A német romantika egy későbbi nemzedékének, a berlini romantikának volt az egyik legmarkánsabb képviselője az a sokoldalú művész, kinek személyében elbeszélőt, zeneszerzőt, karmestert, zenekritikust és festőt egyaránt tiszteltek.
A német romantika világszerte egyik legnagyobb hatású és legsokoldalúbb művészegyénisége (író, zeneszerző, zenekritikus, karmester, rajzoló festő) az akkori Kelet-Poroszország fővárosában, Königsbergben született 1776. január 24-én. Az Amadeus nevet Wolfgang Amadeus Mozart iránti tiszteletből vette fel, ő volt számára az elsőszámú példakép.
Lengyelország felosztása után a porosz királysághoz tartozott Lengyelország egy része, néhány terület pedig idővel Oroszország, majd időlegesen Szovjetunió része volt. Ezeken a tájakon töltötte életének nagy részét Hoffmann is, de mindenütt német közegben. Végül Poroszország fővárosában, Berlinben talált végleges otthonra, és ott jelentek meg könyvei is (Fantáziadarabok Callot modorában, Éjféli mesék, A kis Zakár, Az arany virágcserép, Serapion-testvérek). De ne siessünk ennyire előre!
Apja ügyvéd volt, így ő is jogot tanult szülővárosában. 1796-tól hivatalnok lett, de mert egyszer rajtakapták, amint karikatúrákat készített porosz tisztekről, 1804-től Varsóba helyezték át. Ám ott sem dolgozott sokáig, mert onnan két év múlva bocsátották el. Az indoklás szintén jogos volt: a francia sereg bevonulása után Hoffmann megtagadta a hűségeskü letételét. Ezt követően Bambergben, Drezdában és Lipcsében volt szabadfoglalkozású művész, de 1814-től újra állami porosz hivatalnok lett.