(Egy különc ember története)
1894

Történet:

Bevezetés
Mikszáth elmeséli, hogy sokszor szokott együtt vacsorázni gróf Pongrácz Károllyal. Ilyenkor, beszélgetéseik alkalmával gyakran felszínre került a híres Pongrácz-család múltja. Az ősök közül a legizgalmasabb élet alighanem a különcködő Pongrácz Istvánnak jutott, melyet Mikszáth annyira érdekesnek talált, hogy megkérte a még élő családtagokat, hadd írja meg történetét. A család beleegyezése után végül létrejöhetett a nagy mű, mely az „utolsó várúrnak” állít emléket.

Első rész – Estella
A Habsburg-kormány a Rákóczi-szabadságharc leverése után meghozta az 1715:42 törvényt, melyben elrendelte a magyarországi várak leromboltatását. Néhányat közülük azonban sikerült kastéllyá kinevezni, így maradhatott épségben többek közt a nedeci vár is, melynek ura gróf Pongrácz István volt. A gróf enyhe sántításától eltekintve testileg-szellemileg tökéletes ember volt, viszont volt egy hóbortja: magát a XVII. századba képzelte, s az uradalmán élő parasztokkal állandóan háborúsdit játszott. Alattvalói ennek ellenére szerették, mert jószívű és adakozó ember volt. A környékbeli nemesek azonban nem szívesen látogatták meg, mert a kastélyban nem volt asszony. Ezért egyszer egy zsolnai vándorcirkusztól vett 600 forintért egy trapéztáncoslányt, Estellát. Estella ott-tartózkodása alatt igyekezett feleségül vetetni magát a gróffal, de hasztalan, Pongráczot egyáltalán nem érdekelték a nők. Ezalatt a szomszéd kastélyban, Krivánkán, békésen éldegélt a Behenczy-család. Báró Behenczy Pálnak és fiának, Károlynak régen nagy vagyona volt, de az idők múltával ez elfogyott, míg odáig jutottak, hogy csupán a rozoga váruk és a gazdasszonyuk, Rozsákné maradt, egyébként jóformán éheztek. Egyszer Károly eladta a vár harangját 600 forintért a szomszéd város templomának, mire apja elzavarta otthonról fiát, aki ekkora szégyenbe hozta (mellesleg az idősebb Behenczy a kapott pénzt megtartotta). Károly Nedecre ment, ahol beállt Pongráczhoz udvari orvosnak. A nedeciek időközben lázasan készülődtek, ugyanis július elején a megbeszéltek alapján a várat ostrom alá veszi a budetini honvédparancsnok, természetesen csak gyakorlatozás végett. Egy nap Pongrácz furcsa (viszont)ajándékot kapott Motesiczky Erzsébettől: Cervantes Don Quijotéját. Miután íródeákja felolvasgatott neki esténként a műből, úgy határozott, felhagy a céltalan háborúzgatásokkal, s lemondta a hadgyakorlatot. Egyik nap, az ebédnél Károly báró megpróbált nyilvánosan kikezdeni Estellával, mire Pongrácz gombnyomásra megnyitotta alatta a földet, s egy titkos járaton a várbörtönbe ejtette. Büszkeségében annyira meg volt sértve, hogy emberei már attól féltek, lefejezteti, ezért Estella elhatározta, megmenti a bárót, aki cserébe feleségül veszi. Parasztasszonynak öltözött, s egy zsákban menekítette ki a rabot. Mikor Pongrácznak tudomására jutott az eset, rögtön utánuk küldte katonáit, de azok már csak azzal a hírrel térhettek vissza, hogy Estelláék Besztercebányán kerestek menedéket. Ezt hallva a várúr rögtön levelet íratott, követeket küldött Besztercére, s követelte, hogy a város elöljárói juttassák vissza a szökevényeket, de azok megtagadták az engedelmeskedést. Erre aztán tényleg dühbe gurult Pongrácz, s kijelentette, a városnak bűnhődni kell. Másnap aztán útnak indult a vár teljes serege Beszterce ellen…

Második rész – Kedélyes atyafiak
Élt Zsolnán egy Trnowszky nevű gazdag vaskereskedő. Halála napján magához kérette három fiát, s pályaválasztásra szólította őket. Péterből méhész, Györgyből orvos, Gáspárból pedig juhpásztor lett. Péter meggazdagodott, de soha nem nősült meg. Gáspárnak szintén felvitte az Isten a dolgát, ő háromszor nősült, s született egy fia, Miloszláv. György azonban szegény maradt, s fiatalon meg is halt. Egy 11 éves kislány, Apollónia maradt utána. A gyámapaságra Péter és Gáspár is igényt tartott, olyannyira, hogy a temetésen még ölre is mentek érte. Végül Blázy Miklós polgármester az elhunyt néhai felesége rokonának férjénél, Klivényi József írnoknál helyezte el Apolkát. Ezen Trnowszkyék úgy megsértődtek, hogy nem voltak hajlandóak anyagilag támogatni a kislányt… Egészen addig, amíg egy napon Apolka nem találkozott Péterrel az utcán, a nagybácsi pedig vett neki egy csomó édességet. Mikor ezt Gáspár meghallotta, nem nézhette tétlenül a történteket. A két testvér szívből gyűlölte egymást, így mindkettőjük igyekezett mindig a másiknál többet költeni a kislányra: ételt, ruhákat, ékszereket vettek Apolkának. A pénz azonban legtöbbször Klivényi zsebébe vádorolt, ezért Blázy kieszközölte, hogy vegyék el tőle a lányt, s felváltva helyezzék el a két nagybácsinál féléves időközökre. A licitálás ekkor is folytatódott: tanítókat és szolgálókat, egzotikus állatokat és növényeket hozattak, szebbnél szebb ruhákat és ékszereket rendeltek, Gáspár még egy külön villát is építtetett kertjében. Az idő előrehaladtával Apolka és Miloszláv összebarátkoztak, majd szerelem szövődött köztük. Mikor ezt Péter megtudta, egyszerűen elzavarta házából a lányt, majd Gáspár is hasonlóan cselekedett, hiszen az ő féléve már lejárt. Szegény Apolkának újból fel kellett keresnie Klivényiéket, akik másodszor is befogadták. Egy nap, mikor már Klivényiné súlyos beteg volt, az írnok elvitte Apolkát Lengeffy Elemér színtársulatának előadására, ahol megismerkedtek Behenczy Pállal. Az estét Kubikné zavarta meg, ugyanis ő jött a hírrel: Klivényiné meghalt. Mikor a hazafelé vezető úton Klivényi felajánlotta Apolkának, hogy feleségül veszi, a lány elrohant tőle. Rebernyik János hajdú talált rá a Vág partján, s bevitte a városházára. Másnap Blázy elhatározta, hogy új gyámszülőket keres az árvának, de még mielőtt ehhez hozzákezdhetett volna, menekülő falusiakra és egy közeledő lovascsapatra lett figyelmes a főutcán.

Harmadik rész – A túsz
Természetesen Pongrácz gróf érkezett meg seregével. A honvédparancsnok és a polgármester beinvitálta egy közeli kocsmába, ahol a várkapitány kedélyes borozgatások közepette elmesélte jöttének okát. Társai próbálták lebeszélni tervéről (jól tudták, ha véghezviszi, amire elszánta magát, mindannyiukat bolondokházába zárják), de ő hajthatatlan maradt. Végül a bor kezdett a fejébe szállni, ő pedig elaludt. Ezalatt a zsolnaiak új tervet eszeltek ki, ami a következő volt. Tudták, Pongrácz csak akkor fog visszafordulni, ha sértett büszkesége kiengesztelésére a beszterciek békéltető követséget küldenek, s Estella helyett ideiglenesen egy másik lányt ajánlanak túsznak. Mivel Apolkát Blázynak egész napi fáradozása ellenére nem sikerült elhelyeznie, s még Lengeffy színtársulata is a városban tartózkodott, megrendezhetőnek tűnt a műsor. A szervezést Pruzsinszky intézte, így a felébredő Pongráczot már az a hír fogadta, hogy a küldöttség útban van. A „beszterceiek” este meg is érkeztek öt színész és Trnowszky Apollónia személyében. Pongrácz rendkívül büszkén fogadta őket, s beleegyezett az alkuba, majd a „hadizsákmánnyal” hazaindultak. A nedeci várban a gróf úgy vigyázott a lányra, mint a szeme fényére. Gondját viselte, kényeztette, taníttatta. Mikor a környéken elterjedt, hogy a várban fiatal lány lakik, újból visszatért a társasági élet a kastélyba. Ifjú kérők jöttek bálokra, de Pongrácz féltékenyen őrizte Apolkát. Mikor az egyik Ordódy-fiú arra vetemedett, hogy vállon csókolja a lányt, a sértett gróf éjszakai párbajra hívta, ahonnan súlyos sebbel tért vissza. 20 napig élet és halál közt lebegett, de Apolka gondos ápolásának hála, végül jobbra fordult az állapota. Mikor ez bekövetkezett, fiskálist hivatott Zsolnáról. Apolka igencsak meglepődött, mikor az ügyvédben egykori szerelmére, Trnowszky Miloszlávra ismert. A gróf ezt nem érzékelte, s kérte a vendéget, írjon egy kérvényt, mert szeretné a lányt adoptálni. Miloszláv ezt meg is ígérte, de ezután rögtön megkérte a lány kezét. Pongrácz nem túlzottan volt tekintettel a gyermekkori szerelemre, s elhamarkodott lépéséért börtönbe vetette a fiatal ügyvédet. A sikertelen kísérlet után mást kért fel a kérvény megírására. A megbízott személy, aki egyébként Miloszláv barátja volt, igencsak meglepődött, mikor egy ablakból ölébe hullt gyűszűben apró papirost fedezett fel, melyben valaki tudatta vele, hogy Tarnóczy Miloszláv a várban raboskodik…

Negyedik rész – Az éj
A hír, mármint hogy egy oligarcha saját kénye-kedve szerint tart foglyul egy köztiszteletben álló ügyvédet, villámgyorsan terjedt. Egy pesti lap még cikket is közölt róla, mire a belügyminiszter rendeletére elindult a hadjárat Miloszláv kiszabadítására. Pongrácz a szép szónak és a küldött pandúroknak nem engedelmeskedett, így már-már úgy tűnt, tényleg kénytelen lesz a budetini honvédparancsnok harc árán bevenni a várat, de szerencsére időközben kiderült, hogy a nedeci várbörtönből egész föld alatti alagúthálózatok indulnak, így az egyiken sikeresen kihozták Miloszlávot. A várbeliek nem értették, hogyan tűnt el a rab, és rendkívül megijedtek. A grófon az őrülés tünetei mutatkoztak. Az idő előrehaladtával egyre inkább borult el elméje, holott néha voltak egészen tiszta periódusai is. Miloszláv és Blázy mindent megtettek, hogy kihozzák Apolkát a várból, de Pongráczcal nehéz volt ujjat húzni. Végül egy megoldás maradt: elő kell keríteni Estellát, s vissza kell váltani a túszt. Jól gondolkoztak, a hadiregula ellen Pongrácz sem mert véteni. Miloszláv ellátogatott Behenczyék krivánkai kastélyába, ahol 600 forintért megvette Estellát Páltól. A hír hallatán Károly ugyanúgy eljátszotta a sértődöttet, mint egykor apja a családi harangért, de végül apja háta mögött ő adta el Estellát, s maga szerezte meg a felajánlott pénzt. Előkerítették Lengeffyéket is, így újból előállt a „besztercei” delegáció. Ahogy közeledett a csere napja, Pongrácz magához hívatott egy asztalost, s megbízta, készítsen neki egy monumentális koporsót. Ezután körbejárta ismerőseit, és mindenkitől elbúcsúzott. A küldöttség jövetelének reggelén elővezettette lovát, majd lelövette. Ezután közszemlére tette a koporsót, melyben a felirat szerint Waterloo nevű lovának és neki kellett majdan nyugodnia. Felment a szobájába, és valószínűleg mérget vett be (bár ezt a tényt a családtagok utólag igyekeztek cáfolni). Lefeküdt ágyába, magához hívatta hű szolgálóit és szeretett Apolkáját, elbúcsúzott tőlük, s kilehelte lelkét. Ahogy Pamutkay mondta, vele meghalt az „utolsó várúr”. Közben megjöttek a küldöttek. A szerelmesek örültek, hogy újból egymásra találtak, bár a tragédia árnyékot vetett boldogságukra. Epilógus: gróf Pongrácz Istvánt végül nem kívánsága szerint lovával, hanem egyszemélyes koporsóban a várnai családi sírboltba temették el; Trnowszky Apollónia és Tarnóczy Emil összeházasodtak, az esküvőről részletes beszámolót közölt a trencséni Vágvölgyi Lap című folyóirat.

Szereplők:

 
Mikszáth Kálmán, író
gróf Pongrácz Károly, képviselő és tábornok
Dugali bácsi, görög
gróf Pongrácz István, nedeci várúr
Sztrelnyik Matykó, gbelai javasember
Forget, nyugalmazott császári királyi őrnagy
Donna Estella, cirkuszi trapéztáncos
Pamutkay János, nedeci tiszttartó
Holub Mihály, nedeci udvari káplán
Kovács János, nedeci várnagy
Pruzsinszky Szaniszló (Tarcsay László), nedeci     lengyel
Bakra Ferenc, nedeci íródeák
Ancsura, podzámeki parasztasszony
báró Behenczy Pál, krivánkai várúr
báró Behenczy Károly, a várúr fia
Rozsákné, krivánkai gazdasszony
Melitorisz Pál, gbelai pap
Matykó, nedeci lovász
Makovnyik József, nedeci káplár
Szurina Pál, nedeci őrmester
Komár György, nedeci káplár
Korenyák, nedeci toronyőr
Mravák Mátyás, nedeci zászlóvivő
Kral Demeter, nedeci katona
Szlimak János, nedeci katona
Barinka Gyuro, nedeci katona
Kovács Pál, nedeci katona
Kontopek András, nedeci katona
Trnowszky, zsolnai vaskereskedő
Trnowszky Péter, zsolnai     viaszkereskedő
Trnowszky György, zsolnai orvos
Trnowszky (Tarnóczy) Gáspár, zsolnai juhpásztor
Trnowszky Apollónia, György lánya
Blázy Miklós, zsolnai bíró
Domák Mihály, eretnek
Klivényi József, zsolnai írnok
Klivényi Józsefné Zsuzsanna
Gongoly, zsolnai cigány
Szabó Pál, debreceni nevelő
Trnowszky Miloszláv (Tarnóczy Emil), zsolnai     ügyvéd
Skultéty kisasszony, társalkodóné
Kubikné, zsolnai parasztasszony
Szmialovszky Antal, színész
Kalina György, színész
Rebernyik János, zsolnai hajdú
Hrubcso Pál, zsolnai toronyőr
Jágovics Bogdán, zsolnai     kocsmáros
Lengeffy Elemér (Nawratil Samu), színigazgató
Katharina, Lengeffy felesége
Krizsán Katalin, nedeci szolgálólány
Sztercso Miklós, nedeci kozák
Rátky Pál, nedeci apród
Jutka, nedeci cseléd
Kotlányi Sámuel, trencséni szabó
Ordódy, huszártiszt
Breke Nep. János, budetini katonaorvos
Matinák János, zsolnai városi tanácsos
Malinákné
Kurka, zsolnai ügyvéd
Flóris János, zsolnai ügyvéd
Vakarcs, budetini honvéd
Brüll Ármin, vágújhelyi zsidó
Zubek Andrásné, privodai dajka
Limpa Valerius, zsolnai szabó
Matyej György, lapusnyai asztalos
Starvich báró
Vereczkey Pálné Motesiczky Erzsébet

Forrás: ebookz.hu