Évnyitóra összegyűjtött versek

 

 

Matos Maja: ELSŐS LESZEK
Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.

Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!

Agnyija Barto: Első nap az iskolában
/Képes Géza fordítása/
Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen, csendben
a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
„A táblához gyere ki csak!”-”
szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg aztán
Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam –
nagy dolog ez, gyerekek!

Hívogat az iskola
(Gyermekdal)

Hívogat az iskola,
kapuját kitárja,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv
és a fali tábla,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába.
Olvasunk és számolunk,
vidám nóta járja,
kis pajtásom gyere hát,
menjünk iskolába!

Keszthelyi Zoltán: Elsőosztályosok

Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
megsimogatja hajukat a nap.
Mikor először mennek iskolába,
És izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
A kerek földön öröm suhan át,
Új világ küldi fiúra, lányra
A reménység tündöklő sugarát.

Weöres Sándor: Kezdődik az iskola
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.

Szabó Ildikó: Elsős leszek
Tavaly lettem hatéves,
Ez a hetedik,
Iskolás leszek, mire
Ez is letelik.
Mit fogok ott csinálni,
Előre tudom,
Aranyos kis mackómat
Táskámba dugom.
Hogyha anyu hiányzik,
Megsimogatom,
Gombszemében eltűnik
Minden bánatom.
És, ha ott van, el nem hagy
a jó szerencsém,
Megsúgja ha nem tudnám
Néha a leckém.
Az iskolát kijárja
Velem majd ő is,
És remélem emlékszik
Rám, ha felnőtt is…!

Gazdag Erzsi: Ákombákom hadsereg
Ákombákom, de bánom,
táncol az én írásom.
Nézd az i hogy imbolyog!
f betűm is tántorog.
Forog a g, penderül.
Az e mindjárt elterül.
De ostoba hadsereg
ez a betűrengeteg!
Parancsomat megveti,
nyelvét rám öltögeti.
Ákombákom hadsereg,
elbánok én teveled!

Majtényi Erik: Gyurka írni tanul
Egyik betű pocakos,
A másik meg nyurga,
Melyikkel fogsz elsőbben is
Megbirkózni Gyurka?
Ha az első görbe lesz,
Nehogy kedved szegje,
Hisz előbb a csúnyábbja jön,
Csak később a szebbje.
Írj gyorsan egy másikat,
Azután még egyet,
A betűk a sor végén majd
Kiegyenesednek.
S végül az a sok betű
Pocakos és nyurga,
Éppen úgy áll össze, ahogy
Te akarod, Gyurka.

Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató
Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?
A takács, a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!
Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t,
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.
Itt kezdte a hóember,
jaj, de szép a december!
itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
é-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!
Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!

Szalai Borbála: Betűország kincsei
Sok újdonsült
Kisdiáknak
Kitárult egy új világ
Szeptemberben
Betűország
Megnyitotta kapuját.
Csodálatos
Ez az ország
Gazdagsága rengeteg;
Mert itt bizony
Minden betű
Drága kincset rejteget.
S aki egyszer
Megismeri
Mind a betűk titkait,
Magáénak
Tekintheti
Betűország kincseit.

Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!
Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!

Iványi Mária: Kati iskolába megy
Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.

Forrás: tyukanyo.hu