Cikksorozatunkban Dr. Ujhelyi Jánosné gyógypedagógus keresi a választ arra a kérdésre, vajon a modern technológiák világa mennyiben egyeztethető össze Maria Montessori pedagógiájával és eszközeivel.
1. rész:
A felgyorsult világ másfajta módszereket igényel, az egészen biztos nem segít, hogyha „homokba dugjuk” fejünket, és úgy várjuk, hogy megoldódjon a helyzet..
Bennszülöttek vs bevándorlók
Napjainkban egyre gyakrabban halljuk azt, hogy élnek közöttünk digitális bennszülöttek, és digitális bevándorlók. A meghatározás Marc Prensky nemzetközileg elismert gondolkodótól ered, aki előadó, író, tanácsadó és játéktervező a tanulástanítás kritikus területein.
A Digital Game-Based Learning (McGraw-Hill, 2001) c. könyv írója, a Games2train, egy játék alapú tanulással foglalkozó cég alapítója és vezetője, a The Digital Multiplier, egy a tanulást hátráltató digitális szakadék megszüntetéséért dolgozó szervezet alapítója.
A digitális bennszülöttek azok a fiatalok Marc Prensky szerint, akik egy új, digitális világba születtek bele, s a számítógépekkel együtt nőttek fel, és szinte „anyanyelvi szinten” beszélik a számítógépek, videó játékok, Internet digitális nyelvét. A digitális bevándorlók azok, akik ugyan nem születtek bele a digitális világba, de később, életük során elfogadták, és elkezdték használni a digitális világ új vívmányait.
A gyorsuló világban unalmassá váltak az órák
A digitális technológiák robbanásszerű megérkezése és elterjedése a XX. század utolsó évtizedeiben egy igen nagy törést okozott a generációk között. A felcseperedő digitális bennszülöttek az új technológiák birtokában szinte egy egészen más nyelven kezdtek kommunikálni.
Az információáradat olyan gyors feldolgozási tempóra szocializálta őket, hogy a hagyományos módszereken alapuló oktatás egyre unalmasabbá vált előttük. A digitális bevándorló pedagógusok pedig értetlenül, szinte kétségbeesetten tapasztalták, hogy az addig jól bevált tanítási technikák eredménytelennek bizonyulnak tanulóik körében.
A struccpolitika itt nem segít
Marc Prensky egy teljesen új pedagógusi szemléletmódot vázol fel a bajok orvoslására. Meglátása szerint a most felnövekvő új nemzedék már soha nem fog meghátrálni, visszalépni. Töretlenül halad előre a megismerés útján. Ebben a helyzetben a digitális bevándorló tanárok választás elé kerülnek. És most engedtessék meg, hogy Marc Prensky szavait szó szerint idézzem:
„…egyrészről, figyelmen kívül hagyhatják, amit látnak, éreznek; úgy tehetnek, mintha a digitális bennszülött / digitális bevándorló témakör nem is létezne – folytathatják a tanítást mára egyre kevésbé hatékony hagyományos módszereikkel, amíg nyugdíjba nem mennek és a digitális bennszülöttek át nem veszik helyüket.
Vagy ehelyett elfogadhatják a tényt, hogy bevándorlóvá váltak egy új, digitális világban, és felpörgetik kreativitásukat, digitális bennszülött tanítványaikat, együtt érző ügyintézőiket és más forrásaikat, hogy segítsenek nekik átadni értékes tudásukat és bölcsességüket a világ új nyelvén. Az út, amit végül választanak – és digitális bennszülött tanítványaik képzése – nagyrészt rajtuk múlik.”
A jövő elkerülhetetlenül gyökeres változást hoz magával
„A fejlődés kulcsa a 21. század pedagógusa”– állapítja meg Nyíri Kristóf irodalomtörténész abban a beszélgetésben, amelyet Kőrösné, dr. Mikis Mártával, az Országos Közoktatási Intézet tudományos munkatársával folytatott 1999-ben (Új Pedagógiai Szemle 1999/07-08.)
Nyíri Kristóf szerint a multimédia-technológiák robbanásszerű elterjedésével, egy olyan fokú társadalmi átalakulásnak vagyunk szemtanúi, amelyben természetes, hogy az iskolarendszer teljes vertikumában és szélességében meg fog változni, mégpedig gyökeresen és radikálisan.
A következő részből megtudhatjuk, hogy a számítógéptől nem kell idegenkedni, sőt remekül használható eszköz, mely tökéletesen beleillik a Montessori-féle szemléletmódba.
2. rész:
A számítógép tehát adott, és a gyerekek is nagy érdeklődést mutatnak felé. Mi lenne, ha azt is beépítenénk a többi feladattípus közé – vajon ellentmondásba kerülünk a Montessori-féle elképzeléssel?…
De mit kezdjünk mi a bennszülöttekkel?
Az első részben megfogalmazott néhány bevezető gondolat után felvetődhet a kérdés: „Mi lesz velünk, Montessori pedagógusokkal ebben a vadonatúj, virtuális világban?! Hogyan fogjuk magunk mellé ültetni szépen, csendben csemetéinket egy-egy háromlépcsős lecke megtanítására?! Melyik gyermeket fog majd lekötni Mária Montessori különböző fogalmakat rejtő didaktikai eszköztára?!”
Elmondható, nem könnyű a kérdés megválaszolása, hiszen a mi kis „Montessoris-palántáink” is a modern, információs társadalmunk szülöttei. A felgyorsult tempó, az információáradat az ő világukat is elérte. S ha célunk boldogulásuk, önálló életre nevelésük, akkor mi sem „dughatjuk homokba fejünket”, hogy ne vegyünk tudomást a körülöttünk zajló eseményekről, a fejlődés mérföldköves előrehaladásáról.
A számítógéppel új időszámítás lépett életbe
Évek óta gyógypedagógusként igyekszem alkalmazni Mária Montessori szemléletét, pedagógiai módszerét olyan gyermekek között, akik elsődlegesen mozgássérültek, amihez halmozott fogyatékosságként enyhe fokú és középsúlyos értelmi sérültség, valamint epilepszia társul.
Ezen kívül súlyosbítja a helyzetet az érzékszervi sérülés (hallási, látási), a nehezített beszéd, s a finom-mozgások kivitelezhetetlensége miatt a grafomotoros megnyilvánulás. Van olyan gyermek is közöttük, aki hiperaktív, impulzív magatartású.
Oktatásuk, nevelésük, fejlesztésük igen sok fejtörést okozott számomra sokszor még akkor is, amikor a legalaposabban próbáltam megvalósítani azt az előkészített környezetet, amelyben személyiségük a legoptimálisabban fejlődhetne.
Több esetben hiába tettem elébük a szebbnél-szebb Montessori eszközöket, de akadályoztatásuknál fogva vagy nem tudták kezükbe venni, vagy értelmi sérültségük miatt nem éreztek magukban kellő motivációt a velük való foglalatossághoz.
A megoldás keresésének kényszere vitt el odáig, hogy a számítógép használatba vételével próbálkozzam. S akkor valami olyan történt napi tevékenységeink folyamatában, ami szinte egy új időszámítást hozott közös életünkbe.
„Ha Montessorinak számítógépe lett volna…”
Megvallom, kissé nyugtalanított az a gondolat, hogy vajon miként is lehet beilleszteni a multimédia használatát az elsősorban manipulatív eszközökre épített Montessori pedagógiába. Nagy erővel kutattam a régebbi s a legújabb szakirodalmat, hogy kontrolláljam saját magamat, pedagógiai gyakorlatom ösztönös megérzéseit.
Abban az időben találtam rá Kőrösné, dr. Mikis Márta, a hazai gyermekkori informatikai alkalmazások kutatójának írására, amely a Montessori Műhely című szakfolyóiratban jelent meg. Címe: „Ha Montessorinak számítógépe lett volna…” (2004/1.) A cikk zárógondolatai így hangzanak:
„…Nem hunyhatunk szemet az informatika jelenléte előtt, hanem inkább törekednünk kell azok megismerésére és fejlesztő alkalmazására. Sokszor beszélünk a megújuló oktatási folyamatról, amely az ismeretek átadása helyett a tevékenységeket, a képességfejlesztést helyezi előtérbe… Montessori pedagógiai elvei megújulva, kiegészülve hatékony segítséget adhatnak a számítógép kreatív felhasználásához…”
Adjunk esélyt a hátrányos helyzetben lévő gyermekeknek
Mondanom sem kell, minden aggodalmam elszállt, s bátran, merész vállalkozóként tűztem ki célul azt, hogy csoportom egy megújult Montessori pedagógiai elveken működő kis Montessori műhely legyen.
Mindannyian tudjuk, hogy a nagy forradalmár orvos-pedagógust az a cél vezérelte, hogy korának leghátrányosabb helyzetben lévő gyermekeinek megadja azt az esélyt, hogy akadályoztatásaik ellenére is boldog emberekké válhassanak. Minden erejével azon dolgozott, hogy az akkori kegyetlen társadalom ki ne vesse őket.
Olyan eszközöket használt ehhez, amelyek megütközést, botránykövet jelentettek a „hivatalosok” között. Ennek ellenére soha nem hátrált meg, mert félelménél, egzisztenciális törekvéseinél nagyobb volt a gyermekek iránt érzett valódi, őszinte szeretete.
A harmadik részből kiderül, nem leváltani akarjuk Montessori varázslatos játékait, hanem kiegészíteni őket.
3. rész:
Szerencsére nincs szükség teljes váltásra, hiszen a jól bevált játékok most is éppen olyan fontosak és hasznosak, mint korábban. Bővíteni azonban mindenképpen érdemes eszközkészletünket…
A Montessori pedagógia ma is éppen olyan jó, mint korábban
S ha most felvetjük a kérdést, hogy: „Mi lesz veled Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában?!”, – úgy vélem, nem kell kétségbeesnünk. Ha a Dottoressa fentebb leírt elveit valljuk, s mindazt a gyakorlatban meg is valósítjuk, bizton állíthatom, minden pedagógiai módszert túl fog élni.
Sőt, meggyőződésem szerint egyetlen más elnevezésű módszer nem lehet hatékonyabb nála, mert a neve valójában nem is Montessori, hanem a SZERETET PEDAGÓGIÁJA. Hitem és tájékozottságom alapján is reménységgel mondom: egye többen vallják magukénak ma ezt a „METODIKÁT”, aminek egyik ismérve az, hogy a SZERETET: LELEMÉNYES.
Ha egy digitális bevándorló pedagógus ennek az ajándéknak a birtokában van, képes arra, hogy nyelvezetét a digitális bennszülöttek „akcentusához” igazítsa. Merész lépésével így örök érvényű kincseket adhat át a következő nemzedéknek.
Oktatóprogramokkal és multimédiával gazdagodott módszerek
A Montessori örökségét továbbvivő gondolkodók, pedagógusok felismerték, hogy a modern technikai eszközök helyes alkalmazása teljes mértékben megfelel Mária Montessori alapelveinek.
Így a multimédia, a játékos oktatóprogramok használata nem hogy kiiktatja a Montessori pedagógia létjogosultságát, hanem inkább gazdagított formában jelenik meg a 21. század pedagógiájának megújító forradalmában.
Ezzel azonban Mária Montessori csodálatosan megalkotott didaktikai eszköztára nem lett idejétmúlt. Az előkészített környezetnek fontos részei továbbra is. Csak a kínálat bővült a technikai eszközök lehetőségeivel.
A mesés játékok önfeledt örömöt okoznak
Többször hiányoljuk a Montessori pedagógiából a játék, a mese szerepét. Az alapos meggondolások által kiválasztott fejlesztő- és oktatóprogramok olyan varázslatos mesevilágba viszik el a gyermekeket, ahol önfeledten, játékosan „szívják” magukba az ismereteket.
Igazából papíron keresztül nem is lehet érzékeltetni azt a gyermeki örömöt, ami egy-egy játékos feladat helyes megoldása után eltölti szívüket. Számítógépem sok-sok mappája őrzi ezeket a felvételeket.
„SZEZÁM, TÁRULJ!”- Ali Baba bűvös szavai jutnak eszembe… Igen, hiszen a Montessori szemléleten alapuló, és a 21. század kihívásainak megfelelő pedagógiai gondolkodás egy olyan „kincsesházba” viszi a gyermekeket, ahol minden lehetőséget megkaphatnak személyiségük legteljesebb kibontakoztatásához.
Megtartva és ápolva a valódi értékekkel bíró hagyományokat, kiegészítve mindezt egy vadonatúj világ lehetőségeivel, olyan nemzedék nőhet fel kezünk alatt, aki képes lesz helyt állni a jövő megpróbáltatásaiban.
A pedagógus művészete – az egyensúly megteremtése
Ahogyan elengedhetetlenül fontos földi életterünkben a biológiai, ökológiai egyensúly megtartása, úgy szükséges az egyensúly megteremtése a gyermekek fejlesztésében is. Bár ösztönös cselekvési vágyuk szinte határtalan, de nekünk háttérből kell vigyáznunk a megfelelő adagolásra.
Mária Montessori szerint a pedagógusnak művészetet kell megtanulnia. Ez a tudás tehet bennünket képessé arra, hogy egy-egy nap úgy teljen el gyermekeink életében, hogy számukra optimális mértékben legyen jelen a hagyományos eszköztár, s a multimédia mindmegannyi fajtája.
Szárnyaljanak a virtuális világ varázslatosan szép birodalmában, ugyanakkor ismerjék a közvetlen, egymás közötti kommunikáció meghitt légkörét is. Legyen egyensúly az ülő és mozgásos tevékenységek között. S nem utolsó sorban kapjanak lehetőséget a szabadlevegőn töltött játékos tevékenységekre is.
Legközelebb Rézike életébe kukkanthatunk bele, amiből kiderül: a játékként megismert munka meglepő eredményekkel szolgálhat.
Írta: Dr. Ujhelyi Jánosné