A hegységekben az övezetek a hőmérséklet és a csapadék szerint alakulnak ki. Felfelé haladva a csapadék átlagosan fél fokkal csökken, a csapadék mennyisége pedig nő.
Ezzel párhuzamosan változik a talaj és a növényzet is. Teljes övezetesség csak az Egyenlítő környéki területek 5000 m-nél magasabb hegyvidékein alakulhatott ki (pl. Afrikában a Kilimandzsárón, vagy Dél-Amerikában az Andok egyes részein). Minél inkább közeledünk a sarkok felé annál inkább csak az övezetek felső tagjai jelennek meg, az alsók hiányozni fognak. Az Egyenlítő környéki alacsonyabb hegységeknél viszont a felső zónák hiányoznak, mivel nem érik el azt az alacsony hőmérsékleti övezetet, ahol havasi gyepek, sziklahavasok, vagy örök hó alakulhatna ki.
Teljes övezetesség az Egyenlítőnél (alulról felfelé):
a) örökzöld trópusi esőerdő
b) örökzöld hegyvidéki erdő
c) vegyes erdő
d) tűlevelű erdő
e) törpefenyvesek
f) havasi rétek
g) kopár sziklák, sziklahavasok
h) örök hó
A zónák között három határterületet lehet elkülöníteni:
Erdőhatár: a zárt erdők felső határa
Fahatár: a szórványosan álló fák határa
Hóhatár: Az örök hó határa. Efelett növényzet és talaj kialakulására nincs mód.