Férfi keresztnevek jelentése és eredete, abc sorrendbe rendezve:

ABA
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.

ABÁD
– az Aba -d kicsinyítőképzős származéka.

ABBÁS
– latin eredetű; jelentése: apa, apát.

ABBOT
– héber eredetű; jelentése: apa.

ABDIÁS
– héber-görög eredetű; jelentése: Isten szolgája.

ÁBEL
– héber eredetű; jelentése: lehelet, mulandóság.

ABELÁRD
– francia eredetű; jelentése: méhész.

ABOD
– az Aba képzős származéka.

ABONY
– az Aba -ny kicsinyítőképzős származéka.

ABOS
– az Aba -s kicsinyítőképzős származéka.

ÁBRAHÁM
– héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.

ÁBRIS
– az Ábrahám becézett, kicsinyítőképzős alakjából.

ABSA
– héber eredetű; jelentése: apa.

ABSOLON
– héber eredetű; jelentése: a béke atyja.

ACHILLES
– görög-latin eredetű; jelentése: a kígyó fia.

ACSÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ADALBERT
– germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.

ÁDÁM
– sumér-héber eredetű; jelentése: atyám.

ADELMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való, híres.

ADEODÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott.

ADOLÁR
– germán eredetű; jelentése: nemes nemzetségből való férfi.

ADOLF
– germán eredetű; jelentése: nemes + farkas.

ADONISZ
– görög eredetű; jelentése: csinos, jóképű, gavallér.

ADONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ADORJÁN
– latin eredetű; jelentése: Hadria városából való férfi.

ADRIÁN
– az Adorján eredetibb változata.

AGÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

AGAPION
– görög eredetű; jelentése: szeretett.

AGATON
– görög eredetű; jelentése: jó, nemes.

AGENOR
– görög eredetű; jelentése: bátor.

AGGEUS
– héber eredetű; jelentése: ünnepi, vidám.

AGMÁND
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÁGOST
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁGOSTON
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ÁHIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

AHMED
– arab eredetű; jelentése: dicséretre méltó.

AJÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

AJTONY
– török-magyar eredetű; jelentése: arany.

AKÁCS
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: ártatlan.

ÁKOS
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.

ALADÁR
1. – török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;
2. – germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
3. – iráni eredetű; jelentése: elöljáró.

ALADIN
– germán eredetű; jelentése: kis öreg.

ALAJOS
– germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.

ALÁN
– breton-angol eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ALÁRD
– germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.

ALBERT
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.

ALBIN
1. – latin eredetű; jelentése: fehér;
2. – germán eredetű; jelentése: nemes barát.

ALDÁN
– angol-német eredetű; jelentése: egyik ágon dán származású.

ALDÓ
– az Ald- kezdetű germán nevek közös becézőjéből önállósult.

ÁLDOR
– germán eredetű; jelentése: nemes uralkodó.

ALEX
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész férfi.

ALFONZ
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.

ALFRÉD
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

ALGERNON
– angol költői névadás.

ALI
– arab eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ALMÁR
– germán eredetű; jelentése: nemessége által híres.

ÁLMOS
1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.

ALPÁR
– török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.

ALVIÁN
– orosz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ALVIN
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.

AMADÉ
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!

AMAND
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

AMBOS
– az Ambrus régi -s kicsinyítőképzős formája.

AMBRUS
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.

ÁMON
– héber eredetű; jelentése: igazmondó; művész.

ÁMOS
– héber eredetű; jelentése: terhet vivő, megrakott.

ANASZTÁZ
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.

ANATOL
– görög eredetű; jelentése: napkeleti országból való.

ANDOR
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANDOS
– az András régi becéző formájából önállósult.

ANDRÁS
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANDRÉ
– görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ANGELUS
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten követe, angyal.

ANGUSZ
– kelta eredetű; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedő.

ANTAL
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.

ANTIGON
– görög eredetű; jelentése: nemessége által kiemelkedő.

ANTOS
– az Antal régi -s kicsinyítőképzős formája.

ANZELM
– germán eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.

ÁNYOS
– görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

APOLLINÁR
– latin eredetű; jelentése: Apollóhoz hasonló.

APOR
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

APOSTOL
– görög eredetű; jelentése: követ, küldött, apostol.

APRÓD
– magyar eredetű; jelentése: apród, fegyverhordozó.

ARCHIBALD
– germán eredetű; jelentése: igazi, merész, hős férfi.

ARÉTÁSZ
– görög eredetű; jelentése: keresztény királyok neveiből.

ARIÁN
– latin eredetű; jelentése: hadriai.

ARIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tűzhelye.

ARION
– görög eredetű; jelentése: a gyors, az erős.

ARISZTID
– görög-latin eredetű; jelentése: nemes származású.

ARKÁD
– görög-latin eredetű; jelentése: Árkádiából való férfi.

ÁRKOS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ARLEN
– ír-gall eredetű; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.

ARMAND
– Herman francia megfelelője.

ÁRMIN
– latin eredetű; jelentése: hadi férfi.

ARNOLD
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ARNÓT
– germán eredetű; jelentése: sas, uralkodó.

ÁRON
– héber eredetű; jelentése: ihletett, tisztánlátó.

ÁRPÁD
– magyar eredetű; jelentése: árpa.

ARSZLÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: oroszlán.

ARTEMON
– görög eredetű; jelentése: ép, egészséges.

ARTÚR
– kelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ARVID
– svéd eredetű; jelentése: sas a viharban.

ARZÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: erőteljes, férfias.

ASZTER
– görög eredetű; jelentése: csillag.

ATÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: apa.

ATANÁZ
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan.

ATILLA
– gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.

ATLASZ
– görög-arab eredetű; jelentése: szövetfajta; sima

ATOS
– magyar eredetű; jelentése: apa.

ATTILA
– gót eredetű; jelentése: szeretett apánk.

AURÉL
– latin eredetű; jelentése: aranyos.

AURÉLIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.

AVENÁR
– héber eredetű; jelentése: apa, szövétnek.

AXEL
– héber-dán-svéd eredetű; jelentése: a béke atyja.

AZÁR
– héber-görög eredetű; jelentése: akit Jehova segít.

BÁCS
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

BAGAMÉR
– szláv eredetű; jelentése: isten, béke.

BAJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BAJNOK
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BALABÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.

BALAMBÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BALÁR
– magyar eredetű; jelentése: bolgár.

BALÁZS
– latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.

BALDÓ
– német eredetű; jelentése: merész.

BALDVIN
– német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.

BÁLINT
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

BALTAZÁR
– asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

BÁN
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

BANDÓ
– az András önállósult becézője.

BÁNK
– a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.

BÁNOS
– a Bán kicsinyítőképzős származéka.

BARABÁS
– görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.

BARDÓ
– germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.

BARNA
– a Barnabás önállósult magyar rövidülése.

BARNABÁS
– arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.

BARÓT
– török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.

BARS
– magyar eredetű; jelentése: bors.

BARTAL
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BARTOLÓMEÓ
– héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.

BARTOS
– a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.

BATÓ
– magyar eredetű; jelentése: buzogány.

BÁTONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÁTOR
– török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BAZIL
– görög-latin eredetű; jelentése: királyi.

BAZSÓ
– a Bazil régi magyar formájából.

BECSE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BEDŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÉLA
1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. – török eredetű; jelentése: előkelő;
3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

BELIÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BELIZÁR
– germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.

BENCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.

BENDE
– a Benedek becéző rövidüléséből.

BENDEGÚZ
– hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.

BENE
– a Benedek régi magyar becézőjéből.

BENEDEK
– latin eredetű; jelentése: áldott.

BÉNI
– a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.

BENIGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJÁMIN
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

BENKE
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENKŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENŐ
– a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BERCEL
– bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.

BERENGÁR
– germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.

BERÉNY
– magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.

BERGER
– francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.

BERISZLÓ
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.

BERNÁT
– germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERTALAN
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BERTOLD
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

BERTRAM
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.

BESE
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BOÁZ
– héber eredetű; jelentése: erős.

BOCSÁRD
– német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.

BOD
– török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BÓDOG
– magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.

BODOMÉR
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BODONY
– magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör.

BOGÁT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BOGDÁN
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BOLDIZSÁR
– asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

BONIFÁC
– latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.

BÓNIS
– a Bonifác régi magyar becézőjéből.

BORBÁS
– a Barabás alakváltozata.

BORISZ
– orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.

BORS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BOTÁR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BOTOND
– magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.

BOTTYÁN
– Bothianus hitvalló nevéből.

BOZSIDÁR
– szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BÖKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.

BRÚNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.

BRÚTUSZ
– latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.

BUDA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

BULCSÚ
– török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.

BUZÁD
– magyar eredetű; jelentése: búza.

CECIL
– a Cecilián becéző rövidüléséből önállósult.

CECILIÁN
– latin-francia eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.

CELESZTIN
– latin eredetű; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.

CÉZÁR
– etruszk-latin eredetű; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.

CICERÓ
– latin eredetű; jelentése: borsó.

CIPRIÁN
– latin eredetű; jelentése: Ciprus szigetéről származó férfi.

CIRILL
– görög-latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.

CIRJÉK
– görög eredetű; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.

CÍRUS
– perzsa-görög-latin eredetű; jelentése: uralkodó, Nap.

CSABA
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.

CSÁK
– török-magyar eredetű; jelentése: ütő.

CSANÁD
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSATÁD
– magyar eredetű; jelentése: csata.

CSATÁR
1. – magyar eredetű; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
2. – szláv eredetű; jelentése: pajzskészítő.

CSATÓ
– magyar eredetű; jelentése: csat.

CSEGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSEKE
– török-magyar eredetű; jelentése: húzó, vivő.

CSENGER
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

CSÉPÁN
– az István szláv eredetű, régi magyar alakváltozata.

CSEPEL
– magyar eredetű; jelentése: sarjadékerdő.

CSOBÁD
– a Csaba kicsinyítőképzős származéka.

CSOBÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: pásztor.

CSOMBOR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

CSONGOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vadászmadár.

CSÖRSZ
– szláv eredetű; jelentése: ördög.

DAGOBERT
– germán eredetű; jelentése: ragyogó, mint a nap.

DAGOMÉR
– germán eredetű; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.

DALIBOR
– cseh eredetű; jelentése: (ismeretlen).

DALTON
– óangol eredetű; jelentése: völgyből való.

DAMÁZ
– görög eredetű; jelentése: szelídítő, legyőző.

DAMJÁN
– görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.

DAMOS
– a Damján rövidített, kicsinyítőképzős alakváltozata.

DÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.

DANILÓ
– a Dániel szláv megfelelője.

DÁNOS
– a Dániel régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

DANTE
– latin eredetű; jelentése: kitartó, állhatatos.

DÁRIUS
– latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.

DÁVID
– héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.

DELI
– magyar eredetű; jelentése: dalia, vitéz.

DEMÉNY
– a Demjén régi magyar alakváltozata.

DEMETER
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.

DEMJÉN
– a Damján önállósult alakváltozata.

DÉNES
– görög eredetű; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szőlő istenének ajánlott.

DEODÁT
– az Adeodát rövidüléséből önállósult.

DETRE
– germán eredetű; jelentése: nép + hatalmas.

DÉVALD
– germán eredetű; jelentése: nép + merész.

DEZSÉR
– a Dezső régi magyar alakja.

DEZSŐ
– latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.

DIOMÉD
– görög eredetű; jelentése: Istentől elhatározott, Isten akarata szerint való.

DITMÁR
– germán eredetű; jelentése: nép + híres.

DOMÁN
– kun-magyar eredetű; jelentése: köd.

DOMICIÁN
– latin eredetű; jelentése: legyőző, meghódító.

DOMINIK
– latin-szláv eredetű; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.

DOMOKOS
– a Domonkos önállósult alakváltozata.

DOMONKOS
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.

DOMOS
– a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

DONALD
– skót-kelta eredetű; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.

DONÁT
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.

DORIÁN
– angol eredetű; jelentése: dór férfi.

DORMÁN
– besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).

DÖME
– a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.

DÖMÖTÖR
– a Demeter magyar alakváltozata.

DUKÁSZ
– görög eredetű; jelentése: vezér, vezető.

DUSÁN
– délszláv eredetű; jelentése: lélek.

EDE
– az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

EDGÁR
– ószász-angol eredetű; jelentése: vagyon + dárda.

EDIZON
– angolszász eredetű; jelentése: Ádám leszármazottja.

EDMOND
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

EDÖMÉR
– kun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

EDVÁRD
– germán eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.

EDVIN
– germán eredetű; jelentése: az örökös barátja.

EFRAIM
– héber eredetű; jelentése: kettős termés, kettős örökség.

EGBERT
– germán eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

EGMONT
– germán eredetű; jelentése: fegyver + védő.

EGON
– az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

EGYED
– görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.

ELEK
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELEMÉR
– vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ÉLIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.

ELIHU
– héber eredetű; jelentése: Isten az Úr.

ELÍGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: kiválasztott.

ELIZEUS
– héber eredetű; jelentése: Isten a szabadulás.

ELLÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ELMÁR
– germán eredetű; jelentése: mindenütt híres.

ELMÓ
– az Elmár becézőjéből önállósult.

ELŐD
– magyar eredetű; jelentése: elsőszülött, ős.

ELTON
– angol eredetű; jelentése: öreg faluból való.

EMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: velünk az Isten.

EMIL
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

EMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: az Aemilius nemzetségből származó férfi.

EMŐD
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.

ENDRE
– német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

ÉNEÁS
– görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.

ENGELBERT
– germán eredetű; jelentése: híres az angolok között.

ENGELHARD
– germán eredetű; jelentése: vakmerő az angolok között.

ÉNOK
– héber eredetű; jelentése: a felszentelt.

ERAZMUS
– görög-latin-holland eredetű; jelentése: óhajt, kíván.

ERHARD
– germán eredetű; jelentése: becsület + erős.

ERIK
– alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.

ERNÁK
– hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ERNŐ
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott.

ERNYE
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi.

ERVIN
– germán eredetű; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejű jó barát.

ETE
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ETELE
– hun-magyar eredetű; jelentése: szeretett apánk.

EUGÉN
– görög-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.

EUSZTÁK
– görög-latin eredetű; jelentése: dús kalászú, termékeny.

EUTIM
– görög eredetű; jelentése: nemes + tisztelet.

ÉVALD
– germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.

EVARISZT
– görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.

EZÉKIEL
– héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.

ÉZSAIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.

ÉZSAU
– héber eredetű; jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva.

FÁBIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.

FÁBIUSZ
– latin eredetű; jelentése: babtermelő; Fabia városából való.

FABÓ
– a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.

FARKAS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

FAUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.

FEDOR
– a Teodor orosz megfelelőjéből.

FELICIÁN
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FÉLIX
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FERDINÁND
– germán eredetű; jelentése: béke + merész.

FERENC
– francia-latin eredetű; jelentése: francia.

FIDÉL
– latin eredetű; jelentése: hűséges.

FILEMON
– görög eredetű; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmű.

FILIBERT
– germán eredetű; jelentése: messze földön híres.

FILOMÉN
– görög eredetű; jelentése: szeretett.

FIRMIN
– latin eredetű; jelentése: szilárd jellemű.

FLORENTIN
– latin eredetű; jelentése: virágzó, tekintélyes.

FLÓRIÁN
– latin eredetű; jelentése: virágos, virágzó.

FLÓRIS
– a Flórián -s kicsinyítőképzős származéka.

FODOR
– magyar eredetű; jelentése: göndör hajú.

FOLKUS
1. – német-magyar eredetű; jelentése: nép + híres;
2. – latin-francia eredetű; jelentése: vízityúk, szárcsa.

FÓRIS
– a Flóris régi magyar változata.

FORTUNÁT
– latin eredetű; jelentése: boldog.

FREDERIK
– német eredetű; jelentése: békés, nyugodt.

FRIDOLIN
– germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

FRIGYES
– német-magyar eredetű; jelentése: béke + hatalom.

FÜLÖP
– görög eredetű; jelentése: lókedvelő.

GÁBOR
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁBRIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.

GÁL
– kelta-ír eredetű; jelentése: kakas.

GÁLOS
– a Gál régi teljesebb magyar alakja.

GARA
– török eredetű; jelentése: héja.

GÁSPÁR
– perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.

GASZTON
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).

GAZSÓ
– a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítőképzős alakjából.

GEDEON
– héber eredetű; jelentése: harcos, vágó, romboló.

GEDŐ
– a Gedeon régi magyar -ő kicsinyítőképzős származéka.

GELLÉN
– a Kilián régi magyar változata.

GELLÉRT
– német eredetű; jelentése: gerely + kemény.

GEMINIÁN
– latin eredetű; jelentése: iker.

GERASZIM
– görög eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

GERÉB
– szász-magyar eredetű; jelentése: községi bíró.

GERGELY
– görög eredetű; jelentése: éberen őrködő.

GERGŐ
– a Gergely magyar alakváltozata.

GERJÉN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: legidősebb fiútestvér; legidősebb elöljáró.

GERMÁN
– német eredetű; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér

GEROLD
– germán eredetű; jelentése: dárda + hatalom.

GERŐ
– a Gergely és a Gerhard rövidült, -ő kicsinyítőképzős származéka.

GERZSON
– héber eredetű; jelentése: az idegen, a száműzött.

GÉZA
– török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

GIBÁRT
– német-magyar eredetű; jelentése: adakozó kedvű + erős.

GIDA
– a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GILBERT
– német eredetű; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.

GILGAMES
– mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOBERT
– germán eredetű; jelentése: Isten segítsége révén híres.

GODVIN
– angol-holland eredetű; jelentése: Isten barátja.

GORDON
– skót-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GORGIÁS
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GOTFRID
– német eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

GOTHÁRD
– német eredetű; jelentése: Isten segítségével erős.

GOTLÍB
– germán eredetű; jelentése: Isten gyermeke.

GRACIÁN
– latin eredetű; jelentése: kellemes, kedves, bájos.

GREGORI
– görög eredetű; jelentése: éber, szemfüles.

GUJDÓ
– német eredetű; jelentése: erdőből származó.

GUSZTÁV
– skandináv-német eredetű; jelentése: a gótok támasza.

GÜNTER
– német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.

GYÁRFÁS
– görög-latin eredetű; jelentése: idős férfi.

GYENES
– a Dénes régi magyar alakváltozata.

GYÖRE
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYÖRGY
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó.

GYÖRK
– a György rövidített, kicsinyítőképzős származéka.

GYŐZŐ
– a Viktor magyarító lefordítása.

GYULA
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: magyar méltóságnév.

HAMILKÁR
– föníciai eredetű; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.

HANNIBÁL
– föníciai eredetű; jelentése: Baal isten kegyelme.

HANNÓ
– ófelnémet eredetű; jelentése: védelem.

HARALD
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + merész.

HARKÁNY
– magyar eredetű; jelentése: harkály.

HARLÁM
– orosz eredetű; jelentése: örömtől ragyogó.

HARRI
– a Henrik angol becézőjéből alakult.

HARTVIG
– germán eredetű; jelentése: merész a harcban.

HASSZÁN
– arab eredetű; jelentése: szép.

HEKTOR
– görög eredetű; jelentése: uralkodó.

HELIODOR
– görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.

HÉLIOSZ
– görög eredetű; jelentése: nap, napisten.

HENRIK
– germán eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.

HERBERT
– germán eredetű; jelentése: hadsereg + fény.

HERMAN
– germán eredetű; jelentése: hadi férfi.

HERMÉSZ
– görög eredetű; jelentése: beszélni, megmagyarázni.

HEROLD
– a Harald német változata.

HETÉNY
– magyar eredetű; jelentése: a hetedik gyermek.

HIADOR
– a Heliodor régi magyar változata.

HILÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.

HILMÁR
– német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.

HIPPOLIT
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

HÓDOS
– magyar eredetű; jelentése: hódvadász.

HOLLÓ
– magyar eredetű; jelentése: hollófekete haj.

HONORÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.

HONÓRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.

HONT
– német eredetű; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.

HORÁC
– görög-latin-német eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.

HUBA
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

HUBERT
– német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

HUGÓ
– germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.

HUMBERT
– német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.

HUNOR
– török-magyar eredetű; jelentése: onogur (népnév).

HÜMÉR
– latin-magyar eredetű; jelentése: hűséges.

IBRÁNY
– az Ábrahám alakváltozata.

IGNÁC
– latin eredetű; jelentése: tűz.

IGOR
– német-orosz eredetű; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.

ILÁRION
– a Hiláriusz görögös formája.

ILDEFONZ
– germán-nyugati gót eredetű; jelentése: harcra kész.

ILIÁN
– görög-orosz eredetű; jelentése: nap.

ILLÉS
– az Éliás önállósult változata.

ILMÁR
1. – a Hilmár alakváltozata.
2. – a finn Ilmár mondai hős nevéből.

IMBERT
– fríz eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.

IMMÁNUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten velünk van.

IMRE
– germán eredetű; jelentése: hatalmas, híres, királyi.

INCE
– latin eredetű; jelentése: senkinek sem ártó.

IPOLY
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó.

IRÉNEUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: békés.

ISTVÁN
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.

IVÁN
1. – a régi magyar Ivános rövidülése;
2. – orosz eredetű; jelentése: Isten kegyelmes.

IVÓ
1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa;
2. – az Iván szláv becézője.

IVOR
1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó;
2. – az Igor ukrán és belorusz változata;
3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

IZAIÁS
– az Ézsaiás alakváltozata.

IZIDOR
– görög-latin eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.

IZMAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.

IZOR
– az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.

IZRAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

IZSÁK
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: nevetés.

IZSÓ
1. – az Ézsau alakváltozata;
2. – a József régi Izsóf változatának rövidülése;
3. – az Izsák becézője.

JÁCINT
– görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve.

JAGELLÓ
– lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.

JAKAB
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

JÁKÓ
– a Jákob önállósult becézőjéből.

JÁKOB
– a Jakab eredeti alakváltozata.

JAKUS
– a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítőképzős származéka.

JÁNOS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.

JANUÁR
– latin eredetű; jelentése: Janus istennek szentelt.

JÁRFÁS
– a Gyárfás régi magyar alakváltozata.

JÁZON
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.

JENŐ
– magyar eredetű; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.

JEREMIÁS
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten felemel.

JEROMOS
– görög eredetű; jelentése: szent nevű.

JOAKIM
– héber eredetű; jelentése: Jahve felkelt.

JÓB
– héber eredetű; jelentése: tűrő, üldözött.

JOEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve az Isten.

JOHANN
– héber eredetű; jelentése: Isten kegyes ajándéka.

JÓNÁS
– héber eredetű; jelentése: galamb.

JONATÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

JORDÁN
– héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.

JOZAFÁT
– héber eredetű; jelentése: Jahve ítél.

JÓZSEF
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.

JÓZSIÁS
– héber eredetű; jelentése: Isten a védelmezőm.

JÓZSUA
– héber eredetű; jelentése: akinek a segítsége Istentől való.

JUKUNDUSZ
– latin eredetű; jelentése: kellemes (ember).

JULIUSZ
– a Juliánusz alakváltozata.

JULIÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.

JUSZTIN
– a Jusztusz továbbképzett alakja.

JUSZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: igazságos, igazságszerető ember.

JUTAS
– török-magyar eredetű; jelentése: faló, nyelő.

KABOS
– a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.

KADA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KADOSA
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KAJETÁN
– latin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.

KÁL
– török-magyar eredetű; jelentése: marad.

KÁLEB
– héber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.

KÁLMÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: maradék.

KALVIN
– latin eredetű; jelentése: kopasz.

KAMILL
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.

KAMILLÓ
– a Kamill olasz megfelelője.

KÁIN
– héber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.

KÁN
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KANDID
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.

KANUT
– skandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.

KAPLONY
– török-magyar eredetű; jelentése: tigris.

KAPOLCS
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARÁCSON
– magyar eredetű; jelentése: karácsony.

KARÁD
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KARDOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

KARION
– görög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.

KÁRMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: derék ember.

KÁROLY
1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul;
2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.

KARSA
– török-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.

KARTAL
– török-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.

KÁSZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KASSZIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.

KASZTOR
– görög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.

KATAPÁN
– görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.

KAZIMÍR
– lengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.

KÁZMÉR
– a Kazimír magyarosabb alakja.

KELED
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KELEMEN
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.

KELEN
– a Kelemen rövidülésének alakváltozata.

KEMENES
– magyar eredetű; jelentése: kemencés.

KENDE
– kazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.

KENESE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.

KENÉZ
– gót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.

KERECSEN
– magyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.

KERÉNY
– latin eredetű; jelentése: lándzsás.

KERESZTÉLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KESZŐ
– török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.

KEVE
– magyar eredetű; jelentése: kövecske.

KEVIN
– kelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.

KILÉNY
– a Kilián régi magyar alakváltozata.

KILIÁN
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

KIRILL
– a Cirill görögös változata.

KLEOFÁS
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.

KLEON
– görög eredetű; jelentése: dicsőség.

KLÉTUS
– görög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.

KOCSÁRD
– a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.

KOLOS
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló

KOLUMBÁN
– latin eredetű; jelentése: galamb.

KOLUMBUSZ
– latin eredetű; jelentése: hímgalamb.

KONRÁD
– német eredetű; jelentése: merész + tanács.

KONSTANTIN
– latin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.

KONT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

KOPPÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KORIDON
– latin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.

KORIOLÁN
– latin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.

KORNÉL
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.

KORVIN
– latin eredetű; jelentése: holló.

KÓSA
– magyar eredetű; jelentése: kos.

KOZMA
– latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

KÖTÖNY
– török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.

KRISTÓF
– görög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.

KRISZTIÁN
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.

KUND
– magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

KUNÓ
– a Konrád német becézőjéből.

KURSZÁN
– török eredetű; jelentése: keselyű.

KÜRT
– török-magyar eredetű; jelentése: vihar.

LABORC
– bolgár-szláv-török eredetű; jelentése: hős párduc.

LADOMÉR
– a Vladimir régi magyar formája.

LAJOS
– germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború.

LAMBERT
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.

LANTOS
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LARION
– az Ilárion önállósult szláv becézője.

LÁSZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

LÁZÁR
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten a segítőm.

LÁZÓ
– a Lázár becézőjéből önállósult.

LEANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: a nép fia.

LEHEL
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

LÉL
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: kürtös, kürtfúvó.

LÉNÁRD
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEÓ
– görög eredetű; jelentése: oroszlán.

LEON
– a Leó görög változatából.

LEONÁRD
– német-francia eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.

LEONIDÁSZ
– görög eredetű; jelentése: Leon nevű apától származó fiúgyermek.

LEOPOLD
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.

LEVENTE
– magyar eredetű; jelentése: levő, létező.

LÉVI
– héber eredetű; jelentése: szövetség.

LIBERÁTUSZ
– latin eredetű; jelentése: felszabadított.

LIBÉRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szabad.

LIONEL
– francia-angol eredetű; jelentése: oroszlán.

LIPÓT
– a Leopold bajor változatából.

LÍVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.

LIZANDER
– spártai-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

LORÁND
– a Lóránt régies változata.

LÓRÁNT
– germán eredetű; jelentése: dicsőség + merész.

LOTÁR
– ófrank-német eredetű; jelentése: hírneves harcos.

LŐRINC
– latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített.

LUCIÁN
– latin eredetű; jelentése: Lucius családjából származó.

LÚCIUSZ
– latin eredetű; jelentése: virradatkor született.

LUKÁCS
– latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

MAGNUSZ
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas termetű.

MAJLÁT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MAKABEUS
– héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.

MAKÁR
– görög eredetű; jelentése: boldog.

MALAKIÁS
– héber eredetű; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.

MANASSÉ
– héber eredetű; jelentése: az elfelejtett ember.

MANDEL
– germán eredetű; jelentése: mandula.

MANFRÉD
– német eredetű; jelentése: erős, férfias, védelmező.

MANÓ
– a Mánuel kicsinyítőképzős származékából önállósult.

MÁNUEL
– az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.

MARCELL
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

MARCIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.

MARIÁN
– latin eredetű; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.

MÁRIÓ
– a Máriusz olasz változatából.

MÁRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: férfi.

MÁRK
– a Márkus rövidüléséből.

MARKÓ
– a Márkus -ó kicsinyítőképzős származékából.

MÁRKUS
– latin eredetű; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.

MARÓT
– szláv-magyar eredetű; jelentése: Morava menti, morva.

MÁRTON
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.

MARTOS
– a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.

MÁRTON
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTYÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MÁTÉ
– héber eredetű; jelentése: Jahve ajándéka.

MAXIM
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MAXIMILIÁN
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

MEDÁRD
– német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.

MEGYER
– magyar eredetű; jelentése: magyar.

MELITON
– görög eredetű; jelentése: mézzel teletöltő.

MENDEL
– az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.

MÉNRÓT
– ismeretlen eredetű; jelentése: a magyarság mondai ősapjának nevéből.

MENYHÉRT
– héber eredetű; jelentése: királyi fény.

METÓD
– görög-latin eredetű; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.

MIHÁLY
– héber eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

MIKE
– a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézőjéből.

MIKEÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?

MIKES
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKLÓS
– görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.

MIKÓ
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MIKSA
– a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézőjéből.

MILÁN
– szláv eredetű; jelentése: kedves.

MILOS
– a Milo- kezdetű szláv nevek kicsinyítőképzős szláv becézőjéből.

MIRKÓ
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

MIRON
– görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

MODESZTUSZ
– latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.

MÓR
– a Móric rövidüléséből.

MORGAN
– velszi eredetű; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.

MÓRIC
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

MÓZES
– héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.

NÁNDOR
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

NAPÓLEON
– olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.

NÁTÁN
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NÁTÁNIEL
– héber eredetű; jelentése: Isten adta.

NEMERE
– szláv-magyar eredetű; jelentése: nyughatatlan.

NESZTOR
– görög eredetű; jelentése: mindig hazatérő.

NIKANDER
– görög-latin eredetű; jelentése: győztes férfi.

NIKÉTÁS
– görög eredetű; jelentése: győztes, diadalmaskodó.

NIKODÉMUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.

NOÉ
– héber eredetű; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.

NOEL
– latin eredetű; jelentése: karácsonykor született.

NÓNUSZ
– latin eredetű; jelentése: kilencedik gyermek.

NORBERT
– német eredetű; jelentése: északi fény.

NORMAN
– angol eredetű; jelentése: normann férfi, északi ember.

NYÉK
– magyar eredetű; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

OBERON
– francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.

ODILÓ
– az Ottó önállósult felnémet becézőjéből.

ODISSZEUSZ
– görög-latin-magyar eredetű; jelentése: mondai hős neve.

ODÓ
– az Ottó önállósult alnémet becézőjéből.

OGUZ
– török-magyar eredetű; jelentése: nyíl.

OKTÁVIÁN
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

OLAF
– skandináv eredetű; jelentése: az ősök ivadéka.

OLIVÉR
– latin eredetű; jelentése: olajfaültető.

OMÁR
– héber-arab eredetű; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földműves, gazdálkodó, hosszú életű.

OMPOLY
– latin-magyar eredetű; jelentése: Ampelum városból való.

OND
– magyar eredetű; jelentése: tizedik szülött gyermek.

ORBÁN
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.

ORBÓ
1. – az Orbán kicsinyítőképzős származéka.
2. – szláv eredetű; jelentése: fűz.

ORESZTÉSZ
– görög eredetű; jelentése: hegyi lakó.

ORFEUSZ
– görög eredetű; jelentése: árva, egyedüli, magányos.

ORION
– görög eredetű; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevéből.

ORMOS
– magyar eredetű; jelentése: orom.

OSZKÁR
1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda;
2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.

OSZLÁR
– kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.

OSSZIÁN
– kelta-skót eredetű; jelentése: (ismeretlen).

OSZVALD
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.

OTMÁR
– német eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTÓ
– germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.

OTTOKÁR
– német eredetű; jelentése: birtokot megőrző.

OVÍDIUSZ
– latin eredetű; jelentése: juh.

OZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

OZSVÁT
– az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

ÖDÖN
– germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.

ÖRKÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős; félelmet keltő.

ÖRS
– török-magyar eredetű; jelentése: férfi, hős.

ÖZSÉB
– görög-latin eredetű; jelentése: istenfélő, jámbor.

PÁL
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű férfi.

PALMER
– latin eredetű; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.

PAMFIL
– görög eredetű; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.

PANTALEON
– görög eredetű; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.

PÁRIS
– görög eredetű; jelentése: Parisz trójai hős nevéből.

PASZKÁL
– görög-héber-latin eredetű; jelentése: húsvét.

PATONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

PATRÍCIUS
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.

PATRIK
– a Patrícius ír rövidülése.

PÁZMÁN
– német-magyar eredetű; jelentése: jobb + férfi.

PEDRÓ
– görög-spanyol eredetű; jelentése: kő, kőszikla.

PELÁGIUSZ
– görög eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.

PELBÁRT
– a Filibert alakváltozata.

PELLEGRIN
– latin-magyar eredetű; jelentése: jövevény, zarándok.

PENTELE
– görög-magyar eredetű; jelentése: könyörületes; oroszlán.

PERIKLÉSZ
– görög eredetű; jelentése: nagyon híres.

PÉTER
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.

PETŐ
– a Péter rövidült, kicsinyítőképzős származéka.

PETRÓNIUSZ
– etruszk-latin eredetű; jelentése: edzett férfi; ürü.

PETÚR
– a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.

PIUSZ
– latin eredetű; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketűrő.

PLACID
– latin eredetű; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.

POLIDOR
– görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.

POLIKÁRP
– görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.

PONGOR
– a Pongrác régi magyar becézőjéből.

PONGRÁC
– latin eredetű; jelentése: minden + erő, hatalom.

PORFIR
– görög eredetű; jelentése: bíborba öltözött.

PRÍMUSZ
– latin eredetű; jelentése: elsőszülött fiú.

RABÁN
– ófelnémet eredetű; jelentése: holló.

RADAMESZ
– egyiptomi eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RADISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: vidám dicsőség.

RADOMÉR
– szláv eredetű; jelentése: vidám + béke.

RAFAEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

RÁFIS
– a Rafael rövidített, kicsinyítőképzős származékából.

RAJMUND
– német eredetű; jelentése: okos védő.

RAJNALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RALF
– angol eredetű; jelentése: oltalmazott, védett.

RAMÓN
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.

RÁPOLT
– német eredetű; jelentése: merész tanácsadó.

RÁTOLD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

RAUL
– germán-francia eredetű; jelentése: dicső farkas.

RAZMUS
– az Erazmus rövidülése.

REGINALD
– német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

REGŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

REMIG
– latin eredetű; jelentése: hajós, evezős.

RÉMUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RENÁTÓ
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.

REZSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

RICHÁRD
– német eredetű; jelentése: erős fejedelem.

RÓBERT
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

ROBIN
– a Róbert önállósult francia és angol becézőjéből

RODION
– görög eredetű; jelentése: rózsa.

RODRIGÓ
– germán-spanyol eredetű; jelentése: híres uralkodó.

RÓKUS
– germán-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ROLAND
– német eredetű; jelentése: vakmerő hős.

ROLF
– a Rudolf önállósult német becézője.

ROMÁN
– latin eredetű; jelentése: római, latin.

RÓMEÓ
– olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.

ROMULUSZ
– latin eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

RONALD
– német eredetű; jelentése: erős uralkodó.

RUBEN
– héber eredetű; jelentése: nézzétek, egy fiú!

RUDOLF
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.

RÚFUSZ
– latin eredetű; jelentése: vörös.

RUPERT
– a Róbert német alakváltozata.

RUSZLÁM
– orosz eredetű; jelentése: oroszlán.

RUSZTEM
– perzsa eredetű; jelentése: vidéki.

SALAMON
– héber eredetű; jelentése: békés, szelíd.

SÁMSON
– héber eredetű; jelentése: nap, napocska, napsütés.

SAMU
– a Sámuel rövidüléséből.

SÁMUEL
– héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.

SÁNDOR
1. – görög-olasz-német eredetű; jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó
2. – török eredetű; jelentése: akarat.

SAUL
– héber eredetű; jelentése: kért.

SEBES
1. – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
2. – a Sebestyén régi becéző rövidülése.

SEBESTYÉN
– görög-latin eredetű; jelentése: magasztos, felséges.

SEBŐ
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).

SELTON
– óangol eredetű; jelentése: városszéli.

SEMJÉN
– a Simeon régi magyar változata.

SIMEON
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.

SIMON
– a Simeon rövidüléséből.

SION
– héber eredetű; jelentése: erősség, vár, hegy.

SOLT
– a Zsolt régi magyar alakváltozata.

SÓLYOM
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

SOMA
– magyar eredetű; jelentése: som.

STEFÁN
– görög eredetű; jelentése: korona.

SURÁNY
– török-magyar eredetű; jelentése: török méltóságnév.

SZABIN
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.

SZABOLCS
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALÓK
– török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZALVÁTOR
– latin eredetű; jelentése: megváltó, üdvözítő.

SZALVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.

SZANISZLÓ
– szláv eredetű; jelentése: állandó dicsőség.

SZEBASZTIAN
– görög eredetű; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.

SZECSŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZELIM
– héber-arab eredetű; jelentése: szelíd.

SZEMERE
1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű.
2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

SZERÁF
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes (ember).

SZERÉNIUSZ
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.

SZERGIUSZ
– latin eredetű; jelentése: megőrző, gondozó, felügyelő, felvigyázó.

SZERVÁC
– latin eredetű; jelentése: megszabadított.

SZEVÉR
1. – latin eredetű; jelentése: komoly, szigorú.
2. – török eredetű; jelentése: mormota.

SZEVERÉD
– a Szigfrid régi magyar alakja.

SZIGFRID
– germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.

SZILÁRD
– a Konstantin magyarító lefordítása.

SZILVÁNUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZILVESZTER
– latin eredetű; jelentése: erdő, erdő mellett lakó férfi.

SZILVIUSZ
– latin eredetű; jelentése: erdő.

SZÍRIUSZ
– latin eredetű; jelentése: Szíria tartományából való férfi.

SZIXTUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: sima, finom.

SZOFRON
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.

SZÓKRATÉSZ
– görög eredetű; jelentése: szerencse, erő.

SZÓLÁT
– a Szórád régi magyar alakváltozata.

SZOLÓN
– görög eredetű; jelentése: ógörög államférfi nevéből.

SZÓRÁD
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZOVÁT
– szláv magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

SZÖRÉNY
– a Szeverin származéka.

TACITUSZ
– latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.

TADDEUS
– héber-latin eredetű; jelentése: bátor szívű, elszánt, merész.

TÁDÉ
– a Taddeus német becézője.

TAKSONY
– török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.

TALBOT
– angol eredetű; jelentése: véreb.

TAMÁS
– arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.

TANKRÉD
– germán-normann eredetű; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.

TARÁZ
– görög eredetű; jelentése: zavarba ejtő, nyugtalanító.

TARCAL
– kun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TARDOS
– magyar eredetű; jelentése: tar, kopasz.

TARJÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

TÁRKÁNY
– kabar eredetű; jelentése: kovács.

TARZÍCIUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.

TAS
– török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.

TASZILÓ
– olasz eredetű; jelentése: (ismeretlen).

TEÓ
– a Teodor német rövidülése.

TEOBALD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.

TEODOR
– görög-német-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TEOFIL
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.

TERESTYÉN
– kelta-latin-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TÉTÉNY
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÉZEUSZ
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.

TIBÁD
– német eredetű; jelentése: nép + merész.

TIBOR
– a Tiborc rövidülése.

TIBORC
– latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi.

TIHAMÉR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.

TIMON
1. – görög eredetű; jelentése: tisztelt, megbecsült;
2. – fríz eredetű; jelentése: nép + ember

TIMÓT
– görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.

TIMUR
– török eredetű; jelentése: vas.

TIRZUSZ
– görög-latin eredetű; jelentése: növényszár, kocsány, bot.

TITÁN
– görög eredetű; jelentése: mondabeli névalkotás.

TITUSZ
– latin eredetű; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.

TIVADAR
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

TÓBIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve jó.

TÓDOR
– a Teodor rövidüléséből.

TOMAJ
– magyar eredetű; jelentése: vitás.

TOMOR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TONUZÓBA
– besenyő-kun eredetű; jelentése: vadkan-apa

TÖHÖTÖM
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

TÖMÖR
– török-magyar eredetű; jelentése: vas.

TÖRTEL
– török-magyar eredetű; jelentése: a négy vidék ura.

TRISZTÁN
– francia-magyar eredetű; jelentése: szomorú.

TUDOR
– velszi eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

UBUL
– görög-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

UGOD
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar.

UGOR
– szlovák-magyar eredetű; jelentése: magyar

UGRON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: magyar.

ULÁSZLÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ULRIK
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

UPOR
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

URBÁN
– az Orbán régebbi alakváltozata.

URIÁS
– héber eredetű; jelentése: Jahve az én világosságom.

URIEL
– héber eredetű; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.

UROS
– magyar eredetű; jelentése: úr.

UZOR
– török-magyar eredetű; jelentése: úz férfi.

VAJK
– török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

VALDEMÁR
– germán eredetű; jelentése: uralom + hírnév.

VALENTIN
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALÉR
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

VALTER
– német eredetű; jelentése: uralkodó sereg.

VÁRKONY
– török-avar-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VARSÁNY
– alán-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VÁSZOLY
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.

VAZUL
– görög-szláv-magyar eredetű; jelentése: királyi.

VÁZSONY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

VENCEL
– német-szláv eredetű; jelentése: koszorú + dicsőség.

VENDEL
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.

VERNER
– német eredetű; jelentése: megőrzés + sereg.

VERSÉNY
– magyar eredetű; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.

VIÁTOR
– latin eredetű; jelentése: utazó, utas.

VID
– a Gujdó délszláv megfelelője.

VIDA
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIDOR
– magyar eredetű; jelentése: vidám.

VIDOS
– a Vid kicsinyítőképzős származéka.

VIKTOR
– latin eredetű; jelentése: győző, győztes.

VILIBALD
– német eredetű; jelentése: akaraterős + merész.

VILMOS
– latin-germán eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.

VINCE
– latin eredetű; jelentése: győztes.

VIRGIL
– latin eredetű; jelentése: szűz.

VITÁLIS
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.

VITÉZ
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

VITOLD
– német eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.

VITUS
– latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.

VLADIMÍR
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + béke.

VOLFRAM
– német eredetű; jelentése: farkas + holló.

XAVÉR
– spanyol eredetű; jelentése: Xavér községből való.

ZÁDOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: erőszakos.

ZÁGON
– szláv-magyar eredetű; jelentése: dűlő mögötti terület.

ZAJZON
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZAKARIÁS
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

ZAKEUS
– héber eredetű; jelentése: igazságos, ártatlan.

ZALÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: dobó, ütő.

ZÁMOR
– magyar eredetű; jelentése: szántó.

ZARÁND
– magyar eredetű; jelentése: arany.

ZDENKÓ
– latin-szláv eredetű; jelentése: Sidon városából való férfi.

ZEBULON
– héber eredetű; jelentése: zebulon törzsből származó férfi.

ZEKŐ
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZÉNÓ
– görög-latin eredetű; jelentése: Zeusztól származó.

ZERIND
– magyar eredetű; jelentése: szerb.

ZÉTÉNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOÁRD
– türk-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZOBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: gyülekezés.

ZOLTÁN
– török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.

ZOMBOR
– szláv-magyar eredetű; jelentése: bölény.

ZORÁN
– délszláv eredetű; jelentése: hajnal.

ZOTMUND
– német-magyar eredetű; jelentése: erős, gyors, merész; védő, védelmező, pártfogó.

ZSADÁNY
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSIGMOND
– germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.

ZSOLT
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSOMBOR
– bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.