Nem értem miért ne lehetne zár az ajtómon. Nincs magánéletem; kész átjáróház a szobám. Ha bármikor valami ötletem van a hellyel kapcsolatban, mindenki a fejét rázza és csak hümmög. Olyan ez, mintha egy házra való, nadrágba és szoknyába bújtatott csirkével laknék együtt.
Vagy egész háznyi bólogató kutyával, vagy egy egész háznyi… mindenesetre … nem lehet zár az ajtómon, és az is ki van zárva, hogy be legyen zárva. – Miért nem? – kérdeztem anyutól. – Mert bajod történhet. -Miféle bajom? – Elájulhatsz. – Meggyulladhat az ágyad. – mondta apu. Mi a bajuk ezeknek?