A szó a nyelvnek az a legkisebb egysége, amelynek meghatározott hangalakja és meghatározott jelentése van. A hangalak az a betűsor, ami a jelentést felidézi bennünk.
A szófajok kialakulása
A későbbi fejlődés során a szavak jelentésének hasonlósága alapján kialakultak olyan szavak, melyek
– élőlényeket
– ezek tulajdonságát
– ezek mennyiségét
– ezek meglétét, állapotát, cselekvését fejezték ki, nevezték meg.
Így rendeződtek a szavak szófaji csoportokba. A megnevező szófajok között a viszonyszók (névelő, névutó, kötőszó, segédige) teremtettek kapcsolatot.
A szavakat bizonyos közös tulajdonságaik alapján szófaji csoportokba rendezzük.
A mai magyar nyelv szófajai
1., Ige (cselekvés, történés, létezés)
– a cselekvő és a cselekvés viszonya szerint;
cselekvő, műveltető, szenvedő, visszaható (mos, mosat, mosatik, mosakszik)
– a cselekvés irányulása szerint (mond, áll)
tárgyas és tárgytalan
– a cselekvés minősége szerint
huzamos cselekvést kifejezők: folyamatos, gyakorító (néz, nézeget), mozzanatos (dobbant).
2., Névszók
Tulajdonképpeni névszók: 1., főnevek, főnévi igenevek
2., melléknevek, melléknévi igenevek
3., számnevek
Tulajdonképpeni névszókat helyettesítők: főnévi, melléknévi, számnévi névmás.
3., Határozószók (valóságosak, határozói igenevek, igekötők)
4., Viszonyszók (névelők, névutók, kötőszók, segédigék)
5., Indulatszók (érzelmet, akaratot kifejezők, hangutánzók)