1990 óta március 15-én a Magyar Sajtó Napját is ünnepeljük, mivel 1848-ban ezen a napon nyomtatták az első szabad magyar sajtó termékeit: a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.
1848. március 15-én a Tizenkét pontból rögtön az első követelte a sajtószabadságot, a többi alapvető forradalmi követelés mind csupán ezután következett.
Pesten aznap csak a polgári sajtószabadság elvét mondták ki, annak törvénybe foglalása hosszabb folyamat eredményeként történt meg: április 11-én hirdették ki az uralkodó által is szentesített 1848: XVIII. törvénycikket a sajtószabadságról, mely lényeges fordulatot jelentett azzal, hogy szakított az előző ellenőrzési felfogással és gyakorlattal, vagyis a vasszigorú cenzúrával.
Napjainkban a magyar sajtó napján különböző kitüntetésekkel jutalmazzák azokat az újságírókat, akik a mindennapokban írásaikban a hitelességre, a sz szentségének megtartására törekednek.
Az alábbiakban Kozma Imrének, a 20 éves Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének a Magyar Sajtó Napja alkalmából megfogalmazott gondolatait olvashatják.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat köszönetét fejezi a magyar sajtónak a leginkább rászorulók megsegítése során az elmúlt 20 év folyamán megtapasztalt segítő együttműködéséért!
Felelősség a szóért, betűért
(Testvéri szó rádiósoknak, tévéseknek, újságíróknak)
A megszólaló a szaváért, a hallgató a csöndjéért felelős. S mindkettő ezért is, azért is, mert a megszólaló el fog hallgatni, s ebben a csöndben lemérheti elhangzott szavainak súlyát, vagy súlytalanságát, a hallgató pedig meg fog szólalni s szavában mérheti le, hogy csöndje felkészítette-e erre a megszólalásra.
A szó nyílvessző, mely célba talál, vagy célt téveszt, de sokszor bumerángként is viselkedik, mert visszaüt a megszólalóra.
A szó, amit kimondunk, leírunk, sőt, amit elgondolunk magunkban, életalakító, csak nem mindig tudunk a hatásáról. Nem mindegy, hogy milyen szót mondunk ki, melyik szót hallgatjuk el. Egyáltalán, hogy beszélünk-e emberhez méltó nyíltsággal, értelemmel és szépséggel vagy fecsegünk.
A szó szellem. Nincs jogunk pongyolán, fölkészületlenül, önkényesen kimarkolni egyet a szavak hatalmából, mert a szókincs nemzeti vagyon. Jól gondolja meg te-hát, hogy ki s miért nyúl bele a kincsbe. Igaz, hallgathat is, bár ha jól megfontol-juk, a csönd is – egyre fogyatkozó – nemzeti vagyonunk. Mivel a szó szellem, nyel-vében él az ember szelleme, s nyelvtelenségében haldokol.
Van hasznos szó, mely fáradság nélkül beugrik a lanyha szellemű ember eszébe. Ezerszer kimondták már, mit sem számít, mert lusta keresni jobbat. Van alkalma-zott szó, mely a rideg szellemű embernek éppen megfelel, hiányt tölt ki. S van megtalált szó, amelyből élet árad, mert fáradságosan kereste a fürge szellemű em-ber, s most odaadja hallgatóinak, olvasóinak.
Értelmünk tisztaságát, hevét, mélységét, szorgalmát, erejét, szavaink úgy mutat-ják, mint a röntgenfelvételek.
Mint hívő ember és igehirdető katolikus pap, hivatkozom Jézus Krisztusra, akinek adósai vagyunk, az Ő egyszerűségével, bátor, biztos, áttetsző és találó szavaival, akinek minden törekvése arra irányul, hogy minden egyes konkrét embert saját bensőjébe vezessen vissza, oda, ahol elhatározásai születnek.
Senki se vélje kioktatásnak a következő mondatokat, magamnak is mondom. Hogyan beszéljünk felelősen? Tartalmatlanul soha, készületlenül sem. Tisztázott nyelvi fordulatokkal éljünk, képekkel, ne képzavarokkal. Legyen helyén mondatainkban az alany és állítmány, s ne tobzódjunk a jelzőkben, jelezzünk csak. Merjük keresgélni a szavakat, merjünk ráhagyatkozni képességünkre. Nem a látványos sok kell belőlünk az embereknek, hanem az a kevés, ami vagyunk, de az kiművelve, kiélesítve, Istentől megáldva s nagyon emberien, nagyon őszintén. Lássátok, ez vagyok, ennyim van, de ez tiszta táplálék, igaz szó. Mérhetetlenül sok az, amit nem tudok, de, amit megtudhattam, azt megosztom veletek.
Budapest, 2009. március 15-én,
az 1848-as Forradalom és Szabadságharc Ünnepén,
a Magyar Sajtó Napján
Kozma Imre
apostoli protonotárius
a 20 éves Magyar Máltai Szeretetszolgálat
elnöke