1. Beköszontő: Kedves édesanyák, kedves vendégek!
Kis társaim nevében állok most elétek
Olyan sokat tervezgettünk, készültünk e napra
Igyekezett csoportunknak apraja és nagyja
Hogy is legyen, mint is legyen, mit mutassunk szépet,
Hogy örömet szerezzünk Édesanyák, néktek.
Anyukáknak, nagymamáknak szóljon most a köszönet
Szép versekkel, kis dalokkal szerzünk nekik örömet.
2. Jelenet
Ének: Csipkefa bimbója…
1. Fiú: Pajtások, tudjátok-e milyen nap van ma?
2. Fiú Tudjuk, tudjuk, nagy ünnep van! Az édesanyák napja!
1. Fiú: Igaz, igaz, édesanyák napja, de gondolkoztatok-e már róla, mivel köszöntitek édesanyátokat?
3. Fiú: Én elmegyek az Óperenciás tengeren is túlra, az Aranyerdőbe onnan hozok aranyvirágot édesanyámnak.
4. Fiú: Aranyvirágot anyának? Én is szednék száz szálat!
5. Fiú: Én is szeretnék valamit!
6. Fiú: Mit szeretnél, pajtikám? Mondd meg nekem!
5. Fiú: Két jó szárnyat!
6.Fiu : Minek az neked?
5. Fiú: Hogy elszálljak Tündérországba, és a tündérek kertjéből hozzak rózsát édesanyámnak.
1. Fiú: Tudjátok mit, pajtások? Tanácskoztunk eleget, mondok én most egyebet. Tündérországról ne álmodozzatok, mert nincs táltos lovatok.
2. Fiú: Igaza van Lacinak, Tündérország messze van. A táltos lovat hagyjátok, inkább gyertek, szedjünk igazi virágot.
Közben bejönnek a lányok-a virágok-tánclépésben, majd leülnek, vagy leguggolnak.
3. Fiú: Induljunk hát, pajtások, kinyíltak már a tavaszi virágok.
A fiuk énekelve elindulnak. Körbejárnak, megnézegetik a virágokat. A dallam végén megállnak a virágokkal szemben két félkört, alkotnak.
Ének: Anyák napja felvirradt…
Fiuk mind: Jó reggelt, jó reggelt tavaszi virágok,
Hajnal hasadtával harmat hulljon rátok.
Nagy kéréssel jöttünk mi most tihozzátok,
Köthessük egy nagy csokorba legszebb szálaitok
Ünnepnapjuk van ma az édesanyáknak
Hadd örüljenek dalunknak meg a sok virágnak.
Virágok mind: Nektek is jó reggelt, víg fiúpajtások,
Illatozva várnak rátok a pompás virágok.
Ének: Hóvirágom, hóvirágom Hófehérke
Hóvirág: Hóvirág az én nevem
Kikeletre kikeltem
A hó alól kibújok
A virágok közt első vagyok.
Szedjetek hát csokorba
Édesanyák napjára.
Ibolya: Tessék, jó legénykék, itt az én virágom,
Édesanyátoknak szívesen kínálom
Nincs nála drágább se földön sem égen
Minden édesanya nagyon soká éljen.
Gyöngyvirág: Vártunk benneteket, gyertek, víg legények
Csilingelő gyöngyvirággal anyát köszöntsétek
Azt zengi a gyöngyvirágnak minden kis harangja,
Édesanyám te vagy az én életemnek napja.
Nárcisz: Most jöttem a rétről szép fehér ruhámban
Én a nárcisz vagyok, ismertek mindnyájan
Kössétek csokorba illatos virágom
Hogy köszönthessétek az édesanyákat.
Szegfű: Ahogy tudtam, úgy siettem
Késni nem akartam
Hisz úgy illik, hogy szegfű is
Legyen a csokorban.
Édesanya majd megköszöni
Egy kedves mosollyal.
Ének: Ispiláng…
Tulipán: Én is itt vagyok, kedves, jó gyermekek,
A csokorból a tulipánt ki ne felejtsétek,
Boldog vagyok, ha édesanyátoknak örömet szereztek.
Liliom: Én vagyok a liliom, fehér liliomszál,
Anyák napjára, e szép ünnepnapra
Hófehér ruhácskát varrattam magamnak.
Tegyetek a csokrotokba, hadd virítsak szépen,
Minden gondos édesanya nagyon soká éljen.
Nefelejcs: Patak partja a lakhelyem
Nefelejcs az én nevem.
Édesanyák ünnepére
Bőven jut belőlem.
Rózsa: Én vagyok az illatos rózsa,
Kertek, virágok büszke királynéja
De azért ma virágomat leszakíthatjátok
S köszöntsétek vele drága jó anyátok.
Pipacs: Piros ruhácskámban én is itt virítok
A virágcsokorból engem ki ne hagyjatok
Szeretnék én is messzire elmenni
Minden édesanyát szívből köszönteni.
Margaréta: Én ugyan csak a mezőkön, retaken virítok
De azért az édesanyáknak bizony én is
Minden jot kívánok.
Búzavirág: Félre minden szomorúság
Azt mondja a búzavirág.
Áldás, békesség és boldogság
Kísérjen minden kedves édesanyát.
Árvácska: Víg köszöntőt mondok én is,
Ahová betérek
Hadd örüljön édesanya
Ha álmából ébred!
Estike: Búzavirág, margaréta, nézzetek csak mind ide
Én vagyok az estike, a virágcsokor szépe,
Édesanya életének gyermeke az éke.
Harangvirág: Harangvirág vagyok én
Az erdőben lakom én
Felhangzik a madár dala
Az is téged köszönt, anya!
Virágok együtt: Fogjunk össze mindahányan
Így jutunk csak sokra
Mi leszünk az édesanyák ünnepi csokra.
Mind: Köszöntsük fel valamennyit, hajoljunk meg mélyen
Így kiáltsuk: Ünnep van ma! Minden drága édesanya éljen, éljen, éljen!
Ének: Fűzzünk, fűzzünk…
Anya dúdolja
Azt kérdezed tõlem Mint tavaszi reggel
hogyan vártalak? a nap sugarát
Mint az éjszakára fagyos téli este
fölvirrad a nap, jégcsap illatát,
mint a délutánra mint az alma ízét,
jön az alkonyat, tejet, kenyeret-
mint ha szellõ jelzi pedig nem is láttalak még
a förgeteget- úgy ismertelek
ezer pici jelbõl
tudtam jöttödet.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Anyák napjára
Anyácskám engedd, hogy ma én meséljek, Engedd, hogy máma én meséljek néked!
a lelkem csupa márciusi dal Tudod mi lesz a furcsa mese?
sok szürke gond viharzó tengerében Egy szívdobbanás, S benne ott sugárzik
a mai nap oly édes diadal. a szeretettnek örökmécsese
Különös dallam, amit szívednek
imádság szárnyán gyermekhála küld,
hiszen te régen oly sokat meséltél
hogy arcomról a könnyet letöröld.
ANYÁMHOZ
Van nekem egy kedves, áldott, Hogyha szívem kétség gyötri,
Hõn szeretett jó anyám. , S arcom befelhõzi bú,
Tudom róla bizonyosan Jó anyácskám egyre kérdi:
Szeret õ is igazán. Miért vagyok szomorú?
Megsimogat puha kézzel,
Meg-megölel kedvesen
És eltűnik minden bánat,
Derű ragyog szívemen.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán
Szirom pereg,
Simogatja
dolgos kezed.
Piros szegfû
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka
Ének: Olvad már a hideg hó…
Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél
Velem voltál örömömben, Meséltél és meséltél
velem voltál bajban, igazakat, szépet,
velem voltál, ha sírtam, kívántam, hogy a meséd
velem, ha kacagtam. sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
Édesanyám, már este van, ..
piros golyó a nap.
Elfáradt játékaiban
parányi kis fiad
Most végy öledbe, mondj mesét,
vidámat, hímeset;
s kócos hajamat túrja szét
simító, jó kezed.
Te olyan jó vagy s oly erõs,
nem fáradsz el soha.
Mondjad, mitõl oly nagy és hõs
minden szelíd anya?
S hogy el nem fáradsz sohasem,
mondd meg, miként lehet?
Úgy-e; ha kell csodát teszen
varázsló jobb keyed
Szeresd forrón édesanyád, Szeresd forrón édesanyád
Szeresd addig, míg lehet! Szeresd addig míg lehet!
Õ éltednek minden napján Szeme, mint az égi csillag,
A verõfény, kikelet. Véd, s szelíden int neked.
Szeresd forrón édesanyád,
Szeresd addig, míg lehet!
Szerezz neki, amíg csak él,
Szép, boldog, víg perceket
Szálljon ezer áldás…
Ének : Ha én madár volnék…
Csitt csend legyen! Fehér feje vánkosba mélyed,
Ne hallatszék lárma egy se, Sóhajt egy hosszút halkat, mélyet,
Ne zümmögjön most kinn a kert Úgy elfáradt, – oly jó pihenni,
, Anyám egy kicsit lehevert. Oly jó álomvilágba menni!
Aludj, aludj anyácska lelkem!
Csókom válladra ráleheltem,
Mikor a kendõt rádtakartam
S most én ülök le melléd halkan.
Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala
Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.
Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.
Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.
Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.
Az én anyám a legszebb asszony, Fényes szemüknél fáradt szeme
Tündéreknél százszorta szebb, Szelídebb s lágyabban, néz rám.
Aranyhajuknál fehér haja Senki sem hasonlít õhozzá!
Csillogóbb és ezüstösebb. A legszebb asszony az anyám!
A keze áldott, sohse fáradt.
S a válla ércbõl van talán,
Hogy minden terhet felvesz, elbír
És nem roskad le az anyám!
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiálltok,
csak annyit, hogy: Anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csudajó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csudaszó ez.
Anyu! anyu! anyu!
hangzik este-reggel
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
Anyu! anyu! anyu!
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged
Anyukámnak ünnepére
.Mint a bársony pilleszárny, S mint az, kert viráginak
Olyan kis kezed Mentõ árnyat ád:
Midõn azt égõ, meleg Úgy véded te gyermeked
Fejemre teszed. Beteg homlokát
Te megvédsz engemet,
S nem lehet bajom,
Míg te vagy itt én velem,
Õrzõ angyalom
Miért olyan szép a világ Miért kedves a mi házunk,
S kedves benne minden virág?! Puha párnám, gyermekálmunk?!
Miért oly szép a madárdal Miért örülünk mindennek,
, Mely fölfelé égig szárnyal?! Mert jó anyánk szeret minket
Mert a szíve dobbanása:
Értünk szálló imádsága;
Csak minket félt értünk eped,
Édesanyánk mindig szeret
ANYÁK NAPJÁN
Istenünk, légy áldott, Áldásod add rájuk
Dicsér szívünk és szánk, Álld meg az életük,
Azért, mert van nekünk Legyen mindig vidám,
Hívő édesanyánk: Hangos az énekük.
Hisz ők teszik széppé
Életünk hajnalát.
Virággal köszöntünk
Minden édesanyát.
Ének: Hivd a nagymamát
Gyermekszívemet
hála járja át,
és köszöntök ma
minden nagymamát,
akik szeretve
szolgálnak nekünk,
megértő szívvel
örülnek velünk.
Minden örömünk
megtízszerezik,
s a bánatunkat
mind megfelezik.
Áldja meg az Úr
nemes szívüket,
és jutalmazza
szeretetüket!
Csak egy van aki melletted áll mindig,
– Õrangyalod úgy jár vigyázva rád -,
Ha rossz is vagy, õ mindig jónak lát;
A te drága, édes, édes-jó anyád!
Csókold meg édes anyukádat százszor,
Mondj este érte szívedbõl imát.
Bárhogy szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád imád.
Mindig úgy tégy ahogy anyukád mondja:
Istenke hangja, mi szívébõl szólt
Csak te vagy minden öröme és gondja,
Szívedbe vésd ezt kis pajtásom jól!…
Szívedbe vésd ezt kis pajtásom jól!…
„Anyám!” E szó oly szép, oly dallamos, Simító kezed melegen fog át
Benne a jóság, tündéri álom. Ha feljõ a nap – vagy csillagsereg,
Utad, melyen jársz, legyen napos, Jóságod adja a jóéjszakát
Nevedet minden nap imámba zárom. Melynek csendjén. kislányod szendereg.
Imádkozom! Nagy hatalmas Isten,
Kegyelmed sugarát hintsd reám;
Tartsd meg sokáig legnagyobb kincsem:
Az én szeretõ édes jó anyám!
Van nekem egy drága kincsem
Este
Mielőtt nyugodni mennél Imám elvégezve szépen
Imádkozzál gyermekem. Jó anyám megdicsér,
így szól jó anyám szelíden Homlokomra adja csókját
minden este énekem. És aztán nyugodni tér.
De én nem, én kezeim még
Jobban összekulcsolom,
S hálás szívvel jó anyámért
Istenhez imádkozom.
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merõ napsugárból…
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
. Köszöntöm az Édesanyákat, Akik imára kulcsolt kézzel
Akik életet adtak nekünk, Mondták a szent szót: Miatyánk,
Akik óvtak ezer éjszakán át, Aki, mint asszony örökké szent lesz,
És megszegték a kenyerünk. Hiszen csak egy van… Édesanyánk
Köszöntöm az édesanyákat…
Könnyezõ szemmel csendesen…
Ami csak áldás van az Égben
Az Édesanyákra adjad Istenem
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm, Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Èrtem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Àldott teste, lelke csak érettem fárad,
köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
-itt e földön senki sem szerethet jobban!-
Köszönöm, a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Àldd meg édesanyám járását-kelését,
Àldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Àldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Àldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
.Ének : Édesanyám nékem..
ÉDESANYÁM
Este hogyha fekszem Odaül az ágyhoz,
Reggel hogyha kelek: Megfogja kezem,
Édesanyám imádkozni Jó Istenről, Jézusunkról
Tanít engemet. Beszélget velem.
Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom:
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg, de nagyon!
Ha ruhácskánk varrja,
Ha kenyérkénk osztja,
Esti lenyugváskor
Ha az ágyat bontja,
S összeteszi kezét
Mivélünk imára,
S nevedet foglalja
Csendes, hû imába:
Istenem, Istenem
Hajolj le hozzája,
S áldó két kezeddel
Áldjad, hosszan áldjad,
Az értünk fáradó
Drága jó Anyánkat
Jézusom, kérlek, nézz reám, Áldd meg, ha szolgál minekünk,
És áldd meg édes jó anyám! és ha imát mond érettünk,
Mindig ragyogd be éveit, Te hallgasd meg, ha felsóhajt!
Töröld le hulló könnyeit! Erősítsd szívét, vigasztald!
Hála jó anyánkért neked!
Hallgasd meg kérő gyermeked!
Áldd meg őt, egész életét!
Irgalmaddal te óvd, te védd!
24.Mind:
Anyák napján reggel, Amíg mesét mondtál,
mikor a nap felkel, kötöttél, horgoltál,
Nagyanyókám elé állok Te az egész családunknak
sok-sok szeretettel édesanyja voltál.
Anyák napján reggel,
mikor a nap felkel
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel.
Ének:Nem születtem varázslónak,
Véget ért az ünnepségünk
De még remeg kicsi szívünk
Megköszönjük mindenkinek
Hogy meghallgattak bennünket
Édesanyák, nagyanyókák
Fogadjátok szívünk csokrát
Készültünk e mai napra
Tinéktek szólt vers és nóta
Örömet, jóságot, meleg szeretetet
Egészséget, derűt, gondtalan életet
Teljes szívünkből kívánunk most nektek.