Ismét a farsang időszakában járunk, bizonyára egyre több szülőt gyötör tehát az ilyenkor szokásos dilemma: milyen jelmezbe bújjon a gyerek az iskolai/óvodai ünnepségen?
A korábbi évek ötletei – bármilyen zseniálisak voltak is – értelemszerűen nem használhatók; nincs mese: megint valami újat kell kitalálni. Alábbi írásunkban ehhez próbálunk meg segítséget nyújtani néhány javaslattal.
A farsang a gyerekek számára nemcsak azért különleges esemény, mert olyan ünnep, amikor bolondozni lehet, illetve több minden megengedett, de azért is, mert végre kibújhatnak a bőrükből és esetleg olyasvalakiére cserélhetik azt, aki a példaképük, valamilyen szempontból kedves nekik vagy éppen csak foglalkoztatja a fantáziájukat.
Ebből – és az aktuális divatból – kiindulva csemetéink minden bizonnyal leginkább Harry Potter, Zsákos Frodó vagy Pókember fizimiskáját öltenék magunkra, ebben az esetben azonban épp a lényeg; a jelmez ötletessége törpülne el, egyúttal félő lenne az is, hogy az iskolai mulatságon tucatnyi „kollégával” találkoznának, ami – valljuk be – igencsak lehangoló.
Óvodáskorban persze a legtöbb kislány királylánynak, míg fiútársaik harcosnak, királynak, vagy katonának öltöznének. Ebben az életkorban azonban talán fontosabb, hogy azzá változhassanak, amivé szeretnének, mint az, hogy elvigyék a fődíjat a jelmezversenyen. Később, iskoláskorban aztán megjelenik a versenyszellem, a nyerni akarás kihívása is.
Akár iskolás, akár óvodás, a legalapvetőbb, hogy kérdezzük meg a gyerkőcöt, mi is szeretne lenni, maximum, ha a jelmez kivitelezhetetlen, vagy észérvek szólnak ellene, javasoljunk helyette finoman mást. Soroljunk fel sok-sok lehetőséget, azokból biztosan tudnak majd választani. Olyan öltözetet azonban semmi esetre se kényszerítsünk rájuk, amit „cikinek” éreznének, vagy nem szívesen bújnának mögé.
Ha az ötlet megvan, a legjobb, és persze a legköltségkímélőbb megoldás, ha mindent megpróbálunk saját kezűleg elkészíteni. A gardróbban hányódó régi ruhák, rongyok között biztos van olyan, amit nem sajnálunk felszabdalni, de a nagyi, vagy a nagypapi ruhásszekrényéből is izgalmas darabok bukkanhatnak elő.
A jelmezek készítésébe – ha csak lehet – vonjuk be a gyerekeket, ezzel talán kissé féken tarthatjuk izgatottságukat, nem beszélve róla, hogy a közös munkával, „alkotással” kellemes perceket tölthet együtt a család.
Fontos, hogy a „gyártási folyamat” során ne csak arra gondoljunk, mennyire jópofa lesz a jelmez, mennyire egyedi a kivitelezés, hanem arra is, hogy csemeténknek abban hosszabb időt kell eltöltenie, sőt lehetőség szerint jól is kellene éreznie magát. Vigyázzunk például a különösen meleg jelmezekkel (pl. szőrös állatok), az ilyenekre készítsünk minél több „levegőnyílást” és természetesen gondoskodjunk kényelmes váltóruháról is. Arra is ügyeljünk, hogy a maskara lehetőleg ne túl kényes vagy könnyen deformálódó anyagból legyen; arra ugyanis vigyázni kell, ami felettébb macerás (ünneplőruha-effektus), és nem garantált, hogy kibírja addig, míg a jelmez tulajdonosa sorra kerül a zsűri előtt. Ha a figura arcfestést igényel, gondosan válasszuk ki, milyen festéket használunk, nehogy elmaszatolódjon, vagy elkenődjön a „mű”.
Az alábbiakban néhány igen egyszerű és nem túl költséges jelmezötletet sorolunk fel, hátha akad olyan, ami még kimaradt a gyerkőcök „repertoárjából”:
Ha mégsem tudtuk lebeszélni csemeténket, hogy a roxforti varázslótanonc alakját öltse magára, akkor egy fekete palást, egy pálca (nagypapi…) valamint egy fekete keretes szemüveg beszerzése valószínűleg nem jelent majd gondot, egy (mű)bagolyhoz hozzájutni valamivel körülményesebb, de végül is anélkül is megteszi; a frizurát fésüljük a homlokba, és kész.
A Zorro-vá váláshoz ugyancsak fekete köpeny szükségeltetik, plusz fekete csizma, fekete kalap és fekete álarc dukál hozzá, ez utóbbit kivághatjuk kartonból, vagy textilből is; és fekete gumiszalaggal rögzítsük kis hősünk fejéhez.
Egy seriffnek nincs másra szüksége, mint egy jól szabott farmer- illetve bőrnadrágra, egy ugyanilyen mellényre, egy kockás ingre, a jellegzetes kétoldalt felhajtott karimájú kalapra, pisztolytáskára, és a belevaló fegyverekre, no meg persze- ami nélkül nem is lenne az, ami – egy csillogó seriff-csillagra. (dekorpapír)
Ha fiúgyermekünket hirtelen gladiátorrá kívánjuk változtatni, bújtassuk mindenekelőtt testhezálló, egyszínű – lehetőleg barna vagy fekete – rövidnadrágba és pólóba, illetve húzzunk a lábára sarut (vagy semmit). Ezüstös vastag kartonból szabjunk a mellét és a hátát takaró „páncélt, aminek két oldalát gumipánt fogja össze. Játék-kardot találni egy fiús háznál biztos nem jelent gondot (ha nem fém vagy ezüst, akkor vonjuk be alufóliával), pajzsot pedig a legnagyobb fedőnkből vagy szintén kemény kartonból készíthetünk.
Amennyiben csemeténknek az a vágya, hogy – ha rövid időre is, de – félelmetes kalóz legyen, készítsünk neki (némi átalakítással) jellegzetes kalóz-kalapot, erre pedig rögzítsünk – varrjunk vagy ragasszunk – hátborzongató halálfejet. Ha kalapot mégsem sikerül előállítani, kössünk a fejére kalóz-módon, hátul megcsomózva egy piros kendőt. Egy fekete köpeny itt is jó szolgálatot tehet, ha pedig bő nadrágot választunk, akkor a felső nadrágszárba visszahajtott lábszár, illetve egy mankó segítségével még a fél lábat is imitálhatjuk. Ami semmiképp sem maradhat el, az a fél szemet eltakaró, gumipánttal rögzített bőr, karton vagy anyagdarab; a gonoszság, félelmetesség demonstrálásaként pedig szemceruzával randa borostát is rajzolhatunk.
Tökéletes ősembert faraghatunk magzatunkból egy testszínű harisnya, egy vállon átvetett, vagy derékon megcsomózott szőrmedarab, illetve egy kézben tartott irdatlan nagy csont segítségével. Ideális kiegészítője a jelmeznek egy bunkó, ennek híján azonban is hatásos, ha esetleg egy babát vonszol a hajánál fogva.
A romantikusabb ifjakat öltöztethetjük akár Pán Péternek is, ehhez nem is kell más, mint egy zöld kantáros rövidnadrág, piros sapka, és barna cipő.
Finomabb fiatalemberek számára a menedzser-megjelenés lehet az ideális megoldás, amihez csupán egy elegáns sötét nadrágra, fehér ingre és nyakkendőre lesz szükség. A kezekből nem hiányozhat egy diplomatatáska, illetve egy (folyton csöngő) mobiltelefon, a hóna alól határidőnapló, az ingzsebből névjegykártyahalmaz kandikáljon ki, a hajzat pedig legyen stílusosan hátranyalva.
Bájos kislányunkból játszi könnyedséggel varázsolhatunk boszorkányt; egy fekete kendő a fejre, egy kartonból kivágott, gumipánttal rögzített vasorr és jókora bibircsók a pofira, fekete ing és bő szoknya, na és persze seprű szükségeltetik hozzá. Élő varjúért vagy békáért – azt beszélik- pluszpont jár, de nem kötelező…
Ha leány inkább valami kedvesebb lény, mondjuk egy cica bőrébe bújna, akkor adjunk rá fekete tornadresszt és harisnyát, fekete balett- vagy tornacipőt valamint ötujjas kesztyűt, amelynek ujjaira alufóliából hosszúkás karmokat illeszthetünk. Az arcát sminkeljük ki cicásra, a háromszög alakú kartonfüleket erősítsük egy hajráfra, a farkat pedig a dresszhez varrt, kitömött fekete nejlonharisnyából készítsük el.
Hasonló elven „állíthatunk elő” csemeténkből kismalacot is, ez esetben fekete helyett rózsaszín ruhaneműkre lesz szükségünk, amiket tömjünk ki jó ducira. A sajátos „konnektor-orr” készülhet tejfölös pohár aljából, amit rózsaszínre festettünk és két fekete lukacskát rajzoltunk rá. A füleket szintén hajráfra erősíthetjük, ám vigyázzunk; ezeknek a kackiás cicafüllel ellentétben le kell konyulniuk.
Könnyűszerrel öltöztethetjük a kishölgyet például hastáncosnőnek is; selyemszoknyájára erősítsünk sok-sok rojtot, de még jobb, ha szoknya helyett két egyenes téglalap alakú selyemlapot tűzünk a lányka alsójára (ne aggódjunk, nem fog kilátszani). Egy régebbi melltartónkra vagy fürdőruhafelsőre ragasszunk, varrjunk gyöngyöket, flittereket; áttetsző, finom selyemből, muszlinból pedig szabjunk sokat sejtető fátylat, amit a leányzó orra vonalában rögzítünk úgy, hogy csak a hangsúlyosan kifestett szemek látszódjanak ki.
A tipikusan fiú vagy lány jelmezek mellett vannak természetesen uniszex maskarák is, ilyen például a szőlő, amit a testre feltűzött zöld lufigömbökböl, illetve egy homlokpántra rögzített karton-levélzetből állíthatunk össze, vagy a bérlet, amit két, a fejtetőtől a térdig érő kartonlapból készíthetünk, úgy, hogy a lapokat a vállnál egy-egy madzag fogja össze, a fénykép helye pedig csemeténk arca előtt legyen kivágva. A/3-as fénymásolóval egy valódi bérletet nagyíthatunk a lapokra, ha ez nem megoldható, akkor simán megrajzoljuk a dokumentumot.
Ha a fentiek közül egyik sem igazán rokonszenves, vagy éppen a kézügyességünkben nem bízunk, akkor sem kell kétségbeesni, szinte minden nagyvárosban működik ugyanis jelmezkölcsönző, ahol 1500-2000 forintért már profi öltözeteket bérelhetünk. Fontos viszont, hogy ha emellett a megoldás mellett döntünk, időben foglaljuk le a kívánt jelmezt, különben előfordulhat, hogy elviszik az orrunk elől!
Segítségül összegyűjtöttük néhány nagyobb jelmezkölcsönző címét:
Wellington Jelmezkölcsönző, Budapest, Szív utca 8-10.;
Glamour Jelmezkölcsönző, Budapest, Nagymező utca 6.;
O’mas Jelmezkölcsönző Budapest Alsóerdõsor u. 12;
BéBé Jelmezkölcsönző 1173 Budapest Cinkotai út 6,
Pacsirta jelmezkölcsönző, 1053 Budapest, Kecskeméti u. 8,
Mónika jelmezkölcsönző, Székesfehérvár, Borszéki u. 51.
Karnevál jelmezkölcsönző, Szombathely, Király u. 8.;
Fair-Play jelmezkölcsönző Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 39
Forrás: sulinet.hu