Réti István, maga is jeles művész, később a főiskola tanára – többek között Fábri Zoltán mestere – így méltatja Thorma festményét: „Az októberi kora reggel kékes, nehéz őszi felhőzetén itt-ott áttört a nap hideg világossága és a vértanúk fölött, nagy magasságban, kissé megnyílik az ég… a sík térség teknőjében húzódik a fehér kabátos osztrák katonaság sorfala; középütt áll a kilenc bitófa, és ezek előtt, a kép jobb oldalán, a vértanúk kis csoportja tömörül Damjanich szekere körül. Köztük állnak a fehér karinges papok, megrendülve, a borzalommal és az elfojtott sírással küszködve… A kép színhatása komor; a mély ultramarinos kék felhőzet és rajta itt-ott hidegsárgán áttörő fény, a barna föld, az előtér tiprott gizgaza, a vértanúk fekete, sötét meggyszínű és barna antillái között a gyóntatók fehér karinge, hátrább az őszi reggel párájától pomított fehér sávja a sorkatonaságnak, a fakón kivilágló sápadt arcok: ezek adják a kép komor színösszetételét, amelybe fájón rikolt bele, mint ellenséges trombitaszó, a hóhér cinóbervörös díszkabátja. Ezeknek a színeknek a folteloszlása, a tömegek térbe helyezése, mesterkéltség nélküli tagolása teszi a kombináció festői értelemben vett képhatását.”
Bővebben: http://mek.oszk.hu/03100/03185/html/elemzes.htm
Forrás: mek.oszk.hu