Még meg sem száradt a tinta a washingtoni kongresszus legújabb energiaügyi törvényjavaslatán, de máris egy tudományos lavina rengeti meg az alapjait.
Még meg sem száradt a tinta a washingtoni kongresszus legújabb energiaügyi törvényjavaslatán, de máris egy tudományos lavina rengeti meg az alapjait. Eszerint ugyanis az éppen divatos éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiák, mint amilyen a bioüzemanyagok használata, jobban ártanak a környezetnek, mint a fosszilis erőforrások. Washington energiával kapcsolatos fejfájásai újra inkább politikai, mint gyakorlati jellegűek, tehát a nagy reformerek és a zöldek könnyen semmibe vehetik azt, amit általában úgy hívunk, hogy bizonyíték.
A kifogások az elismert, nem jobboldaliságáról híres 'Science' magazin két tanulmányában jelentek meg. Az egyik cikkben a Princeton Egyetem és a Woods Hole Kutató Központ környezettudósai a bioüzemanyagok növekvő fogyasztásának környezeti hatásait foglalják össze, amit igazából sosem vizsgáltak átfogóan. Természetesen ez nem akadályozza a Kongresszust és a Bush-kormányzatot abban, hogy 2022-re felsrófolják az amerikai felhasználást 36 milliárd gallonra, ami ötszöröse annak, amit két éve terveztek. Feltehetőleg indokolt ez a politika, mivel a kukoricaalapú etanol, és más alternatív üzemanyagok benzinnel keverve – bár nagyon kicsi mértékben – csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
A kutatók szűzföldet törnek fel egyfajta óriási számolási hiba feltárásával. A korábbi tanulmányok ugyanis sosem vizsgálták azt a széndioxid kibocsátást, ami akkor jelenik meg, amikor természetes erdőket és mezőket tüntetnek el, hogy a bioüzemanyaghoz szükséges nyersanyagot megtermeljék. A szárazföldi talajok és a növények 2,7-szer annyi szenet raktároznak, mint a légkör. Ez a szénmennyiség akkor szabadul fel, amikor ezeket a területeket letarolják (gyakran égetéssel) és a talajt felszántják. A problémát súlyosbítja, hogy így elvesznek a 'széngyűjtők', amik megkötnék a légköri széndioxidot. A korábbi elképzelések figyelmen kívül hagyták a bioüzemanyag-termesztésre való áttérésnek azt a másodlagos következményét, hogy ez által szerte a világon növekedhet a földhasználat.
Bár meglepően hangzik, ha az áttérés rejtett költségeit is felszámoljuk, akkor a kukoricából származó etanol kétszer akkora széndioxid kibocsátást okoz a következő harminc évben, mint a hagyományos benzin. Hosszú távon pedig 167 évbe kerül, amíg az etanolhasználat miatt a csökkentett kibocsátás 'visszafizeti' a földhasználat változásából adódó többletet. Elmondhatjuk: nem könnyű zöldnek lenni.
A másik tanulmányt a Minnesota Egyetem és az amerikai természetvédelmi felügyelőség készítette. A szerzők 'szén-adósságnak' nevezik azt, amikor a természetes ökoszisztémákat bioüzemanyagot termelő mezők váltják fel. Amíg az adósságot ki nem egyenlítették, addig az ezekről a földekről származó üzemanyagoknak nagyobb a nettó kibocsátásuk, mint a helyettesített fosszilis üzemanyagoké. A szerzők szerint az etanolból származó adósságot Amerika 48, de akár 93 évig is törlesztheti. Malajziában és Indonéziában, ahol évente kivágják az erdők 1,5 %-át, hogy pálmaolajat termeljenek a nyugat-európai biodízelhez, ez az adósság 423 évig is eltarthat. Bizony, ez négy évszázad! Ezt még Castro sem élné túl.
Ha még ez sem ébreszti fel a törvényhozókat, akkor nem tudhatjuk, hogy mi. Annál is inkább terhelőek a tanulmányok, mert a globális felmelegedéssel foglalkozók elméleteit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a bioüzemanyagok igazából súlyosbítják a megoldandó problémát. Mindennek tetejében új környezeti gondokat teremtenek, mint az erdőirtás és a biodiverzitás csökkenése, amiknek a hatása idővel rosszabb lehet, mint a megfigyelt éghajlatváltozás fontossága. Mind az egyik, mind a másik, vagy akár mindkettő együtt jobban pusztítja bolygónkat, mint segíti.
Az etanol és a bioüzemanyagok pártfogói mindig kiemelik, hogy a jelenlegi lehetőségek még alig több mint helyettesítő, ideiglenes megoldások a technológiai áttörésig és a 'második generációs' lehetőségekig. „Már a küszöbön áll," mondják. „Most már tényleg így van." Ezért van az, hogy a Kongresszus energiatörvénye jóváhagyta a kukorica-etanolt és bőkezű támogatásokkal és adóhitelekkel alapjában véve legalizálta egy spekulatív bioüzemanyagipar semmiből való megalakulását. Az egyik bökkenő azonban az, hogy nem úgy tűnik, hogy tényleg a küszöbön áll a technológia. A másik pedig az, amire a nagy sikerű Science-tanulmányok utalnak, hogy az ilyen csodakeresés előre nem látható következményei többet jelentenek, mint a 'végre teszünk valamit' vállveregetései.
Külön felelősség illeti még a nagy beetetésben közreműködő környezettudósokat. Pánikot keltenek a globális felmelegedéssel kapcsolatban, és Washington válaszol is a politikai bujtogatásokra. Aztán mégsem működnek ezek a stratégiák, de a zöldek egyből előállnak egy új változattal, melynek kimenetele és költsége legalább annyira bizonytalan. De valahogy ez sosem teszi gyanakvóvá a cégvilágot és az adófizetőket, akik állják a támogatások számláit. Valószínűleg ezeket az új fejleményeket szintén figyelmen kívül hagyják. Egyszerűen túl kellemetlenek.
Forrás: servian.hu