Az első nap megharmadolta a versenyben maradókat, így is még 40 csapat maradt állva a versengésben, akik ma új összetételű, és nagyobb létszámú zsűri előtt ismét bemutatták projektjeiket…
Egy gyerek, egy laptop, egy rádió – Adatátvitel internet nélkül
Egy pár éve indult útjára az OLPC (One Laptop Per Child) program azzal a céllal, hogy – elsősorban a 3. világ – általános iskolai nebulóinak olcsó laptopot biztosítson, hozzájárulva ezzel a digitális írástudás megszerzéséhez.
A helyzet azonban az, hogy ezekben a régiókban tipikusan nincs internet elérés, így ugyan diák PC-je van a gyerekeknek, azonban se ők se a tanítóik nem juthatnak hozzá friss információkhoz.
Internet nincs, AM rádió van
A OneBeam csapat Új-zélandról érkezett, hogy a nagyvilág elé tárja ötletes megoldását, amely azon a felismerésen alapszik, hogy mára már nincs a földgolyónak olyan lakott szeglete, ahová legalább a hagyományos rádiós műsorszórás el ne jutna.
Kidolgoztak egy olyan rendszert, amellyel a digitális tartalmakat (jelenleg csak szöveget) rádiójelekké alakítják, és megadott frekvencián azt, mint rádióadást sugározzák.
Az eldugott kis faluban nem kell mást tenni, mint „műsoridőben” a közönséges AM/FM rádiót a minilaptophoz csatlakoztatni, és az adást (akár automatikusan) venni.
A kódolt jeleket a srácok által írt – egyébként szabad forráskódú – program visszaalakítja az eredeti digitális tartalommá. Módszerüknek köszönhetően nem csak eszközt, de frissülő tudást is kaphatnak az OLPC program résztvevői.
Szoftververseny szoftverírás nélkül
Az Imagine Cup „Envisioning 2020” (Milyen lesz a világ 2020-ban?) szekciója kilóg a többi kategóriából, hiszen itt nem szoftver-, netán hardverfejlesztésről van szó.
Az itt induló csapatoknak a verseny alapcéljaiban megfogalmazott egy vagy több globális problémára kellett megoldást találnia, amely – ha életképesnek bizonyul -, jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy 10 év múlva gyökeres változás álljon az adott területen.
KOLA projekt Indiából – a megfizetett közhigiénia
A KOLA különleges, számunkra ismeretlen, a tabu határát súroló problémát dolgoz fel, ami azonban Indiában és a föld számos, fejlődő országában óriási gondot jelent; a szegénység egyik velejárója és annak egyben „fenntartója” is.
Az illemhely híján a közösségi helyeken szükségét végző ember kiszolgáltatottságát és az általa okozott környezetromboló és higiéniai problémára hozott egy komplex megoldási javaslatot.
Egy olyan, elsősorban a nyomornegyedek környezetében felállítandó illemhely ötletét dolgozták ki, ahol a használatért nem hogy pénzt kérnek, de a helyi hatóságok fizetnek is… annyit, hogy abból például egy tál ételre is futja.
A használat „melléktermékeként” biogázt lehet előállítani, ami tovább hasznosítható pl. elektromos áram előállítására.
A fiatalok által részletesen kidolgozott elképzelés 6 különböző, az ENSZ által (is) megfogalmazott problémára ad egyszerre választ. Az illemhely prototípusa már működik és az olasz közegészségügyi hivatalnak is felkeltette az érdeklődését.
NoteTaker – digitális akadálymentesítés gyengén látóknak
Az amerikai csapatból előadó, a NoteTaker projekt lényegét bemutató fiatalember maga is gyengén látó, olyan akinek centiméterekre kell közelítenie a papírhoz olvasáskor vagy éppen az iskolai jegyzetelés közben.
A gyengén látó embereknek nehézséget okoz, ha közelnézésről hirtelen távol nézésre kell váltaniuk. Márpedig egy órán résztvevő, látássérült diákkal ez történik jegyzetelés közben: állandóan váltania kell a jegyzetelés és a táblára nézés között.
A jelenlegi technikai eszközök, amik ezen a problémán igyekszenek segíteni valójában csak kényelmetlen félmegoldásokat adnak, és rengeteg plusz fáradságot kívánnak.
Egy táblaPC , egy speciális kamera, és egy általuk megalkotott szoftver segítségével az amerikai fiatalok megoldásában a jegyzetelő a táblaPC megosztott képernyőjén egyszerre láthatja saját jegyzeteit és a tábla – vagy más objektum – képét, így a fejét fel sem kell emelnie ahhoz, hogy folyamatosan „képbe legyen” az előadás, vagy óra alatt.
A rendszer teljesen hordozható, könnyű bárhol összeállítani, és – elmondásuk szerint – már kész van az eszköz 2. generációja is, ahol a kamera méreteit tovább sikerült csökkenteniük.
Bemutatók a kiállítási standokon
A délutáni órákban, miután befejeződtek a zsűrik előtti prezentációk, a csapatok tenyérnyi standjukhoz siettek, hogy immáron egymásnak, illetve az érdeklődő sajtónak is bemutassák projektjeiket.
Stop a sivatagnak
A jordán fiatalok furcsa, leginkább egy távvezérelhető pokolgéphez hasonlító dobozkájáról kiderült, hogy egy adatgyűjtő egysége annak a rendszernek, amit az elsivatagosodás megfigyeléséhez dolgoztak ki.
Mint mondták, országukat napról-napra, centiméterről-centiméterre kebelezi be a sivatag, ami persze nem csak náluk, de a Föld számos területén jelent fenyegető problémát.
Olyan egyedülálló megfigyelő, adatgyűjtő és kiértékelő rendszert dolgoztak ki, amely vizuálisan és jelenidőben képes a megfigyelt területek állapotáról képet adni, sőt megadni azt is, hogy a trend alapján, mi fog történni a jövőben.
Az adatok és trendek ismerete lehetőséget teremt a lehető legkorábbi beavatkozásra.
Megoldásuk újszerűsége még az is, hogy azzal bármilyen más probléma megfigyelhető, ez csak az input adatoktól függ (pl. pontosan követhető a mexikó-öbölbeli olajszivárgás terjedése…).
Mivel ez egy open source projekt, így ahhoz bárki csatlakozhat, illetve használhatja is.
Növénytermesztés távolról, nyaralás közben, Web 2.0 eszközökkel
A horvát csapatnak persze nem ez az aspektus lebegett a szemük előtt, amikor kidolgozták a Think Green projektet.
Miniatűr üvegház modelljükkel azt mutatták be, hogyan lehet egy manuálisan vagy automatikusan kontrollált üvegházat létrehozni, amit akár egy okos-telefonról is lehet vezérelni.
A megoldás legnagyobb csavarja azonban nem is ez, hanem, hogy egy adott növény termesztéséhez, – így a rendszer vezérléséhez – szükséges tudást a rendszer egy online tudásbázisból veszi (víz-, páratartalom, napfényigény …) amelyből bárki vehet és amelyhez bárki hozzá is teheti specifikus szakmai tudását.
Hitük szerint ilyen rendszerekkel növelhető az élelmiszer termelés mennyisége és minősége is, hozzájárulva ezzel az élelmiszerhiány okozta globális probléma megoldásához.
Ha győzöl, azzal mindenki győz
Az idei Imagine Cup-nak mottója ez, amely nem csak jól hangzó szlogen, de valóban igaz. A versenyben részt vevő összes projekt önmagában egy győzelem és még akkor is előre visz, ha nem jutott el az a döntőig.
Tovább szűkült a mezőny
A mai, második versenynap után, az esti bejelentésen megtudhattuk, hogy kik azok a csapatok, akik egy lépéssel közelebb kerültek a végső győzelem felé.
Brazília a második rostán már nem jutott túl, de ellentétben a foci vébével, nekik természetesen nem kell hazamenniük… együtt örülhetnek majd a többiekkel a végső eredményhirdetésen.
Folyatjuk