik. Inkább örüljünk a sikernek velük együtt.
Együttműködve az unokákkal sok lehetőség nyílik olyan közös sikerélményre, amelyek nyomot hagynak emlékeikben.
A legutóbbi a karácsonyi készülődés volt. Mi már októberben elkezdtük.
Séták alkalmával terméseket gyűjtöttünk, megnéztük, milyen gyönyörűen váltja színét a természet.
Megterveztük, hogyan fogjuk a terasz ablakait díszíteni, hogy ünneplőben álljon karácsonyra.
Különféle formájú leveleket rajzoltam, amelyeket Olgi kivágott. Kishúgával Angival, pamacsolással és zsírkrétával befestették. Gyönyörű, színes ablakdísz született. A színes leveleket egy spárgára ragasztottuk majd az ablakokra erősítettük a füzéreket.
Következő alkalommal leveleket gyűjtöttünk, amelyek színben és formában hasonlítottak az előzőleg festett levelekhez. Lepréseltük őket, ebben már a Réka is tudott segíteni.
Narancs karikákat aszaltunk, amelyeket a lepréselt levelekkel együtt szintén felragasztottunk egy spárgára. A füzéreket a még csupasz ablakokra erősítettük. Különös hangulata lett a terasznak. Legszebb, amikor a nap átvilágít a színes leveleken és a vörösen izzó narancskarikákon.
Olgival már két éves korában mézeskalácsot sütöttünk. Nagy élvezettel dagasztott a különféle anyagokban. Ebben az évben már a két kicsi is szívesen dögönyözte a masszát.
Olgi kiszúrta a formákat, Angi díszítette a jégcukorral, majd igyekezett a tepsibe eljuttatni közös művüket.
Adventi koszorút minden évben sütök a családnak és legkedvesebb ismerőseinknek.
Ilyenkor Olgi „ méri” és adagolja a hozzávalókat. A dagasztás az én feladatom, a minőség-ellenőrzés az unokáké.
Sóliszt gyurmából ők is készíthettek adventi koszorút.
Olgival összekészítettük a díszeket: fahéjat, szalagokat, gyertyákat. Nem könnyű összekötözni, összedrótozni őket. Kis segítséggel sikerült. Öröm volt látni, ahogy alkotott, dolgozott, élvezte munkája eredményét, hiszen a gyurmából sem könnyű a koszorú alapot összefonni. Angi közben nyújtófával, tompa, életlen késsel készített süteményt. Nem kell félni az eszközök használatától, csak jól kell megválasztani azokat, de nem lehet felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket egy pillanatra sem.
Az elkészült gyurma adventi koszorú a másik nagymamának és nagypapának készült.
Mindezt csak úgy csinálhatjuk meg, ha bízunk a gyerekekben, tudjuk, hogy nem tesz kárt magában, odafigyelünk rá. Ehhez az szükséges, hogy a gyerekek szokásrendszere megfelelően alakuljon és tartsuk tiszteletben a gyermek fejlődési ütemét.
Amikor véget érnek a fahéj illatú karácsonyi napok, és elkezdődik az új év, ez a felnőttek számára is kissé szomorkás időszak, és a gyerekek ugyanígy „sajnálják”, hogy eltűnik a gyönyörű karácsonyfa, az alatta lévő ajándékok is a polcokra kerülnek, és folytatódik a jól megszokott korán kelés, óvoda, iskola, munka.
Érdemes már az ünnepnapok alatt elmesélni a gyerekeknek, hogy mennyi csuda jó dolog vár minket az új évben, hogy már alig kell néhányat aludni, és itt a farsang, a nyuszi és a születésnapok is. Sokat beszélgetni velük, és együtt tervezgetni a következő ünnepekre, eseményekre való készülődést. A gyermek egyik pillanatban még a karácsonyt „gyászolja”, de amint megkérjük, hogy segítsen kitalálni és megtervezni a farsangi jelmezeket, felcsillan a szeme, és máris izgatottan koncentrál a következő eseményre.
A gyermekek lelkesedése hatalmas erőt ad, és motivációt arra, hogy a karácsony elmúltával újult erővel készülhessünk az új évben előttünk álló közös eseményekre, ünnepekre, kalandokra.
Kosovics Lászlóné
óvodavezető, gyakorló nagymama