Műsor karácsonyra vagy mikulásra

Műsor karácsonyra vagy mikulásraTündérkirálynő: Csengővisszhang, Dérike! Ide hozzám! Azonnal induljatok az erdőbe, és nézzetek körül, hogy felkészültek-e az állatok Télapó fogadására. Hamarosan megérkezik világjáró körútjáról, és azt szeretném ha meglepnénk őt egy kis ünnepséggel.

Dérike: Parancsodra, már repülünk is, fenséges Tündérkirálynő!

Csengővisszhang: Tündérkirálynő, Tündérkirálynő…! (elmennek)

Szélike: Könyörgöm, drága mamácska, hadd menjek én is velük, már halálra unom magam ebben a fényességes, káprázatos palotában!

Tündérkirálynő: Szó sem lehet róla! Te vagy az udvar legkisebb tündérlánya, és szeleburdi természeted miatt mindenki csak Szélvész kisasszonynak hív. Annyi pajkosság és rakoncátlanság szorult beléd, hogy még esetleg tönkretennéd az ünnepségünket. Nekem most mennem kell, és te is igyekezz a dolgodra! (elmegy)

Szélike: Csak azért is utánuk megyek, senki sem tilthatja meg! Majd magamra terítem ezt a kopott köpönyeget, s így senki sem ismer fel.

(Süni, Nyuszi, Kutyus jönnek, és egy karácsonyfát vonszolnak.)

Kutyus: Hú, egészen kimelegedtem ebben a nagy cipelésben, pedig dermesztő a hideg.

Nyuszi: Mi lenne, ha ezen a tisztáson állítanánk fel a karácsonyfát, hiszen úgyis ez Télapó kedvenc pihenő helye.

Süni: Bizony! Hogy meglepődik majd, mikor hazaér, s itt találja majd az ajándékainkat!

Nyuszi: Igen ám, de mivel díszítsük fel a fát?

Kutyus: Jaj, jaj! Erről egészen elfeledkeztünk. Törjük a fejünket, hátha eszünkbe jut valami okos gondolat.

(Gondolkodnak, s közben bejön Csengővisszhang és Dérike. Titokban belopakodik Szélike is.)

Dérike: Nini! Süni, Bodri és Tapsifüles! Végre megvagytok! Ugrot-berket bejártunk már, míg végre rátok találtunk! De mi baj van, látom, hogy nagy gondban vagytok?

Csengővisszhang: Bizony, nagy gondban vagytok, nagy gondban vagytok…

Süni: Tudod, kedves tündér, a szomszéd fenyvesből idecipeltük ezt a fenyőfát, mert ez Télapó kedvenc pihenőhelye, és…

Nyuszi (közbevág): Fel szeretnénk díszíteni számára, de sajnos egyáltalán nem tudjuk, hogy mit is tegyünk a karácsonyfára.

Dérike: Látjátok, pontosan ezért küldött minket ide a Tündérkirálynő, hogy a segítségetekre legyünk.

Csengővisszhang (súgva): Egy varázsige kéne!

Dérike: Úgy bizony, egy jó kis varázsige segítségével, minden gondunk megoldódik.

(Mindkét tündér előveszi a varázspálcáját.)

Csengővisszhang – Dérike: Hópihe és aranycsillag,

Ezüst dió, színes szalag,

Díszítse fel fenyőfánkat!

Pritty! Pratty! Prutty!

(díszeket varázsolnak elő)

Kutyus: Milyen gyönyörű díszek!

Nyuszi: Jaj, de jó! Hogy fog örülni Télapóka!

Süni: Rakjuk is fel sebesen a fára őket!

Dérike: Tessék, itt van elsőként ez a gyönyörű aranycsillag! (Odaadja Süninek, Süni továbbadja Kutyusnak, Kutyus pedig Nyuszinak, Nyuszi felakasztja a fára.)

Csengővisszhang: Itt pedig az ezüstdió!

Dérike: És a Holdfényből, meg Napsugárból szőtt szalagocskák.

Csengővisszhang: Szalagocskák, szalagocskák…

(Ezeket is továbbadogatják és felkerülnek a fára.)

Kutyus: Milyen pompás, milyen szép lett!

Süni: Igyekezzünk, mert rögtön megérkezik Télapó, s még az ajándékok hiányoznak a fa alól!

Nyuszi: Úgy van, úgy van! Én már szaladok is érte!

Kutyus-Süni: Várj, mi is megyünk!

Dérike: Mi pedig szárnyaljunk sebesen, és értesítsük a Tündérkirálynőt, hogy az ünnepségre minden készen áll.

Csengővisszhang: Egyik lábam itt, a másik ott! (Elmennek)

Szélike (álruhában előbújik): Na, majd adok én nektek ünnepséget! Egy kis kópéssággal én is meglepem Télapót! (Leszedi a díszeket a Karácsonyfáról, félrerakja és egy ütött-kopott Madárijesztőt hoz be helyette, arra aggatja fel a díszeket.)

Tündérkirálynő és kísérete, valamint Nyuszi, Süni, Kutyus az ajándékokkal jönnek.

Tündérkirálynő: Mindenfelé azt csiripelik a madarak, arról suttognak a fák, hogy milyen gyönyörűséges Karácsonyfa díszíti az erdei tisztást. Mutassátok hát!

Nyuszi (előreszalad): Erre, erre! Felséges Tündérkirálynő! Te is mindjárt megláthatod! (Lelkesen mutat arra a helyre, ahol előzőleg a fenyőfa állt.)

Süni-Kutyus (oda se nézve, mondják): Itt van, ez az! Ugye milyen pompázatos?

Kutyus: Ugye milyen fenséges?

Tündérkirálynő (szörnyülködve): Mármint hogy ez? Ez a… hogyishívják? Ez az… izé-bizé?

Nyuszi: Szent káposztatorzsa! Hát ezzel meg mi történt?

(Szélike kuncogni kezd a fa mögött.)

Kutyus: Marhacsont és csirkenyak! Ez felháborító! Ki merészelte tönkretenni a mi gyönyörű Karácsonyfánkat?

(Süni észreveszi Szélikét a fa mögött, odaoson és jól megböki a tüskéivel.)

Szélike: Jaj, jaj, jaj, jaj! (Kigurul a fa mögül, lecsúszik róla a köpeny.) Jaj, a hátam, jaj az orrom!

Tündérkirálynő: Szent Rózsaszirom, de hiszen ez Szélike! Sejthettem volna, hogy megint Szélvész kisasszony keze van a dologban. Mondd csak édes lányom, te követted el ezt az otromba tréfát?

Szélike (szeppenten): Igen, én.

Tündérkirálynő (haragosan): Rosszaságod, pajkosságod soká tűrtem, most már elég! Azonnal hozd rendbe, amit tönkretettél, és büntetésből kiűzlek a tündérpalotából. Mi pedig menjünk, hamar Télapó elé. (Otthagyják Szélikét, elmennek.)

Szélike (szomorúan): Látod, kedves Szalmaember, most már én is éppolyan hontalan, és magányos vagyok, mint te. Mért is voltam ilyen meggondolatlan? Most együtt ünnepelhetnék a többiekkel. Idehallom vidám kacagásuk! Jaj, nekem, most hová menjek!

(Az utolsó mondatok közben bejön Télapó, figyeli mit mond a kislány, fölveszi az álruhát és megszólal.)

Télapó: Jaj, nekem! Jaj, nekem!

Szélike: Hát te, öregapó, mit sóhajtozol? Miért vagy olyan szomorú?

Télapó: Szomorú vagyok bizony, mert már három napja nem ettem, nem ittam. Nincs egy falat kenyerem sem.

Szélike: Ó, hát emiatt egy cseppet se búsulj! Van énnálam finom kekszi, idenézz, meg piros alma, és cukorka is. Ezt mind neked adom! Fogadd el, nagyon finom, egyenest a tündérpalotából származik.

Télapó: Tényleg nekem adod? Csak nem tündér vagy magad is?

Szélike: Az voltam, de sajnos anyácskám, a Tündérkirálynő elzavart otthonról, mert tönkretettem ezt a szép Karácsonyfát, amit Télapónak szántak meglepetésül.

Télapó: Csakugyan? (Megtapogatja a lábát.) Jaj, jaj!

Szélike: Csak nincs valami bajod? Fáj talán a lábad?

Télapó: Bizony, nem messze innen kisiklott a szánkóm, ahogy hazafelé igyekeztem. Szarvasaim mind szertefutottak, nekem pedig megsérült a lábam.

Szélike: Nahát, mutasd csak! A tündérpalotában megtanítottak egy-két gyógyító varázsigére is! Encem-bencem, hére-hóra,

Tünj el seb a varázsszóra!

Télapó: Nahát, máris sokkal jobban érzem magam! Te igazán remek kis tündér vagy, és a szíved is aranyból van.

Szélike: Tényleg, így gondolod? De várj, ne mozdulj, még bekötöm a lábad! (Leveszi a sálját és beköti vele Télapó térdét. Miközben bekötözi Tündérkirálynő és a többiek jönnek.)

Tündérkirálynő: Nem értem, hogy hol marad ilyen sokáig Télapó? Már rég itt kellene lennie!

Dérike (jön futva): A szarvasait megtaláltuk az erdőben, a szánját pedig felborulva az út mellett.

Tündérkirálynő (megpillantja Télapót Szélikével): De hiszen itt van! Kedves Télapó, csak nem történt valami bajod? Szélike! Csak nem követtél el megint valami rosszaságot?

Télapó: Éppen ellenkezőleg! Megetetett és meggyógyított engem. Igazán hálás vagyok neki. Kérlek kedves Tündérkirálynő, bármit követett is el ez a kis tündérpalánta bocsásd meg neki, mert arany szíve van.

Tündérkirálynő: Legyen, ahogy kívánod! Kezdődjön akkor az ünnepség! Süni, Nyuszi és Kutyus adjátok át az ajándékokat! Szélike, te pedig gyere, s nyisd meg az ünnepi táncot!

 

(Hópihe tánc)

 

DÖMÖK SZILVIA

ÁLTAL ÖSSZEÁLLÍTOTT ÜNNEPI FORGATÓKÖNYV

Adnow banner

loading...

Ciráda zenekar - Hazám hazám

 

Facebook diákmeló - Box Middle

Online Toborzás hírek
Új lap - 1