Mea culpa! Én vétkem, hogy már megint nem tudtam nyugodni, s ennek levét a gyerekek itták meg…:0)Történt ugyanis, hogy nem tetszett a szekrény a termemben, ezért szereztem egy vitrinest. Jó is az, jól mutat benne sok elkészített, ott felejtett munkadarab, csak kicsit kissebb volt, mit lennie kellett volna…
Akkor lássunk is hozzá! Először is nézzünk körül mink van, mint abban népszerű főzőműsorban, aztán majd kitaláljuk hogyan tovább. A szekrény alapját két jókora szekrényajtó, meg néhány a sufniban talált leselejtezett tanári asztal alkotja. Bútorlapból általában akad készlet egy efféle intézményben. Akkor gondolkodjunk! Két szekrénykére is szükségem volt, a kisebb az állványos fúró otthona lesz, a nagyobbikba szerszámok, meg némi alapanyag kerül.
Az állványtartó méreteinek meghatározásánál a tanári asztal magassága és az egyik, egykoron polcként funkcionáló lapanyag szélte, hossza volt meghatározó, a nagyobbiknál a szekrényekhez kellett igazodni, tehát hossza a vitrines részével lett azonos, míg a magasságánál figyelembe vettük, hogy a már meglévő másik polccal egy magasságban legyen a teteje. Így készült egy 50cm x50cm x75cm és egy 100cm x50cm x80cm
nagyságú tároló. A tervezésen túl vagyunk, jöhet a munka. Több csoportban kezdtünk dolgozni. A vázlat méretekkel a táblára került, így mindenki tudta mihez igazodjon, kiosztottuk a szerszámokat, és indult az akció. Első lépésben a megadott méreteket felmértük a szekrényajtókra, amihez igen nagy segítség volt a 30éve oly divatos 93cs-es favonalzó. A munka neheze csak most jött. Vágjuk le. Első ötletként mindenkinek a dekopírfűrész jutott eszébe…na persze, a rókafarkú fűrészt meg hagyjuk rozsdásodni. Az efféle pazarlást mégsem engedhetem, úgyhogy maradt a kézifűrész, nem is beszélve arról, hogy a másik amúgy is veszélyes, és nem is tudjuk rendesen használni, célom egyébként is a gyerekek dolgoztatása, nem az hogy én csináljak mindent:0)
A vágás sem ment zökkenőmentesen. Lapanyagot az asztalra fektetve érdemes vágni, első lépésként mégis mindenki a satuba próbálta betuszakolni…ezután rögzítettük szorítóval és váltásban fűrészeltünk – koncentráljuk a 
testnevelést. A vágás után ráspollyal, reszelővel alakítottuk ki a megfelelő vonalvezetést. Először a kis szekrényt kezdtük összeállítani, ez lett a mintadarab, az esetleges problémákat megoldva, a másik tárolót már sokkal szebben, jobban, gyorsabban elkészítettük- ez a küllemén is látszik… Első lépésben felcsavaroztuk a lábakul is szolgáló két oldalt, amihez 4×50-es facsavart használtunk, oldalanként ötöt, mert az a biztos, előtte persze előfúrtuk egy 3-as fúróval, aztán lesorjáztuk a tetejét egy 8-as fúrószárral, így a csavar feje síkban lesz a lappal, persze először ezt is elfelejtettem, úgyhogy a belső oldalon a csavarfejek kiállnak, ám mivel a gyerekek kézzel csavargatták be, nem volt szívem kiszedetni velük, keményen dolgoztak vele. Tehát ezt az oldalt fordítottuk az asztal felé:0). A kis állványtartó csak azért kapott polcot, hogy legyen, ami kimerevíti, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért egy arra járó 20×100-as deszkából is vágtunk mankót. Ehhez keretes fémfűrészt használtunk. A nagyszekrény tartását a sarkokba vágott 10cm x10cm oldalú derékszögű farostlemez háromszögek biztosítják, amiket ragasztóval és kartácsszeggel rögzítettünk- mit tegyek, elfogyott a csavar… Sokkal jobb ez utóbbi megoldás.
A kis szekrényre visszatérve, mely így lényegében elkészült, ugye a polc csak merevítő volt, annak ellenére már hetek óta tartja a rárakott satukat- kb.20kg- úgyhogy ha nem is szépen, de jól dolgoztunk. A nagy szekrénynél e gyermekbetegségeket orvosoltuk, a csavarokat színeltük, a tartást a hátoldali merevítőkkel biztosítottuk. Persze ezzel sem ment minden simán.
Először is, rövid lett a bele szánt polc, átkozott 2cm…sebaj, levágtunk egy 50cs hosszú, 20×20-as szegőlecet, Pont a közepén hosszába húztunk egy egyenest, majd három ponton átfúrtam 6-os fúrószárral, beleütöttünk egy tiplit, a polchoz illesztettük, körberajzoltam a tipliket, kifúrtam, ragasztottuk, összeütöttük, kés a polc. Természetesen ezután az egészet felcsavaroztuk a helyére. Második jelentős probléma már megint a kibírhatatlan tanári személyiségem. Készítsünk ajtót, de olyat, amilyen a környéken senkinek nincs…így került csuklós ajtó a szekrényre. Jobb is így, mert nem két fél méteres 
lapot kell mozgatni, ami elfoglalja a terem jelentős részét, így nyitva is alig 25cm-re lóg be a közlekedő útvonalba. Gyönyörűen felmértük a 25cm x80cm-es téglalapokat, körbe élfóliáztuk- arra kell a képen ott kilógó vasaló- aztán kiderült, hogy a bontott zsanérok rútul eltartanak. Ismét a ráspoly és reszelő segítségét vettük igénybe, s megkezdődött a
küzdelem a passzolás érdekében, az immáron felrögzített ajtókon. Nem volt egyszerű, de ettől volt szép:0) Hm…a külleme hagyott némi kívánnivalót, ezért a jobb esztétikai élmény érdekében felcsavaroztunk egy pácolt szegőlecet az ajtó felé. Ápol és eltakar, szerintem jól néz ki. A zárszerkezet már a gyerekek leleményességét dicséri. Beütöttünk két szöget, s azt ráhajtottuk az ajtóra. Naggyon jó!
Közös tervezés, 100 százalék diákmunka, teljes értékű egyedi tároló. Kell ennél több?
U.i.: Gondolom észrevette a szövegben használt E/1 és T/1 személyeket,számokat. Nem véletlen, mivel van amit én csináltam, s van amit a gyerekek.