Ha sokat vagyunk a napon, a bőrünk lebarnul. Ha túl sokat a túl erős napon, leég.
És az egészről a napfényben levő UV-sugárzás lehet – ezt eddig mindenki tudja vagy tapasztalatból, vagy az iskolából, vagy a reklámokból. De miért lesz barna a bőr az UV-től, és égővörös, ha túl nagy adagot kap belőle? Az a helyzet, hogy a barna még csak-csak stimmel, de a vörös csak a látszat, a bőr a leégés hatására valójában nem pirul el, csak úgy tűnik, mintha.
A bőrünk színét a pigmentsejtek, kicsit tudományosabban melanociták határozzák meg. Ezek a sejtek a bőr legalsó hámrétegében találhatók, és termelik a melanin nevű festékanyagot, ami a bőr színét adja (és egyébként a szem és a haj színét is, de ez most nem tartozik szorosan ide). A melanin UV-sugárzás hatására oxidálódik, és sötétebb színűvé válik, ezzel javul az UV-elnyelő képessége. Minél barnább a bőrünk, annál hatékonyabban nyeli el az UV-sugárzást a melanin, megóvva ezzel a bőrben a többi sejtet a sugárzás DNS-károsító hatásától.
De mi a helyzet a leégéssel? A vörös színhez a melaninnak, illetve úgy általában a bőr színének nincs köze. Ha leégett az ember, az azt jelenti, hogy túl sok UV-sugárzást kapott, és a bőr károsodott ennek hatására. A szervezet reagál a sérülésre, megnöveli az érintett bőrfelület környékén a véráramlást a hajszálerekben, hogy a plusz vér segítsen a gyógyulási folyamatban. Amikor pirosnak látjuk a leégett bőrünket, az valójában nem a bőr színe, hanem a szokásosnál több vér a hajszálerekben.
Mindezt egy egyszerű kísérlettel le is ellenőrizheti bárki. Ha a leégett bőrfelületet megnyomjuk az ujjunkkal, rövid időre elfehéredik, majd újra visszapirosodik, ahogy a hajszálerekből ki, majd újra beáramlik a vér egy része. Lebarnult bőrrel ugyanez nem működik, mert ott valóban a bőr lesz sötétebb színű.