1791. november 11-én Kecskeméten született, iparos családból származik. Kecskeméten és Pesten tanult. Filozófia tanfolyamot végzett Szegeden, majd Pesten.
1810-ben a pesti egyetem jogi karán kapcsolatba kerül a második magyar színtársulattal. 1812-től német regények dramatizálásával vagy egyéb művek szabad átdolgozásával foglalkozott, írt olyan eredeti műveket is, melyeknek forrása maga a történelem – pl. Ziska (dialógja 1819), Jeruzsálem pusztulása (szomorújáték), színészkedett is, 1812-től főszerepeket is vállal, sőt még rendezősödött is. Reménytelenül szerelmes Széppataki Róza színésznőbe, kinek levélben tárta fel érzelmeit (aláírás: K. J.). 1815 drámapályázatra írta a Bánk bánt, a pályázatot Döbrentey Gábor folyóirata, az Erdélyi Muzeum hirdette meg, hogy majd a pályanyertes darab lesz a kolozsvári „kőszínház” megnyitódarabja. A Bánk bánra fel sem figyelt a bírálóbizottság (az átlagos művek tetszettek nekik – divatdarabok) és az 1818-ban kihirdetett eredményről Katona nem is értesült. E kudarc véglegesen elhallgattatta benne az írót és a színháztól is végleg elfordult. 1815 ügyvédi vizsgát tett, 1820-ig ügyvédként dolgozik Pesten. A Bánk bánt barátja Bárány Boldizsár – Rosta címmel hozzáértő kritikát írt róla, majd segítségével átdolgozta és székesfehérvári színészekkel elő akarta adatni művét (végleges változat 1819-ben). A cenzúra színházi előadását megtiltotta, mivel „Bánk nagysága meghomályosítja a királyi házat”, de könyv alakban megjelenhetett 1820-ban. Katona elhagyta Pestet és Kecskemétre ment városi tisztviselőnek – 1820 alügyész, 1826 város főügyésze lett. Kecskemét történelmének megírását tervezi, de csak részletek készülnek belőle. 1830 szívszélhűdésben meghal. 1833 a Bánk bánt bemutatják Kassán (Udvarhelyi Miklós jutalomjátéka). 1834 Kolozsváron, 1835 Budán, 1836 Debrecenben is bemutatják. Operaváltozatát Egressy Béni szövegére Erkel Ferenc zenésítette meg 1861-ben.
Egy pályázatra írta Katona:
1815-ben az Erdélyi Múzeum (Döbrentey Gábor lapja) drámapályázatot hirdetett- eredeti magyar dráma írására.
A cél: a díjnyertes darabbal nyitják meg a kolozsvári kőszínházat.
A darab fogadtatása:
– sorsáról semmit nem tudunk – örök irod.tört. kérdés marad: megérkezett-e egyáltalán?
– nem volt sem a bírált, sem a méltatott művek között,
– a lapban 7 műről ejtettek szót a beérkezett 12-ből,
– Katona mindezt kudarcként élte meg, ám: eredeti formájában aligha győzhetett volna darabja.
1819-re átírja a darabot:
– 1816/17-ben Bárány Boldizsár (Katona dramaturg barátja) Rosta (bírálat) c. művében foglalkozott a művel.
– Gyakorlott dramaturgként nagyszerű tanácsokat adott a 2586 eredeti sorból csak 344 maradt azonos az eredetiével.
– Az útmutatásokat követve Katona tehát átdolgozta a darabot.
– A végleges változat létrejöttét a székesfehérvári színház pesti vendégszerepléséhez szokás kötni. bemutatót ugyan betiltották, de a könyv kinyomtatását a cenzor engedélyezte, így az 1820-ban megjelent.
Bánk bán szerkezeti felépítése, kompozíciós kérdései; sorskérdések a műben
1. Szerkezete
I.) Kibomlik a drámai alapszituáció:
Helyszín: a palota.
Az Előversengés és az I. felvonás első része:
– Biberach és Ottó / Gertrud és Ottó párbeszéde utal arra, hogy az események gyorsulni fognak.(Gertrudis haza akarja küldeni Ottót feltűnő viselkedése miatt. Melinda már visszautasította Ottót.)
– Bánk a király távollétében Gertrud gyakorolja a hatalmat, a palota dőzsölések színhelye.(Éppen bál zajlik.)
– Ottó ki akarja használni a kínálkozó alkalmat, amíg Bánk távol van. Biberach porokat ad Ottónak, Gertrudis szavai célzatosak, kétértelműek, biztatják Ottót.
– A magyar urak elégedetlenkednek.
Minden szereplő színre lép (a királyt kivéve) – kibontakoznak a viszonyok:
idegenek magyarok a merániak, Biberach, Mikhál és Simon a lojálisok (Solom), a sértettek, Tiborc, Bánk
II.) Bonyodalom kezdete
Az I. felvonásban: Bánk hazatér.
Rádöbben, hogy mind magán -, mind közemberként érintett.
a titkos gyűlésen jelszó: Melinda; kihallgatja Ottó és Melinda beszélgetését
Melinda eszköz:
– Bánk megnyerése az ügynek;
– Ottó szórakoztatásának eszköze.
Bánk azonban nem lát tisztán: két dolog köti – a királyi szék, hűség; (köz)
a család szeretete. (magán)
(Monológjából kiderül, hogy vívódik.)
Bánk a hivatali kötelességek mellett dönt: lecsendesíti a békétleneket, de elveszíti közben magánéleti boldogságát.
III.) A Bonyodalom kibontakozása:
II. felvonás – a közéletiség dominál – Bánk a békétlenekhez megy, Petur felnyitja a szemét;
Bánknak sikerül lecsendesítenie őket (érvei: testvérharcot szül, a múlt átkai); közben kiszolgáltatja feleségét Ottónak. A betoppanó Biberach céloz rá – Bánk elindul megtudni, hogy mi történt.
III. felvonás – a magánélet dominál:
In medias res kezdéssel indul: a két felvonás közti előzmények fontosak: Bánk és Izidora jelenete
Melinda férje bocsánatáért könyörög – ám Bánk ellöki magától az asszonyt – megtagadja mint feleséget és mint anyát is. Ám először merül fel a királyné meggyilkolásának gondolata
ekkor még nem ölheti meg, mert csupán személyes haragból tenné.
Ezért fontos, hogy épp ezután mondja el Tiborc a panaszát.
minden szál Gertrud felé mutat.
Ottó leszúrja Biberachot (bevallja, hogy csak a haszon kötötte Ottóhoz, hogy mindent elmondott Bánknak, megzsarolja: mást dolgokat is tud róla — Fülöp király gyilkosa is Ottó.
Az érkező Myskának mielőtt meghalna elmondja, hogy Ottó a gyilkosa.
IV.felvonás – ismét a közélet kerül előtérbe – a drámai küzdelem csúcsa:
Gertrud nagyhatalmi terveit szövögeti (olvasatlanul dob félre egy fontos levelet – más tartományokban is fellázadtak ellene.
Izidora elbocsájtását kéri: fokról fokra döbbenti rá Gertrudot az őt fenyegető veszélyre:
Ottót szerette, de az gyilkossá lett (Biberach) és aljasul elcsábította Melindát;
Bánk hazatért és mindent tud;
Gertrudis ekkor még úgy véli, el tudja simítani az ügyet – Melindát hívatja, aki zavarodottan viselkedik, de megvádolja; ráolvassa bűneit — eltávolíttatja az udvarból;
majd Bánkot hívatja – de Katona késlelteti a személyes találkozást – előbb Mikhál érkezik:
Szintén megvádolja a királynét –Mikhálra nem hallgat, elfogatja;
Bánk csak ekkor érkezik meg
IV.) A tetőpont: a királyné meggyilkolása.
Gertrudis támadólag lép fel (Bánk lopva jött haza, Izidorát megsértette), ám Bánk fenyegető – vádakkal illeti. Gertrudis tőrt ránt – Bánk kicsavarja a kezéből és leszúrja: utolsó szavaival az ország romba döntőjének és aljas kerítőnek nevezi a királynét.
V.) Megoldás:
Bánk tettének mérlegelése a király előtt. Felgyorsulnak az események:
Myska a pártütők hírét hozza – azok már kinn verekednek;
a haldokló Gertrudis ártatlannak vallja magát — a gyilkosa Ottó;
Ottó elmenekül.
Három egymásra fokozódó jelenet következik – egy tablószerű zárójelenetben a már megérkezett király is jelen van:
– Myska vallomása; Solom átka;
– Petur szavai,
– Melinda holttestének behozatala.
A király ugyan megbocsájt Bánknak (belátás, az addig elolvasatlan levél).
Bánk számára az a büntetés, hogy egyedül marad.
A szerkesztés jellemzői:
– Katona fő eszköze a tömörítés: a cselekmény ugyanis hosszabb időt ölel fel (Melinda eltávolítása, a király hazatér).
– A mű klasszicizmus felé mutató vonásai: a felvonások egymásra épülése,
klasszicista rend és arány érvényesül,
színhely és cselekmény egysége 1-1 szakaszon belül,
az i. és IV. szakasz időegysége.
– Attól eltérő vonások:
a tettek ábrázolása a nyílt színen,
eltérő helyszínek,
durvaság, nyerseség ábrázolása.
– A felvonások és az Előjáték in medias resszel indulnak.
Nagy a szerepe a felvonások közti időnek:
– II-III. között zajlik le: Bánk és Izidóra, Bánk és Melinda párbeszéde;
– IV-V. között: a király hazatérése, leszámolás a lázadókkal, Ottó megöli Melindát.
– A felvonások hangsúlyos jelenettel záródnak – nyomatékos zárlattal – mindig berekesztenek 1-1 eseménysort:
– Bánk monológja
– Petur szavai
– Biberach halála
– Gertrudis halála
– Endre engesztelő szavai
– Az író gyakran él a késleltetés eszközével: pl. Bánk-Gertrudis szembesülése egymással, az elolvasatlan levél, a békétlenek megmutatása.
Sorskérdések a műben
Az alaptörténet a 13.sz.-ban játszódik, de jól kirajzolódnak benne a reformkor aktuális kérdései:
– Idegen uralom alatt élünk (az eredeti Előversengésből árad az idegengyűlölet).
A magyarságot elnyomó élősködő hatalom:
– erősnek érzi magát a napóleoni háborúk után,
– úgy vélte, eljött az idő MO. bekebelezésére,
– nincs többé szüksége a rendek jóindulatára,
– letér az alkotmányosság útjairól:
rendeletekkel igazgat,
állandó pénzleértékelésekkel próbálja a birtokosoktól visszavenni azt, amit kifizetett a hadiszállítások idején; mohó és erőszakos.
– Ez a magatartás egyaránt minden réteget sújt:
– a jobbágyságot: pol.-i fórumuk, érdekképviseletük nincs; nyomorognak, éheznek,
– a középréteget: először ők mennek tönkre a folyamatos pénzleértékelések miatt,
tiltakozni nem tudnak – az ogyúlést nem hívja össze.
– a főurakat is sújtja az infláció:
nehezen találnak közös hangot a köznemességgel, a néptől félnek,
egyre inkább mellőzöttnek érzik magukat, az udvarnál megbízhatatlannak számít.
– Katona az idegen hatalommal való szembefordulást és ennek következményeit mutatja be.
Mindenki ezen jajong, erről beszél. Céljuk azonos, de a vezérlő ok más és más:
Bánk – a nemzet egészét félti,
Petur – az ősi jusst siratja,
Tiborc – a napi betérő falatot panaszolja.
– A konfliktusok egyértelműek:
a.) Első pontja a nemzeti kérdés:
– az idegenek és a magyarok szembenállása,
– az a kérdés, hogy ki a magyar és ki nem – az a magyar, aki annak vallja magát, és aki kiérdemli (ezért pl. nem idegenek Melinda bátyjai).
b.) A hatalom megszerzése, megtartása:
– elnyomó és elnyomottak nyílt és rejtett háborúja,
itt ugyanazok csatáznak, mint a nemzeti kérdésben:
a hatalomból fokozatosan kiszorított magyarok harcolnak az őket kiszorító idegenekkel,
ebben a harcban a magyarok sorsára jutott idegen is magyarnak érzi magát,
az idegen hatalomban helyzetét biztosított magyar pedig igyekszik kimaradni a konfliktusból (Solom).
– Petur felvázolja a sérelmeket:
– a politikai jogok eltiprását,
– a katonai elnyomást (atyáink várait…);
de:
– a nemesség magatartásával sem elégedett: keserűen fakad ki az ingadozó v. udvarhű urak ellen; (A nemesi ellenállás korának nemese – indulatos, idegengyűlölő, a nemesi-nemzeti büszkeség jellemzi.)
– Tiborc panasza a jobbágyság évszázados nyomorát és kegyetlen sorsát tárja föl.
– Bánk olyan kettősséget hordoz, ami Katona korában sok konfliktus forrása volt:
viselkedésében összeütközik a feudalizmus és a haladáskettőssége.
– A mű végső kicsengése Katona politikai eszményét mutatja:
a válságot csak nemzeti király által vezetett önálló állam oldhatja fel, ahol —
— idegenek és magyarok megférnek,
— a főnemesség vezető helyére kerül,
— a jobbágyok anyagi biztonságban élnek,
— személyes és nemzeti méltóságot nem tiporják el.
A Bánk bán keletkezéstörténete, forrásai, a téma az irodalomban, a mű utóélete és ért.lehetőségek, nyelve, Katona kapcsolata a magyar színjátszással
Utóélete:
– a színházi ősbemutató végül Kassán volt – 1833;
– a további bemutatók: 1834 – Kolozsvár;
1835 – Buda;
1836 – Debrecen.
– 1848. márc. 15- én ezt játszotta a Nemzeti Színház (Laborfalvy Rózával a főszerepben).
– 1861-ben készítette el Erkel Ferenc az operaváltozatot.
A téma az irodalomban:
Katona – korának divatját és saját vonzódását követve – történelmi témák után kutatott, így talált rá Bánk bán közismert történetére. A darab tehát valóságos történelmi eseményeken alapul a téma az 1213-as pilisi királyné-gyilkosság.
– II. Endre német feleséget hozott az országba, akit a magyar főurak gyűlöltek. A király szinte folytonosan hadakozott, ezért nagy adóterheit a nemességet is sújtotta.
– Felesége és annak rokonainak hatalmaskodása egyaránt sértette a nemességet és sújtotta a jobbágyságot is
– A történelmi pletykák szerint a nemzeti sérelmekhez egyéni is társult: a királyné bűnös volt abban, hogy testvére, Ottó bódító ital segítségével elcsábítsa Bánk nagyúr feleségét..
Mindezek oda vezettek, hogy a titkos főúri összeesküvők a pilisi parkerdőben meggyilkolják a királynét.
– Az összeesküvés széles bázisú konszenzussal folyt. Maga az esztergomi érsek is belekeveredett. Amikor kikérték a véleményét, egy azóta szállóigévé vált talányos mondattal válaszolt:
„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem azt.”
– Fokozza a dolog rejtélyességét, hogy a bűnösök – egy bűnbak kivételével (Petur) – bűnbocsánatot nyernek, sőt fontos állami pozíciókat töltenek be a későbbiekben is.
A téma már a történés korában belekerült az évkönyvekbe .
Feldolgozta a Kálti Márk-féle Képes Krónika is (Nagy Lajos kora), majd Thuróczy krónikája, és Heltai is (15-16.sz.). Innen veszi át a 15. sz. végén Bonfini (humanista olasz író), aki által bekerült a téma a világirodalom vérkeringésébe.
Három jelenetet emel a középpontba: a csábítás – Gertrud segédletével;
Bánk és Melinda párbeszéde – Bánk eltaszítja magától az asszonyt;
egy tablójelenet: a véres tőrrel megjelenő Bánk és a király párbeszéde.
Kiemeli Gertrud bűnrészességét, az erkölcsi tanulságot, és rokonszenvet érez Bánk iránt.
A 16.sz.-ban a téma Hans Sachs révén bekerül az iskolai színjátszásba.
A múlt században katona mellett még hárman foglalkoztak vele:
Grillaprzer (osztrák író);
Horváth József Elek;
Kisfaludy – aki tervezte a téma feldolgozását.
Katona szabadon használta a meglévő forrásanyagot. A cselekmény szerkesztésében és a jellemábrázolásban hatott rá: Shakespeare, Schiller és Weber.
Értelmezési lehetőségek:
A tragédia értelmezése sokféle kérdést vet föl:
– politikai v. szerelmi tragédia? – egyértelmű v. bonyolult? – vétkes-e a királyné?
– mi Bánk bűne, megérdemli-e a büntetést?
A Bánk bán szövege alig százlapnyi, ám a magyarázat és vita róla száz kötetben sem férne el.
A legjelentősebb értelmezések tragikumfelfogásban különböznek – ám nemcsak cáfolják, de ki is egészítik egymást. Így a Bánk bán politikai és szerelmi tragédia egyidejűleg.
Gyulai Pál:
a királyné megölése bűn – érte kijár a bűnhődés és a hősnek járó szánalom;
a királyné nem felelős Melinda sorsáért, sokkal inkább Bánk.
Arany János:
Gertrudot felelősnek tartja – mert szavaival Ottót bátorítja;
de vétkes Bánk is, hisz királynégyilkos.
Sőtér István:
Bánk nem bűnös – tettének erkölcsi indítéka van;
érzelmi veszteség éri – és M. halála kiheverhetetlen fájdalom számára.
Barta János:
Bánk nem Gertruddal, hanem Melindával szemben követ el tragikus vétséget mert amikor visszatér, nem a feleségéhez megy, hanem a békétlenekhez, így kiszolgáltatja az asszonyt Ottónak;
a baj bekövetkezése után megtagadja benne a feleséget és az anyát, így őrületbe kergeti;
később sem maga védelmezi, Tiborcra bízza;
mindezek sorsszerűen idézik elő Melinda halálát.
Nyelve:
Nyelvújítás előtti, ódon nyelv. Ez jól illik a tragédia zord világához.
Szókincse kb. 3000 szó, azonban képei hatásosak: erős, jelképes erejű szavak hálózzák be a művet: ilyenek pl. a lánc-, a vakság-, a látás- motívumok.
Másrészt az író a szereplőket egyéniségüknek és lelkiállapotuknak megfelelően beszélteti:
pl. Ottó gyávaságát hiányos, tétova mondatok jellemzik;
Biberach talányosan fogalmaz, ravaszul, sok indulatszót használ;
Tiborc panaszában népnyelvi szavakat figyelhetünk meg.
Katona kapcsolata a magyar színjátszással:
Katona még joghallgató korában bekapcsolódott a magyar színházi életbe. Békési József néven szerepelt, de író és dramaturg is volt. (Ekkor ismerkedett meg Széppataki Rózával — szerelem–csalódás.)
Első művei fordítások, magyarítások voltak, később eredeti darabokat is írt: Ziska, Jeruzsálem pusztulása, István, a magyarok királya.
A színjáték helyzete nem túl kedvező ebben az időben:
– egészen 1837-ig (Pesti Magyar Színház, később 1840-től mint Nemzeti Színház) nincs állandó épület Pest-Budán a magyar színjátszás számára;
– hiányzik a városi közönség,
– de hiányoznak a jó eredeti darabok is — éppen ezt a hiányt pótlandó hirdette meg az Erdélyi Museum a drámaíró pályázatát, amelyre a Bánk bán első változata is készült.
A Nemzeti Színház létrejöttéig három színtársulat emelkedik ki:
– az 1790-1796 között működő Kelemen László-féle színtásulat;
– az ún. második magyar színtársulat (1807 és 1815 között) – valójában kolozsváriak voltak, csak vendégszereplésre érkeztek Pestre (Déryné, Udvarhelyi Miklós);
– a székesfehérváriak – akik 1819-es vendégszereplésük alkalmával bemutatták volna a Bánk bánt.
Katonát szoros szálak fűzték a színházhoz, ám miután Kecskemétre hazaköltözött, ez a kapcsolat megszakadt. De hogy a színjáték mindig is szívügye maradt jelzi, hogy Mi az oka, hogy Magyarországon a költőszíni játékmesterség lábra nem tud kapni? címmel tanulmányt írt, melyben összefoglalja a magyar színjátszás problémáit.
Bánk tragikuma
1. Rövid bevezető:
– a tragédia keltekezéséről, témájáról.
2. Főhőse: Bánk bán, akire a király távollétében óriási terhek hárulnak: ő a törvényesség legfőbb őre.
– Országjárása során személyesen tapasztalta az általános nyomort és elégedetlenséget;
– a királyi udvarba érkezve látja a dőzsölést, mely ellentéte és oka az ország helyzetének;
– Petur, a hatalomból kiszoruló főnemesség lázadáshoz hívja őt haza kettős jelszóval: „a haza és Melinda”. Ők már régen sejtik Ottó szándékait – jó alkalomnak tartják, hogy Bánkot megnyerjék ügyüknek;
– Tiborc pedig a parasztság szószólója — megjelenései egyre hatásosabbak.
Bánk mindezekből megbizonyosodik, hogy az egész nemzetet érinti a jogtiprás.
3. Hamarosan ráébred, hogy a zsarnokság nemcsak a nemzeti szabadságot tapossa el, de a személyi szférába is behatol: feleségét Ottó el akarja csábítani.
Így Bánk döbbenettel tapasztalja, hogy minden téren „bele van keverve”.
Az országos sérelmekhez ” bánki sértődés” fog kapcsolódni — „két fátyolt szakasztok el…”.
Fő konfliktusát az adja, hogy: mint államférfi és mint magánember is érintett a haza sorsa kapcsán Melinda révén a szálak egyaránt Gertrudhoz vezetnek
cél: a szabadság és a becsület helyreállítása lesz Bánk feladata,
de ez csak úgy lehetséges, ha Bánk megváltoztatná azt a hatalmi rendszert, amelynek őréül van megbízva.
A küzdelem így a régi énje és az új elhatározása között bontakozik ki.
Az I. szakasz (felvonás) végén még Bánk nem látja tisztán helyzetét és feladatát.
Feltétlenül eleget kíván tenni — az államférfiúi és — az apai, családfői, férji kötelességeinek is.
Mindkettő mögött a „becsület és a jó hír” motívuma áll.
Így tehát férji-apai szerephez és a nádori méltósághoz kapcsolódó „tündéri láncokat” (Arany J.) kell eltépnie, hogy lelkiismerete szerint cselekedjen.
A két fő motívum felváltva és váltakozó erővel viszi előre a művet.
4. A II. szakaszban (felv.) a közéleti szál kerül előtérbe.
Itt Bánkban felülkerekedik a lojalitás.
Átérzi a nemesek sérelmeit, de a testvérháború elkerülése végett még a trónt védi. (Mert a harc a szegényeket, ártatlanokat még jobban sújtaná.
A hazát egyelőre megmentette, ám ugyanezen éjszakán elveszíti családi boldogságát.
5. Későn érkezik megvédeni Melindát — a III. szakasz (felv.) elején ezt láthatjuk.
Bánk Melindával úgy viselkedik, mint aki a családhoz fűződő „tündéri láncokat” széttépte:
– Melindát hazugnak nevezi, mint anyát és feleséget is eltaszítja);
– kisfiát megátkozza.
Az asszonyon a téboly jelei mutatkoznak.
Bánkban pedig először merül fel a gondolat, hogy megöli a királynét.
(Aljas kerítőnek gondolja– hallotta az Ottó-Gertrudis jelenetet, de nem tudja, hogy Biberach porokat adott át Ottónak.)
A gyilkossággal lemosná a becsületén a foltot, de az író itt még ebben meggátolja:
előbb még el kell hangoznia a Tiborc-panasznak, hogy Bánk ne csupán önös sérelmekből öljön.
Tiborc panasza viszont megerősíti Bánkot abban, amit országjárása során tapasztalt, ill. amiket a nemesek sérelmeztek.
Tiborc is mindennek okául a királynét nevezi meg.
(T. monológját meg-megszakító rövid zaklatott kiáltások Bánk lelkiállapotát tükrözik, aki szinte önmagával vitatkozik: – helyes-e a terve;
– szabad-e a királynét megölnie?
Kételyek közt hányódik: „Oh, buzogj vér!” — „Tűrj békességgel!”
Míg végül a személyes sérelem és Tiborc szavai által a nemzet és személyes sérelmei egyesülve felülkerekednek a lojalitáson.
6. A IV. szakaszban (felv.) következik be — több késleltető epizód után — Bánk és a királyné összecsapása.
A királyné kezdetben visszafogott,
Bánk pedig a provokatív kérdésekre válaszolva még megtagadja feleségét: „Nekem nincs hitvesem”…;
később azonban látjuk, hogy a Melindához fűződő szálakat még nem sikerült végképp eltépnie:
átöleli az asszonyt, Tiborcra bízza, „vezessen békével szerelmem”;
jellemének legszebb vonása, emberségének legnagyszerűbb bizonyítéka, hogy végül is kitart a meggyalázott asszony mellett;
a királyné megölésével végződő vitában is utolsó szava a „kerítő” – mely tükrözi, hogy ez mennyire fáj neki.
Tehát a haza és a becsület együttes parancsára öli meg a királynét.
7. Az V. szakaszban (felv.) Bánk elszántan jelenik meg — magabiztos, büszkén vállalja a tettét. (A királynénak meg kellett halnia a belháború elkerüléséért.) Ő tehát a hazát mentette meg, így alakja felmagasodik.
Az V. szakaszra minden lényeges konfliktus lezárult már, a fő kérdés:
Bánk tudja-e bizonyítani, hogy tette jogos volt.
A királynénak küldött, de csak most elolvasott levél még őt igazolja.
Endre elismeri: jogosan halt meg Gertrudis.
Bánk lelkiismereti nyugalma azonban ingatagnak bizonyul: mivel összeegyeztethetetlen személyiségével a gyilkolás.
Petur átka (alattomos gyilkos) megrendíti. Leteszi kardját a király elé.
Majd Solom ártatlannak vallja a királynét.
Myska orozva gyilkolónak nevezi.
Ezt tetézi, hogy méltatlannak tartják a bajvívásra – e pillanatban Bánk alattomos gyilkossá törpül.
Mind hazafiúi, mind férji bosszújának jogossága megkérdőjeleződik.
Egy lehetősége maradt: a családi életbe való visszahúzódás.
Ekkor hozzák be Melinda holttestét.
Bánk összeomlása teljes.
Megtapasztalja, hogy megsértette a rá bízott világ rendjét, ezért Isten jogosan bünteti.
A király megbocsájt neki, mert így élnie nagyobb büntetés már.
Jellemek:
Arany tanulmányában 3 csoportra osztotta őket:
Bánk Gertrudis és a király köré csoportosulók:
Melinda Ottó Myska, Solom
Mikhál, Simon Biberach
Petur és a békétlenek Izidóra
Tiborc
A jellemzésben Katona a hős 1-1 uralkodó tulajdonságát emeli ki:
Petur: az indulatos magyar főúr, Tiborc: becsületes,
Mikhál: félénk, Ottó: gyáva,
Biberach: cinikus, Simon: aggályoskodó,
Endre: igazságos.
Hiányoznak a gazdagon motivált nőalakok:
Melinda: naiv,
Izidóra: buta, hiú.
Ottó: rögtön a mű elején kiderül bűnlajstroma (Fülöp király halálához is volt köze), tehetetlen, szánalmas — megalázkodva udvarol, így eltörpül Bánk mellett, orozva gyilkol. Melinda hűségét, ezzel női mivoltját is lenézi (Melinda is csak asszony),beszennyezi őt.
Biberach: vázlatosan motivált, a saját hasznát mindenütt megtalálja.
Simon-Mikhál: passzív szereplők, becsületesek, de a történelem viharában csak sodródnak.
Tiborc: dramaturgiai funkciója van — panasza; megtestesíti a magyarság széles tömegeit- nyomora.
Petur: az ősi virtus híve, szenvedélyek irányítják.
A király: liberális beállítottságú, csak az V. szakaszban jelenik meg, mégis láthatatlanul jelen van, mert Bánk az ő nevében viaskodik konfliktusaival
Myska-Solom: feltétlen lojalitásukban nem látják meg Gertrudis vétkeit.
Gertrudis: a dráma legnehezebben megítélhető szereplője (Arany, Vörösmarty); sokféle értelmezés született vele kapcsolatban – egy kulcskérdése volt: vétkes-e M. elcsábításában? mennyire felelős az ország állapotáért?
-nem egyértelmű súlyos feleősség terheli, gőgös, zsarnok, nagyhatalmi terveit szövi a magyarság rovására, az urakat kiszorítja a kormányzásból, a jobbágyokat kegyetlenül megsarcolja
A téma bonyolultságát jelzi, hogy a Bánk bán az egyik olyan magyar mű, amely szakirodalma százkötetnyi.