Az időjárás miatt ugyan legtöbbünket nehéz elmozdítani a vízparttól, de ha a Balaton északi partján töltjük a szabadságunkat érdemes egyetlen napot feláldozni és ellátogatni a közelben lévő várak némyelikéhez.
Csesznek
Bár a magyarországi várak többségéhez hasonlóan a Bakonyban található erődítmények legnagyobb része is romos állapotban, időnként alig felismerhetően maradt az utókorra, a Balaton északi oldalán található hegyvonulatok várakban kifejezetten gazdagnak számítanak. Ennek oka, hogy a Bakony mindig is nagy stratégiai jelentősséggel bírt, s a Balaton közelsége, valamint az egykoron legendás sűrű bakonyi rengetegnek köszönhetően jól védhető helyeket találtak itt az építők.
A Bakonyhoz több jeles történelmi esemény és számos nagy csata is kötődik, köztük talán a leghíresebb István király és Koppány csatája. A terület nagy része ugyanis Koppány uradalmához tartozott, e tényt még ma is jelzi például a Bakonykoppány településnév. Mikor István király Esztergomból Koppány hadai ellen indult, Pannonhalmán fogadalmat tett, hogy győzelme esetén a lázadó birtokainak közel egytizedét Szent Márton pannonhalmi monostorának adja. Így került Bakonybél a bencések birtokába, István pedig a legyőzött vezér egyik utolsó fellegvárában felépíttette a bakonybéli kolostort.
A bakonyi várak közül az egyik legimpozánsabb a vélhetően a tatárjárás utáni évtizedekben épült cseszneki vár. A várhoz Veszprém felől a 82-es számú úton az eplényi sípályák mellett elhaladva, Zircen keresztül juthatunk el. A faluból félórás séta keretében kapaszkodhatunk föl a várhegyre.
A vár és környéke a Csák nemzetség uradalmához tartozott, s első írásos említése 1234-ből maradt ránk. A vár később Cseszneki János, majd Garai Miklós tulajdonában is volt, s időről időre a királyi várak sorába is tartozott. Mátyás király a várat a Szapolyai családnak adományozta. A török hódoltság idején Veszprém eleste után 1552-ben Csesznek végvár lett, s az erődítményt a török sereg eredménytelenül ostromolta, de miután 1594-ben Győr is török kézre került, a cseszneki őrség harc nélkül feladta a várat.
A 17. század elején a vár meghódolt Bocskainak, később pedig a császári seregek és magyar nemesek tulajdonlásai követték egymást. A Rákóczi szabadságharc idején elfoglalták a felkelők, majd a szatmári békekötés után a hadi jelentőségét vesztett vár az Esterházy család kezén marad. A cseszneki vár azon kevés magyarországi erődítmény közé tartozik, amelyeket nem a császári csapatok romboltak le: a várral 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész végzett, majd pedig fokozatosan romlásnak indult.
A várból viszonylag nagy összefüggő és látványos részt sikerült megőriznie a régészeknek. A külső várkapu és várfal ugyan már csak nyomokban fedezhető fel, a kétemeletes palota két vége ugyanakkor megmaradt. A várban folyamatosan zajlanak a feltáró munkálatok, amelyek 1967-ben indultak meg, s megtörténtek az állagvédelmi munkák, hogy 1990-től újabb fordulatot vegyen az ügy. A vár kezelését a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vette át, üzemeltetését pedig az új „várkapitány”, Nagy Ferenc vállalta magára. Újabb nagy lökést a Széchenyi-terv várrekonstrukciós programja adott, a támogatás elnyerésével megkezdődhetett a teljes helyreállítás és a hasznosítás megvalósítása.
A felújítás alapkoncepciója az, hogy azokon a helyeken, ahol az egykori szerkezetek (födémek, nyílások) hitelesen rekonstruálhatók, zárt, fedett tereket hozzanak létre úgy, hogy a festői rom külső képe alig változzék. Azokon a helyeken azonban, ahol a lepusztulás mértéke nem enged meg hiteles rekonstrukciót, csak a meglévő romok konzerválására szorítkoznak.
A cseszneki vár felújítását nyolc ütemben valósítják meg. A első lépésként megvalósult az alsóvárig terjedő közműfektetési munka és a felvezető út helyreállítása, majd következtek az alsókapu rekonstrukciós munkák és a vár zárhatóságát biztosító felfalazások. A teljes helyreállítás befejezése – a pénzügyi fedezet függvényében – 4-5 év múlva várható.
Csobánc
Ugyan földrajzilag nem a Bakonyhoz, hanem a tapolcai-medencéhez tartozik, mégis megér egy kis kitérőt a Balatontól alig néhány kilométerre magasodó bazaltkúpon álló Csobánc vára, Tapolcától dél-keletre, Gyulakeszi község határában.
A 376 méter magas hegyen álló kisméretű vár legrégebbi része – a többemeletes öregtorony – a 13. század elejéről származik. A lakótorony körül fokozatosan több évszázad alatt épült ki és vált teljessé a vár: utolsó elemeit 1490 körül emelte Leányfalusi Ágoston, somlói várnagy.
A Csobánc környékén már a honfoglalás idején is éltek emberek, a területet ugyanis Lád és Vérbulcsú vezérek szállták meg. Később a terület birtokosai szőlőt telepítettek a hegyre, s egy kőház is állt itt, ami feltehetően a későbbi vár őse lehetett.
A Várak.hu ismertetőjéből kiderül, hogy a vár első említése 1272-ből származik, de tulajdonosa nem ismert. 1300-tól kezdve a Rátót nemzetségből származó Gyulaffyaké lett az erődítmény, akik közel 400 évig birtokolták azt. A végvárak sorába 1543-ban került, de a törökök eredménytelenül ostromolták. A Gyulaffy család a drinápolyi békekötés miatt csalódott, Dobó István vezette magyar vezérek oldalára állt, akik az Erdélyhez való csatlakozást tűzték ki célul. Az összesküvés elbukott, a résztvevőknek – így Csobánc birtokosainak is – Erdélybe kellett menekülniük. Ennek ellenére a vár továbbra is a család kezén maradhatott. Tőlük a 17. század végén Esterházy Pál vásárolta meg az erődítményt, aki felújíttatta a falakat.
A Rákóczi vezette szabadságharc idején a vár a felkelők utánpótlási központja lett. A császár ostromoltatta az erősséget, de az sikeresen ellenállt. A kurucok végül 1709-ben vonultak ki a várból, amely ezután pusztulásnak indult.
A vár az egyik legkedveltebb kirándulóhely a Balaton északi partján. A vár állagmegóvását jelenleg a Csobánc Váráért Alapítvány szervezi, – írja a Múlt-kor.hu -, amely a helyi végvári napok bevételeit, illetve a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert 2,8 millió forintot fordítja a vár helyreállítására.
A vár felújítására egyébként több érdekes elképzelés is született, ezek közül az egyik a várat közép- és kora újkori rajzok és feljegyzések alapján építené újjá. A tervező a vár főhomlokzatát állítaná helyre teljes egészében úgy, hogy a megmaradt támpillérek közötti – mára leomlott – falat pótolná ki. A vár belső részében turistaszállót hozna létre, ami a hátsó, nem beépített rész felé nézne, így a vendégek gyönyörködhetnének a csodálatos kilátásban.
Döbrönte
A 8-as úton továbbhaladva még Ajka előtt kell lekanyarodnunk a 83-as főútra, hogy elérkezzünk a Bakony egy másik, viszonylag látványos várához, a döbröntei várhoz. Az erődítmény – kisebb jelentőségű erősség lévén – egykor az ugodi vár uradalmához tartozott és sok más bakonyi területhez hasonlóan Döbrönte környéke is kezdetben a Csák nemzetség birtoka volt. A meredek sziklacsúcson álló szabálytalan alaprajzú vár leglátványosabb része a belső várban megmaradt kétemeletes épület egyik fal, amely valószínűleg a várpalota, vagy valamilyen lakóépület volt.
A vár érdekessége, hogy kizárólag a déli oldalról volt könnyen megközelíthető, ezért a támadások elhárítására ezt a részt többszörös sánccal és ágyúrondellával erősítették meg – olvasható a Várak.hu portálon. Néhány lőrés még ma is látható, a külső vár többi része ugyanakkor elpusztult. A vár történetében a Himfyek játszottak meghatározó szerepet, több alkalommal is e családnak adományozta az éppen trónon lévő király.
Döbrönte a dunántúli várak 1555-ös összeírásakor még épségben állt, de a török támadások idején nem tartozott a végvári rendszerhez. Pontos történetéről nem maradtak fenn írásos emlékek, sorsa ismeretlen, vélhetően egy kisebb török támadás során pusztulhatott el.
Forrás: origo.hu