Női keresztnevek eredete és jelentése abc sorrendben
ABÉLIA
– latin eredetű; jelentése: tölcséres virágú díszcserje.
ABIGÉL
– héber eredetű; jelentése: az apa öröme.
ADA
– héber eredetű; jelentése: felékesített, szép.
ADALBERTA
– germán eredetű; jelentése: nemes fény.
ADÉL
– német-francia eredetű; jelentése: nemes.
ADELAIDA
– német-francia-angol eredetű; jelentése: nemes.
ADELINA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes.
ADELINDA
– német-latin eredetű; jelentése: nemes kígyó, nemes pajzs.
ADINA
– az Ada német továbbképzése.
ADRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: hadriai.
ADRIENN
– latin-francia eredetű; jelentése: hadriai.
AGÁTA
– görög eredetű; jelentése: a jó.
AGNELLA
– latin eredetű; jelentése: bárányka.
ÁGNES
– görög eredetű; jelentése: szent, tiszta, szemérmes, érintetlen, szűzies, tartózkodó.
AGNÉTA
– az Ágnes kicsinyített formájából.
ÁGOSTA
– az Auguszta régi magyar formája.
ÁGOTA
– az Agáta régi magyar formája.
AIDA
– Verdi Aida című operája nyomán.
AJÁNDÉK
– magyar eredetű; jelentése: Isten örömet szerző ajándéka.
AJNA
– finn eredetű; jelentése: szépség, báj, kedvesség.
AJNÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: Ajnácskő (régebben Hajnácskő) nevű Gömör megyei vár.
ALBERTA
– német eredetű; jelentése: nemes, fényes.
ALBERTINA
– német eredetű; jelentése: ragyogó, fényes.
ALDA
– germán-olasz eredetű; jelentése: nemes.
ÁLDÁSKA
– magyar eredetű; jelentése: áldás.
ALÉNA
– a Magdaléna önállósult rövidítése.
ALETTA
– német-olasz eredetű; jelentése: nemes.
ALEXA
– az Alexandra név rövidítése
ALEXANDRA
– görög-latin eredetű; jelentése: harcra kész, az embereket oltalmazó.
ALEXIA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfias lelkű segítőtárs, védő.
ALFONZA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.
ALFONZINA
– germán eredetű; jelentése: nemes, készséges.
ALFRÉDA
– germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.
ALICIA
– francia-spanyol eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ALIDA
– német eredetű; jelentése: nemes.
ALINA
– az Adelina összevont alakváltozata.
ALINDA
– az Adelinda összevont alakváltozata.
ALINKA
– az Alina önállósult becézője.
ALIZ
– héber-germán-francia-angol eredetű; jelentése: nemes, harcos, bölcs.
ALMA
1. – germán eredetű; jelentése: erőfeszítés a harcban + védelem;
2. – latin eredetű; jelentése: tápláló, felfrissítő;
3. – angol eredetű; jelentése: az almai csata nyomán.
ALOJZIA
– német eredetű; jelentése: egész + bölcs.
ALVINA
– germán eredetű; jelentése: nemes barát.
AMÁBEL
– latin-angol eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMADEA
– latin eredetű; jelentése: szeresd az Istent!
AMADIL
– spanyol eredetű; jelentése: kedves, szeretett.
AMÁLIA
– germán eredetű; jelentése: az Amálok (gót királyi család) + védelem.
AMANDA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
AMARANTA
– görög eredetű; jelentése: hervadhatatlan.
AMARILLA
– görög-latin eredetű; jelentése: fényes.
AMARILLISZ
– görög eredetű; jelentése: fényes.
AMÁTA
– latin eredetű; jelentése: kedves, szeretett.
AMÁZIA
– latin eredetű; jelentése: kedves.
AMBRÓZIA
– görög eredetű; jelentése: halhatatlan
AMÉLIA
– az Amália névből.
AMELITA
– az Amélia kicsinyítőképzős származéka.
AMETISZT
– görög-latin eredetű; jelentése: nem részeg, a részegséget megakadályozó szer.
AMINA
– német-olasz eredetű; jelentése: védelem.
ANASZTÁZIA
– görög eredetű; jelentése: a feltámadott.
ANDREA
– görög-latin eredetű; jelentése: férfi, férfias.
ANETT
– az Anna önállósult francia becézője.
ANETTA
– az Anna olaszos-latinos kicsinyített formája.
ANGÉLA
– görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.
ANGELIKA
– latin eredetű; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.
ANGELINA
– az Angéla kicsinyítő továbbképzése.
ANGYALKA
– az Angéla, Angelika régi magyaros formája.
ANIKÓ
– héber-székely eredetű; jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme.
ANITA
– az Anna és a Juanita (magyarul: Johanna) spanyol becézőjéből.
ANNA
– héber eredetű; jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.
ANNABELLA
1. – az Anna és a Szibilla vegyülése;
2. – az Amábel skót módosulata.
ANNAMÁRIA
– az Anna és a Mária nevek összekapcsolása.
ANTIGONÉ
– görög eredetű; jelentése: nemzettsége által kiváló, kiemelkedő.
ANTONELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTÓNIA
– latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTONIETTA
– az Antónia olasz kicsinyítőképzős származéka.
ANZELMA
– latin eredetű; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
APOLLÓNIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Apollónak szentelt.
ARABELLA
1. – spanyol eredetű; jelentése: kis arab nő;
2. – skót eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
ARANKA
– magyar eredetű; jelentése: az arany szó kicsinyítőképzős származéka.
ARANY
– magyar eredetű; jelentése: aranyos, aranyműves.
ARIADNÉ
– görög eredetű; jelentése: nagyon tiszteletreméltó, szent.
ARIANNA
– az Ariadné olasz formája.
ARIELLA
– héber-latin-olasz eredetű; jelentése: Isten oroszlánja, Isten tűzhelye.
ARIKA
– a török eredetű Réka alakváltozata.
ARMANDA
– latin-germán-francia eredetű; jelentése: hadba menő.
ARMANDINA
– az Armanda -ina képzős származéka.
ARNOLDA
– latin eredetű; jelentése: sas, uralkodó.
ARTEMISZ
– görög eredetű; jelentése: friss, egészséges.
ÁRVÁCSKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
ASZPÁZIA
– görög eredetű; jelentése: kedvelt.
ASZTRID
– ósvéd eredetű; jelentése: akit az istenek jóindulata elvarázsolt.
ATALA
– az Atália név alakváltozata.
ATALANTA
– görög eredetű; jelentése: mondabeli vadásznő nevéből.
ATÁLIA
– héber eredetű; jelentése: Isten fenséges.
ATANÁZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: halhatatlan.
AUGUSZTA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
AUGUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.
AURA
– latin-angol eredetű; jelentése: aranyos.
AURÉLIA
– latin eredetű; jelentése: aranyos.
AURÓRA
– görög eredetű; jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.
AVARKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
AZÁLEA
– latin-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
BABETT
– héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.
BARBARA
– görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.
BÁRSONYKA
– magyar eredetű; jelentése: bársony
BEA
– a Beáta és a Beatrix nevek rövidüléséből.
BEÁTA
– latin eredetű; jelentése: boldog.
BEATRIX
– latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó
BEGÓNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
BÉKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BELINDA
– germán eredetű; jelentése: kígyó (mint a rejtett tudás jelképe).
BELLA
– olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép.
BENÁTA
– a Benedikta név becézőjéből.
BENEDETTA
– a Benedikta olasz eredetű változata.
BENEDIKTA
– latin eredetű; jelentése: áldott.
BENIGNA
– latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJAMINA
– héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.
BERENIKÉ
– görög-makedón eredetű; jelentése: győzelmet, diadalt hozó.
BERILL
– óind-angol eredetű; jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő.
BERNADETT
– germán-francia eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERNARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: erős, mint a medve.
BERTA
– német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.
BERTOLDA
– germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BETTA
– a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult.
BETTINA
– a Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése.
BIANKA
– a Blanka név olasz formájából.
BIBIÁNA
– a Viviána név alakváltozata.
BÍBORKA
– magyar eredetű; jelentése: bíbor
BLANDINA
– latin eredetű; jelentése: hízelgő, kedves, barátságos, szíves, nyájas.
BLANKA
– középlatin-spanyol eredetű; jelentése: fényes, ragyogó, tiszta.
BOGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
BOGÁTA
– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag
BOGLÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény.
BOLDA
– magyar eredetű; jelentése: boldog.
BONAVENTÚRA
– latin eredetű; jelentése: jó jövendő.
BORBÁLA
– a Barbara magyaros módosulata.
BORISKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.
BORÓKA
– a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.
BORSIKA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
BRIGITTA
– óír eredetű; jelentése: erős, erényes.
CECÍLIA
– latin eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.
CELERINA
– latin eredetű; jelentése: gyors, sebes, serény.
CELESZTA
– a Celesztina név alakváltozata.
CELESZTINA
– latin eredetű; jelentése: az égnek, Istennek szentelt.
CÉLIA
– a Cecília, Marcella és Sejla nevek önállósult indoeurópai becézőjéből.
CELINA
– a Marcellina és a Szelina nevek egybeesése.
CEZARINA
– latin eredetű; jelentése: hosszú, dús hajú.
CICELLE
– a Cecília régi magyaros alakváltozata.
CIKLÁMEN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
CINNIA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga (rézvirág).
CINTIA
– görög eredetű; jelentése: Artemisz istennő mellékneve.
CIPRIÁNA
– latin eredetű; jelentése: ciprusi.
CSENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: csendes
CSENGE
– magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSEPERKE
– magyar eredetű; jelentése: csiperke.
CSILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: káka; nád hajtása; gyékénybél.
CSILLAG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
CSINSZKA
– Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);
DÁLIA
– Andreas Dahl svéd botanikus nevéből; jelentése: a virág maga.
DALIDA
– Dalida olasz származású, francia énekesnő művésznevéből.
DALMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása a dal szóból.
DANIELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten a bírám.
DARINKA
– szláv-magyar eredetű; jelentése: ajándékocska.
DEA
– latin eredetű; jelentése: Istentől adott, istennő.
DEBÓRA
– héber eredetű; jelentése: méh.
DÉLIA
– görög eredetű; jelentése: Artemis istennő mellékneve, aki Délosz szigetén született.
DÉLIBÁB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
DELILA
– héber eredetű; jelentése: epedő, sóvárgó, finom, érzékeny.
DELINKE
– magyar eredetű; jelentése: szép termetű, deli, nimfa.
DEMETRIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.
DEZDEMÓNA
– Verdi Otelló című operája nyomán (Otelló feleségének neve).
DÉZI
– angol eredetű; jelentése: százszorszép.
DEZIDERÁTA
– görög-latin eredetű; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).
DIÁNA
– római eredetű; jelentése: ragyogó.
DINA
– héber eredetű; jelentése: ítélet.
DITTA
– az Edit és Judit önállósult becézője.
DOLLI
– angol eredetű; a Dorottya, Dóra önállósult becézője.
DOMINIKA
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap született.
DOMITILLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: a Domitius nemzetséghez tartozó; legyőző, meghódító.
DONÁTA
– latin eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DONATELLA
– latin-olasz eredetű; jelentése: Istentől ajándékozott.
DÓRA
– a Dorottya önállósult becézője.
DORINA
– a Dorottya névnek csonkított és kicsinyítőképzős formája.
DORISZ
1. – a Dorottya, Dóra önállósult angol becézője.
2. – görög eredetű; jelentése: lándzsa.
DOROTTYA
– görög eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
DÖNÍZ
– görög-francia eredetű; jelentése: Dionűszosz Istennek ajánlott.
DULCINEA
– Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán. jelentése: édes.
ÉDA
– germán eredetű; jelentése: nemesi származású; birtok, javak, szerencse, boldogság.
EDDA
– az Éda név alakváltozata.
EDINA
1. – germán eredetű; jelentése: Hedin városából való;
2. – germán eredetű; jelentése: állatbőr, bunda;
3. – az Éda név továbbképzése;
4. – az Edna név módosulata.
EDIT
– germán eredetű; jelentése: öröklött birtok, örökség, birtok, vagyon + harc; gazdag + harc.
EDNA
– ószövetségi eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÉDUA
– kun eredetű; jelentése: a hold fölkel.
EDVARDA
– germán-latin eredetű; jelentése: a birtokát megőrző.
EDVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: az örökös barátja.
EGBERTA
– germán-latin eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.
ELEKTRA
– görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.
ELEONÓRA
– arab eredetű; jelentése: Isten az én világosságom.
ÉLETKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
ELIÁNA
– francia-latin eredetű; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELINA
– a Heléna spanyol-olasz formájából.
ELIZ
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.
ELIZA
– az Erzsébet (Elisabeth) önállósult rövidülése.
ELLA
1. – az Erzsébet (Elisabeth) és a Heléna női nevek önállósult becézője;
2. – az -ella végű magyar női nevek önállósult becézője.
ELLINA
– szláv eredetű; jelentése: hellén, görög.
ELMA
– az Alma név alakváltozata.
ELMIRA
– spanyol eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt, hercegnő.
ELVIRA
1. – nyugati gót eredetű; jelentése: akit az ereklye megvéd;
2. – az Elmira alakváltozata.
ELZA
– az Erzsébet (Elisabeth) német rövidülése.
EMANUÉLA
– héber-latin eredetű; jelentése: velünk az Isten.
EMERENCIA
– latin eredetű; jelentése: érdemekben gazdag.
EMERITA
– latin eredetű; jelentése: érdemes.
EMESE
– magyar eredetű; jelentése: anyácska.
EMÍLIA
– latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.
EMILIÁNA
– latin eredetű; jelentése: az Aemelius nemzetségből való.
EMMA
– a germán Erm-, Irm- kezdetű női nevek önállósult becézője.
EMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: anyatejjel táplált újszülött, bébi.
ENCIÁNA
– latin német-magyar eredetű; jelentése: tárnics virág.
ENID
– kelta-walesi-angol eredetű; jelentése: élet, lélek.
ENIKŐ
– Vörösmarty Mihály alkotása. jelentése: ünő, szarvastehén.
ENNA
– fríz eredetű; jelentése: kard.
EPERKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
ERIKA
– germán-latin eredetű; jelentése: nagyrabecsült.
ERINA
– az Irén szláv alakváltozata.
ERMELINDA
– germán eredetű; jelentése: hermion néptörzshöz tartozó; hársfa, hársfából készült pajzs.
ERNA
– ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a harcban.
ERNELLA
– az Erna olasz kicsinyítőképzős származéka.
ERNESZTA
– német-latin eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERNESZTINA
– német eredetű; jelentése: komoly, határozott.
ERVINA
– germán-latin eredetű; jelentése: a hadsereg barátja, vadkan erejű jó barát.
ERZSÉBET
– héber eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.
ESTILLA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.
ESZMERALDA
– szemita-görög-spanyol eredetű; jelentése: ragyogó, csillogó, smaragd.
ESZTELLA
– a Stella spanyol változata.
ESZTER
1. – héber eredetű; jelentése: mirtusz;
2. – perzsa eredetű; jelentése: csillag, bájos fiatal lány
ETA
– az Etelka rövidített és -a kicsinyítő képzővel ellátott származéka.
ETEL
1. – az Etelka önállósult becézője;
2. – angol eredetű; jelentése: nemesi származású.
ETELKA
– Dugonics András alkotta az Etele férfinévből.
EUDOXIA
– görög eredetű; jelentése: jó hírnévnek örvendő, tisztelt, megbecsült.
EUFÉMIA
– görög eredetű; jelentése: a jót emlegető, szerencsét kívánó, jó hírnévnek örvendő.
EUFROZINA
– görög-latin eredetű; jelentése: vidám.
EUGÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.
EULÁLIA
– görög-latin eredetű; jelentése: jól, szépen, ékesen beszélő.
ÉVA
– héber eredetű; jelentése: élet, életet adó.
EVELIN
1. – az Éva francia (Eveline) és angol (Evelyn) továbbképzése;
2. – kelta-skót eredetű; jelentése: kellemes, kedves, tetszetős, jókedvű.
EVELINA
– az Éva továbbképzett származéka.
EVETKE
– magyar eredetű; jelentése: mókus.
FABIÁNA
– latin eredetű; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó.
FANNI
1. – a Franciska (Frances) becézője;
2. – a Stefánia (Stephanie) becézője.
FATIMA
1. – arab eredetű; jelentése: (ismeretlen) Mohamed legfiatalabb leányának neve;
2. – portugál eredetű; jelentése: egy portugál község neve.
FATIME
– a Fatima alakváltozata.
FAUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: szerencsés.
FEDÓRA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
FÉDRA
– latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
FEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
FELÍCIA
– latin eredetű; jelentése: boldog
FELICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: boldog.
FERNANDA
– germán-spanyol-latin eredetű; jelentése: béke + merész.
FIAMETTA
– olasz eredetű; jelentése: lángocska.
FIDÉLIA
– latin eredetű; jelentése: hűséges.
FILIPPA
– görög-latin eredetű; jelentése: lókedvelő.
FILOMÉLA
– görög eredetű; jelentése: az éneklést kedvelő, dalos kedvű.
FILOMÉNA
– a Filoméla olasz változata.
FILOTEA
– görög eredetű; jelentése: az Istent szerető nő.
FIORELLA
– olasz eredetű; jelentése: virágocska.
FLÁVIA
– latin eredetű; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.
FLÓRA
– latin eredetű; jelentése: virág.
FLORENCIA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.
FLORENTINA
– latin eredetű; jelentése: virágzó, hatalmas, tekintélyes, kitűnő.
FLORINA
– latin eredetű; jelentése: tekintélyes, hatalmas; virágzó, virágos.
FORTUNA
– olasz eredetű; jelentése: a szerencse istennője.
FRANCISKA
– latin eredetű; jelentése: francia.
FRIDA
– német eredetű; jelentése: béke, védelem, körülkerített terület.
FRIDERIKA
– német eredetű; jelentése: béke + hatalom.
FRUZSINA
– görög-magyar eredetű; jelentése: vidám.
FULVIA
– latin eredetű; jelentése: sárga, sötétszőke.
FÜRTIKE
– magyar eredetű; jelentése: fürtvirág.
FÜZIKE
– magyar eredetű; jelentése: növénynév.
GABRIELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GAJÁNA
– orosz eredetű; jelentése: föld.
GALAMB
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
GALATEA
– görög eredetű; jelentése: tejfehér bőrű nő.
GALINA
– görög-orosz eredetű; jelentése: nyugalom, csend, béke.
GARDÉNIA
– latin eredetű; jelentése: a növény maga.
GEMELLA
– latin eredetű; jelentése: leánygyermek az ikrek között.
GEMMA
– latin eredetű; jelentése: bimbó, egy szem gyümölcs, drágakő, gyöngy, pávaszem.
GÉNIA
– görög-latin-német eredetű; jelentése: előkelő, nemes nemzetségből való.
GENOVÉVA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GEORGINA
– görög-latin eredetű; jelentése: földműves, gazdálkodó; dália, györgyike.
GERDA
1. – germán eredetű; jelentése: ág, vessző;
2. – germán eredetű; jelentése: dárda + bekerített hely; vessző, varázsvessző.
GERLE
– magyar eredetű; jelentése: galamb.
GERTRÚD
– germán eredetű; jelentése: a dárdák varázslónője.
GILBERTA
– német eredetű; jelentése: híres a Giesel-ek (a szabad nemesek) fiai között.
GILDA
– görög-latin eredetű; jelentése: pajzshordozó;
GINA
1. – a Georgina becéző rövidülése;
2. – a Regina becéző rövidülése.
GITTA
– óír-német eredetű; jelentése: erős, erélyes.
GIZELLA
1. – germán eredetű; jelentése: női túsz, női kezes.
2. – a Gisel-, Geisel- kezdetű germán női nevek önállósult rövidülése.
GLÓRIA
– latin eredetű; jelentése: dicsőség.
GRÁCIA
– latin eredetű; jelentése: szeretetreméltóság, kegy.
GRÉTA
– a Margaréta, Margit önállósult becézője.
GRIZELDA
– germán eredetű; jelentése: (bizonytalan).
GRIZELDISZ
– a Grizelda alakváltozata.
GUNDA
– a Kunigunda német rövidüléséből.
GYOPÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
GYÖNGYI
– a Gyöngyvér becézett formája.
GYÖNGYVÉR
– Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér.
GYÖNGYVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
GYÖRGYI
– a Georgina női név magyarosítása.
HÁGÁR
– héber eredetű; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.
HAJNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.
HAJNALKA
– a Hajna kicsinyítőképzős formája.
HANGA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
HANNA
1. – a Johanna rövidült formája;
2. – az Anna eredeti formájának felújítása.
HARMATKA
– magyar eredetű; jelentése: harmat.
HAVASKA
– magyar eredetű; jelentése: tavaszi virág.
HEDDA
– a Hedvig germán rövidítése.
HEDVIG
– német eredetű; jelentése: harc.
HÉLA
– a Heléna név rövidüléséből.
HELÉN
– a Heléna angol és francia formájából.
HELÉNA
– görög eredetű; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)
HELGA
– germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.
HELKA
– magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.
HELLA
– a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.
HENRIETT
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HENRIETTA
– francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HÉRA
– görög eredetű; jelentése: megőrző, megóvó, védelmező.
HERMINA
– német eredetű; jelentése: hadi nő.
HERTA
1. – Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából.
2. – a Her- és -Hert- kezdetű német nevek becézőjéből önállósult. jelentése: merész, bátor.
HILÁRIA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILDA
– német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.
HÓFEHÉRKE
– magyar eredetű; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.
HOLDA
– német eredetű; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.
HONÓRIA
– latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
HORÁCIA
– latin eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.
HORTENZIA
– latin eredetű; jelentése: kerti virág.
HÓVIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
HUBERTA
– német-latin eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.
IBOLYA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
IDA
– germán eredetű; jelentése: tevékeny, serény.
IDUNA
– germán eredetű; jelentése: az örök ifjúság istennőjének nevéből.
IFIGÉNIA
– görög eredetű; jelentése: a hitregebeli mükénei királylány nevéből.
IGNÁCIA
– latin eredetű; jelentése: tűz.
ILA
– az Ilona rövidített, -a kicsinyítőképzős formája.
ILDIKÓ
– germán eredetű; jelentése: harcos.
ILKA
– az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.
ILMA
– Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből.
ILONA
– a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.
IMELDA
– vitás eredetű; jelentése: (bizonytalan).
IMOLA
– ismeretlen eredetű; jelentése: mocsár, hínár, vizes terület.
INDIRA
– indiai eredetű; jelentése: Indira Ghandi nevéből.
INEZ
– az Ágnes spanyol formája.
INGE
– germán eredetű; jelentése: Ingwio istenség + védelem.
INGRID
– germán eredetű; jelentése: Ingwio isten által oltalmazott lovasnő.
IRÉN
– görög eredetű; jelentése: béke.
IRINA
– az Irén szláv alakváltozata.
IRINGÓ
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.
ÍRISZ
– görög eredetű; jelentése: szivárvány, nőszirom.
IRMA
– az Irm- kezdetű germán női nevek önállósult becézője.
ITALA
– olasz eredetű; jelentése: Itália tartományból való nő.
IVÁNA
– az Iván férfinév nőiesítése.
IVETT
– francia eredetű; jelentése: júdeai.
IVETTA
– az Ivett latinos formája.
IVONN
– az Ivó férfinév francia női párja.
IZA
– az Izabella, Izolda önállósult német becézője.
IZABELLA
– az Elisabeth (Erzsébet) spanyol módosulata.
IZIDÓRA
– görög eredetű; jelentése: Ízisz egyiptomi istennő ajándéka.
IZMÉNE
– görög eredetű; jelentése: vágyakozást ébresztő, bájos, kecses, vonzó nő.
IZOLDA
– kelta-német eredetű; jelentése: vas; tevékenykedni, rendelkezni.
JÁCINTA
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.
JAKOBINA
– héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).
JANINA
– a János férfinév német Jan formájának latinos nőiesítése.
JANKA
– a János rövidített, becézett formája (eredetileg férfinévként volt használatos).
JARMILA
– cseh eredetű; jelentése: tavasz + kedves.
JÁZMIN
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
JELLA
– a Gabriella önállósult német becézője.
JERNE
– az Irén régebbi magyar változata.
JETTA
– a Henriett önállósult német becézője.
JOHANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
JOLÁN
– Dugonics András névalkotása. jelentése: jó leány (magyar); a viola virága (görög).
JOZEFA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JOZEFINA
– héber eredetű; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSA
– a János és a József becézője a Jozefa és Jozefina nevek magyarítására.
JUDIT
– héber eredetű; jelentése: Judeából származó nő.
JÚLIA
– latin eredetű; jelentése: Juliusz nemzetségéhez tartozó.
JULIANNA
– latin eredetű; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.
JULIETTA
– a Júlia önállósult francia becézője.
JUSZTINA
– latin eredetű; jelentése: igazságos.
JUTTA
– a Judit német és dán alakváltozata.
KALLIOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szép szavú.
KALLISZTA
– görög eredetű; jelentése: a legszebb.
KÁMEA
– olasz-magyar eredetű; jelentése: domborúan vésett kő.
KAMÉLIA
– olasz-újlatin-magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
KAMILLA
– latin eredetű; jelentése: nemesi születésű.
KANDIDA
– latin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KARINA
1. – olasz eredetű; jelentése: csinos nő.
2. – a Katalin svéd formájának továbbképzése.
3. – a Katalin dán formájából.
KARMÉLA
– a Kármen olasz változatából.
KARMELINA
– a Karméla továbbképzése.
KÁRMEN
– héber-spanyol eredetű; jelentése: kert.
KAROLA
– latin-germán eredetű; jelentése: legény, fiú.
KAROLINA
– a Karola továbbképzése.
KATA
– a Katalin magyar rövidüléséből önállósult.
KATALIN
– egyiptomi-görög-német-magyar eredetű; jelentése: korona; mindig tiszta.
KATINKA
– a Katalin magyar becézőjéből önállósult.
KATÓ
– a Katalin rövidült, kicsinyítőképzős formája.
KERUBINA
– héber-latin-magyar eredetű; jelentése: angyalok.
KILIÁNA
– kelta eredetű; jelentése: szerzetes.
KINCSŐ
– Jókai Mór névalkotása; jelentése: számomra ő a kincs.
KINGA
– a Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult.
KÍRA
– görög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.
KISANNA
– az Anna erdélyi becézőjéből önállósult
KITTI
– a Katalin angol becézőjéből önállósult.
KLÁRA
– latin eredetű; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitűnő, jeles.
KLARISSZA
– a Klára latinos továbbképzése.
KLAUDETTA
– a Klaudia olasz becézőjéből önállósult.
KLAUDIA
– latin eredetű; jelentése: a Claudius nemzetség nőtagja.
KLEMENTINA
– latin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.
KLEOPÁTRA
– görög eredetű; jelentése: az apa dicsősége.
KLIÓ
– görög eredetű; jelentése: hírnök.
KLOTILD
– germán eredetű; jelentése: a dicsőségért harcoló nő.
KOLETTA
– a Nikoletta rövidüléséből önállósult.
KOLOMBINA
– latin-olasz eredetű; jelentése: hímgalamb.
KONKORDIA
– latin eredetű; jelentése: egyetértés.
KONSTANCIA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.
KONSTANTINA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.
KORDÉLIA
– latin-angol eredetű; jelentése: szívecském.
KORINNA
– latin-angol-német eredetű; jelentése: szívecském.
KORNÉLIA
– latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.
KOZIMA
– görög-olasz-német eredetű; jelentése: szabályszerű, rendes.
KRISZTA
– a Krisztina önállósult becézőjéből.
KRISZTINA
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KRIZANTA
– görög-latin eredetű; jelentése: margitvirág, aranyvirág, margaréta.
KUNIGUNDA
– német-latin-magyar eredetű; jelentése: nemzetség + harc.
LADISZLA
– szláv-latin eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.
LAMBERTA
– német eredetű; jelentése: országszerte híres.
LARINA
– szláv eredetű; jelentése: (ismeretlen).
LAURA
– latin eredetű; jelentése: babérfa, babérkoszorú.
LAVÍNIA
– latin eredetű; jelentése: Lavinium városából való nő.
LEA
– héber eredetű; jelentése: vadtehén, antilop.
LÉDA
– görög eredetű; jelentése: a görög hitregebeli Lakedimón királyának felesége.
LEJLA
– perzsa-angol eredetű; jelentése: sötét hajú.
LELLE
– finnugor-magyar eredetű; jelentése: lélek, lélegzik; kürtös, kürtfúvó.
LÉNA
– a Heléna, Magdaléna utótagjának önállósulása.
LENKE
– a Lenchen (Helene és Magdalene német becézője) magyarító fordítása.
LEONA
– görög-latin eredetű; jelentése: oroszlán.
LEONARDA
– germán eredetű; jelentése: erős, mint az oroszlán.
LEONÓRA
– az Elenonóra önállósult becézője.
LEONTINA
– latin eredetű; jelentése: Leontini itáliai városból való férfi.
LEOPOLDINA
– germán eredetű; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LETÍCIA
– latin eredetű; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.
LEVENDULA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
LIA
1. – a Lea alakváltozata;
2. – a Kornélia, Júlia önállósult becézője.
LIÁNA
– a Julianna önállósult becézője.
LÍCIA
– a Felícia önállósult becézője.
LÍDIA
– görög eredetű; jelentése: az ókori Lídiából való nő.
LILI
– a Lilian, Caroline, Elisabeth német és angol becézőjéből önállósult.
LILIÁNA
– angol eredetű; jelentése: liliom.
LILLA
– a Lídia és Lívia régi magyar becézőjéből önállósult.
LINA
– a Karolina becézőjéből önállósult.
LINDA
– német eredetű; jelentése: hársfából készült pajzs; kígyó.
LÍVIA
– latin eredetű; jelentése: ólomszínű, kékes.
LIZA
– az Elisabeth becézőjéből önállósult.
LIZANDRA
– spártai eredetű; jelentése: híres spártai hadvezér nevéből.
LOLA
– spanyol eredetű; jelentése: erős asszony.
LOLITA
– a Lola spanyol becézőjéből.
LORETTA
– a Laura és a Leonóra olasz továbbképzése.
LUCA
– a Lúcia régi magyar formája.
LÚCIA
– latin eredetű; jelentése: virradatkor, hajnalhasadáskor született.
LUDMILLA
– szláv eredetű; jelentése: a nép körében kedvelt, közkedvelt, népszerű.
LUDOVIKA
– germán-ófrancia-latin eredetű; jelentése: hírnév + háború.
LUJZA
– a francia Louise magyarosított formája.
LUKRÉCIA
– latin eredetű; jelentése: megnyerő, vonzó.
MABELLA
– latin-angol-germán eredetű; jelentése: szeretetreméltó.
MADLÉNA
– a Magdolna latinosított formája.
MAGDA
– a Magdaléna önállósult becézője.
MAGDALÉNA
– arámi-héber eredetű; jelentése: torony, bástya; Magdala városából származó nő.
MAGDOLNA
– a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.
MAHÁLIA
– héber eredetű; jelentése: gyengédség, szelídség.
MAJA
1. – a római Maja istennő nevéből;
2. – a Mária és Marianna német becézőjéből.
MALVIN
– germán eredetű; jelentése: a jog barátja.
MÁLYVA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
MANDA
– a Magdolna szláv (Mandalena) becézőjéből önállósult.
MANFRÉDA
– német eredetű; jelentése: erélyes, férfias, védelmező.
MANNA
1. – a Mária magyar becézőjéből önállósult;
2. – a Hermanna fríz becézője.
MANON
– a Mária francia becézőjéből önállósult.
MANUÉLA
– az Emanuéla rövidülése.
MARA
– a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.
MARCELLA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.
MARCELLINA
– latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.
MARGARÉTA
– görög eredetű; jelentése: gyöngy.
MARGIT
– a Margaréta régi magyaros formája.
MARGITA
– a Margit régebbi magyar változata.
MARGÓ
– a Margit rövidített, kicsinyítőképzős formája.
MÁRIA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).
MARIANN
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.
MARIANNA
– latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.
MARICA
– a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.
MARIETTA
– a Mária olasz továbbképzése.
MARINA
1. – a Mária továbbképzése;
2. – latin eredetű; jelentése: tengeri, tengerből jövő, tengerhez tartozó, tengerész.
MARINELLA
– a Marina olasz továbbképzése.
MARINETTA
– a Marina olasz továbbképzése.
MARION
– a Mária francia alakváltozata.
MARIÓRA
– a Mária román kicsinyítőképzős formája.
MARITA
– a Mária olasz becéző alakja.
MARLÉNE
1. – a Magdolna egyik holland formájából, a Marleene névből;
2. – a Maria és Helene nevek összevont alakja.
MÁRTA
– héber eredetű; jelentése: úrnő.
MARTINA
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MASA
– a Mária orosz becézőjéből.
MATILD
– német eredetű; jelentése: hatalom + harc.
MÁTKA
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga (jegyes).
MAURA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MAURÍCIA
– latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.
MAXIMILLA
– latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.
MEDÁRDA
– latin-német eredetű; jelentése: hatalmas + erős.
MÉDEA
– görög eredetű; jelentése: bölcs asszony.
MELÁNIA
– görög eredetű; jelentése: fekete, sötét.
MELINA
– germán-latin eredetű; jelentése: erőfeszítés, védelem.
MELINDA
– D’Ussieux francia író névalkotása.
MELIÓRA
– latin-angol eredetű; jelentése: jobb, derekabb, ügyesebb.
MELITTA
– görög eredetű; jelentése: méh, szorgalmas.
MERCÉDESZ
– spanyol eredetű; jelentése: fogolykiváltó.
METELLA
-a Metta olasz továbbképzése.
METTA
– a Matild holland formája.
MIA
– a Mária több nyelvű rövidülése.
MIETTA
– a Mária olasz becézőjéből önállósult.
MIHAÉLA
– héber-germán eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKOLT
– Kézai Simon névalkotása.
MILDA
1. – német eredetű; jelentése: szelíd, elnéző, jóakaratú;
2. – a Mild- kezdetű német női nevek önállósult becézője.
MILÉNA
– a Maria és az Elena ill. a Maria és a Maddalena olasz összevonása.
MILETTA
– a Miléna önállósult becézője.
MILICA
– a Ludmilla, Miléna, Milina szláv becézőjéből önállósult.
MILLA
– a Kamilla és a Ludmilla utótagjának önállósulása.
MIMÓZA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.
MINNA
– a német Hermina és Vilhelmina önállósult becézője.
MÍRA
1. – latin eredetű; jelentése: csodálatos;
2. – a Mirabella becézőjének önállósulása.
MIRABELLA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos
MIRANDA
– latin eredetű; jelentése: csodálatos.
MIRANDELLA
– a Miranda olasz továbbképzése.
MIRANDOLA
– a Miranda olasz továbbképzése.
MIRANDOLÍNA
– a Mirandola olasz továbbképzése.
MIRELLA
– a Míra olasz becéző továbbképzése.
MIRJAM
– a Mária eredeti héber formája.
MIRTILL
– görög-francia eredetű; jelentése: mirtuszfa, áfonya.
MODESZTA
– latin eredetű; jelentése: szerény, szelíd, megfontolt, szemérmes, tisztességes.
MÓNIKA
1. – görög eredetű; jelentése: magányos, egyedül élő;
2. – latin eredetű; jelentése: intő, figyelmeztető, tanító;
3. – karthágói-pun eredetű; jelentése: istennő.
MORELLA
– latin eredetű; jelentése: eper, szeder.
MURIEL
– kelta-angol-normandiai eredetű; jelentése: ragyogó, mint a tenger.
NADIN
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.
NADINKA
– a Nadin magyar és szláv kicsinyítőképzős formája.
NÁDJA
– orosz eredetű; jelentése: remény, reménység.
NANDA
– a Fernanda önállósult rövidülése.
NANETT
– az Anna önállósult francia becézője.
NAÓMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.
NAPSUGÁR
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
NÁRCISZ
– görög eredetű; jelentése: a virág maga.
NATÁLIA
– latin eredetű; jelentése: Jézus születésnapja.
NATASA
– a Natália orosz becézőjéből önállósult.
NAUZIKA
– görög eredetű; jelentése: híres hajós.
NEDDA
– olasz eredetű; jelentése: tisztázatlan.
NEFELEJCS
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
NELLI
– az Eleonóra, Heléna, Kornélia angol becézőjéből önállósult.
NERINA
– görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.
NESZTA
– az Anasztázia magyar becézőjéből önállósult.
NETTA
– a -netta, -nette és -neta végű női nevek önállósult becézője.
NIKÉ
– görög eredetű; jelentése: győzelem.
NIKODÉMIA
– görög-latin eredetű; jelentése: a hadinép legyőzője.
NIKOLA
– görög-német eredetű; jelentése: győzelem + nép.
NIKOLETTA
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.
NIKOLETT
– a Nikola olasz kicsinyítő továbbképzése.
NILLA
– a -nilla végű női nevek olasz becézője.
NINA
– több női név (pl.: Anna, Johanna, Antonina, stb.) rövidült becéző formája.
NINETTA
– a Nina olasz kicsinyítő továbbképzése.
NOÉMI
– héber eredetű; jelentése: gyönyörűségem.
NÓRA
– az Eleonóra és a Honóra rövidülése.
NORBERTA
– német eredetű; jelentése: északi fény.
NORINA
– a Nóra olasz becéző továbbképzése.
NORMA
– latin-angol eredetű; jelentése: zsinórmérték, irányvonal, vezérfonal.
NYESTE
– magyar eredetű; jelentése: nyest.
ODETT
– a német Oda, Uta, Ute, nevek francia kicsinyítőképzős formája.
ODÍLIA
– német-latin eredetű; jelentése: gazdag.
OFÉLIA
– görög eredetű; jelentése: segítség, segély, nyereség.
OKTÁVIA
– latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLGA
– a Helga orosz formájából.
OLIMPIA
– görög eredetű; jelentése: égi, mennyei, isteni.
OLINDA
– német eredetű; jelentése: birtok + harc; birtok + varázsvessző.
OLÍVIA
– latin eredetű; jelentése: olajfa.
ORÁLIA
– latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.
ORCHIDEA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
ORGONA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
ORIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Uria városából való.
ORSIKA
– az Orsolya rövidített és kicsinyítőképzős származéka.
ORSOLYA
1. – latin eredetű; jelentése: kis medve;
2. ófelnémet-latin eredetű; jelentése: ló, paripa.
OSZVALDA
– német eredetű; jelentése: istenség + hatalom.
OTÍLIA
– német eredetű; jelentése: öröklött vagyon.
OXÁNA
– a Xénia orosz formájából.
ÖRSI
– magyar eredetű; jelentése: hős.
ŐSZIKE
– magyar eredetű; jelentése: őszi kikirics.
ŐZIKE
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
PÁLMA
– magyar eredetű; jelentése: a növény maga.
PALÓMA
– spanyol eredetű; jelentése: galamb.
PAMÉLA
– görög eredetű; jelentése: mézzel tele.
PAMÍNA
– Varázsfuvola (Mozart) női főszereplőjének neve.
PANNA
– az Anna becézőjéből önállósult.
PASZTORELLA
– újlatin eredetű; jelentése: pásztorlányka.
PATRÍCIA
– latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes.
PAULA
– latin eredetű; jelentése: kicsi, kis termetű.
PAULINA
– a Paula továbbképzése.
PELÁGIA
– görög-latin eredetű; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PÉNELOPÉ
– görög eredetű; jelentése: szövetet felfejtő.
PEÓNIA
– latin-magyar eredetű; jelentése: bazsarózsa.
PERPÉTUA
– latin eredetű; jelentése: állhatatos.
PETRA
1. – héber-görög-latin eredetű; jelentése: kőszikla.
2. – a Petronella önállósult becézője.
PETRONELLA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.
PETRÓNIA
– latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.
PETÚNIA
– indián-magyar eredetű; jelentése: dohány; tölcsérke.
PINTYŐKE
– magyar eredetű; jelentése: az énekesmadár.
PIROSKA
– latin-magyar eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.
POLETT
– a Paula francia becéző továbbképzése.
PÓLIKA
– a Polixéna, Apollónia és a Paula magyar becézője.
POLIXÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendégszerető.
POLLI
– az Apollónia és az Apollinária önállósult becézője.
PRISZCILLA
– latin eredetű; jelentése: régi, egykori, tiszteletreméltó.
RAFAELLA
– héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁHEL
– héber eredetű; jelentése: bárány.
RAJMUNDA
– germán eredetű; jelentése: okos védő.
RAMÓNA
– germán-spanyol eredetű; jelentése: okos védelmező.
REBEKA
– héber eredetű; jelentése: megkötöző, megigéző, megbabonázó; vagy: jól táplált.
REGINA
1. – latin eredetű; jelentése: királynő;
2. – a Rein- kezdetű német nevek önállósult becézője.
RÉKA
– török-hun-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RELINDA
– német eredetű; jelentése: sereg + hársfából készült pajzs.
RELLA
– az Aurélia önállósul magyar becézője.
REMÉNYKE
– orosz-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
RENÁTA
– latin eredetű; jelentése: újjászületett.
RÉTA
– a Margaréta utótagjának önállósulása.
REZEDA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
RIA
– a Mária önállósult becézője.
RIKARDA
– német-spanyol eredetű; jelentése: erős fejedelem.
RITA
– a Margaréta (Margherita) olasz becézőjéből.
RIZA
– a Terézia magyar becézőjéből.
ROBERTA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
ROBERTINA
– német eredetű; jelentése: fényes hírnév.
RODELINDA
– német eredetű; jelentése: dicsőség + hársfából készült pajzs.
ROMÁNA
– latin eredetű; jelentése: római.
ROXÁNA
– perzsa-görög eredetű; jelentése: (ismeretlen).
RÓZA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.
ROZÁLIA
– a Róza olaszos továbbképzése.
ROZALINDA
– német eredetű; jelentése: paripa + hársfából készült pajzs.
ROZAMUNDA
– német eredetű; jelentése: paripa + védelem, oltalom.
ROZANNA
– a Rosa és az Anna olasz összevonása.
ROZINA
– a Róza -ina képzős származéka.
ROZITA
– a Rosa spanyol becézőjéből önállósult.
ROZMARIN
– magyar eredetű; jelentése: rozmaring.
ROZVITA
– német eredetű; jelentése: erejéről híres.
RÓZSA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
RUBINA
– latin eredetű; jelentése: a drágakő maga.
RUDOLFINA
– német eredetű; jelentése: dicső farkas.
RUFINA
– latin eredetű; jelentése: vörös.
RUSZALKA
– a Rozália szláv becézőjéből önállósult.
RUSZLÁNA
– török-tatár-orosz eredetű; jelentése: oroszlán.
SÁBA
– héber eredetű; jelentése: megtérített.
SAMUELLA
– héber-latin eredetű; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁRA
– héber eredetű; jelentése: hercegnő, uralkodónő.
SAROLT
– török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét.
SAROLTA
1. – török-magyar eredetű; jelentése: fehér menyét;
2. – a Charlotte név magyarosítása.
SEHEREZÁDÉ
– az Ezeregyéjszaka meséi című arab mesegyűjtemény főhősnőjének nevéből.
SEJLA
– a Cecília angol formájának (Sheila) önállósult becézője.
SKOLASZTIKA
– latin eredetű; jelentése: az iskolához tartozó, tanító, tanuló.
STEFÁNIA
– latin eredetű; jelentése: virágkoszorú.
STELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.
SUDÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sudár.
SUGÁRKA
– magyar eredetű; jelentése: sugár.
SZABINA
– latin eredetű; jelentése: a szabinok népéhez tartozó.
SZALÓME
– héber eredetű; jelentése: Sion békéje.
SZALVIA
– latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
SZAMANTA
– héber eredetű; jelentése: Isten neve, Isten meghallgatott.
SZANDRA
– az Alexandra olasz becézőjéből.
SZAVÉTA
– az Erzsébet román becézőjéből.
SZEDERKE
– magyar eredetű; jelentése: szeder.
SZELLŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szellő.
SZEMIRÁMISZ
– arab-görög eredetű; jelentése: Asszíria királynőjének nevéből.
SZEMŐKE
– magyar eredetű; jelentése: szemecske, apróság, kicsike; nagy szemű, szép szemű.
SZENDIKE
– magyar eredetű; jelentése: szende.
SZENDILE
– magyar eredetű; jelentése: szende.
SZÉNIA
– a Xénia alakváltozata.
SZERAFINA
– héber-német eredetű; jelentése: tündöklő, nemes.
SZERÉNA
– latin eredetű; jelentése: derűs, vidám.
SZIBILLA
– Apollón isten papnőinek nevéből.
SZIDÓNIA
– föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.
SZILÁRDA
– latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.
SZILVÁNA
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZILVIA
– latin eredetű; jelentése: erdő.
SZIMÓNA
– héber eredetű; jelentése: meghallgattatás.
SZIMONETTA
– a Simon olasz kicsinyítőképzős női párja.
SZIRÉN
– görög eredetű; jelentése: halfarkú női alak.
SZIRONKA
– magyar eredetű; jelentése: szirom.
SZÓFIA
– görög eredetű; jelentése: ügyesség.
SZOFRÓNIA
– görög eredetű; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZONJA
– a Zsófia orosz becézőjének németes formája.
SZONÓRA
– latin eredetű; jelentése: csengő hangú.
SZORINA
– francia-román eredetű; jelentése: vörös hajú.
SZÖRÉNKE
– a Szörény férfinév női párja.
SZTELLA
– latin eredetű; jelentése: csillag.
SZULAMIT
– héber eredetű; jelentése: az Énekek énekének nőalakjának nevéből.
SZULTÁNA
– török eredetű; jelentése: fejedelem.
SZVETLÁNA
– orosz eredetű; jelentése: virág.
TÁBITA
– arameus eredetű; jelentése: őz, gazella.
TÁLIA
– görög eredetű; jelentése: a színjátszás istennőjének nevéből.
TAMARA
– héber eredetű; jelentése: datolyapálma.
TANÁZIA
– az Atanázia önállósult becézője.
TÁNYA
– orosz eredetű; jelentése: bálkirálynő.
TARZÍCIA
– görög-latin eredetű; jelentése: bátor.
TATJÁNA
– latin-orosz-német-magyar eredetű; jelentése: Tatius családjához tartozó.
TAVASZKA
– magyar eredetű; jelentése: tavasz.
TEA
– a Dorothea (Dorottya) önállósult német becézője.
TEKLA
– görög eredetű; jelentése: Isten dicsősége.
TELMA
– angol eredetű; jelentése: ápoló, óvó, vigyázó.
TÉMISZ
– görög eredetű; jelentése: használati mód, természetes jog, rendelet, rendelkezés.
TÉNIA
– az Antónia rövidült változata.
TEODOLINDA
– német eredetű; jelentése: nép + kígyó (mint a titkos tudás jelképe); hársfából készült pajzs.
TEODÓRA
– görög-német eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEODÓZIA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
TEOFÁNIA
– görög eredetű; jelentése: Isten megmutatkozott.
TEOFILA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje, Istent kedvelő.
TEÓNIA
– görög eredetű; jelentése: Istenhez tartozó.
TERCIA
– latin eredetű; jelentése: leánynak született harmadik gyermek.
TERÉZ
– görög eredetű; jelentése: hőség, forróság, nyár, aratás, szüret; vadászni.
TERÉZIA
– a Teréz latinos továbbképzése.
TESSZA
– az angol Theresa önállósult becézője.
TÉTISZ
– görög eredetű; jelentése: a tengeristen egyik leányának nevéből.
TICIÁNA
– latin eredetű; jelentése: Titus családjához tartozó.
TILDA
– a Matild és a Klotild német becézője.
TILLA
– a Matild és az Otília német önállósult rövidülése.
TÍMEA
– görög-magyar eredetű; jelentése: jó + tisztelet.
TIMÓTEA
– görög-latin eredetű; jelentése: Isten becsülője.
TINA
– a -tina, -tine végű női nevek önállósult német becézője.
TÍRIA
– görög eredetű; jelentése: Thyros szigetéről való nő.
TITÁNIA
– görög eredetű; jelentése: hitregebeli név.
TITANILLA
– a Titánia latin kicsinyítőképzős származéka.
TÓBIA
– héber eredetű; jelentése: Jahve jó.
TOSZKA
– olasz eredetű; jelentése: toszkánai nő.
TULIPÁN
– perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
TÜNDE
– Vörösmarty Mihály névalkotása a tündér szóból.
ULJÁNA
– a Julianna orosz formájából.
ULLA
– a német Ulrike és az Ursula önállósult becézője.
ULRIKA
– német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.
URÁNIA
– görög eredetű; jelentése: égi.
URBÁNA
– latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias.
URZULINA
– az Ursula (Orsolya) latin képzős származéka.
ÜDVÖSKE
– magyar eredetű; jelentése: üdvös.
VALENTINA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VALÉRIA
– latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.
VANDA
1. – lengyel eredetű; jelentése: vend nő;
2. – a Wendel- kezdetű német női nevek önállósult becézője
VANESSZA
– Jonathan Swift névalkotása.
VASZÍLIA
– görög-szláv eredetű; jelentése: királyi.
VELMIRA
– szláv eredetű; jelentése: nagy, hatalmas + béke.
VENDELINA
– német eredetű; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
VERA
1. – a Veronika becézőjéből önállósult;
2. – a német Verena önállósult becézője;
3. – szláv eredetű; jelentése: hit;
4. – latin eredetű; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédű.
VERBÉNA
– latin eredetű; jelentése: szentelt helyen szedett fű vagy ág.
VERÉNA
1. – német eredetű; jelentése: tartózkodó, félénk;
2. – a Veronika német becézőjéből.
VERITA
– a Ver- kezdetű női nevek spanyolos rövidített, becézett formája.
VERON
– a Veronika önállósult magyar becéző rövidülése
VERONIKA
1. – görög-latin eredetű; jelentése: győzelmet hozó;
2. – latin-görög eredetű; jelentése: igaz + ikon.
VÉTA
– héber-szláv eredetű; jelentése: Isten az én esküvésem.
VETÚRIA
– latin eredetű; jelentése: idős, koros.
VIKTÓRIA
– latin eredetű; jelentése: győzelem.
VIKTORINA
– a Viktor férfinév latin továbbképzése.
VILHELMINA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VILJA
– finn eredetű; jelentése: gazdagság, jóság.
VILMA
– latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.
VINCENCIA
– latin eredetű; jelentése: győztes.
VIOLA
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
VIOLETTA
– a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.
VIRÁG
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
VIRGÍLIA
– latin eredetű; jelentése: vékony zöld ág.
VIRGÍNIA
– latin eredetű; jelentése: lány, hajadon.
VÍTA
– latin-magyar eredetű; jelentése: életem, életkém.
VITÁLIA
– latin eredetű; jelentése: életerős, eleven.
VITOLDA
– német-latin eredetű; jelentése: az erdőben uralkodó.
VIVIÁNA
– latin eredetű; jelentése: eleven, élő.
VIVIEN
– a Viviána angol változata.
VULFIA
– német-latin eredetű; jelentése: farkasként harcoló nő.
XAVÉRIA
– latin eredetű; jelentése: Xavér községből való.
XÉNIA
– görög eredetű; jelentése: vendég.
ZAKÁRIA
– héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.
ZAMFIRA
– román eredetű; jelentése: zafír.
ZDENKA
– a Szidónia szláv megfelelőjéből.
ZELLA
– német eredetű; jelentése: a terem védőnője.
ZELMA
– héber-latin eredetű; jelentése: az Istenség védelme alatt álló nő.
ZELMIRA
– női név Rossini és Gluck operáiból.
ZIA
– a -zia végű női nevek végének becéző önállósulása.
ZÍLIA
– a német Zilly névnek és a Cecíliának latinosított formája.
ZINA
– latin eredetű; jelentése: rózsa.
ZINAJDA
– görög-orosz eredetű; jelentése: Zeuszhoz tartozó.
ZITA
1. – a Felicitás német rövidüléséből;
2. – latin-német eredetű; jelentése: sebes, gyors.
ZOÉ
– görög eredetű; jelentése: élet.
ZÓJA
– szláv eredetű; jelentése: élet.
ZOLNA
– Vörösmarty Mihály névalkotása.
ZOLTÁNA
– török-latin eredetű; jelentése: fejedelem.
ZOMILLA
– tisztázatlan eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ZÓRA
– szláv eredetű; jelentése: hajnal.
ZÖLDIKE
– magyar eredetű; jelentése: a növény neve.
ZULEJKA
– arab eredetű; jelentése: hercegnő.
ZSAKLIN
– francia eredetű; jelentése: csaló.
ZSANETT
– a Johanna francia alakváltozata.
ZSANNA
– a Johanna orosz alakváltozata.
ZSENI
– francia eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.
ZSERALDINA
– francia eredetű; jelentése: dárda, hatalom.
ZSÓFIA
– görög eredetű; jelentése: bölcsesség.
ZSÓKA
– az Erzsébet női név Erzsóka becézőjének további rövidülése.
ZSUZSA
– a Zsuzsanna magyar rövidülése.
ZSUZSANNA
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: liliom.