Hallgassatok meg náhány anyáknapi verset Varga Mária a Versmondó lány előadásában.
ORGOVÁNYI ANIKÓ – ANYA HÍVLAK

Orgoványi Anikó

Anya, hívlak!

Anya, anya, anyukám!
Lécci, lécci figyelj rám!
Sokszor hívlak, sokszor nyúzlak.
Miért? Néha én se tudom ám!

Hívlak, hogyha éhes vagyok,
hívlak, hogyha szomjazom,
néha pedig én se tudom,
hogy igazán mi bajom.

Hívlak nappal, hívlak éjjel,
hívlak minden napszakon,
mert megnyugtat, hogyha kedves
hangodat meghallhatom.

Boldog vagyok, ha átölelsz
ha érzem bőröd illatát,
s hozzád bújva figyelhetem
szíved tam-tam ritmusát.

Hozzád bújok, mint egy cica,
öledbe kuporodom,
így vagyok én biztonságban,
nem lehet már rossz napom!

Én vagyok te, s te én vagyok,
a világnak mondanám:
mekkora nagy szerencse, hogy
pont te vagy az anyukám!

Orgoványi Anikó:
Anyu ölében

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.
Nem dühít már,
hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
hogy a barátnőm azt mondta rám: „beképzelt majom”,
hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.
Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.
Kár, hogy nemsokára kinövöm!

Orgoványi Anikó:
AZ IGAZI ANYÁK NAPJA

Az igazi anyák napja a születésnapom,
mert anyukám akkor vált anyává,
azon a napon.

Eleinte kislányka volt,
aztán nagylány, – igen csinos,
menyasszonyként legeslegszebb,
aztán pedig kismama lett,
velem várandós.

És amikor megszülettem,
– rég várt kisbaba –
akkor lett ő igaziból
Édesanya.

Így szeljük mi minden évben
a szülinapi tortát:
Köszöntelek Édesanyám,
Boldog Anyák napját!

Orgoványi Anikó:
Hogy mondjam el …

Édesanyám, hogy mondjam el,
mennyire szeretlek,
szóvirágom csak dadogás,
mit gagyoghat a gyermek.
Szeretem gyöngy-kacagásod,
ölelő karodat,
aggódó tekinteted, mely
kíséri utamat.
Szeretem a szemed színét,
bőröd szép bársonyát,
gesztenyefény hajad selymét,
lelked napsugarát.
Szeretem, hogy szeretsz engem,
úgy, ahogy senki más,
s hogy szeretetünk lángjai
legyőzik az elmúlást.