Mikulás versek 2

Lassan itt a Télapó.

 

 

Aklan Emese: Mikulás!

Mikulás!

Mire vársz?

Várunk rád!

Gyere már!

Kiscsizma!

Mogyoró!

Jön már a Télapó!

Bars Sári: Mikulás – hívogató

Hull a hó,

Jaj, de jó!

Vendég is jön, várva várt,

Igaz útra rátalált.

Kristályfogaton szánkázik,

Fehér bajsza meg nem ázik.

Süveg van a fejében,

Úgy röpül át az éjen.

Tele van a puttonya,

Várja Tolna, Baranya,

Sok nagyváros, kicsi falu,

Várja Kata, Ferkó, Anyu.

Minden család, minden ház,

Ablakban cipő, vagy száz…

Mikor jön a Mikulás,

Nagy csoki lesz, kis virgács…

Köd szitál, vagy hull a hó,

Holnapután csudajó,

Mert itt leszel végre köztünk,

Kedves, öreg Télapó!

Bencz Mihály: Ki kopog?

Jó öreg Télapó

Járja már a kertet!…

Most lép a küszöbre…

Hallgat, s be is csenget.

Bencz Mihály: Szilveszteri vendég

Hegyen, völgyön hull a hó,

Most érkezik Télapó.

Zúzmarás a szakálla,

Vígan siklik a szánja.

Ajándékkal teli szánkó,

Talpa alatt ropog a hó.

Télapó ezt mind szétosztja,

Gyermekeket felvidítja.


Benedek Elek: Mikulás apó

Amikor télen hullani kezd a hó,

Indul útjára Mikulás apó.

A szél szakállát tépi, lengeti,

De ő kigyelme ezt csak neveti.

Szélnek, viharnak vígan neki vág.

Csak egy arasz neki a nagy világ.

Egy pillanat: mindenütt ott terem.

Hátán egy zsák. Vaj’ mivel van teli?

Miben a gyermek örömét leli.

Mogyoró, dió, az ég tudja, még

Hogy mennyi mindenféle nyaladék.

A zsák kicsiny, egy vékás sincs talán.

És mégis, mégis – mely csodás talány

Ki e kicsiny zsák addig nem ürül,

Míg a jó apó nem járja körül

Szép rendiben egész föld kerekét,

S nem látta annak minden gyerekét.

Alszik a gyerek nép, sejtelme sincs,

Hogy az ablakon zörren a kilincs,

És nyíl az ablak lassan s megjelen

Mikulás apó késő éjjelen.

Jóságos szeme – mely kedves dolog!

Az alvó gyermekekre mosolyog.

Aztán ablak közt egy s mást ott „felejt”

Egy – két mogyorót a földön elejt.

S a koppanásra itt – ott egy gyerek

Megmozdul, aztán tovább szendereg.

Óh kedves éj! Szép álmok éjjele!

Emlékeddel lelkem most is tele.

Hajam, szakállam – fehér, mint a hó,

Öreg vagyok, mint Mikulás apó,

De ezen kedves, szép éjjelen,

Amikor a jó öreg megjelen:

Úgy érzem, újra gyermek lettem én,

Mikulásváró kicsi kis legény!


Berta Brigitta: Újra találkozni

Ó, te kedves Mikulás,

úgy szeretünk Téged!

Mindig mikor jön a tél

várva várunk téged.

Télen mindig hideg van,

de én azt nem bánom,

hiszen mindig ekkor van

Mikulás és Karácsony!

Bobány Dániel: Ha én lennék a Télapó

Ha én lennék a Télapó,

puttonyomban lenne minden jó.

Osztogatnám a gyerekeknek,

de főleg a szegényeknek.

Együtt örülnék velük,

együtt játszanék közöttük.

Mikor mindenki elszenderedne,

a szánom északra röpítene.

Bódi Irén: Télapó

Országúton nagy a hó,

erre járt a Télapó,

nagy szakállát megrázta,

pihe szállott utána.

Sok kisgyerek örömére

a Télapó eljött végre,

verset is mond, aki bátor,

cukrot kap a puttonyából.

A hópihék szállanak,

fehér vidék álmatag.

Rét fölött is hó esett,

boldogok az emberek.

Nem fagy már le a vetés,

hó takarja szerteszét,

havas már a falu-város,

hóembert gyúr Peti, Ákos.

Vidámak a gyerekek,

jó, hogy vannak ünnepek,

Télapó most megy tovább,

hó fedi a lábnyomát.


Bohatta Ida: Szent Miklós napján

Szent Miklós még álmában is

Jön – megy, rója az utat,

Álma előcsal karácsonyt,

Húsvétot, virágokat.

Amikor az aratásról

Kezdődik el az álom,

Egy szelíd hang így szólt: „Menjünk!

Eltelt egy év, sajnálom!”

Egy kis angyal szomorkodik,

Szíve panasztól nehéz,

Mert vannak még rossz gyerekek,

Akiknek kell a verés.

Ha majd jó lesz minden gyermek,

Egyetlen egy se’ lesz rossz,

De boldog lesz ez az angyal,

S nem is nyúl a virgácshoz!

A gyereknek, aki mindig

Rendbe tette holmiját,

Ha beteg lett, jószívűen

Látogatta barátját,

A szegénynek enni adott,

Szíve mindig tiszta volt,

A Mikulás annak nagy zsák

Finomságot csomagolt.

Szent Miklós, köszönjük Neked,

Hogy szétosztod mindened,

Mire visszatérsz az Égbe,

Üres mind a két kezed.

Jóságodért csupa hála

A mi gyermeki szívünk,

Vidd el Jézushoz imánkat,

Mit zsákodba beteszünk!

Aki jó az állatokhoz,

Lakhatja e házikót,

Jutalmat kap Szent Miklóstól,

Hoz neki sok földi jót.

Mi gondozzuk a kutyánkat,

Madarakat etetünk,

Szeretjük a kis cicát is,

Így hát beköltözhetünk.


Szent Miklós jár házról házra,

Segítői angyalok,

Ahol járnak, kinyílnak az

Ajtók és az ablakok,

Ha egy gyermek nagyon jó volt,

Mikulás megáldja Őt,

S a kis angyal még több jóval

Töltheti meg a cipőt.

Jó Mikulás minden évben

Tanít egyetlen napig,

A tananyag: adni, adni

A szegénynek holtodig.

Beiratkozhat mindenki,

Aki tanulni szeret,

S ki megtanult adakozni,

Az a Mennybe felmehet.

Jövő évben már nagy leszek,

Segíteni akarok,

Mikulással diót, almát

Sok gyereknek oszthatok.

A legkisebb angyalt várom,

Elfáradt nagyon szegény,

Míg segítek, ő pihenhet

Puha, égi fekhelyén.


Boldog Mária: Miklósra

Mikulás bácsi, égből a gyermeket látod?

Igaz az, hogy a világot egy nap bejárod,

Hogy mindenkit felkeresel, kicsit és nagyot?

Ugye majd engem is, mert én mindig jó vagyok!

Csodás zsákodban hozd ám a békegalambot,

Földön a szeretet szüntesse meg a harcot!

Ajándékosztó kezedtől ma sok jót várunk,

Siess, az ajtónál dobogó szívvel állunk!

A Mikulás jön a határon,

Jól siklik csilingelő szánon!

Felvidékre szállt az égből mindjárt,

Mert ott bizony sok éve nem járt!

Jó Mikulás! Amit rejt a zsákod,

Vidd nekik, sok gyermek vár ott!

Nem kérünk mi ez idén semmit,

Csak ott tégy boldoggá mindenkit!

Háború! Hallom sokszor e szót,

Azt tudom, hogy ez nem jelent jót!

Az apuska is katona már,

Ha hazaérek, sohasem vár.

Szomorú most mindig anyukám,

Ó, vigasztalni bárcsak tudnám!

Jó Istenem, küldd a békét,

S tedd boldoggá családunk fészkét!

Boldog Mária: Mikulás

Mikulás bácsi Mennyországban lépked

Sok szolgája virgácsot tépked.

Angyal – szülők zsákokba raknak

Csörgődiót, mogyorót is adnak!

Gumilabdát, trombitát és dobot,

Lesz nagy öröm, ha babát is hozott!

Ha szól a csengő, leindul hamar,

Szánkója földre örömmel szalad!

Zörren az ablak, kitárul nyomban!

Osztogat reggelig, le sem fekszik.

Szíve szeretettől melegszik.

Jer hozzánk is, nagy örömmel látunk,

Jók is vagyunk, ne kerüld el házunk!


Bornemisza Endre: Mikulás

Fehér varázs: hóhullás,

Havat hoz a Mikulás.

Havat hoz, vagy sarat hoz,

Fő, hogy ajándékot hoz.

A gyerekek körülállják,

Szót se szólnak, úgy csodálják.

Nem kérdezi, kitalálja,

Mi a szívük álma, vágya:

Játékautó, kisszekér,

- egy zsák dió belefér-

Jóskának és Katának

Ropogós, piros csomag,

Mesekönyv, vagy kis maci,

Vágyuk szerint húzza ki,

S amíg osztja, amíg járja,

Hangulat bűvös varázsa

Árad szét, s ő megy tovább,

Hátán hordja a csodát:

Csodálatos puttonyát.

Éjjel is megy, meg sem állhat

Ha már sötétek a házak,

Átlát tetőn, falakon.

Puttonyába nyúl, nem időzik,

Gyerekek fényes cipőit

Ajándékkal tölti meg.

Sok ház várja, megy, siet,

Nem látni a lábnyomát,

Szárnyra kap,

És száll tovább

S mire virrad reggelig

Minden cipő megtelik.

Akkor megtér otthonába

Fáradtan dől

Le az ágyba

S nyomban elszenderedik.

Bozsi Darázs József: Télapó

Hófehér szakállú, öreg bácsit láttam,

Fügét, almát, diót vitt a puttonyában.

Megkérdeztem tőle: Hová tetszik menni?

Ezt a sok gyümölcsöt, ki fogja megenni?

A jó öreg bácsi azt feleli rája:

Sose búsulj, pajtás, les annak gazdája!

Felkeresem Jutkát, Marit, Andit.

Tudom nagyon várják a Mikulás bácsit.


Bujdosó Ágnes: Jöjj el kedves Télapó

Hull a fákról a levél,

Megjött már a hideg tél.

Szürke hófelhők alatt

Sűrű pelyhek hullanak.

Kint a fogunk is vacog,

Bent a kedves tűz lobog.

Az osztályunk csupa fény…

Kit vár a sok kislegény?

Csitt… csitt… hallga! Kopog már!

Sok kispajtás ajtót tár.

Felcsendül a nótaszó:

„Jöjj el kedves Télapó!”

Piros köpeny, hószakáll…

Puttonyából kandikál:

Cukor, füge, mogyoró,

Mindenféle földi jó.

Az dalolgat most vígan,

Kinek sok ötöse van.

A fecsegő, rossz gyerek

Elbújik és pityereg.

Tanár néni! Drága, jó!

Hogyha jön a Télapó,

Legyen igazi mamánk

Ne panaszkodjék reánk.

Ha nem kapunk virgácsot,

Megígérjük, pajtások,

Mind jók leszünk, rendesek,

Szófogadók, csendesek.

Most pedig csitt, pattanj zár!

Az ajtónkon kopog már…

Csendüljön a nótaszó:

„Siess, siess, Télapó!”


Bujdosó Ágnes: Huncut Miska Mikulásra

Este van már, késő este,

Csillagok az égen,

Kati, Pista, Sári, Peti,

Alszanak már régen.

Fehér hajú, hószakállú

Mikulás apóka,

Ablakba tett cipellőket

Nézegeti sorba.

Ez Ferkóé, ez Klárié,

Ez itt Pannikáé,

Ebbe cukor, füge, dió,

Ebbe csokoládé.

Hopp!…hát ez mi?…

Hogy kerülhet Miska ablakába

42-es férfi cipő?

Így megnőtt a lába?

Megállj, Miska!! Csalafinta

Kópé vagy, barátom!

Édesapa cipőjével

Csapnál be, úgy látom!

A becsület kényes jószág,

Nem tűr ilyen tréfát!

Télapóka hogy tereled

Helyes útra Miskát?

Hetet ütött már az óra,

Ébred a sok gyermek.

Cukrot, csokit, kis virgácsot

Cipőjükben lelnek.

Boldog mind… csak Miska zokog

Megjárta szegényke,

Mert a felnőtt, nagy cipőből

Pipadohány, vastag szivar,

Borotvakrém, zsilett – penge

Kacagott feléje.


Clement C. Moore: Télapó nálunk járt

Karácsony este volt, aludt már minden,

Az egér sem neszezett az éji csendben.

A harisnyák rendben, a kéménynél lógtak,

Kikészítve szépen a jó Télapónak.

Dunyhája alatt aludt a sok gyermek,

Álmukban látták a tündér báltermet.

Anyu főkötőben, én hálósipkában

Éppen elszunnyadtunk a jó puha ágyban.

De ekkor a kertben oly lárma harsant,

Lerúgtam magamról rögvest a paplant!

Az ablakhoz ugrottam: mi ez a nagy zaj?

Függönyt el, zsalut ki: csak nincsen kinn baj?

A friss havon úgy ragyogott fel a holdfény,

Akár a nap, és lám, kilenc kicsi lény,

Egy manó, nyolc rénszarvas, egy kicsi szán

Szállt le a sötétben a ház teraszán!

Oly ügyes, oly vidám volt a kis manó,

Tudtam, hogy nem lehet más, csak Télapó.

A szarvasok úgy szálltak, mint a gondolat,

S hallottam, Télapó miképp kurjongat.

„Hej, Ugró, hé Táncos, Ravaszdi, Ágas!

Üstökös, hóha, ott az a tágas

Előkert, Szépem! Hé, Vihar, hó, Villám!

Fel most a falra! Át a verendán!”

Repülnek, útjukba semmi sem állhat,

Egy perc és megmászták máris a házat.

A szán ott száll mögöttük, Télapó benne,

S a sok zsákban játékok, mi más is lehetne?

Egy perc és hallom is, fenn a cserépen

Nyolc kicsi rénszarvas toporog éppen.

Fordulnék, de még csak meg sem mozdultam,

Télapó máris a kéménybe csusszan.

Prémes kabátban volt, hófehér szegélyén

Kormot és hamut hagyott a koszos kémény.

A hátán félvállra vetve egy nagy zsák

Olyan, mint amiben a szenet hozzák.

Az arca kipirult, a bajsza bozontos,

Orra, mint egy krumpli, a szeme bolondos,

Felfelé görbül vigyori, nagy szája

Fehéren leng állán hosszú szakálla.

Pipa lóg szájából, erősen füstöl,

Szürkés dicsfény övezi az ezüst füsttől.

Kerek az arca, és dundi kis pocakja

Vidáman reng, ha magát elkacagja.


Húsos volt, vidám volt, helyre kis manó:

Hangosan nevettem, bár tudtam, nem való.

Rám nézet, kacsintott, kurtán, szerényen

Tudtomra adta, hogy nincs mitől félnem.

Dolgozni kezdett, és nem szólt egy szót sem,

A harisnyák ott lógtak játékkal telten.

Mikor végzett, ujját az orrához nyomta

S a kémény azonnal felszippantotta.

Felkapott a szánra, és a nyolc szarvas

Füttyszóra indult át a nyugalmas

Éjen, de így szólt, még mielőtt eltűntek:

BOLDOG KARÁCSONYT

ÉS JÓ ÉJT MINDENKINEK!

Czeglédy Gabriella: Jön a Mikulás

Jön már, itt a

Mikulás!

Fehér prémes,

Hósapkás.

Hétmérföldes

Csizmája,

A világot

Bejárja.

A hatalmas

Puttonya,

Ajándékkal

Megrakva.

Jó gyermekek

Megkapják,

Megtelnek a

Kiscsizmák.

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen

Télapóka szánkóját.

Száguld a nagy hómezőkön,

El is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban

A hatalmas zsákokban.

Télapóka becsempészi

A cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,

Rövid már az éjszaka.

Várja őt az ablakokban

Még sok üres kiscsizma.


Czeglédy Gabriella: Télapó útja

Szemben velem üveghegyek,

A tetejük cukorsüveg.

Tejfehér a határ,

Télapó erre jár.

Lába nyomán zúzmara,

Havas, jeges az útja.

Kíséri a förgeteg,

Meghozza az ünnepet.

Czeglédy Gabriella: A télapó

Nagy szakállán

Hópihe,

Hány éves ő,

Tudod –e?

Olyan öreg

Kora sincs,

A puttonya

Tele kincs!

Czeglédy Gabriella: Erdőkön és havas hegyen

Hócsizmás,

Hóbundás,

Nagyszakálla

Zúzmarás.

Arca piros,

Hideg csípte,

Csengős szánon

Szarvas vitte.

Erdőkön és

Havas hegyen,

Repült a szán,

Szélsebesen.

Télapó a nagy

Zsákjából,

Szétosztott a

Boldogságból.


Csányi Gyöngyi: Télapó kincsei

„Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta, ki varrta

Báránybőr subádat?

Átvetőzsákodat

Ki tölti meg újra?

Hámodat, szánodat

Mi röpíti, húzza?

Meleg jó szívednek

Honnan van a kincse?

Zimankós hidegben

Van, ki melegítse?”

Zúg a szél, csupa dér

Már az ablakpárkány,

Janika álmodik

Puha, fehér párnán.

Szól hozzá Télapó,

Hó olvad szakállán,

S ahogy szól, szemében

Fénylik a szivárvány.

„Házamat csillagból,

Hét göncölszekérrel,

Hegyimanók hordták

Teliholdas éjjel.

Subámat hét gyapjas

Fehér bárány adta,

A tündérlányok gyűszűs

Ujja varrogatta.

Zsákomat illattal,

Édes ízzel, mézzel

Méhek töltögették

Virágporos kézzel.

Szánomat szélsebes

Három pejkó húzza,

Kucsmás fenyők között

Kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek

Jóság a kincse,

S édesanyák mosolygása

A legdrágább kincse.

Hidegbe nem fázom

Egyetlenegyszer sem.

Az ő bársony pillantásuk

Átmelenget engem.”


Cser Gábor: Végre itt a Télapó

Csillagokat kerülgetve

Közeleg a télapó.

Lent a falu alszik mélyen,

Egy lélek sem látható.

Elaludt a terefere,

Alszik sírás, nevetés,

Horkol a víg hógolyózás,

Meg a bősz veszekedés.

Alszanak az állatok is,

Lovak, disznók, tehenek.

Sejtik-e, hogy szarvas-száján

Télapó erre lebeg?

Van-e nekik Télapójuk,

Télcica vagy Télkakas?

Van-e hosszú bajsza néki?

És szakálla, hét arasz?

Vajon egyforma számukra

Valamennyi csendes éj?

Apukájuk, anyukájuk

Nekik soha nem mesél,

A gyerekek persze tudják,

Különös éj a mai,

Legtöbbjükről Télapóról

Mesélnek az álmai.


Cser Gábor. A Mikulás új ruhája

A Mikulás úgy találta,

Hogy ruhája elavult,

Szép, piros, meleg palástja

Rózsaszínűre fakult.

A krampuszokat hívatta,

Készítsenek terveket!

Egyik szabja, másik varrja,

Tarkát, zöldet, kékeket.

A krampuszok persze bőszen

Gyártották a ruhákat,

Szabtak, varrtak ördöngősen,

Kéket, sárgát, tarkákat.

A Mikulás felpróbálta

Sorban az új színeket.

Melyik legyen? Kitalálta,

Döntsék el a gyerekek.

Néhányan épp arra jártak,

Madarakat etettek.

Egy tarka Mikulást láttak,

És ezen jót nevettek.

A Mikulás tarka színű,

Új bundáit kidobta,

És a régi rózsaszínűt

Befestette pirosra.

Cserjési Sándor: Mikuláskor

Jak, de szeretném már látni,

Mit hoz a Mikulás bácsi!

Biztos széles a két válla,

Sok ajándék fér majd rája.

A nagy szakálla hófehér,

Egészen a földig ér.

Így olvastam a mesében,

Pásztorbot van a kezében.

Hópehelyből van a bundája

S mérföldet lép a csizmája.

Püspöksüveg a fejében,

Nagy jóság ég a szemében.

Csendesen jár házról – házra,

Karján van egy kis kosárka.

Az ajtónál halkan csenget.

Ahol talál békét, rendet,

Szülőt s gyermeket megáldja.

A jó gyermek kedves nála.

Kedves nénik, ha arra járnak,

Mondják meg a Mikulásnak,

Legyen ma este vendégünk,

Ha jut, hozzon cukrot nékünk.


Cserjési Sándor: Mikulásra

Hármat ütött kint az óra,

Hosszú árnyék ült a hóra

És a téli csendességben

Alászállt a nap az égen!

Már majd kialszik a lángja,

Árnyak kelnek a homályban.

Majd az égbolt peremére

Rálépett az éj tündére.

Kezében egy fáklya csillog,

A nap már csak alig pislog.

Napnál fáklyáját meggyújtja

S elindul a hosszú útra.

Végigjárja a mennyboltot,

Kigyújtja a tengernyi csillagot,

Mikor azok mind kigyúltak,

A földön is villanyt gyújtanak.

Most is itt a csendes este,

Fényesre van az ég festve.

Akik most odakint járnak,

Dideregnek biz’, mert fáznak.

Mikulás este van most nálunk,

Épp a Mikulásra várunk.

Várunk áhítatos csendben,

Mikulásról, ajándékról elmerengve.

Cseszneki Lilla: Télapóka

Piros fövege, csizmája, kabátja,

hosszú ősz szakálla, óriási zsákja

telis-tele van minden földi jóval

csokival, almával, fmom mogyoróval.

Minden gyermekhez eljut Télapóka,

szánján repíti Ót szarvasok csoportja,

faluba, városba, országnak szélére,

hófödte csúcsokra, keletre és délre.

Ajándékát hozza, teszi minden évben

ablakok közé, csizma belsejébe,

vagy meleg szobába a kandalló mellé

kicsi zokniba bele-belerejté.

Téli.éjszakán csilingel a szánja,

millió kisgyermek vágyakozva várja,

Mikulás, gyere már, szól az édes ének,

mindaddig eljön Ó, míg a gyermekek remélnek.


Csukárdi Tibor:Télapó

Télapó lépdel, nagy a hó,

Selymes, fényes takaró.

Csengő csilingel, hóha hó,

Útra kész a Télapó.

Sok a levél, kérés ezer,

Ajándékot vár jó és lezser.

Peti szánkót, Jóska lovat,

Vonatot is, amely tolat.

Dani kardot, puskát is kér,

Katona lesz, aki nem fél.

Erzsi babát, kendőt hatot,

Julcsi Qabát kér sokat.

Dóra kérése, karjára óra,

Megjöjjön ám virradóra.

F~1sorolni sok lenne,

Melyet fiú és fruska akar,

A sok levél mit is takar.

Télapó indul, ez nem játék,

Mikor lesz meg az a sok ajándék.

Szegény szarvas görnyed nagyon,

A szánkó már tele vagyon.

Nyakában csengő csilingel,

Jelzi, hogy merre tűnik fel.

Télapó izzad sok még a csomag,

A krampusz is fáradtan cammog.

Mindenki jó volt,. szól a levél,

Szorgalmas gyermek nem henyél.

Ablakba kerül végre a játék,

Sok cukor és egyéb ajándék.

A reggeli napsugár vidáman kél,

Ébresztőt, neki dúdol az északi szél.

Álmosan pislogva sok gyerek vígadoz,

Cukrot majszolva könyvet lapoz.

Szegény Télapó fáradtan bólogat,

pe sok szép és boldog pillanat!

Szarvas száguld, csilingel az ég,

Ajándék hegyekről mesél a szél.

Minden évben, amikor hull a hó,

Az egész világot lepi a puha takaró.

Télapó indul, suhan vele a szánkó

Sok-sok gyermek ajándékot vár.

De melyik töpreng el azon,

hogy a Télapó kap-e valamit e napon?

Mert ő annak is örül,

Ha ajándék neki is kerül.


Doby Ida: Mikulás a Föld körül

A mennyország nagy kapuján

Fekete kéz kopogott,

Jött Szent Péter s kinyitotta

A kis rácsos ablakot.

Török, japán, hindu gyerek,

Eszkimó és szerecsen

Várakozott pápuával,

Kínaival vegyesen.

Perzsa, maláj, indus

Zárja be a menetet.

Csodálkozva szól Szent Péter:

„Kit kerestek gyerekek?”

„Mikuláshoz jöttünk volna.”

„Rögtön hívom, várjatok.”

Felhők mögött az ablakba,

Csak az alá álljatok!

Nyílik már a fényes ablak.

Mikulás néz rajta ki.

„Nos gyerekek, mért jöttetek,

Mondja hát meg valaki.”

Ferde szemű japán fiú

Illendően előáll:

„Szépen kérünk, jó Mikulás,

Mihozzánk is jöjj el már!

Észak, Kelet, Dél és Nyugat

Ezer furcsa gyereke

Várva – várja, hogy már egyszer

Hozzájuk is legyere.

Ifjúsági Vöröskereszt

Alakult már mindenhol,

Nézd meg, hogy e sok országban

Mit csinál a junior?”

És Mikulás útnak indul,

Nagyon - nagyon messze megy…

Földkörüli vándorútján

Ím ezt látta gyerekek:

Eszkimóék Esztikéje

Elesett a sík jégen;

Fóka Feri szánra teszi:

„Hazahúzlak szívesen!”

Néger Náci kakaót ad

Csokoládé Ilának,

Minden sápadt kis pajtásnak

Hasonló jót kívánnak!


Rézbőrű Pál olvasmánya

A kedves Hitélet lap.

Minden rejtvényt megfejtett már,

Jutalmul tán könyvet kap.

Török Feri kötözgeti

Fájásfejű Zulejkát,

Hogy elmúljék a náthája

Inni herbateát ád.

Japán Janka kis kosárral

Eltipeg a piacra

Ebédet is ő főz máma,

Gyengélkedik az anyja.

Kis Pápua Péternek még

Sohasem volt cipője.

Milyen öröm: most egyszerre

Kettőt is kap belőle.

Nagyon forrón süt le a nap

Hindu Indus fejére,

Hegyi Lóri megsajnálja:

Napernyőt nyom kezébe.

Tisztálkodik Perzsa Peti,

Barátja a szappannak.

Fogat is mos minden este,

Egészséges így marad.

Banánt majszol Maláj Muki,

Nyolcat kapott ebédre.

Öt az övé, hármat meg a

Szegényeknek tesz félre.

Kis Kínai Karcsi copfja

Hosszú mint a méterrúd,

Csokrot kötni a végére

Csak Jószívű Kati tud.

Véget ért az út; Mikulás

Hazafelé indul már,

Világnak sok gyereke

Egytől – egyig reá vár.

Ezerfejű kis gyerekhad

Az édeset szereti,

Sárga, barna cipellőjét

Ablak közé kiteszi.

És Mikulás a hátára

Újra teli puttonyt vesz,

S minden kis juniornak

Cipőjébe cukrot tesz.


Donászy Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem

Télországból,

Kisgyerekek

-Jó napot!

Tudom, nagyon

Vártátok már,

Hogy múljanak

A napok.

Siettem is

Tihozzátok

Csengős szánon,

Szaporán.

Szikrát szórt a

Szarvas talpa,

Úgy suhant az

Út porán.

Számolatlan

Zsákom mélyén,

Nézzétek csak,

Mennyi jó!

Piros alma,

Csokoládé,

Aranydió,

Mogyoró.

No, most tovább

Repülj szánom!

Hószarvasom,

Hoppla – hopp!

Kisgyerekek,

Jó étvágyat,

Mindenkinek:

-Jó napot!


Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp – topp, tipp – topp,

Ki jön a nagy hóban?

Kipp – kopp, kipp –kopp,

Ki van az ajtóban?

Itt van már a

Nagyszakállú

Télapó! Csupa hó!

Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt – csatt, csitt – csatt,

Örül a sok gyermek,

Hipp – hopp, hipp – hopp,

Télapó itt termett.

Mit hozott a

Nagyszakállú

Télapó? Csupa jó!

Puttonyában dió, mogyoró!

Donászy Magda: Télapó

Megérkeztem Télországból,

Kisgyerekek jó napot!

Tudom, nagyon vártátok már,

Hogy múljanak a napok.

Siettem is tihozzátok

Csengős szánon, szaporán.

Szikrát szórt a szarvas talpa,

Úgy suhant az út porán.

Fürge lábam belefáradt,

Messzi van a mesevár.

Túl az ezer jéghegyerdőn,

Hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel bélelt

Hóból épült palotám.

A kemény fagy jégvirágot

Zúzmaráz az ablakán.

Van egy kicsiny toronyszobám

Benne furcsa műszerek.

Világhírű messzelátóm

Jég – üvegen hókeret.

Ha én abba betekintek,

-Higgyétek el nem csoda-

Akármilyen messze laktok

Mégis belátok oda.

Hol mit láttam nagy könyvembe

Minden este beírom.

Megtelt könyvem sok – sok lapja

Elfogyott a papírom.

Tudjátok, hogy rádiómnak

A világon párja nincs?

Csönddel bélelt palotámban

Valóságos drága kincs.

Ha a gyermekek ünnepelnek,

A szívemhez ér a dal.

S úgy érzem, hogy nem vagyok vén

Hanem újra fiatal.

Tip – top, tip – top! Körben járok

Az üveghegy tetején,

Amikor a messzeségből

Víg dalotok száll felém.

Ha a táncban elfáradtam

Megpödröm a bajuszom,

Bebújok a hóágyamba,

Nyújtózkodom, aluszom.

Mikor aztán fölébredek,

Ajándékot keresek.

Piros almát, aranydiót,

Feketemák – szemeket.

Feneketlen zsákom mélyén

Citrom, narancs is akad,

Osszátok szét gerezdenként,

Veszekedni nem szabad!

Kedvetekért jövőre is

Telitömöm zsákomat,

Ezer évig megtartom még

Ezt a jószokásomat.

Búcsúzásul daloljatok,

Integessen kezetek.

Hószarvasom az udvaron

Pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről

Tekint ide Télapó!

Küldjek erre hófelhőket?

Örültök, ha hull a hó?

Frissen esett pihehóban

Hócsatázni se tilos,

Attól lesz majd jobb az étvágy,

S az arcotok szép piros.

Na, most rajta! Repülj, szánom!

Hószarvasom! Hoppla – hopp!

Kisgyerekek jó étvágyat,

Mindenkinek jónapot!


Donászy Magda: Télapó

Télapó!

Hol a hó, hol a jég?

Zsákodon

Nem látok hópihét!

Zsákomon

Hó nincsen,

Benne van

Sok kincsem.

Tudod-e

Hány dió?

Millió!

Millió!

Donászy Magda: Télapó az erdőben

Napok óta, hetek óta

Esik a hó szüntelen.

Ott hintázik a kopár fán

Zöld fenyőfa levelen.

Vastag tölgyfa kérge körül

Kemény páncélt von a jég.

Dideregve nyalogatják

Szomjas szájú őzikék.

Tapsifüles mindhiába

Szimatol a hó felett,

Nem találja sehol sem az

Édes répagyökeret.

Ugri mókus kedve illan,

Üres gyomra korogó,

Odújában fogytán van a

Tökmag, dió, mogyoró.

És a madár? A vadgalamb,

A vörösbegy, a kis rigó?

A végtelen Hóországban

Nekik sem jut semmi jó.

Csak a cinke vigasztalja

Csüggedező társait,

A magasból messze kémlel…

Mintha várna valakit.

Tavaly télen majd megfagyott,

Betakarta már a hó,

Alélt szíve alig dobbant…

Úgy talált rá Télapó.

Gémberedett tolla közé

Lehelte a meleget,

Adott faggyút, diót,

Olajbogyószemeket.

Megígérte, ezután is

Minden évben erre jár,

Tán a kedves Télapókát

Várja most a kis madár?

Hulló hóban, szélviharban

Ott ül a fa tetején,

Kicsi szívét dobogtatja

Örömvárú jóremény.

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a télapó

Tele van a zsákja,

Mosolyog az arca,

Örömünket látva.

Énekeljünk néki, senki

Nem vár biztatásra.

Úgy búcsúzik tőlünk:

A viszont látásra.

Donkó László: Mikulástréfa

Bakancs, papucs, cipő, topán

Vár a bérház sok ablakán,

Száz lábbeli mire vár?

A Mikulás arra jár?

Péter, Gábor, Laci, Balázs

Megtörik hamar a varázs.

A szomszéd a Mikulás!

Van kacagás, vidulás!

Jó a tréfa, lélek derül,

Hiszen végül odakerül

Mindenkihez a csomag,

Közben Péter, Gábor, Laci

No meg Balázs

Csak fogják a hasukat.

Donkó László: Mikulás, de csudás!

Mikulás, Mikulás,

Mindene de csudás:

Legszebb a puttonya,

Ajándékból

Ki nem fogy az soha!

Mikulás, Mikulás,

Mindene de csudás:

Legszebb a jó szíve,

Ajándéknál

Dúsgazdagabb

Jósággal van tele!


Donkó László: Mikulás reggel

Jézuskát vetettem

Pihepuha hóba,

Vártam én, vártam én

Subás Télapóra.

Csöndben sikló szánra,

Szökkenő szarvasra,

Ajándékkal teli

Fűzágból fönt kasra.

Vártam réz – hagymára,

Drágakőre, szénre,

Kályhaezüsttel kent

Virgácsvenyigére.

Vártam huszár – képes,

Friss mézeskalácsra,

Mikulás – reggeli

Ajándékcsodára!

Donkó László: Leskelődő

A Mikulást egy este

A sok gyerek leste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

S berakta puttonyába.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját fényezte

Azután meg fényesre.

Mit tett még a puttonyába,

A sok gyerek megtudta,

Cipőjében mind benne

Lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

Aranyalma, zöld dió,

Csokiból lesz valahány,

A sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este

A Mikulást megleste…


Donkó László: Mikulás napja

A Mikulás

Napja van ma.

Mit rakjak ki az ablakba?

Az én cipőm

Kicsi, vásott,

Nem fér abba

Keksz, banán sok!

Az anyué

Alig bővebb,

Mikulásig

Nem is nő meg.

A megoldás,

-Köztünk szólva-

Az apukám

Surranója.

Negyvenötös

Az a méret,

S befogad sok

Édességet!

Donkó László: Jár kel a Télapó

Hóbundába bújt a táj,

Ünneplős a reggel,

Aki máskor szundikál,

Ma időben felkel.

Jár – kel már a Télapó,

Nagy csizmája koppan,

Ajándék van s puha hó

Fényes ablakokban.

Donkó László: Mikulás vagy Télapó

Nagy pelyhekben hull a hó,

Mikulás jön, Télapó?

Kinek – kinek Mikulás,

Hószakállas, hósubás.

Másnak kedves Télapó,

A szakálla, mint a hó.

Ablakban a kis cipő,

Édesmindegy, hogy ki jő.

Mikulás, vagy Télapó,

Ha pelyhekben hull a hó.


Donkó László: Hószánkót futtató

Hószánkót futtató,

Vén ember, Télapó,

Vén ember, fiatal

Szívében mind a dal.

Úgy zendül a zene,

Mintha szél zengene,

Friss, szeretet –hozó,

Áramló nótaszó.

Hallhatja kicsi, nagy,

Mind elébe szalad,

Várja, hogy kék, szelíd

Szemével rátekint.

A kezével osztogat

Szép ajándékokat…

Én is úgy várom Őt,

Benn az ablak előtt,

Várom a Télapót:

Mit hozott, mit hozott?

Nagy csokit, kis diót,

Ünnepi nótaszót!

Donkó László: Megjött a Mikulás

Megjött hát, krampusz

Kísérte,

Bolondos ördög,

S dicsérte.

Elmondja ifjú

Apónak,

Százéves lesz épp

Maholnap!

Puttonyát nyögve

Cipelte,

Bukfencet hányt, jaj,

Mi lelte?

Virgácsot osztott

Nevetve,

S a csokit ő mind

Megette.

Azért csak jutott

Belőle,

Mikulás dugta el

Előle!


Donkó László: Mikulás reggel

Kócból van a szakálla

A bajsza vatta,

Piros süveg a fején,

Ezüst haj alatta.

Fűzvesszőből a puttony,

Virgács akácágból,

A nagy hóban kölcsönvett

Csizmájában lábol…

Az ajándék igazi,

Valódi egy szálig,

A szánkó is, amivel

Sok – sok kincset szállít!

Zsákszámra a mogyorót,

Kilószám a rágót,

Havat, mivel belepi

Körül a világot…

Nem szarvas húzza a szánt,

Maga állt kötélnek,

Úgy vág reggel Mikulás

Neki a nagy télnek…

Donkó László: Köszönet a Mikulásnak

Én még kicsike vagyok,

Tudom a nagy titkot:

A Mikulás jár, tudom,

Ha hallom, hogy „Kipp – kopp”

Elárulja csengettyű,

Víg ünnepi dallam,

Legfőképp sok ajándék

Mindahány ablakban.

Bevallom én is néki,

Már csudára vártam,

Örülök, hogy rám talált

Ma az óvodában!

Örülök, s amit hozott,

Megköszönöm szépen,

Titkot tartani tudó

Ovisok nevében!


Donkó László: Télapó is boldog

Az ovi ma ünneplős,

Csendesebb a reggel,

Beszélget a Télapó

Víg gyereksereggel.

Ki mit kapott, dicsekszik,

Télapó is boldog.

Mikulás kedvére

Történnek a dolgok.

A köszönődal, ha zeng,

Fülig ér a szája,

Akármennyi ovi van,

Mindet körbejárja…

Donkó László: Télapó

Pilinckél a dér, a hó,

Puttonyt cipel Télapó.

Csengő csendül, lép a ló,

Hozzád tér be Télapó.

Verset mondjál, szép a szó,

Annak örül Télapó!

Donkó László: Jön-e vajon a Mikulás?

Kifényeztem a cipőmet

S ablakunkba tettem.

Jön-e vajon a Mikulás

A hóförgetegben?

Térdig ért a hó reggelre,

Hullott a hó bőven,

Mégis volt csoki, törökméz

Fényes hócipőmben.

Hisz szánon jár a Mikulás,

Mit neki a hó, a jég,

Olyan kedves, gazdag telem

Nékem nem is volt még!

Kicsi szánkót kaptam, gyorsat,

Csikó volt a lábam,

Vágtatott is egész nap a

Mikulás nyomában…


Donkó László: Ismerős Télapó

Lacó fiam a Télapót

Ismerősnek vélte,

Habár tömött bajusza volt,

S öreges a lépte.

A puttonya papírkosár,

Pléd volt a palástja,

Titokzatos volt, de Lacó

Ismerősnek látta.

Szakállából hullott a hó,

Csengőszóra lépett,

Irult –pirult s vágott Lacó

Ünnepélyes képet.

„Hiszen apu a Télapó!”

-Rebegte nagy hévvel.

Úgy lettem „nyári Mikulás”

Az idei télen!

Donkó László: Kiscipő, nagycipő

Kiscipő, nagycipő,

Telistele rakva,

Banánnal, csokival

Feszeng az ablakba.

Nézi az őszapó,

Télapó barátja,

„Hű mennyi földi jó!”

Kis csőrét kitátja.

Ezüstös a virgács,

A dió aranyból,

Dunántúl, Tiszántúl

Mikulás barangol…

Kiscipő, nagycipő,

Megtelik sokára,

Ébred a sok gyerek

Halk, csengő szavára.

Van jókedv, van öröm,

Verselnek, dalolnak,

Köszöntőt mondanak

Boldog Télapónak!


Donkó László: Mikulás jer ide!

Mikulás, Mikulás,

Jó báránybőr subás,

Báránybőr bekecses,

Ha lehet, ma siess!

Mikulás, Mikulás,

Az idő ma csudás,

Ma csudás, remek is,

Az utad hova visz?

Mikulás, ide jer,

Sok gyerek énekel,

Sok gyerek dallal vár:

„Gyere már, gyere már!”

Donkó László: Mikulás, Mikulás

Mikulás, Mikulás,

Hóból van szakállad?

Mit a rövidlátó

Kenderkócnak láthat!

Mikulás, Mikulás,

Ki tölti a zsákod?

Megkéred a cukrászt,

Egyszeri szakácsot?

Mikulás, Mikulás,

Mivel jársz a hóban?

Ha síléced nincsen,

Őzzel, pónilóval?

Mikulás, Mikulás,

Mivel lepsz meg engem?

Virgács lesz cipőmben,

Brikettszén, ma reggel?

Mikulás, Mikulás,

Lehetsz téli, nyári,

Csak ne kelljen rád

Új Mikulásig várni!


Dudás Dorottya: Miki, Miki, Mikulás

Miki, Miki, Mikulás,

fehér bojtos, kis sapkás.

Havas szánon érkezik.

Elhiszed, hogy létezik?

Jó gyereket szereti,

a rosszat bünteti.

Csoki, virgács, játékvár . . .

Neked vajon melyik jár?

Várja őt a sok gyerek.

Ó s a krampusz hol lehet?

Jók legyetek, gyerekek!

Mert mindig lát titeket.

Ellen Niit: Fontos hír

Egy nyúl tegnap odaállt

Az osztályunk ablakához,

Álldogált és szaladgált,

Bizony fontos ügyben járt ott.

Az udvaron ugrabugrált,

Figurázva firkált hóba,

Mit mancsával kapirgált

Levél volt s nem hóka – móka.

Hoppszasza – roppszasza, sete – suta

Fülével az í-ket írta.

Roppszasza – hoppszasza, ríve – róva

Pontot, vesszőt farka rótta.

Mikor a hó már csupa betű volt,

A nyúl az erdőbe loholt.

Osztályunk pedig sebten, sietve

Betűzte mit szedett versbe:

„Teg-nap es-té-től már itt van

Tél-a-pó a vá-ro-sunk-ban.

Vers és dal-lam e-gyütt vár-ja,

Kö-szönt-het-jük nem-so-ká-ra.

Csi-lin-ge-lő szán-nal jár

E-lőt-te-tek is meg-áll.”

Sok beszédre nem volt szükség,

Ki – ki előszedte versét,

Hamarosan megtanulták,

Kicsik, nagyok fejből fújták.

Már nyugodtan állunk sorba

Télapóra várakozva.


Endrődi Sándor: Tél apóhoz

Rázza meg már a szakállát

Kedves Tél apó!

Hadd ragyogjon körülöttünk

Fehér, tiszta hó.

S míg láttára ajakunkra

Örömdal rivall:

Hamar elő azzal a kis

Könnyű ródlival!

S fel a dombra! Le a völgybe

Gyorsan mint a szél.

Egy szó mint száz: úgy szép a tél,

Ha valódi tél.

Jaj, de itthon üldögélni

Reggeltől estelig,

Míg a ródlim unalmában

Megpenészedik.

Ablakon át nézegetni,

Mint láncán a rab,

A szakadó sűrű záport

A hömpölygő sarat

Csak azt látni, hogy magának

Síró kedve van

S ráfekszik a szép világra

Rondán, lucskosan!

Szálldogálj, le a dombokról

Fehér, tiszta hó,

Rázd meg már a szakálladat

Kedves Tél apó

Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén

Lassú szárnyon száll a hó,

Száz örömet hoz elém

Nagyszakállú Télapó:

Fenyőt, fénylő zúzmarát,

Szelíd lankák rétjeit,

Ha az ezüst hegyen át

Csengős szánon érkezik.


Fehérvári Gizella: Mikulás vers

Esik a hó, fúj a szél,

Jó Mikulás útra kél.

Nagy bot van a kezében,

Püspöksüveg fejében.

Gumicsizma a lábán,

Tele puttony a hátán.

Puttonyában sok, sok jó,

Játék, füge, mogyoró.

De csak az kap belőle

Kinek nevét előre

Aranyos angyalka

Ezüstkönyvbe beírta.

Istenem, de jó lenne,

Ha az enyém benne lenne.

Édes őrzőangyalkám

Kérlek szépen, gondolj rám.

Írd be majd a nevemet,

Ígérem, hogy jó leszek.

Füleki János: Télapó

Réges – régen Télapónak

Kender volt a szakálla,

A hidegben a subáját

Terítette magára.

Hopsza, felült szánkójára,

S a Szürkére rácsapott,

Hegyen – völgyön, erdőn – mezőn

Csilingelve vágtatott.

A mostani Télapónak

Nylon már a szakálla,

Suba helyett műbőr bundáját

Vesz fel otthon magára.

Telefonon hív egy taxit,

Azon száguld izibe.

Kis utcából, nagy utcába

És a világ végire.

A jövendő Télapónak

Űrsisak lesz a fején.

Űrruhába öltöztetik

Széles e föld kerekén.

Űrhajója repül – hol más

Égitestek fénylenek.

S karácsonyra csillagot hoz

Minden földi gyereknek


Galambos Bernadett: Mikulásváró

Őszről fecseg November,

Avart hajt a szél.

Kertek alatt, bokrok alján

Zizzen száz levél.

Mégis fülelj, ne aludjál,

Valaki figyel.

Bokrok alján halkan, csendben

Nagy csizma lépdel.

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken

Fenyők búcsúztatták.

Zsákját tükrös hegyi tón

Vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek

Nyár derekán néki.

S egy kosárban áfonyát

Küldött az Ősz néni.

Pirosszemű mókusok

Mogyorója csörren.

S megcsendül a kicsi szán

Csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.

Teli zsákja a tiéd,

Dúskálhatsz a jóban.

Gazdag Erzsi: Télapónak

Éjjel nappal téged várunk,

El ne kerüld a mi házunk.

Gyere-gyere jó télapó,

Nem lesz nálunk síró-rívó.

Zörgesd meg az ablakunkat,

Vedd elő a puttonyodat.

Keress benne nekünk valót,

Szaloncukrot és mogyorót.

Kifogyott a puttony,

Búcsúzik télapó,

Visszajön jövőre,

Ha tél lesz, s ha hull a hó.


Gazdag Erzsi: Honnan jöttél, Télapó

Honnan jöttél, Télapó?

-Hóországból, hol a hó

hegyvastagnyi takaró,

a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom

Varrta meg a kabátom.

Kibélelte bundával,

Hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,

Szíves szóval biztattam:

„Úgy szaporázd a lábad,

Szél se érjen utánad!”

Meseország (világos)

Hóországgal határos.

S Meseországból az út

Egyenesen idefut.

Szerencsémre nyitva volt

Útközben egy mesebolt.

Jöttek elém tündérek,

Megkérdezték, mit kérek.

„Nem kérek én egyebet,

Csak amit a gyerekek:

Diót, csokit, mogyorót,

Ráadásul minden jót!”

S halljátok csak! Mily csuda:

Termett ott egy mesefa

Meseország közepén.

Arról szüreteltem én.

Szedtem róla száz mesét.

Mind a száza csudaszép,

Altató és ringató.

Gyerekeknek ez való.

Zsákba raktam mind a jót:

Diót, csokit, mogyorót,

Babát, mackót, madarat,

Tücsköt, szöcskét, bogarat.

Tücsök, szöcske megszökött,

Megugrott egy híd fölött.

Elrepült a legyecske…

Itt a mese helyette.


Gedeon Jerne: Mért haragszol Télapóka?

Mért haragszol, Télapóka?

Mért rázod a fákat?

Mért üldözöd fagyos széllel

Szegény madárkákat?

Mért festesz ablakunkra

Cifra jégvirágot?

Mért borítod hópelyhekkel

Az egész világot?

-Nem haragszom, jó gyermekek,

vidám kedvvel tettem,

így rendelte a jó Isten,

azért cselekedtem.

Gedeon Jerne: Télapóka

Télapóka, juj, juj, juj,

Az arcunkba havat fúj.

Szakállából szerte szét

Rázza a sok pelyhecskét.

Kacagnak a gyerekek,

Kapkodják a pelyheket,

Nem baj, nem baj, ez a jó,

Rázd a havat Télapó!

Grólik Ilona: Jön Télapó

Havas úton fut a szánkó,

Útra indult Télapó,

Ajándékot, üdvözletet

Hoz ő annak, aki jó.

Szép fehér hó hulljál, hulljál,

Legyen havas utca, tér,

Hogy szánkója jobban csússzon,

Így hamarabb ideér.

Csillog, fénylik a fenyőfa,

Örülnek a gyerekek,

Télapó, ha megérkezik

Együtt örül veletek.


Gősi Vali :Jön a télapó

Fagyos hó hull,

szél szalad,

szél szalad,

éhesek a madarak.

Télapó is bekopog,

szánon hoz

nagy csomagot.

Csilingel a száncsengő,

száncsengő,

hangos tőle az erdő.

Kis csizmácska

már fénylik,

egykettőre megtelik.

Kerül bele mogyoró,

mogyoró,

Alma, dió csudajó!

A kismókus arra jár,

ablakon bekiabál:

Egy diócskát kaphatok,

kaphatok?

Éhes vagyok, adjatok!

Kiszólnak a gyerekek:

mókus, madár,

egyetek!

Nagy pelyhekben

hull a hó, hull a hó,

Nem fázik már télapó.

Melegíti szeretet,

örülnek a gyerekek.

Erdőn, mezőn

fut a szán,

fut a szán,

Télapó csak kiabál:

Gyertek ide gyerekek!

Cukrot, diót vegyetek!

Gyárfás Endre: Ki mit hoz?

Mikulás hoz ezt is, azt is.

De ki hozza a Mikulást?

Megmondom: a vén December

Válla körül hópalást.

Mit hoz a gyerekeknek?

Szánkózásra jó időt.

Síelésre, korizásra

Vidám kedvet és erőt!

Hoz még illatos Karácsonyt,

Szünidei napokat.

Szilveszterkor – hadd vigadjunk

Malacfarkot húzogat.

Gyárfás Endre: A Mikulás búcsúzója

Búcsúzom én, a Mikulás.

Van még dolgom mára.

Kinn toporog a szán előtt

Négy szarvas patája.

Remek érzés mindenkinek,

Ha ajándékozhat.

Titeket és felfogadlak

Mikulás – inasnak.

Legközelebb együtt megyünk

Havas – jeges úton…

Izmosodjatok csak addig,

Mert nehéz a puttony.

Gyökössy Endre: Karácsonyi ének

Karácsonykor több lámpa ég.

Borúban is derült az ég.

Egyszerűbbek az emberek,

Még a hideg szív is meleg.

Karácsonykor a harangszó

Angyalszavú, messzehangzó.

Nem didereg ázva – fázva,

Beeresztik minden házba.

Karácsonykor látni lehet

A földön a szeretetet,

Mert a lélek jobban tüzel,

Az Úr Jézus itt van közel.

Gyökössy Endre: Télcsalogató

Egy, kettő, három-

A telet várom.

Több lesz szemem mosolya,

Lábamon a korcsolya.

S úgy repülök majd a jégen,

Nem lesz aki utolérjen!

Egy, kettő, három-

A havat váron.

Daltól hangos lesz a szám:

-Hol van a sí, hol a szán?

Esik a hó! Föl a dombra,

Szívderítő vigalomra!

Egy, kettő, három-

A telet várom.

Meleg lesz majd a szoba,

Jól esik a vacsora.

Majd kicsattan piros arcom,

Éjjel pedig nagyot alszom.


Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás

Hova bújsz, hova állsz,

Mennyi aranyat találsz

A csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,

Ide add, oda add

A cukrot, a kosarat,

Gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak

A jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom

Dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget

Bakancsod a rét felett,

Minden gyermek észrevett

Az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,

Csak az ég ruhádra hinti

A havat és ezüstöt,

Csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,

Szél tömi meg a pipádat,

Rókaprémből van a bundád,

Szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

A csizmát, a cipőt,

Mi meg addig elbújunk a

Sutban, hogy legyen időd

Hozni mindenféle jót,

Mazsolát, mogyorót,

S mikulások, gyerekek

Cinkostársak legyetek!

Megcsörren a mogyoró

Puttonyodban csuda jó!

Mi már tudjuk, hogy te jössz

Kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,

Míg a lábad töröld le.

Jól tudod te, illik ez

A mikulás – emberhez!


Hajnal Anna: Télapó rázza szakállát

Sűrű csillag, sűrű hó hull,

Zizegése kicsi ének,

Sűrű lámpák vakítóan

Nevetnek a hóesésnek.

Sűrű utcák de ragyognak,

Anyakézen víg a gyermek,

Meg – megállnak ablakánál

Kirakati mesekertnek.

Zöld mezőben kicsi mozdony,

Kicsi sínek kanyarognak,

Játékcsodák ott legelnek,

Játékpulik ott loholnak,

Tehenek is láthatóak,

Harcos, fehérvörös – tarkák:

Mehemed a tehenekkel,

Amint éppen felborítják.

Meredek nagy havas hegyről

Baba szánon, ni, hogy siklik,

Kicsi lány a kirakathoz

Nyomja orrát, ahogy illik.

Ni, Piroska, meg a farkas,

Erdőben, mint a mesében,

Szóló szőlők, hívő almák

Járnak a gyerek eszében.

Óriási barna medve

Kicsi mackót átölelve

Kormányoz egy piros autót,

Onnan bámul a gyerekre.

Hazatérve már az álom

Nehezíti szempilláját:

-Anyu, megveszed a mackót?

Megöleli kispárnáját.

Sűrű csillag, sűrű hó hull,

Télapó rázza szakállát,

Csupa csillaggal borítja

Minden jó kisgyerek álmát.


Hajnal Anna: Mikulás

Kispajtások figyeljetek,

Szép kis mesét mondok nektek.

Esik a hó, szalad a szán,

Így kezdődik a mondókám.

Jön egy bácsi nagy szakállal,

Hátán puttony mézes, mázas.

Telerakta minden jóval

Cukor – füge mogyoróval.

Minden ablak alatt megáll,

Cipőtökre rátalál.

Ugye könnyű kitalálni,

Hogy ez a Mikulás bácsi!

Hárs László: Télapó – igéző

Karácsonykor hull a hó,

Hóban topog Télapó.

Nem látható, hallható,

Zajtalan jár Télapó.

Szakálla fagy, bajsza dér,

Az üstöke zúzmara,

Otthonunkba ő betér,

De nem marad ott soha.

Ajándékot hagy nekem,

És elsuhan nesztelen.

Édes – kedves Télapó,

Ajándékot kapni jó.

Horváth P. Pál: Télapó

Pilinkélnek kósza pelyhek

betakarnak rétet berket,

mindent beföd puha hó,

készülődhet Télapó.

Csengettyűs szán vígan csusszan,

hat rénszarvas nagyot szusszan,

s fölröppen, mint víg rigó,

útnak indul Télapó.


Harsányi Lajos: Szent Miklós

Püspöksüvegben Istenének szolgált.

De esten titkon elsuhant a háztól.

Sok görbe utca híg sorában gázolt,

S megállt az elsötétült ablakoknál.

Három leánynak nászi pénzt vetett be,

Hogy meg ne rontsa őket a szegénység.

S hogy éhezők a pékeket ne sértsék,

Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe.

Azóta mindig jár kicsinyhez, nagyhoz,

Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz,

A gyermek boldog, szinte röppen.

Nehéz tarisznyát hord öles alakja.

Amit hozott, az ablakokba rakja.

Utána gyorsan eltűnik a ködben.

Havas István: Jön Mikulás – apó

Jön Mikulás – apó, jön

Szól a fiú, lányka,

Az ablakot csak behajtja,

Be egyik se zárja.

És az éjben kincsekkel

Megtelik az ablak.

Trombita, ló, gép és baba

Reggel megszólalnak.

Talpra szökken a fiú,

Sürög – forog a lány.

A Mikulás ablakához

Igyekszik mind ahány.

Fiúké lesz a ló, gép,

Lányoké a baba.

Nyerít a ló és fölzendül

A trombita szava.

Havas István: Mikulás apóhoz

Jó Mikulás apó.

Térj be hozzánk, térj be,

Kis cipellő, páros kettő

Ablakunkba téve!

Tégy beléjük cukrot,

Csokoládét, almát,

Kis virgácsok, nagy virgácsok

Tarka sokadalmát!


Herczeghalmi Mária: Mikulás

Szállingózni kezd a hó,

Merre járhatsz Télapó?

Száncsengődet halljuk már,

És mindenki téged vár.

Mindannyiunk barátja,

Mit raksz a kis csizmákba?

Diót, almát, mogyorót,

Vagy kis csokitélapót?

Találgatni olyan jó,

Amíg megjössz, Télapó!

Huhn Gyula: Mikulásra

Ezer gombóc, két kalács:

Én vagyok a Mikulás!

Szörnyű puttony a hátamon,

Benne minden, ami jó:

Édes füge, szóló szőlő,

Narancs, dió, mogyoró.

Dugó Dani, Hüvelyk Matyi,

Tündérkert és mesevár…

Meghallottam, hogy hívtatok,

S amit hoztam, odadom.

Aki jó volt, álljon ide!…

No, azt fel nem foghatom,

Hogy ti mind, mind jók voltatok,

S egy se volt rossz köztetek…

Most virgácsom talpa alá

Utilaput köthetek…

Száz szónak is egy a vége,

Ezer bocskor, két kalács!

Mindenkinek ad valamit

A jó öreg Mikulás.

Ha tovább is szót fogadtok

S ígéritek énnekem,

Megjön majd a jó Mikulás

Hosszú, hosszú éveken.


Iványi Mária: Télapóhoz

Ajándékot hoztál

Messzi földről jöttél

Nem riasztott hideg

Nem riasztott vad tél.

Zörgő diót hoztál

Cipelted a zsákot

Mesefáról hoztál

Aranyos virgácsot.

Tudtad, hogy mi várunk

Napok, hetek óta

Jöttél a hidegbe

Szélviharba, hóba.

Nem riasztott hideg

Nem riasztott vad tél.

Ajándékot hoztál

Messzi földről jöttél

Iványi Mária: Télapó az óvodában

Lámpagyújtó este van már,

Erdő, mező csupa hó.

Mérföldjáró csizmájában

Útnak indult Télapó.

Kristályvára ablakából

Hótündérke integet:

Visszatekint Télapóka,

S frissen átlép egy hegyet.

Lent a völgyben kis falucskát

Paplanruhán rejt a hó,

S lám, az utcán mennyi lámpa!

Ámul – bámul Télapó.

Itt is, ott is megáll csöppet,

Hol idenéz, hol oda,

Merre lehet a bölcsőde,

S melyik ház az óvoda?

S hogy rátalál, bekopogtat,

Subájáról hó pereg.

Nótaszóval, vidám verssel

Köszönti a víg sereg.

Bontogatja a gyereknép

A várva várt csomagot.

Télapó meg a sarokban

Autót indít, vonatot.


Jászayné Holczer Magdolna: Csengő szánon

Csengő szánon, hét határon

Jön a Mikulás!

Hopp, lovacskák, itt megálljunk,

Itt az állomás!

Nézz, kitárjuk két karunkat,

Úgy mondjuk el víg dalunkat,

Szívünk feldobog:

Az Isten hozott!

Megjött, megjött, itt van újra

Mikulás apó,

A zsákjában piros alma

És zörgő dió!

Jertek, menjünk hát elébe,

Nekünk is jut tán belőle

Jaj, de nagyon jó,

Mikulás apó!

Áldott szívű, jó Mikulás,

Szentséges atyánk!

Köszönjük, hogy az idén is

Gondoltál reánk.

Ajándékod hálás szívvel

Köszönjük neked,

Jóságodat áldja minden

Hű kis gyermeked.

Püspök bácsi, jó szívedet

Áldja minden magyar gyerek.

Áldott legyen minden lépted,

A Jézuska küldött téged.

Ha majd megint fenn az égbe’

Járulsz szent színe elébe,

Égi Atyánk hű szolgája,

Ó, ajánlj szent irgalmába.

Tudjuk, hogy a jó gyermeket

Minden évben megkeresed,

Nem is búcsúzunk hát másra,

Mint kedves viszontlátásra!


Kanizsa József: Télapó

Sűrű pelyhekben hull a hó.

Csiszeg – csoszog Télapó.

Nehéz a puttony, de nehéz.

Van benne minden: alma, méz

Virgács és játék – ezernyi.

Télapó nem bírja vinni.

Szánra teszi – hej halihó.

Így folytatja Télapó.

Karin Jackel: Kedves Mikulás!

Kedves Mikulás,

Rád vár ez a ház,

Vár egy kisgyerek,

Verset mond neked.

Meglátod, jó lesz,

Szófogadó lesz!

Öntsd ki zsákodat,

A játékokat,

Mindent, amit hoztál!

Virgácsot ne osszál!

Karin Jackel: Mikulás!

Mikulás, ez a te napod,

tudom, elindult már a szán,

a ház elé kiszaladok:

csak láthatnálak igazán!

Mikulás, nagyon örülök,

hogy végre eljött ez a nap,

nem zavar a hideg, a köd,

gyere el minél hamarabb!

Írtam Hozzád egy verset is,

azt hiszem, tetszik majd Neked:

arról szól, hogy megérkezik

Mikulás, s várja egy gyerek.

Annyira kíváncsi vagyok,

azon töröm a fejemet,

hogy ajándékba mit kapok,

zsákodban vajon mi lehet?


Kiss Ferenc: Mikuláshoz

Mikulás, Mikulás hol vagy már?!

Minden gyermek téged vár.

Mindannyian oly jók voltunk,

Rosszalkodni sosem szoktunk.

Fehér szakáll, piros kabát,

Mikor téged szemünk meglát,

Elfelejtünk minden gondot,

Várjuk már az ajándékot.

Hoztál, ugye, kis csomagot?!

Benne diót, csokit, cukrot!

Mondunk neked verset, szépet,

Jövőre is várunk téged.

Kissné Tóth Lenke: Csizma az ablakban

Hát, ez meg micsoda?

Ez már csak a csoda!

Kukkants csak amoda!

Mit látsz ott, na, koma?

Ablakban a csizma!

De fényes, de tiszta!

Hogy sétált oda fel?

Hát erre ki felel?

Ablakban mit akar

A csizma? Mondd hamar,

Misi, te, Öcsi, te!

Ki rakta azt ide?

-Te raktad, tudom én!

Misikém! Öcsikém!

Csizmátok ablakon

Les ám ki, de nagyon!

Tátják a szájukat

A csizmák! Az utat

Kutatják, kémlelik,

Mikulást kérlelik:

-Mikulás apóka!

Gyer’ ide a hóba’!

Éhesen tátogatunk,

Cukorra fáj fogunk!

Csizmánkba, ha lehet,

Ne dobjál faszenet,

Almát adj, diót adj!

S de kedves, de jó vagy!

Kopré József: Elindult már Télapó

Nagy pelyhekben hull a hó,

Elindult már Télapó.

Szakálla a földig ér,

Nagy csizmája hófehér,

A subája birka bőre,

Hópehely hullik belőle

Háztetőre, fenyőfára,

Tó vizére, út porára.

Jó gyermekek: figyelem!

Néhány nap és itt terem.

Aki jó és illedelmes,

Szófogadó, mindig rendes,

Télapótól kap sok szépet,

Csokoládét, édességet,

Mandulát, meg mogyorót,

Maga festette diót!

Egyet alszunk, s virradóra

Ébred Pityu, cseng az óra

Megérkezett Télapó:

Nagy szakálla csupa hó,

S puttonya színig tele,

Még egy gomb se férne bele!

Megérkezett, jaj, de jó!

Pakolj ki hát, Télapó!

-Szót fogadtál, Pistike,

Almát hoztam, ízlik-e?

-Sose sírtál, kis Kató,

Tiéd lesz a mogyoró!

-Csokit hoztam, Ferkó, néked,

Mert te eszel főzeléket!

-Nem szopja az ujját Jutka,

Neki finom cukor jut ma!

-Béla nem sír, mindig nevet,

Festett diót hoztam neked!

-András nem rajzol a falra,

Kapd el, itt egy piros alma!

Így jutalmaz Télapó,

Sose fogy ki a dió!

Maga festi, pingálgatja,

Puttony ürül? Tele rakja!

Házról házra így siet,

Várja minden kisgyerek.

Gyermekeknek jut most bőven,

Sok termett az esztendőben!


Kovács Zsóka: Télapóvárás

Ki kopog az ablakunkon?

Ajtónkban ki áll?

Izgatottan dobog szívem,

S künn a hó szitál.

Megjöttél hát, Télapó?

Jaj, de nagyon vártalak!

Ujjaimon számolgattam

Mikor jön el a nap

Vedd le a nagy puttonyodat,

Hogy pihenjen vállad,

Addig én majd simogatom

Hófehér szakállad.

Kováts Károly: Mikulás

Földig ér a nagy subája,

Térdig érő a szakálla,

Mérföldet lép a csizmája,

Ő az öreg Mikulás.

A két arcán piros rózsa

Aranyos a pásztorbotja,

Színig telve a puttonya,

Ő a kedves Mikulás.

Szereti a gyermekeket,

Nagyokat és kicsinyeket,

Ajándékot is hoz neked

A jóságos Mikulás.

A puttonya telve jóval

Narancs, dió, mogyoróval

S oszt belőle szelíd szóval

A kedves, jó Mikulás.

Hol látja, hogy a testvérek

Szeretőn, békében élnek,

Oly jól esik a lelkének,

Örül ott a Mikulás!

Hol azt látja: marakodnak,

Irigykednek, civakodnak,

Nem is ád semmit azoknak!

Búsul ott a Mikulás!

Legyetek hát jó testvérek,

Egymást forrón szeressétek!

S megjutalmaz, elhiggyétek,

A kedves, jó Mikulás!


Kozma László: A Mikulás mosolya

Hogyha baj ér, bánat, szégyen

Bízzál Myra püspökében.

Elhozza csillagos éjen

Ajándékát észrevétlen.

Cipődet ablakba tedd ki,

Kincseit szívedbe rejti,

Ahogy tette sokszor, régen.

Megjön sűrű hóesésben.

Arcát senki meg ne lássa

Rejti fehér nagy szakálla.

Találkozhatsz véle bárhol

Megismered mosolyáról.

Kitől jót és szépet várhatsz

Bizony Ő: a Mikulás az.

Csengettyűje szól a szánnak

Itt volt, de már messze vágtat.

Hiszen gondja van, temérdek

Kincsét osztja a reménynek.

Aranyszarvas hogy repítse

Megérkezzen minden szívbe.

Hogyha jól és szépen várod

Magadban is megtalálod.

Nemcsak várni, hogy mit kapnál:

Az a legtöbb, ha te adtál.

A szívedben hogyha érzed

Készítsél valami szépet.

Rajzolj erdőt, végy festéket

Ajkadon fakadjon ének.

Tanulj nótát, csoda-verset

Dalait a szeretetnek.

Akit egész évben várnak

Segítsél a mikulásnak.

Ahol baj van, gond és bánat

Oszd kincsét a kacagásnak.

Hogy minden arc felderüljön

Sötét ágra harmat gyűljön.

Ezüst nyoma csengő szánnak

Mosolya a Mikulásnak.


L. Kapuvári Lídia: Útban van már Télapó

Nicsak, pilinkél a hó!

Ezüst csengős

Cifra szánon

Útban van már Télapó.

Írtam neki levelet

„Télapó, ha teheted

Hozz nekem egy repülőt,

Szélsebesen repülőt.

Kishúgomnak azt a mackót,

Azt a piszén pisze mackót.

A tévében látta este,

És annyira megszerette.

Maszatnak, a kiskutyámnak,

Hozz egy puha meleg sálat.

Tudod, óvom, féltem nagyon

Meg ne fázzék az udvaron.

Ha maradna egy kis pénzed

Kolbászt is végy neki kérlek.”

L. Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz

Télapó! Télapó!

Hová tetted? Hol a hó?

Tudja a házból az összes gyerek,

Hogy ma levelet küldök neked.

Üzenik ők is

Mind hóra várnak!

Szánkózni szeretnénk

Meg nagy – nagy hócsatákat!

Télapó! Télapó!

Ha zsákod legalján van a hó

Szívesen várunk még néhány napot,

Az alatt bőven megtalálhatod!


Lévay József: Télapó

Itt zörget már Télapó is,

Ki eddig távol lakott,

De nem nyitunk ő kelmének

Se ajtót, se ablakot.

Más volna, ha kérne szállást

Szegény vándor idegen,

Nyerne tőlünk szíves látást

S jó meleget idebenn.

A komor tél, bár haragszik

A hóviharral fenyeget,

Haragjában mégse von meg

Tőlünk minden örömet.

Nyájas estve kályha mellett

Üldögél a hű család,

Szövögetik a bűbájos

Mesék tündérfonalát.

Beköszönt a szent Karácsony

A szobácska felvidul

A fenyő gallya csecse – becse

Ajándékkal kivirul.

A gyermekek gyönge szíve

Boldogsággal megtelik.

S azt, ki mindezt küldi nékik

Imádsággal tisztelik.

A Megváltó észrevétlen

Hozzájok beérkezett

És feléjük, szinte érzik,

Hívogatva nyújt kezet.

„Értetek ma földre szálltam:

jertek hozzám, kisdedek!

Kedvencek vagytok ti nálam,

A Mennyország tietek.!

Lintnerné Fittler Vilma: Mikulás köszöntő

Mikulás, nagy subás töltsd tele a legnagyobbik zsákod.

Hozz diót, mogyorót, hagyd otthon a sok csúnya virgácsot.

Csingiling, cseng a szán, ki ül benne jó meleg subában?

Hóha hó, fut a ló, most állt meg a házunk kapujában.

Gyere már, gyere már tárt karokkal, tárt szívekkel várunk.

Mikulás nagy subás, Isten hozott, Isten hozott nálunk.


Lintnerné Fittler Vilma: Mikulás vándorlása

Billeg – ballag Mikulás,

Hátán van a zsákja,

Fehér szárnyú angyalkák

Mennek a nyomába.

Minden gyermek ablakán

Be- bekukucskálnak

Hozzák – hozzák a sok jót

Jó fiúnak, lánynak.

Kis cipőkbe hulldogál

Sok édes ajándék,

Egyik almát, diót oszt,

Másik csokoládét.

Jó gyermeknek reggelre

Tele a cipője.

De a rossznak nem jut ám

Semmi se belőle.

Ablakuktól sírva száll

Messze az angyalka,

Csintalan kis ördögök

Surrannak be rajta.

Cipellőkbe jajajaj

Virgácsot raknak,

Kiporolják kis komám

A bugyogót rajtad.


Lintnerné Fittler Vilma: Mikulás apó

Jucika, Ferike,

Mesélek. Hopp ide

Az ölembe, Zsóka.

Van egy ősz apóka,

Mennyország lakója,

Róla szól a nóta.

Ha jön a téli fagy,

Öröme jaj, de nagy!

Befog szánkójába.

Csingiling, száll a szán

Hópihés éjszakán

A földi határba.

Ott minden ablakba

Kis cipő, nagy csizma

Szép rendbe kirakva.

Mosolyog az apó,

Cukor, alma, dió

Kerül a cipőkbe.

De a rossz gyermekek,

Az engedetlenek

Nem kapnak belőle.

Arcocskák pirulnak,

Kis szívek vidulnak

Minden házikóban.

Gyermekek imája

Jóságodat áldja,

Mikulás Apóka!

Mese – mese – móka,

Juci, Feri, Zsóka,

Eddig van a nóta.

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1