Március 15. (forgatókönyv)

március 15 kokárda

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szereplők: 10 általános iskolás, alsós ill. felsős tanuló, időtartam kb. 25 perc, teremben vagy utcai helyszínen is előadható.

Ez a műsor nem a forradalom és szabadságharc eseményeinek felidézésére helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a nemzet összefogását, a közös élmények és szomorúság összetartó erejének megidézésére törekszik.

 

 

1. Ének:

Fölszállott a páva című magyar népdal (szólóének)

 

2. Népdal:

Megütik a dobot

Város közepibe.

Felteszik a zászlót

Torony tetejire.

 

Sok magyar legénynek

Most el kell indulni;

Sok magyar menyecskét

Özvegyen kell hagyni.

 

A szép szabadságért,

Szép magyar hazáért,

Háromszínű zászló

Oltalmazásáért.

In.: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó, 1990., 50. o.

 

3. Zene:

Verbunk zene szól a következő két toborzódal alatt

Rózsavölgyi M.: Verbunkos (részlet)

In.: Negyedik daloskönyvem 4./2. Zenehallgatás a negyedik osztályban c.

kazetta, Apáczai Kiadó, 1997.

 

4. Népdal:

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben

Letekintett az Úristen a földre.

Körülnézte egész Magyarországot:

Hol csatáznak a jó magyar huszárok?

 

Magyarország körös-körül füstölög,

Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög,

Maga fújja az angyal a trombitát,

Harcra hívja a magyarok honfiát.

 

Arra alá megverték a rézdobot,

Kiadták az erős parancsolatot:

El kell menni a csatába harcolni,

Piros vért kell a hazáért ontani.

In.: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó 1990., 56.o.

 

5. Népdal

 

Nincsen a világnak olyan katonája,

Mint amikor a Kossuth-huszár felül a lovára.

 

Felül a lovára, kard az oldalára.

De sok szőke, barna kislány szíve fáj utána!

 

Édesanyám, lelkem, ne sírasson engem!

Magyar földért, szép hazámért folyik piros vérem.

 

A szép szabadságért meg egy barna lányért,

Háromszínű magyar zászló oltalmazásáért.

In.: Magyar ünnepek, Apáczai kiadó, 1990., 52.o.

 

6. Tánc:

Néptánc a helyi hagyományőrző néptánccsoport előadásában

Szatmári verbunk

In.: zene: Hangfelvételek néptáncoktatáshoz, Szatmár,

Feljátszotta a Tücsök együttes, készítette a Néptáncosok Szakmai Háza, Budapest

 

7. Zene:

Föltámadott a tenger c. vers zenei feldolgozása

Szabó Ferenc-Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger (részlet)

In.:Zenehallgatási anyag a Hetedik daloskönyvemhez, Apáczai Kiadó

 

8. Jelenet:

 

A pesti utcán járókelők: egy újságot olvasva, egy kosárral a kezében, egy esernyővel a karján stb.

1. járókelő:

Figyeljetek polgártársak! Felolvasom nektek azt a folyamodványt, melyet Irinyi József szerkesztett:

 

Mindenki megáll.

 

Egész Európa mozog. Egy gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot többé nem maradhat. Nincs többé idő hosszas tanácskozásra, vagy halogatásra. Az eszmék megértek, az élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Sok időn át aludtunk és sínylődtünk a nyomor, a mellőztetés, nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Áldozata valánk gyűlölt idegen önkénykormány önérdekének.

Tömeg:

Úgy van! Igaz!

2. járókelő:

Petőfi verset írt a bankettre a zsarnokság ellen.

Tömeg:

Halljuk! Halljuk!

2. járókelő:

Nem érünk rá várakozni,

Szaporán,

Ma jókor van, holnap késő

Lesz talán.

Ha bennünket még mostan is

Megvettek,

Az Úristen kegyelmezzen

Tinektek!

Tömeg:

Igaz! Úgy van! Tenni kell!

3. járókelő:

Tegnap láttam berontani egy ifjút a Pilvaxba, és hallottam, amikor elmondta, hogy most érkezett a bécsi hajóval, ő a pozsonyi ifjúság küldötte. Elújságolta, hogy Bécsben is kitört a forradalom.

4. járókelő:

Nagy szégyen, hogy a bécsiek elénkbe vágtak – a büszke magyar, Rákóczi népe elé!

5. járókelő:

Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot!

Tömeg:

Meg kell tenni! Ki kell vívni!

Egy hang:

Jönnek Petőfiék!

Tömeg:

Éljen! Éljen!

In.: Kiss Józsefné-Pálóczy András: Iskolai ünnepélyek forgatókönyvei 4.,

március 15., Okteszt Kiadó, Nyíregyháza, 2000.

9. Vers

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

 

Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok! –

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

 

Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak,

Szolgaföldben nem nyughatnak.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

 

Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

 

Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordunk!

Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

 

A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy híréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

 

Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!

In.: Jeles ünnepek. 1848 emléke. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.4-5. o.

 

10. Ének:

Kossuth Lajos táborában…

11. Vers:

Tompa Mihály: A gólyához

Megenyhült a lég, vídul a határ,
S te ujra itt vagy, jó gólya-madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

 

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsúgár és siró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

 

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóba, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.

 

Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbesést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámitól?

 

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!

 

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

 

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.

 

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

 

Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
Honfira, honfi ki vádaskodik.

 

Testvér testvér, apát fiu elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten,
Megútálni is kénytelen legyen!

In.: Magyar ünnepek. Apáczai Kiadó, 1990., 209. o.

12. Zene:

Erkel-Egressy-Rákos-Nádasdy: Bánk bán – Bánk áriája

In.: Zenehallgatási anyag a Hetedik daloskönyvemhez, Apáczai Kiadó

Forrás:

Készült Békés Megye Közoktatási Közalapítványának támogatásával.

Készítette: Szabó Pál Általános Iskola (Biharugra)

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1