Egyszerű és praktikus kis használati dísztárgy, ha jól csinálja az ember. Nagyon könnyen elkészíthető akár órán, akár otthon, s nem kerül sokba.
Motivációs bázisom az képezte, hogy állandóan szükségem van tollra, ceruzára, melyek létszáma idővel nemhogy csökkenne, még növekszik is, de sosem tudom rendesen tárolni. Fontos szempont volt továbbá, hogy kis helyen elférjen, mert az asztalon abból kevés van, illeszkedjen a terem hangulatához- színéhez- s legfőképp gyorsan kész legyen. Mindenek előtt kerestem egy WC papír gurigát, eztán egy olyan deszkát, ami legalább 100mm széles, és ennél nem is rövidebb. Felmértem vonalzó és – biztos ami biztos- derékszög segítségével a négyzetet. A vágást rókafarkú fűrésszel oldottam meg, de aki ért hozzá használhat dekopírt is. Ezután húztam saroktól sarokig két átlót. Az így megtalált középpontot a körfúró készlet megfelelő darabjával vettem célba. Nem volt cél a teljes átvágás, hiszen az így keletkező árokban kis szerencsével ragasztás nélkül is megáll a guriga, ráérősebbek így akár naponta váltogathatják az alapon a felépítményt.
Az így félig elkészült talpon reszelővel érhetjük el a méretpontos állapotot, majd csiszolópapírral- P120 – végezhetjük a felületkezelés első lépését.
A talpra faragasztóval rögzítettem a gurigát, de természetesen a talp teljes elkészülte után a kész tető részt ragasztás nélkül is felrakhatjuk- ha gondoljuk, hogy később új irodába költözve azt változtatni, cserélni szeretnénk.
Felületkezelési eljárásunk második lépéseként pácoljuk- vagy fessük – a talpat. Ha pácot használunk, a jobb esztétikai élmény kedvéért többször kenjük át a felületet, kb.:10-15 perces időközönként- 
ami környezettől függően változhat.
Mindezek után a gurigára batikolt vászon- esetemben lepedő- anyagot ragasztottam, amit előzőleg méretre vágtam- hozzáigazításos módszerrel.
A textilt hagyományos papírragasztóval rögzítettem. Érdemes a jobb hatás elérése érdekében, és az átütést
megelőzendő kartondarabkával egyenletesen elkenni a korábban csíkokban felvitt ragasztót. Ezt követően egyszerűen simogassuk rá a batikolt anyagot a papírhengerre, a tetejét hajtogassuk be a guriga belsejébe, ahol szintén ragasztóval marasztaljuk.
A tolltartó elkészültének utolsó fázisaként – igény szerint- lakkozhatjuk a fa elemeket. Ugyan a színtelen lakk nem látszik meg a textilen, de ha nem szeretnénk összemaszatolni, érdemes lentre papír ragasztószalagot, vagy egyéb könnyen eltávolítható „ütközőzónát” helyezni.
A lakkot legalább két rétegben vigyük fel a csillogó hatás kedvéért, egy – egy réteg felvitele előtt várjunk legalább 30 percet- vagy amíg a felület érintésálló lesz.
Úgy vélem sokan örömüket lelik majd a sajátos és egyedi tároló hengerben, melynek elkészítése jóval egyszerűbb, mint az első olvasatra tűnhet. Szerintem 1-2 óra alatt bárki megbirkózik vele, s két órára akár a munkadarab is meglehet, jóformán ingyen.
Kellemes időtöltést!