Mesélő = varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?
Látogatás a Mikulásnál
Szereplők: Mesélő = varázsló
Mikulás
Manó 1
Manó 2
Manó 3
Kabát
Bal csizma
Jobb csizma
Sapka
Rénszarvas 1
Rénszarvas 2
Szánkó
Postás
Anyuka a nézők közül
Akármennyi szótlan manó
Mesélő = varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?
Gyerekek: Igen.
Varázsló: Nagyszerű! Aztán áruljátok csak el nekem, járt-e már valaki közületek a Mikulásnál? Látta-e már valaki, hogyan készülődik a Mikulás a nagy napra, az ajándékok kiosztására?
Gyerekek: Nem!
Varázsló: Akkor én most odavarázsollak benneteket a Mikulás házába, ahol már kezdődik a készülődés a nagy ajándékozásra. Csukjátok be jó erősen a szemeteket, és amire hármat számolok, már ki is nyithatjátok. Jól figyeljetek! Csiribí-csiribá, legyünk ott, ahol akarunk, legyünk gyorsan a Mikulás házánál!
/Míg ezt mondja, a szereplők előjönnek, és mindenki elfoglalja a megfelelő helyét. A kabát, csizmák és a sapka a szekrényben áll mozdulatlanul. A rénszarvasok és a szánkó az istállóban alszanak. A Mikulás és a manói sürögnek-forognak a házban egyelőre szó nélkül. /
Varázsló: Egy – kettő – három! Most már kinyithatjátok a szemeteket! Íme, itt a Mikulás háza. De jók legyetek ám, nehogy megzavarjátok a nagy készülődést!
Mikulás: Na, manócskáim! Nézzük akkor a leveleket! Úgy látom, már szép számmal összegyűlt.
/Kopognak. /
/A manók kinyitják az ajtót, és belép a postás. /
Postás: Jó napot kívánok. Hoztam még néhány levelet, Mikulás barátom.
/Lerak két nagy zsákot, tele levéllel. /
Manók: /Egyből nekilátnak, kibontják a zsákokat, sorra veszik elő a leveleket. egyszerre bontogatják ki, és olvassák hangosan. Ki-ki a magáét. Olvasnak, pakolnak, sürögnek-forognak. /
/Ezután egyenként, felváltva olvasnak egy-egy levelet, majd miután felolvasták, elmennek pakolni./
Manó 1: „Kedves Mikulás Bácsi! Pistike vagyok, még óvódás. Ezért anyukám ír helyettem. Légy szíves, hozz nekem sok-sok édességet, mert nagyon jó voltam. Köszönöm szépen.” Édesség. Hol is vannak az édességek? Aha! Itt. /odamegy egy polchoz, és csomagol. /
Manó 2: /Kinyit egy újabb levelet, és olvassa hangosan. /
„Kedves Mikulás! Lehet, hogy azt mondod, hogy én nem is vagyok jó gyerek, de tudd meg, hogy néha próbálok jól viselkedni, de nem nagyon sikerül. Azért szeretnék egy autót és egy kis csokit kapni tőled.”
/Odamegy ezzel a levéllel a Mikuláshoz ./
Mikulás! Olvasd csak el ezt a levelet! Mit szólsz hozzá? Megérdemli ez a kisgyerek az ajándékot?
Mikulás: /Elolvassa. /
Úgy olvasom, hogy igyekszik jó lenni. Értékeljük ezt. Pakold csak be neki az ajándékot.
/Manó 2 elmegy és csomagol. /
Manó 3: /Olvas hangosan. /
„Kedves Mikulás! Úgy gondolom, hogy tavaly óta sokat javultam. Esténként, mielőtt lefekszem, már elrámolom a játékaimat is. Ugye, te is úgy gondolod, hogy kaphatnék egy mesekönyvet tőled?” Mesekönyv, mesekönyv!
/Keresgél, majd mikor megtalálja, beleteszi egy zacskóba./
Teszek egy kis csokit is mellé, hiszen ez nagy szó, hogy egy kisgyerek már elpakolja a játékait.
/Újabb kopogás /
Postás: Még egy adag levél érkezett. /Leteszi az újabb zsákot, majd elmegy. /
/A manók tovább sürögnek-forognak, bontogatják a leveleket, pakolnak szótlanul, csak mozgással és szájmozgással. /
Varázsló: Látjátok, mennyi munkájuk van a manóknak. Nem irigylem őket, de úgy látom, nagyon ügyesen végzik a munkájukat. Hagyjuk is őket dolgozni, nehogy rosszul csomagolják be az ajándékokat. Most pedig lássuk azt is, mi újság van a Mikulás ruhásszekrényében!
/A ruhásszekrény ajtaja kinyílik. Benne mocorog a kabát. /
Kabát: Mi ez a nagy zaj? Nem tudok aludni.
Hú! Mi folyik itt a szobában? Már december lenne? Ekkorát aludtam volna? /Megdörgöli a szemét, kibújik, jobban körülnéz/.
A betyárját! Tényleg már itt az idő, hogy készülődjünk a nagy útra. Akkor sok a teendő.
/Mellette vannak a csizmák és a sapka is. Elkezdi őket ébresztgetni. /
Csizmák! Sapka! Ébresztő! Sok a teendőnk. Itt az idő, hogy rendbe szedjük magunkat. Mindjárt indulunk a nagy útra.
Csizmák és a sapka: /Ébredeznek, nyújtózkodnak. /
Bal csizma: Mi ez a lárma?
Jobb csizma: Miért nem hagysz minket aludni?
Kabát: Nézzétek, micsoda munkában vannak már a manók! Nekünk is el kell kezdenünk készülődni.
Bal csizma: /Kibújik a szekrényből, körülnéz. /
Húha, tényleg itt az idő!
Sapka: /Kiugrik a szekrényből. /
Tényleg! Úgy látom, rajtunk a sor.
/A ruhák elkezdenek készülődni /.
/A kabát lekeféli magát mindenhol. /
/A két csizma egymást pucolja ragyogó tisztára. /
Sapka: /Hajlong erre-arra, hogy hogyan is álljon majd a Mikulás fején. /
Így szép vagyok? Nem! Nem jó. Talán így? Á, dehogy! Nem lesz jó. Így leesek a Mikulás fejéről. Na, talán így jó lesz. Ugye, kabát, csizmák? Így elég csinos vagyok?
Kabát és csizmák: Igen, így jó leszel. Na, mi is elkészültünk.
/Bemennek abba a szobába, ahol a manók dolgoznak, és megállnak a Mikulás előtt. /
Sapka: /Hajlongva. /
Mikulás! Mikulás! Mikulás!
/Egyre hangosabban kiabálja. /
Mikulás: Tessék! Ki szólít?
Sapka: Én. Azaz mi, a ruhák. Készen vagyunk az útra.
Mikulás: Nagyszerű! Nagyon ügyesek vagytok. Menjetek az előszobába, és várjatok türelemmel!
Ruhák: /Odébb mennek, félreállnak. /
Varázsló: Szerintetek, gyerekek, kiknek kellene még felkészülni a nagy útra?
Vagy a gyerekek, vagy
a varázsló mondja: A rénszarvasoknak.
Varázsló: És mit húznak a rénszarvasok?
Gyerekek: Szánkót!
Varázsló: Bizony, bizony. A rénszarvasoknak és a szánkónak is itt az idő, hogy készülődjenek. Nézzük csak!
/Az istállóban a rénszarvasok fekszenek, mocorognak. /
Rénszarvas 1: Mi ez a zaj? De furcsa hangok!
Rénszarvas 2: Milyen kellemes illat. Vajon mi ez?
Rénszarvas 1: Szerintem ez a hó illata.
Rénszarvas 2: Szerintem ezek pedig a manók.
Rénszarvas 1: Tényleg! Tél van. Esik a hó.
Rénszarvas 2: Akkor ez azt jelenti, hogy fel kell kelnünk. Eljött a mi időnk.
Rénszarvas 1: Bizony! Talpra, pajtás! Egy, kettő!
/Felállnak, nyújtózkodnak, majd tornásznak egyet. /
Rénszarvas 1: Lábhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Kéznyújtás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Derékhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Rénszarvas 2: Én már fel is ébredtem. Friss vagyok, útra készen állok.
Rénszarvas 1: De hol a szánkó?
/Keresgélnek az istállóban össze-vissza. Rá is találnak az alvó szánkóra. /
Rénszarvas 1: Ébresztő, szán barátom! Itt a tél! Indul a munkánk!
Szánkó: Na! Hagyjál!
Rénszarvas 2: Ébredj! A manók már nagy munkában vannak.
Szánkó: De én aludni akarok. Hagyjatok!
Rénszarvas 1: Nem lehet! Neked is dolgod van.
Rénszarvas 2: Ébredj már! Szedd rendbe magad, mert mindjárt indulunk.
Szánkó: Na ne! Én még álmos vagyok!
/Kintről a Mikulás hangja hallatszik. /
Mikulás: Manók, hogy álltok a munkával? Holnap december hatodika van, és mennünk kell.
Szánkó: /Mikor meghallja a Mikulás hangját, felpattan. /
Hát miért nem ezt mondtátok?
/Gyorsan letörölgeti magát, és befogja magát a rénszarvasok mögé. /
/A Mikulás házában eddigre a manók már nagyon sok csomagot összeállítottak. /
Mikulás: Szóval, készen vagytok, manócskáim?
Manók: Igen.
Mikulás: Akkor most alszunk egyet, és holnap indulás!
/Alszanak, közben halk zene szól. Egyszer csak megszólal egy vekker, azaz mobilon a Hull a pelyhes fehér hó…/
/Felébred a Mikulás, a manók is. A ruhák is, a rénszarvasok is. Mindenki friss, üde, tettre kész. A ruhák felöltöztetik a Mikulást. /
Mikulás: Hol is kezdjük? Hová is induljunk először? Tudom már. Belenézek a mindent látó távcsövembe, és megnézem, hol várnak rám a legjobban és a legszebben a gyerekek.
/Belenéz, nézelődik erre-arra. /
Varázsló: Azt hiszem, a Mikulás minket néz. Legyetek most nagyon jók! És énekeljünk valami szépet a Mikulásnak! Hagy lássa, hogy mi már nagyon várjuk őt. Ismeritek azt a dalt, hogy Szívünk rég ide vár…?
Gyerekek: Igen!
Varázsló: Akkor énekeljük el!
/ÉNEK /
Mikulás: /Közben nézelődik, s megakad a szeme a gyerekeken. /
Varázsló: Nagyon ügyesek voltatok. De most lássuk, hogy döntött a Mikulás.
Mikulás: Ott lent, a távolban vár rám sok-sok nagyon jó gyerek. Olyan szépen énekelnek. Azt hiszem, ők a Bogáncs utcában várnak rám, ott vannak az iskolában. Ők lesznek idén az elsők, akiket meglátogatunk, és megajándékozunk. Manók! Nézzétek csak meg, mit is kértek ezek a gyerekek a levelükben!
Manók: /Keresik a levelet, keresik, de nem találják. /
Varázsló: Gyerekek! Írtunk mi levelet a Mikulásnak?
Gyerekek: Igen. Nem.
Varázsló: De így együtt, szerintem nem írtunk. Akkor most mi legyen? Mi lesz, ha a Mikulás nem talál olyan levelet, amit mi írtunk?
/Töpreng a varázsló. /
Van egy ötletem! Gyorsan írjunk most! Aztán én majd odavarázsolom hozzá a levelünket, mintha már régóta ott lenne. Van valaki a szülők között, aki elvállalja, hogy gyorsan ír egy levelet a nevünkben?
Anyuka /én /: Majd én segítek. Van is nálam véletlenül toll is, papír is, meg boríték is. /Kimegy. /
/Folyamatosan írom és mondom. /
„………………….., az iskolában fogunk rád várni. Sok-sok jó kis és nagy gyerekről van szó. Szeretnénk, ha hoznál nekünk valami meglepetést. Lehet csoki vagy játék, vagy lufi, vagy könyv. Rád bízzuk, hogy mit hozol, hiszen idáig még sosem csalódtunk benned. Előre is köszönjük. Nagyon várunk!”
/Hangosan mondva meg is címezem a borítékot, beleteszem a levelet, leragasztom, és odaadom a varázslónak. /
Varázsló: Na akkor máris ott lesz a Mikulásnál. Hókusz-pókusz, egy-két-há!
/Berakja a levelet a szobába az asztalra. /
Manó 1: /Az asztalhoz megy, felveszi a levelet, és olvassa. /
/Az iskola címét olvassa/. Ez az! Hát itt a gyerekek levele!
Mikulás: Add csak ide!
/Végigfutja a szemével. Gondolkodik, majd odasúg valamit a manóknak. /
Manók: /Elmennek, majd rövid idő múlva nagy zsákkal térnek vissza. Már benne van a gyerekek ajándéka. /
Rénszarvas 1: Most már rajtunk a sor.
/Bejönnek a házba. A manók felteszik a zsákot a szánra. A mikulással együtt elindulnak. /
Varázsló: Na, most már erre tart a Mikulás. De hosszú ám az út idáig. Amíg ideér, énekeljünk valami szépet.
Ének: /Csengőszó hallatszik. /
Mikulás: /Megérkezik. /
Szervusztok, gyerekek! Ugye, jó helyen járok?
/Előveszi a borítékot, és felolvassa a címet. /
Én a ………iskolában várakozó gyerekeket keresem.
Gyerekek: Mi vagyunk azok.
Mikulás: Tudjátok-e hogy ti vagytok idén az elsők, akiknek ajándékot hozok? Amikor belenéztem a mindent látó messzelátómba, ti voltatok a legjobbak, és ti énekeltetek a legszebben. Szeretnétek még énekelni nekem valami szépet? Esetleg van köztetek valaki, aki tud szép verset mondani?
Mikulás: Nagyon ügyesek vagytok. Szépen tudtok énekelni és szavalni. Meg is érdemlitek az ajándékot. De van egy kis baj. A manóim otthon maradtak. És ti olyan sokan vagytok, hogy egymagam nem is tudom kiosztani nektek az ajándékaimat.
Varázsló: Ez nem baj. Ne legyek többé varázsló, ha nem tudom neked idevarázsolni a manóidat.
Mikulás: Az bizony nagyon jó lenne.
Varázsló: Szívesen megteszem. Figyelj csak! Hókusz-pókusz, csiribókusz! Manókák, ide gyertek hozzánk!
/Megérkeznek a manók. /
Manók: /Egyszerre. /
Itt vagyunk, Mikulás. Mit tehetünk érted?
Mikulás: Segítsetek nekem, legyetek szívesek, kiosztani az ajándékokat ezeknek a kedves kis gyerekeknek.
Manók: Szívesen!
Osztják az ajándékokat.
A végén:
Varázsló: Köszönjük meg ezt a sok szép ajándékot egy szép énekkel!
Ének:
Mikulás: Köszönöm a sok szép dalt, verset. Az ajándékokat pedig nagyon szívesen adtam és adom. De tovább már nem maradhatok, mert még nagyon sok helyre kell mennem, hiszen ezen a napon minden gyerek vár rám. Jövőre majd újra eljövök hozzátok. Most pedig viszont látásra, szervusztok!