A leggyakoribb szóalkotási mód a szóképzés. Egy meglévő szóból képző segítségével új jelentéssel bíró szót alkotunk.
A képzett szó jelentésváltozata különböző mértékű lehet. (Egészen mást jelent: asztal-asztalos, vad-vadász, vet-vetés). Minél kisebb mértékű a változás, annál inkább hangulati hatású. A szóképzés általában nem tudatos szóalkotási eljárás, az ösztönös szóalkotási készség hozza létre, hasonló fellépésű szavak mintájára. A nyelvújítás korának képzett szavai szándékos, tudatos alkotások. Pl: fagyaszt, fogyaszt, lázong, mereng.
A képzett szó szerkezete:
alapszó+képző=képzett szó (származék szó)
kiált+vány=kiáltvány
A képző az alapszó jelentésén kívül gyakran szófaját is megváltoztatja (ír-írás, kész-készül, kel-kelendő).
A képzőket a következőképp csoportosíthatjuk:
– igéből igét képzők: mos + akodik, beszél + get
– igéből névszót képzők: néz + és, fél + énk, fest + mény
– névszóból névszót képzők: szép + ség, asztal + os, kert + ész
– névszóból igét képzők: szép + ít, szép + ül, tavasz + odik
– igéből igenevet képzők: ír + ni, ír + ó, kér + t, kér + endő, ír + va
A nyelvfejlődés során a képzők sokasága alakult ki. A magánhangzó-harmóniához az illeszkedési törvény szerint igazodva kialakultak a képzőpárok is: -ász, -ész (halász, erdész); -vány, -vény (állvány, kérvény).
A szóképzés esetei
1., Igeképzés (a származékszó ige):
– igéből igét: ír-írogat, mos-mosogat
– névszóból igét: ház-házal, szép-szépül
Igéből képzett igék:
a., gyakorító ige: – huzamos, tartós cselekvést (kotor-kotorász),
– ismétlődő cselekvést (lök-lökdös),
– elaprózott cselekvést (fúl-fuldokol),
– megszakított cselekvést fejez ki.
b., mozzanatos ige: – pillanatnyi cselekvést (pödör-pödörint),
c., műveltető ige: – a cselekvést az alany mással végezteti el (ad-adat),
d., szenvedő ige: – használata ma már szűk körű (ad-adatik),
e., visszaható ige: – a cselekvés visszahat a cselekvőre (emel-emelkedik)
– kölcsönös (verekedik),
f., ható ige: – a cselekvés lehetőségét fejezi ki (járhat, élhet).
A szenvedő ige kivételével valamennyi képzett igéből képezhetünk ható igét (integethet, csavarinthat, festethet, mosakodhat).
Névszóból képzett igék:
a., valamivel való ellátást (só-sóz, keret-keretez),
b., valamivel való foglalkozást (fésű-fésül),
c., valamilyennek tűnik (barna-barnállik),
d., valamilyennek tart (drága-drágáll, sok-sokall),
e., valamilyen módon viselkedik (kém-kémkedik),
f., valamilyenné lesz (öreg-öregedik, kék-kékül).
2., Névszóképzés (a származékszó névszó):
– névszóból névszót: erdő-erdős, hegy-hegység
– igéből névszót: jár-járda, kér-kérvény
Névszóból képzett névszók:
a., gyűjtőnevek (katona-katonaság, fiatal-fiatalság),
b., elvont főnevek (szép-szépség, igaz-igazság),
c., foglalkozást jelölő főnevek (juh-juhász, gép-gépész),
d., kicsinyítőképzős főnevek, melléknevek (fiú-fiúcska),
e., valamivel bíró (ecet-ecetes, íz-ízes),
f., valaminek a hiányát (erő-erőtlen, szó-szótlan),
g., valahová tartozót (Badacsony-badacsonyi),
h., valaminek a mértékét (ujj-ujjnyi, kiló-kilónyi),
i., a számsorban való helyet (első, harmadik).
Igéből képzett névszók:
a., cselekvés, történés neve (ír-írás, fest-festés),
b., cselekvés eredménye (fest-festmény),
c., cselekvés eszköze (fest-festék, billen-billentyű),
d., jellemző tulajdonság (feled-feledékeny),
e., cselekvés, történés hiánya (véd-védtelen).
A szóképzés vizsgálata során tapasztalhatjuk, hogy ugyanannak a képzőnek többféle funkciója is lehet, pl.: a „z”-képző;
– valamivel végzett munka (gereblye-gereblyéz);
– valamivel való ellátás (aranyoz, foltoz, sóz).
Valamint az igenevek: – főnévi: -ni,
– melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, -endő
– határozói: -ba, -be, -ván, -vén.
Ugyanaz a képző más-más jelentésű alapszóhoz járulna, funkciójában is módosulhat. Az alapszó és a képző kölcsönösen hat egymásra (báloz(ik), tanyáz, gallyaz).
Ugyanazt a funkciót, például a cselekvés ismétlődését a gyakorító igék képzésekor, azonos alapszóhoz járulva többféle képző is betöltheti (járkál-járogat, röpdös-röpköd). Hangulati különbség van a különböző képzős alakok között.
1. A ritkább szóalkotási módok
Új szavak nemcsak szóképzéssel és szóösszetétellel keletkezhetnek, hanem egyéb szóalkotási módokkal is.
a. szóelvonás: Így keletkezett a gyárt igéből a gyár főnevünk, a szóvégi –t hangot ugyanis képzőnek vélték, s elhagyták, azaz elvonták a szótól. További példák: vádol vád, tapsol taps.
b. szórövidülés: Elterjedt szóalkotási mód. Így keletkezett a tulajdonosból a tulaj, a tökéletesből a tök (nem a zöldség), a csoki, a töri, a pari, ubi stb. Napjainkban ez a fajta szóalkotási mód túl elterjedt, s a nyelvművelők szerint gügyögővé teszi a nyelvet, ezért érdemes kerülnünk.
c. szórövidítés továbbképzése: A beceneveknél fordul elő gyakran ez a szóalkotási mód, pl.: Péter Petuike, Mária Marcsi.
d. szóvegyülés (kontamináció): Azt a szóalkotási módot nevezzük így, amikor két azonos vagy rokon jelentésű szó hangalakjának a keveredésével új szó jön létre, és ennek a jelentése hasonló vagy megegyező az eredeti szavakéval, pl.: csupa + kopasz = csupasz, csokor + bokréta = csokréta vagy zavar + kerget = zargat.
e. szóösszerántás: Ez a szóalkotási mód annyiban különbözik az előzőtől, hogy két, különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy új, harmadik szó, melynek jelentése is eltér az előző szavakétól, pl. cső + orr = csőr.
f. szóhasadás: gyakori, hogy egy szónak két vagy több alakváltozata is él a nyelvünkben egymás mellett, s ezek idővel jelentésükben is elkülönülhetnek egymástól – ez a folyamat a szóhasadás, pl.: család ~ cseléd, csekély ~ sekély, neje ~nője stb.
g. mozaikszó-alkotás: leginkább az intézménynevek körében elterjedt szóalkotási mód. Két fajtája van:
i. betűszó: a szókapcsolatok kezdőbetűiből alkotott szavak, pl. MÁV – Magyar Államvasutak, MTA – Magyar Tudományos Akadémia. Ritkábban, de előfordulnak köznévi betűszók is, pl.: áfa – általános forgalmi adó.
ii. szóösszevonás: nemcsak a szókapcsolat kezdőbetűiből jön létre, hanem betűcsoportokból alakul ki az így alkotott szó, pl.: Mahart – Magyar Hajózási Részvénytársaság, közért – Községi Élelmiszer-kereskedelmi Részvénytársaság.