A Föld nagyobb ősföldjei: Balti-pajzs, Kanadai-ősföld, Brazil-hegyvidék, Guyanai-hegyvidék, Nyugat-Ausztrália, Afrika Nagy része, Közép-Szibériai-fennsík, Dél-Kínai-hegyvidék, Dekkán-fennsík, Arab-tábla
I. Ősföldek: A földkéreg legkorábban megszilárdult részei. Eredetileg ezek is gyűrt hegységek voltak, de az eltelt évmilliárdok alatt lepusztultak. A mai kontinensek magjait alkotják, hozzájuk gyűrődtek fel a fiatal lánchegységek illetve ezek lepusztulásával a régi röghegységek egy része is hozzájuk kapcsolódott. Az ősföldeket mélységi magmás kőzetek építik fel, ilyen pl. a gránit és a gabbró. Mivel az ősföld anyaga meglehetősen merev, ezért nem gyűrődik, hanem törik erőhatások következtében. Ennek köszönhetően nem mindenhol alkot síkságokat, előfordul, hogy utólag kiemelkedett, és ma lépcsős szerkezetű hegyvidékeket alkotnak. Előfordult az is, hogy az ősföld megsüllyedt, elöntötte a tenger, és nagy vastagságban üledék rakódott a felszínre. Ennek alapján kétféle ősföldet különböztetünk meg: – fedett ősföld
– fedetlen ősföld
a) Fedetlen ősföld: A lepusztulás következtében síkságokat alkot általában, de ezek nem teljesen sík felszínűek, inkább hullámosak. A lepusztulás fő okozója a jégkori jégtakaró volt. Mivel az egykori fiatal lánchegység felső és középső része teljesen lepusztult, ezért felszínre kerültek a hegységek magját alkotó kőzetek. Ezek elsősorban nikkelt, vasat, platinát és krómot tárolhatnak. Ebbe a típusba tartozik a Kanadai-ősföld északi része, valamint a Balti-pajzs északi része..
b) Fedett ősföld: Elsősorban tengeri üledékek borítják, de előfordulnak folyóvíziek is, valamint a jégkori jégtakaró peremén jég által szállított törmelékek is. Az üledékes rétegek által tárolt ásványkincsek elsősorban az üledék korától és típusától függ. Az óidei üledékek elsősorban feketeszenet rejtenek, a közép- és újidő harmadidőszakiak barnaszenet, a legfiatalabb negyedidőszakiak pedig színes és nemesfémeket. Ebbe az ősföldtípusba tartozik pl.: Kanadai-ősföl déli része, a Balti-pajzs déli része, Nyugat-Ausztrália, Afrika nagy része.
II. Síkságok
a) Síkságok fajtái magasság szerint:
– 0 m alatt: mélyföld
– 0-200 m: alföld
– 200 m felett: fennsík
b) Síkságok kialakulása:
1) Lepusztulással:
– jégtakaró által történő lepusztulás: a jégkori jég előrenyomulása során letarolta a felszínt. Ahol a kőzetek puhábbak voltak, ott mélyedéseket vájt, ezeket később víz öntötte el, így alakultak ki a tóvidékek a Balti- pajzson (Finn-tóvidék), és a Kanadai-ősföldön. Ezekre a hullámos felszín és a sok tó jellemző.
2) Feltöltéssel:
– Jégtakaró által történő feltöltés: Az előre nyomuló jég a lepusztított területekről nagy mennyiségű törmeléket szállított, majd elolvadáskor ezt morénák formájában lerakta. Itt is a hullámos felszín jellemző, mert a morénavonulatok magassága akár a 100 métert is meghaladhatja. A morénahalmok között is jellemző a körülgátolt tavak kialakulása. Ilyen síkság alakult ki a Germán- Lengyel alföldön, a Kelet-európai-síkságon, Kanadai-ősföldön.
– Tenger és folyóvíz általi feltöltés: a sekélyebb és kisebb tengereket a beleömlő folyók viszonylag gyorsan feltöltik. Ezeken a területeken nagyon vastag üledéktakarók alakulhatnak ki, elérhetik a 6-8000 m-t. A feltöltött tenger felszíne még enyhén hullámos, de a kialakuló folyók ezeket az egyenetlenségeket gyorsan kisimítják. Ezek már ún. tökéletes síkságok. Ilyen pl.: Pó-síkság, Alföld, Román-alföld, Mississippi-alföld, Amazonas-medence, Kongó-medence, Murray-alföld, Kínai-alföld, Gangesz-alföldje stb. (általában a folyókról elnevezettek min azok.
Alföldek ásványkincsei: A tengerek által feltöltött alföldek legfontosabb ásványkincs a kőolaj és a földgáz, mivel ezek az elpusztult tengeri élőlények bomlásából származnak. A jég által feltöltött alföldeken nem jellemző az ásványkincsek jelenléte, a letaroltak pedig egyben ősföldek is, ezért az ott leírtak érvényesek. (fedetlen ősföld)