A magyar néphit Lucája A magyar néphitben Luca egyáltalán nem hasonlít Szent Lúcia alakjára. Nálunk Luca kísértetszerű, fiktív (kitalált) lény. Külseje: csúnya öregasszony, máshol fehérleples alak. (A lányok ennek megfelelően „Lucázáskor” fehér lepedőbe burkolózva jelenítették meg.)
Bár néha lucaboszorkának is mondják, alakja nem azonos a néphit boszorkányával. Míg ugyanis a boszorkány általában élő személy, akinek vannak természetfeletti adottságai, képes átváltozásra, de van emberi alakja, addig Luca nem egy a faluban lakó ember, hanem kitalált alak.
Luca a büntető
Luca büntető, rontó lény, napjához tilalmak kapcsolódnak. Megbünteti például azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.
Egy érdekes történet Csongrád megyéből a fonásra: „Egy asszony kenyeret sütött Luca napján, fűtött a kemencébe. A szomszédasszony odament és mondta neki: – Jaj szomszédasszony, maga kenyeret süt? Nem jó, mert Luca napja van. – Amire Luca-puca ideér, az én kenyerem kihűl. Erre, mikor szedte ki a kenyereket, mind kő volt, kővé vált. Kihordták a csongrádi útra, ott vannak. Tán még most is van belőle.”
Luca a gonosz
A gonoszjáró nap azt jelenti, hogy ilyenkor a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is. Megrontották – azaz betegségeket, fájdalmat, bajt vagy bosszúságot okoztak – az embereknek, állatoknak. A gonosz ellen fokhagymával lehetett védekezni, méghozzá úgy, hogy az ember megette, vagy bekente vele az ajtófélfáját, vagy az ablakkeretet. Arra is jó volt a fokhagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ilyenkor az istállót kenték meg.
Vigyázni kellett Luca napján a söprűkre is. Ilyenkor is, mint általában gonoszjáró napokon elrakták, elrejtették őket, hogy nehogy azzal repüljenek el a boszorkányok a boszorkányszombatra (találkozójukra) a Gellérthegyre.
Lucaszék
Luca napja arra is alkalmas volt, hogy ki-ki elkezdjen készülődni a boszorkányok karácsonyi leleplezésére. Ilyenkor kellett ugyanis elkezdeni készíteni a Lucaszéket, amire aztán a karácsony esti szentmisén a gazdája felállt, s megláthatta onnan a boszorkányokat. Azoknak ugyanis ilyenkor szarvat lehetett látni a fején, más elképzelések szerint lángokat lövelltek. Nem volt azonban veszélytelen az akció, ugyanis a boszorkányok is meglátták a lucaszéken ágaskodót, s a néphit szerint ilyenkor a nyomába eredtek. Ezért kellett a „boszorkány-figyelő akcióra” indulónak előre gondoskodni mákról. Amikor ugyanis a boszorkányok már majdnem beérték, akkor hátra kellett hajítani a mákot, s azt üldözői elkezdték szedegetni. Amíg pedig a boszorkányok szedegettek, addig az illető hazaért. Gyorsan elégette a lucaszéket és az ajtó elé tette keresztbe a seprűt.
A lucaszék nem készülhetett akárhogyan. Csak akkor volt kellőképpen hatékony, ha készítője az előírásoknak megfelelően járt el. Meg volt például, hogy hányféle fából kell készíteni.
Pereszlényben például 9 féle fa kellett a székhez. Kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsafa.
Készülődés a karácsonyra
Nem csak így készülődtek ettől a naptól fogva a karácsonyra faluhelyen. Luca napján hozták be meleg helyre a termőágat (meggyfa, vagy cseresznyefa ágát), hogy az karácsonyig kizöldelljen. (Régen ugyanis ez volt a karácsonyfa helyett.)
Ilyenkor ültették el az úgynevezett luca-búzát is, ami később mágikus erejű lett. Naponta kellett öntözni a tányérba, pohárba, cserépbe tett búzát, s az karácsonyra kizöldellt. Ezzel a jó termés biztosítása volt a cél. Karácsony után a kizöldellt búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek. Jó ellenszernek tartották a tojás és a tejrontás ellen is. Lányoknak pedig a mosdóvizébe rakták, hogy attól szebbek legyenek. Máshol azért, hogy ne fájjon majd a szemük. (Ez a szokás utal a szent történetének ismeretére.)
Fontos volt még, hogy nő ültesse a búzát. Ez a termékenységvarázslásra utal.
Termékenységvarázslás
E nap ugyanis kiválóan alkalmas volt termékenység befolyásolására. A házakhoz ilyenkor elsőként férfit vártak reggel, mert reményeik szerint a tyúkok így fognak majd jól tojni.
Nem szabadott ilyekor varrni, mert azt mondták, ezzel a háziasszony bevarrja a tyúkok fenekét, s azok nem fognak tojni. Szlavóniában az asszonyok Luca napján háromszor ráültek a küszöbre azért, hogy jól tojjanak majd a tyúkok. Azért pedig, hogy sok pénzük legyen a következő évben, pogácsát sütöttek, s bele pénzt raktak. Aki kihúzta pénzzel „töltött” pogácsát, annak azt mondták, egész évben nagy szerencséje és sok pénze lesz.
Jósló, mágikus eljárások
A legnépszerűbb jóslási forma azonban a lányok leendő férjeinek megjövendölése volt. A majdani férj foglalkozását mutatta meg a vízbe öntött ólom formája, nevét pedig a gombócokba főzött cetlik közül az, amelyik először feljött főzéskor a fazékban. Azt is ki lehetett ilyenkor deríteni, hogy még hány évet kell várnia a lánynak a férjhezmenetelre. Egyszerűen oda kellett menjen a hajadon a disznóólhoz, s abba egy jó nagyot belerúgni. Ahányat röffent aztán a disznó, annyi esztendő múlva ment férjhez a lány.
Időjárást is lehetett jósolni Luca-napkor. Erre szolgált az úgynevezett hagymakalendárium. A hagymát 12 héjra bontották, s rá sót szórtak. Amelyik hagymadarab nedves lett ezután, az évnek annyiadik hónapja lesz esős a jóslat szerint.
Luca napi alakoskodás
A jövőt és a termékenységet nemcsak megtudni, hanem befolyásolni is akarták. Ez volt a Lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserében tojást kaptak ajándékba.
„Heverő legyen a tyúkjok, lúdjok
bornyazzon meg a tehenjek,
csikozzon meg a lovok,
fiazzon meg az asszonyok,
vas legyen fazekok,
cin legyen tányérjok!
A lánnak szép mátkát,
A leginnek azon szerint,
Dicsértessék az UrJézus.”
A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.
Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.
Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán „kotyolni” járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával „megvarázsolják” a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Forrás: milkulasfalva.com
Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.