Szállj kicsi dallam édesanyámhoz!
Versmondó 1:
Édesanya, mondd el nekem,
Milyen voltam kiskoromban?
Amíg meg nem születhettem,
A hasadban kuporogtam?
Benned nőttem nagyra neked
S együtt voltam mindig veled?
Versmondó 2:
Édesanya, mesélj nekem,
Milyen voltam kisbabának?
Tényleg kopasz volt a fejem?
Örültem a nagymamának?
Sokat aludtam és ettem,?
Mire felcseperedtem?
Versmondó 3:
Édesanya, mondd el nekem.
Hogy próbáltam elaludni?
Fogtátok volna a kezem
S én nem hagytam hozzányúlni?
Magam próbálkoztam volna?
Azért estem mindig orra?
Versmondó 4:
Édesanya, mondd el nekem,
Gondoltad, hogy ilyen leszek?
Ugye, jó, hogy nagyra nőttem,
És egyedül boltba megyek?
Felöltözöm, fogat mosok,
Látod, milyen ügyes vagyok?
Versmondó 5:
Édesanya, mondd el nekem,
Majd, ha felnőtt lesz belőlem,
És születik kisgyermekem,
Ő is megkérdezi tőlem:
„Milyen voltam-mikor álltam,
Cumiztam, vagy sírdogáltam?”
Versmondó 6:
Édesanya, beszélj róla,
Mondj el minden jót és szépet!
Mintha tegnap történt volna,
Nézegessünk régi képet!
Az egészben az a legjobb,
Hogy te is itt vagy, s veled én,
Tudom most már, mért szerettél
Az életem elején!
Versmondó 7:
Szállj kicsi dallam, édesanyámhoz,
Májusi szellő orgonaághoz.
Életemnek termő fája bárhol élnék,
1
Vándor fecskék könnyű szárnyán hozzád térnék.
Versmondó 8:
Jöjj fiam, édes jöjj kicsi lányom,
Boldog a szívem, arcod ha látom.
Mennék, mennék mindig is csak nálad lennék,
Távol tőled mindig rólad énekelnék.
Versmondó 9:
Két keze bársony simogatását,
Két szemem féltő vágyakozását,
álmomban is meg megérzem, hogyha félek,
Meghálálom jó anyámnak, míg csak élek.
Versmondó 10:
Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!
Hold lepte úton
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.
Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!
Versmondó 11:
Tente, tente, kisbaba,
Anyádnak sok a dolga:
Mos, ruhát szappanoz;
Egykettőre kimossa,
Gyorsan ki is vasalja,
A kötélre akasztja
Mire felkél a baba
Ki is legyen vasalva.
Versmondó 12:
Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet.
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen…
De őt sem érti senki sem.
Hogy mit beszélnek oly sokat
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik. Csak az angyalok.
Versmondó 13:
Anyuka, ma ismét verekedtem,
S a legjobb ruhám, kissé elszakadt.
A tűt és cérnát már megkerestem,
De nem találom sehol sem a lyukat.
Kérlek, fűzd be a cérnát, mint máskor,
2
És most picikét sem haragudj rám,,-
Versmondó 14:
Amikor a tükörbe nézegettem magam,
Anyu megsimogat.
Ő is vörös és szeplős,
De nagyon szép a magassarkú cipőjében.
Neki nem mondja senki, hogy Cékla meg pulykatojás…
Igaz az oviban ő sem járt magassarkú cipőben.
Versmondó 15:
Ezentúl jó leszek állíthatom
Reggeltől estig,
Tetőtől talpig,
Csupa jó leszek.
Versmondó 16:
A fülemet ezentúl mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám,
Tiszták leszek a körmeim,
Köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak ami szép és jó.
Ha már jó leszek.
Versmondó 17:
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
Nem húzom meg a lányok haját.
Semmit sem teszek, amit nem szabad
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
De ezt a sok jóságot észben tartani
Azért nem tudja ilyen kis gyerek.
Versmondó 18:
Anyu, csak két szál ibolyát találtam,
Hogy csókot adjak, köszöntselek,
Alig vártam.
Anyu, boldog vagyok nagyon,
S szívből kívánom:
Mindig légy, szép, fiatal. –
Nekem a legjobb anyum ezen a világon.
Versmondó 19:
Májusi vasárnap
Virágokat szedtem,
Édes anyukámnak
Kedvére tettem.
Májusi vasárnap
Megígértem százszor,
Szófogadó leszek
Ezután, ha rám szól.
Májusi vasárnap
Mezei virágok,
3
Kedves anyukámnak
Minden jót kívánok.
Versmondó 20:
Néked álmodom anyu
A napnak sugarát,
Lágy tavaszi szélben
Az aranyszínű ruhát.
Néked álmodom
Az égbolt gyöngyeit
Mint fürge tündérek
Aprócska könnyeit.
Elhozom néked, anyu
A hulló csillagot,
Zsendülő mezőkről
Az édes illatot.
Elhozok én onnan
Méhecskét, virágot,
S megálmodom néked a világot.
4