Még a hó nem, de a versgyűjtemények már szállingóznak a SuliHáló postaládájába!
Madár János: Karácsony
Csillagfényben aranyág,
Aranyágon alma.
Őrzi három Télapó
Úgysem alszom el ma!
Egész éjjel csodálom
Ezt a szép fenyőfát,
Csillagfényes, csillagszórós,
Csilingelő ágat.
Karácsony, karácsony
Kisült a kalácsom.
Kóstoljátok, egyetek,
A mákosat is vegyétek.
Magosrévi Jolán: Egy kis tévedés
Tegnap este a sötétben
Öreg bácsit láttam:
-Ez csak a Mikulás lehet-
Mindjárt kitaláltam.
Nem szaladtam el előle,
Köszöntöttem szépen
A sapkámat megemeltem,
A szemébe néztem.
Rám mosolygott, belenyúlt a
Kabátja zsebébe,
Egy szép piros almát tartott
Felém a kezébe.
Nekem adta és azt mondta:
-Jó fiú vagy, látom.
El is küldöm a Mikulást
Hozzád, kis barátom.
Ni, nem is a Mikulás volt!
-Akkor vettem észre,
Mikor nagyapó nevetve
Kapott az ölébe!
Magosrévi Jolán: Várjuk a Mikulást
Jó Mikulás bácsit
Jaj, de nagyon várom!
Nemsokára eljön
Csilingelő szánon.
Almával, dióval
Teli van a zsákja,
Bőven mér belőle
Minden topánkába.
Kis cipőmet kitisztítom fényesre,
Kiteszem az ablakukba ma este.
Ha erre jár a Mikulás, meglátja,
Tudom, benyúl jó mélyre, a zsákjába!
Nincs ott híjja a diónak, fügének…
Színig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:
A Mikulás tudja ám, hogy jó vagyok!
Mándy Stefánia: Mikulás
És jó sétálni kézen állva
És jó sétálni lábon is,
Ha hó hull, nap süt, télbe – nyárba,
A várba,
És csússzunk le, röpít a ródli,
Hej rugdalózni, forgolódni,
De jó lesz aztán lenn a hóban,
És Pampulák majd
Felnevet:
„Fehér, fehér, fehér valóban!
És jó a bukfenc itt a hóban,
És nap fricskázza a jeget,
De most már gyertek!”
Mire leérsz, egyet se gondolsz:
A hógolyóból szilvásgombóc.
Hát tömjétek a fejetek!
Aztán fürdés és indulás.
Aludni kell, álmodni
Róla,
Már azt se tudom, mire kérjem,
Hogy puttonya biztos beférjen.
Mert elgondolni is csudás:
Még el se érsz a rézkilincsig,
Még azt se tudod, hogy ki
Nincs itt,
És máris jön a
Mikulás!
Marsak: Dal a fenyőfáról
Mi van a fenyőfán?
Toboz, tű, meg gyanta,
Üveggolyó, színes gömb
Sosem terem rajta.
Cukor, kalács, zászló
A fenyőfán nem nő,
Sem aranydió, se makk,
Se szénhangú csengő.
A csengőt, a zászlót
Vén Télapó rakja.
Lesz a sok gyereknek
Vidám újév – napja!
Fény füröszti kedves
Fenyőfáink ágát,
Ünneplik a gyerekek
Télapónak napját!
Martonosi Mirella: Mikulás-váró
Megérkezett a tél,
vadul fúj a szél.
Mindent leborít
a fehér hó s a dér.
Jön a Mikulás
rénszarvasszánon,
hogy kiraktam a csizmám,
már nem is bánom.
Lábbelikben cukor,
kis zenélő csupor,
labda, baba, mackó,
hintalóra: patkó!
Örül minden gyerek.
Ugrándozik, nevet.
Keresik a Mikulást.
De már késő! Odébbállt.
Mayer Mihály: Szívesen lennék Télapó!
Nézem merengve Karácsonyfánk fénylő pontjait
Arra gondolok csendben
Szívesen lennék Télapó boldogan, várakozó időben
Hogy melegséget ajándékozzak mindenkinek
Adhatnék vezérlő csillagot is sokaknak
Ebben a szeretetigényes időben a rászorulóknak
Hogy általa mindenki szívébe szeretet költözzön
És ezáltal beindulna a hajlam náluk is
Ajándékaimmal senki nem fázna, nélkülözne
Sőt, sokan felszabadultan énekelve
Megindíthatnák ők is a szerető hajlamot
Hogy mások is meghallják a zengő dallamot
E tüzemmel mozogni kezdene
Karácsonyfájuk ága Pislákoló fényénél csillogást láthatnának családtagjaik
Elmerengenének ők is szeretettel csendesen
Hogy eljött Jézusunk ki újra megjelent
Szeretem a Karácsonyt a szeretet ünnepét
Ünnepelem én is családom és Krisztusunk születését
Értünk és földre jött e bűnös világra
Hogy minket és mindenkit újra megváltsa
Istenem! De szívesen lennék én Télapó
Hogy a hidegben is meg tudjam nyitni szívetek
Emberek! Hogy betérjen hozzátok a szeretet
Hogy együtt tudjuk várni Jézusunkat az érkezőt
Istenem! De szívesen lennék én a szeretet hírnöke is
Hogy tudjam mutatni a jó út merre vezet
Hogy szívem hárfa pengő húrját
A szeretet ünnepén meghalljad
Ha évente megújulva Télapó tudnék lenni
Felújítanám a szülői házam szokásait
Feledhetetlenné tudnám tenni légkörét
És drága szüleim tárgyi és szellemi értékét
Emlékeimet a gyermekkoromból a felnőttkorba vittem
Azokat a családi szeretet örömétől kezdve
Az ünnepi asztal finom ízéig mindvégig
A családom szeretetéhez tettem
Rajtunk, szülőkön múlik egyedül csak az
Hogy mennyi szép szokás marad gyermekeinknek
Hogy felismerjék ők is azt, hogy felelősek vagyunk
Magunknak, nekik és másoknak is
Várjuk megújulva mindig a szívünkkel
Hogy be tudjon jutni a pitvarainkba a szeretet
Hogy önzetlenül tudjunk vigadni olyan tetteken
Amely Jézusunkban ilyenkor megjelen
Emberek, Gyermekeim és Unokáim legyetek ti is
Télapók legalább az ilyen Karácsonyi ünnepen
Vigyétek az emberek felé azt a szeretetet
Ami a szívetek pitvaraiban megterem
Méhes Mária Viktória: Megérkezett a Mikulás
Csengő-csengő csingi-lingi
Csizma koppan odakinn.
Kopogtatnak: kopp-kopp-kopp
Nyissuk ki az ablakot.
Ni-ni a jó Mikulás,
Bizony ő az senki más.
Ősz szakálla földig ér,
Haját belepte a dér.
Havas bunda a vállán,
Nehéz puttony a hátán.
Puttonyában sok-sok jó,
Füge, dió, mogyoró,
Hajasbaba, kispuska,
Képeskönyv meg lovacska.
Kishegedű hu-hu-hú,
Hosszú virgács juj, juj, juj!
Drága jó Mikulás bácsi,
Ne tessék behozni azt a sok virgácsot,
Itt csak jó gyerekek laknak,
Kisfiúk és kisleányok.
Mentovics Éva: Télapó a hófelhők között
Elindult az ősz apóka
hó – sisakos házából…
Magasan a felhők közül
lenézett a szánjából.
Kopár volt a rét, az erdő,
didergett az almafa.
Nem volt puha takarója,
csak néhány szem zúzmara.
Odaterelt néhány felhőt:
szórják szét a pelyheket…
Hisz december akkor szép,
ha szánkóznak a gyerekek.
Megrázta a fellegeket:
nagy pelyhekben hullt a hó.
Fehér bunda lett a tájon
szánon siklott Télapó.
Mentovics Éva: Télapóka az ágyamnál
Képeskönyvet nézegettem,
benne tarka képeket.
S amíg néztem, olvasgattam,
lehunytam a szememet.
Elaludtam, s azt álmodtam:
könyvecskémből a képek
kisétáltak szobácskámba,
és az összes feléledt.
Télapóka ágyamnál ült,
s víg meséket olvasott…
Mese végén asztalkámra
helyezett egy csomagot.
Kedves, kicsiny tündérleánykák
rajzoltak és festettek,
s a mikuláscsomag mellé
letettek egy kis könyvet.
Apró, pajkos kis manócskák
csiszoltak és faragtak…
Kis ágyacskát készítettek
alvós – Panna babámnak.
Korán reggel felébredtem,
s nem hittem a szememnek…
Álmomból az ajándékok
szekrénykémen hevertek.
Mentovics Éva: Télapó a kandallóban
Nagyanyóék szobájában
áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz éve
ott jár be a Télapó.
Nagy szánjával erre repül,
megáll fent a ház felett…
Míg apóka csomagot oszt,
szánja ház felett lebeg.
Kéményen át kandallóba
érkezik meg apóka…
Kormos is lesz a szakálla
majd megmosdik a hóba’.
Tudja, hogy e szép mesterség
néha gonddal, bajjal jár.
Várja Őt még sok száz gyermek,
s mindjárt itt a hajnal már.
Mészáros Martina: Télapónak, születésnapjára
Finnországban él az öreg Télapó,
decemberben szülinapját üli, ó!
A gyermekek szeretik
s évenként felköszöntik.
Ajándékul verset, mesét kap,
ezért cserébe csomagot ad.
Molcsányi Petra: Télapóköszöntő
Hosszú, havas utakon,
Lassan lépeget.
Megzörgeti az ablakot,
A Télapó.
Minden kicsi óvodás
Csak Téged vár!
Molnár Gyula: Télapó
Üstököm, ha megrázom,
Dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
Én vagyok a Télapó.
Puttony van a hátamon,
Nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
Mennyi mindent cipelek.
Hét zacskóban mosolyt hoztam,
Szép gondosan csomagoltam,
Csengő, bongó furulyaszó
Kísér, mint víg útravaló.
Hoztam nektek fiúk, lányok
Bő zsákomban boldogságot,
Bátorságot, békességet
Jó sokáig élvezzétek!
Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
Csokit, fügét, cukrot, kekszet,
Mind elhoztam ami termett.
Fellegűző palástom
Szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
Megérkezett Télapó.
Móra László: Mikulás
Én vagyok ám ritka ember!
Jövök, ha itt a december.
Ki vagyok? – hisz jól tudjátok!
Mikulás néz itt most rátok.
Aki jó lesz, gyerekek,
Ahhoz mindjárt elmegyek!
Viszek neki mogyorót,
Friss fügéből kóstolót,
Huszárcsákót, falovat,
Képeskönyvet, jót, sokat.
De ez csak a jóknak jár,
A rosszakra virgács vár.
Csípős virgács, nyakleves,
Berci, Laci, ne nevess!
Majd estére meglátom,
Kinek nyissam a zsákom?
Majd estére meglátom,
Hol hagyjam a virgácsom!
Nagy Katalin: Télapó
Figyeljetek gyerekek!
Szorgalmasak legyetek.
Eljön majd a Télapó,
De csak ahhoz, aki jó.
Legyetek hát ti is jók,
Kaptok diót, mogyorót,
Fehérlik már kint a hó,
Jól csúszik a kis szánkó.
Kopognak az ajtón már,
Jó télapó ott kint vár.
Nyisd az ajtót, Pistike,
Hadd jöjjön hát ide be.
Útja nagyon sietős,
Még sok gyerek várja őt.
Szeretnénk, ha jövőre
Hozzánk ismét eljönne.
Nagy Renáta: Télapó útja
Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!
Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.
Nagy Róza: Útnak indul Télapó
Télapó és Krampusz beszélgetése
– Mikulás, indulás!
– Megyünk máris, nem vitás.
Hol aszánom? Rénszarvasom lábon? Szánom-bánom,
Nem lelem a zsákom.
– Segítek én, Télapó!
– Jaj, de jól
– Vár sok gyerek, halihó!
– Indulj szánom, hóhahó!
Nagy Róza: Aggodalom
Kérés Télapókához
Kedves öreg Télapó!
Nézd, mily szépen hull a hó
Kicsal engem, kisembert:
Építeni hóembert,
Hócsatázni, szánkózni,
Önfeledten csúszkálni.
Cinkét fogott az orrom?
Jó melegbe húzódom.
Véd engem a hidegtől
Kis otthonunk melege.
Megóv engem mindentől
Szüleim szeretete.
Megnézem a tévében:
Mi hír a világmindenségben?
Vidám kedvem elrontja,
Ha a tévé mutatja:
Itt is, ott is fegyverkeznek,
Háborúznak, embert ölnek.
Nekik vannak gyerekeik?
Ök a telet sem élvezik?
Valós csata s nem hócsata!
Ez lehet a mindennapja.
Hókunyhója sem játéka?
Lehet, hogy az a hajléka!
Bár én őket nem ismerem,
Ismeretlenül is féltem.
Ezért kérlek, Télapóka:
Hozzál békét a világra!
Minden ember boldog legyen
Az egész földkerekségen!
Nagy Viktória: Mikulás
Essen a hó, essen a hó!
Messze élt a Télapó.
Havas lejtők mélyében,
havas erdők szélében
élt egyszer egy öregúr.
Maci, maci?
Nyuszi, nyuszi?
Nála semmiség-
Azt hiszed nehéz?
Egy perc alatt kész.
Manói, manói,
hűséges kis szolgái,
ők gyártják a gyerekeknek
nyuszit, babát, székeket,
csak győzzék olvasni a sok levelet.
Berakják a szánba.
Tűző csillaghámba
befogják a szarvasokat.
Repül a sok jószág,
télapó a hátán.
Hohó, hohó!
Repül a szánkó.
A sok gyerek otthon,
már izgatottan várja,
Télapó az ajándékot
a kéménybe dobálja.
Otthon, otthon,
édes otthon,
mondta a Mikulás,
és már szunnyadt is,
heteken, hónapokon át.
Nemes Nagy Ágnes: Az óvoda vendége
Lámpagyújtó este van már,
Erdő, mező csupa hó.
Mérföldjáró csizmájában
Útnak indul Télapó.
Felkapja a puttonyát is,
S nagy csizmája messze lép.
Idelátszik már a város,
Cseng a röpke nótaszó:
-Nálunk is van játéksarok,
Jöjj el, jöjj el, Télapó!
Niczky Géza: Ünnepeljünk!
Tudjuk, eljön a Mikulás
Minden évben egyszer.
Megleshetjük a puttonyát,
Kíváncsi az ember.
Mégsem tudjuk meg előre,
Akárhogy érdekel,
Hogy mindenki megkapja-e,
Amit megérdemel.
Nagyon fontos minden ünnep,
Ünnepeljünk szépen,
Felemelő tisztasága
Mindig bennünk éljen.
Higgyünk még a Mikulásban,
Újra úgy mint régen,
Sugározzék a melegség,
Mindig, ne csak télen!
Niczky Géza: Mikulás
Ki lehet a Mikulás?
Ugyanaz, vagy mindig más?
Gyerek, néni, vagy bácsi?
Esetleg lehet bárki?
Honnan jön, és hol élhet?
Mi lesz hogyha eltéved?
Ki segíthet szegénynek?
Ezek furcsa rejtélyek.
Nuridsány László: Meseláda
Kipi – kopi, kipp – kopp, csitt, ki kopog?
Kipi – kopi, kipp – kopp, én vagyok!
Halkan, csendben nyílik már az ajtó:
Kipi – kopi, éljen a kedves Télapó.
Tudom márciusban, ha viszket az állad,
Megrázod még egyszer hófehér szakállad.
De kárt ne okozz, az nem hozzád való,
S visszavárunk újra, kedves öreg apó.
Nuridsány László: Télapó
Ki kószál ilyenkor térdig érő hóban,
Mintha a világon más dolga sem volna?
Csizmája nyakig ér, szakálla hófehér,
Kócosra zilálta a zord és jeges szél.
Az ajkán mosoly ül, dudorászik vígan.
Dala messze hangzik, azt hallgatják Csíkban.
„Csingiling, csingiling,
Selymes hó hull ott kint.
Vígan siklik, száll a szánkó,
Csingiling, csingiling.”
Szánkóját megrakta mindenféle jóval
Sok-sok édességgel, dió-mogyoróval.
Siet, el ne késsen, röpíti a szánja
Hiszen minden gyerek napok óta várja.
A dombtetőn felül maga is a szánra
Ismeri az utat – száz éve is járja.
Nem is kell kérdeznem – gondolom gyerekek-
Hogy ez a kis öreg, kicsoda, ki lehet.
Télapó! Ő bizony, aki minden évben
Megjelenik nálad, titokban, szerényen.
És a kis csomagot elhozza időre,
S elrejti fényesre kefélt kis cipődbe.
No meg a virgácsot! Mert biz’ azt is hagy ott,
De csakis annak, aki néha rossz volt.
Olexyné Mayer Irén: Mikulás
Itt vagyok, én vagyok a Mikulás bácsi,
Sokat kell ám nékem a világban járni.
Várnak a gyermekek mindenfelé engem,
Hogy az ajándékot részükre elvigyem.
Van is tarisznyámban minden, ami csak jó,
De van virgácsom is, rossz gyermeknek való.
Bűvös egy tarisznya, ugyan megvan rakva,
Bármennyit veszek ki, mindig marad abban.
De most már indulok, sok dolgom van nékem,
Az ablakon átal mindenütt megnézem,
Kik jók és kik rosszak? Kik mit érdemelnek?
Az ajándékot is aszerint kapja meg.
Hát csak jók legyetek kis fiúk, és lányok!
Akkor bizonyosan elmegyek hozzátok,
De ha rosszak lesztek, hiába is vártok,
Mert akkor csak virgács vár reggelre rátok.
Olexyné Mayer Irén: A Mikulás
Gyermek: Kedves jó Mikulás bácsi, mit hozott?
Abban a nagy tarisznyában mi van ott?
Mikulás: Cukor, füge, alma, dió, mogyoró,
Csokoládé, sütemény és minden jó.
De még más is akad benne gyermekem,
Aminek te nem örülnél azt hiszem.
Csípős virgács, itt kukucskál a hegye,
Vigyázz, vigyázz, ki ne kapjál majd vele!
Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó
Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
A dolga,
Kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
Hó még,
Jól becsomagolja:
-No, most már
Indulok-
Csendesen mormolja.
Messzire
Kísérik
A szarkák, verebek.
Cserregik,
Csipogják
-Télapó, ég veled!
Osvát Erzsébet: Van nekem egy csodás…
Van nekem egy csodás,
Csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem,
Vajon hol is lehet?
Hát éppen most indítja
Útjára a telet.
Fehér hópelyheit
Szárnyukra bocsátja.
Mint parányi pillék,
Szállnak földre, fákra.
Majd orrára biggyeszt
Egy nagy pápaszemet,
S böngészi, böngészi
A sok-sok levelet:
Mit kíván, mit óhajt
Ennyi embergyerek?
Zsófi ceruzát kér,
Nem is akármilyet:
Kerteket, várakat
Varázsló színest.
Petinek űrhajó
Minden vágya, álma.
Vele csillagokhoz
Vendégségbe járna.
Katica azt írja:
Kedvencemeet kérem,
Azt a piszén pisze
Mackót hozd el nékem.
Hümmög Télapóka:
-No, utánanézek,
Van-e raktáromban,
Amit szeretnének
Bekukkant csillogó
Kincseskamrájába.
Hű, mi minden van ott
Hét lakatra zárva:
Rakéták, űrhajók
És autó százfajta,
Kisvonat, hintaló,
Kengyel is van rajta!
Megrakja Télapó
Mind a kilenc zsákját,
A fülére húzza
Nagy tornyos kucsmáját,
Bebújik a piros,
Prémes bundájába,
Hipp-hopp! Már indul is,
Ne várják hiába.
Nem szánon érkezik,
Helikopter hozza!
Pszt! Halljátok ti is,
Hogy zúg a motorja?
Osvát Erzsébet: Készülődik Télapó!
Van nekem egy csodás,
Csodás messzelátóm.
Azzal még az öreg
Télapót is látom.
Előveszem, nézem,
Vajon hol is lehet?
Hát éppen most indítja
Útjára a telet.
A kis hópelyheket
Szárnyukra bocsátja.
Csillogva hullanak
A didergő fákra.
Majd zsákot hoz elő
A kincses kamrából.
Van abban a zsákban
Minden a javából:
Finom csokoládé,
Meg játék, százfajta,
Kisvonat, hintaló,
Kengyel is rajta!
Aztán útnak indul,
Ha csendben várjátok,
A sok ajándékkal
Bekopog hozzátok.
Osvát Erzsébet: Tél, örömhozó
Hull a hó, hull
Halkan, fehéren.
Tenyérnyi kék sincs
Már az égen.
Sűrű rajokban
Pöttöm pelyhek
Minden ablakba
Be-belesnek.
Szánkó mocorog
A padláson:
Véget ért már a
Nyári álom.
A gyereksereg
Virgonc nagyon.
Kacagás fut át
A friss havon.
Osvát Erzsébet: Télapót várom
Nicsak, pilinkél a hó!
Ó, be pompás, ó, be jó!
Csengő-bongó ezüstszánon
Úton van már Télapó.
Üzenetem megkapta-e?
Elhozza majd, amit kértem?
Kishúgomnak hajas babát,
Színes képeskönyvet nékem.
Apukámnak golyóstollat,
Újat, mert a régi rossz,
Anyukámnak meg papucsot,
Bojtja legyen szép piros,
Nagymamámnak meleg bundát,
Nagyapámnak puha sálat-
Tudom, megörülnek neki,
Mert ők olyan sokszor fáznak.
Azt is üzentem még neki,
Hogyha marad egy kis pénze,
Vegyen magának narancsot,
Csokoládét, banánt érte.
Csak egy baj van, kicsi kutyám,
Kihagytalak tégedet.
De ne búsulj, együtt nézzük
A sok színes képet.
Osvát Erzsébet: Hol a hó, Télapó?
Télapó,
Hol a hó?
Puha, fehér takaró?
Elvesztetted
A naptárad
És nem tudtad,
És nem láttad,
A gyerekek
Várva várnak.
És a szánkók
A padon
Futnának a
Friss havon.
Hozd hamar a
Hópelyheket,
A gyerekek
Örüljenek:
A sok fénylő
Fehér hónak,
Hóembernek,
Hógolyónak.
Osvát Erzsébet: Jön, jön Télapó
Puha pihe pilinkél,
Megpihen a fán.
Csilingelve, csengveűközeleg a szán.
Tornyos kucsmájában
Télapó ül benne.
Arca, orra piros,
Mintha festve lenne.
Huncut hópelyhecskék
Bajuszára szállnak
S kacagva-nevetve
Hinta-palintáznak.
Télapó szánkóján
Sok-sok fenyőfácska,
A szánon meg ott van
Ezerzsebű zsákja.
Mi van a zsebekben?
Megsúgom tinektek:
Szebbnél-szebb ajándék
A jó gyerekeknek.
Ma este Télapó
S ezerzsebű zsákja
Elindul kincsével
Ha senki sem látja,
Csendben házról-házra.
Évi, Peti, Zsuzska
Várja is már nagyon.
Itt lesz nemsokára
S kipi-kop,
Kipi-kop
Kopog az ablakon.
Osvát Erzsébet: Útban van már Télapó
Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüst csengős
Cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet
„Télapó, ha teheted
Hozz nekem egy repülőt,
Szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót
Azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
És annyira megszerette.
Moszatnak, a kiskutyámnak
Hozz egy puha, meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon.
Meg ne fázzék az udvaron.
Ha maradna egy kis pénzed
Kolbászt is végy neki kérlek.”
Osvát Erzsébet: Mennyi apró Télapó
Hull a hó, hull a hó.
Mennyi apró Télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok Télapó?
Kik ezek, kik ezek,
Az apróka Télapóka-emberek?
Ölbey Irén: Mikulás
A lángoló hold mindent
Kék ezüstbe von.
Jó Mikulás szánkója
Fut a kék havon.
Kicsi angyal a kocsis,
Pattog ostora.
Suhan a szán, hat tüzes
Őz a paripa.
Alusznak a kis tanyák
S a nagy városok,
Csak a fehér, tiszta hó
És a hold lobog.
Faluszélén s a város
Végén Mikulás
Leszáll szépen, s kinyílik
Zsákja, a csodás.
Alusznak a gyermekek,
Ámde az alatt
Jó Mikulás az ablak
Alatt elhalad.
Telerakja a cipőt
S csizmát az angyal
Mogyoróval, cukorral
S arany naranccsal.
Néha a jó Püspöknek
Felzeng a szava:
„Virgácsot is tégy, fiam,
Ide – amoda.
Nem árt olykor a virgács,
Jó az, hogyha van,
Orvosság az néha nap,
Osztogasd, fiam!”
Szétosztottak mindent már,
A szent követek.
S elszáll a szán, csak a hold
Hűs fénye pereg.
Papp László: Jön a Mikulás
Jön a Miklós, nem mumus,
Jancsi fiam, fuss, fuss, fuss!
Lám való
Két manó.
Kíséri a püspököt,
S nézi hol az üstökköd.
Jön a Miklós, ni, ni, ni!
Eléje megy a Mini.
Jó gyerek,
Nem remeg!
Két angyalka csodaszép,
Kislány mellé odalép.
Kosár van a kezükben,
Néz Mariska feszülten.
Angyal – kéz
Hamar kész.
Tele rakják kezeit,
Jó gyermeket szeretik!
És a Jancsi mit kapott?
Nyírfavesszőt, öt – hatot.
Hej, Jankó,
Így van jól!
Mert a virgács orvosság,
Rossz gyereknek ezt hozzák.
Patai Zsuzsanna: Téli havazás
Ezüst erdő didereg
Fenyőágra hó pereg
Vastag, puha takaró
Az ágakon csillogó
Az erdőben csilingel
Erősen a Télapó.
Pete László Miklós: Mikulás
Lehet szél vagy hófúvás,
Hófelhő-átvonulás,
Amikor jön a Mikulás,
Ragyognak a kicsi szemek,
Vár a sok-sok kicsi gyerek,
Ne törődj a hófúvással,
Hófelhő-átvonulással,
Gyere hozzánk, Mikulás!
Van ám nagy-nagy izgulás,
Suttogás meg pirulás,
Hogy jön-e a Mikulás.
Ragyog a hó, mint a prizma,
Ablakban a sok kis csizma,
Sokan várnak kipirulva,
Csacsogva, bízva, izgulva,
Gyere hozzánk, Mikulás!
Jégvirág az ablakokon,
Csizma ropog a friss havon,
Jön már, jön a Mikulás!
Sosem várják őt hiába,
Mindig elhozza a szánja,
Várja őt apraja-nagyja,
S őket cserben sose hagyja,
Itt van már a Mikulás!
Pete László Miklós: Télapó
Fönn, a messzi északon,
hol zord a tél, és metsz a szél,
Télapó és Télanyó,
háznépével éldegél.
Gondjuk nincs, csak évi egyszer,
mikor eljön az a nap,
mikor szegény Télapóra
a sok meló rászakad.
Ajándékot kell vinnie,
amit vár a sok gyerek.
Télapónak pörögni kell,
gyorsan, mint a fergeteg.
Egy estéje van csak reá,
hogy a sok-sok ajándék
oda kerüljön, ahová
rendeltette a szándék!
Figyelnie is kell neki,
tévednie nem szabad.
Elkeseredhet a Peti,
hogyha hajasbabát kap!
Eszterke meg talán nem is
örülne egy fúrógépnek,
vagy az ólomkatonáknak,
akik vezényszóra lépnek.
Mire végez a jó öreg,
reggel lesz, s a sok gyerek,
bár nem látja, mégis vígan
szánja után integet.
Petja Jordanova: Télapó
Télapó hegyormon állva
Néz a vacogó világra.
Kiürült tenyér a rét,
Csüggedt, ráncos arc az ég.
Levél – könnyeit kisírta,
Fázósan borong a nyírfa,
Dermedt ujjakként az ágak
Egymásba kapaszkodnának.
Hogy ne fázzon a didergő
Fonnyadt rét, ruhátlan erdő.
Télapó fehér subája
Ráterül puhán a tájra.
Pintér Petra: Várjuk a Mikulást!
Jó mikulás bácsit jaj, de nagyon várom!
Nemsokára eljön csilingelő szánon.
Almával, dióval teli van a zsákja,
bőven mér belőle minden topánkába.
Kis cipőmet kitisztítom fényesre,
kiteszem az ablakomba ma este.
Ha erre jár a Mikulás, meglátja,
tudom benyúl jó mélyre a zsákjába!
Nincs ott híjja a diónak, fügének…
Színig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:
a Mikulás tudja ám, hogy jó kislány vagyok!
Pörzse Lenke: Búcsúzó Mikulástól
Kedves jó Mikulás,
Megköszönjük szépen,
Szívünk messze kísér,
A csillagos égen.
Világít előtted,
Mint egy pici lámpa.
Te vagy a gyermekek
Igazi barátja!
Áldjon meg a Isten,
Drága Püspök Bácsi!
Jóságodat áldjuk:
Jóska, Marcsa, Sári!
Radó Lili: Télapó érkezése
Téli estén szánkó siklik
Hull a hó, hull a hó.
Téli fehér égbolt alatt
Száll a szó, száll a szó.
Hová sietsz olyan nagyon
Télapó! Télapó!
Sietek a gyerekekhez
Hej hahó, hej hahó.
Idején kell megérkeznem
Úgy való, úgy való.
Csakhogy végre itt vagy újra
Jaj de jó! Jaj de jó!
Raggamby András: Télapó
Mi is van ma? Örömünnep!
Megjött a Télapó!…
A cipőkben – Ugyan nézd csak!-
Mindenféle jó!
Cukorka és csokoládé, füge, datolya.
Ó, hogy ragyog a sok gyerek boldog mosolya.
Ettől még jobban kedvre derül a jó télapó
S nagy pelyhekben hullani kezd
Hujjahó! – a hó.
A világra puha, fehér takaró terül,
S lejtős úton domboldalon
Száz kis szán repül!
Raggamby András: Télapó
Ormokon és völgy ölén,
Lassú szárnyon száll a hó,
Száz örömet hoz elém
Nagyszakállú Télapó.
Fenyőt, fénylő zúzmarát
Szelíd lankák rétjeit,
Ha az ezüst hegyen át
Cengős szánon érkezik.
Rátkai Ferenc: Szent Miklóshoz
Minden évben hűségesen jársz,
szeretettől roskadozik lábad.
Úgy jársz titokban, ne is vegyük észre,
látja az ég, megfizet majd érte.
Ne csak szóval hirdesd érdemét,
ne csak várjuk mások segítségét.
Szent Miklós püspök légy segítség nékünk!
Példád követve szeressünk és éljünk.
Rátkai Ferenc: Szent Miklós püspökről
Szent Miklós püspökünkről szálljon ma az ének,
Jóságát, szeretetét köszönjük meg hívek.
Jöjj közénk, várva várunk, úgy mint egykor régen
Hadd legyen mindenkinek vigassága bőven.
Szent példád gyámolítson, lakjál mindig nálunk,
Úgy járjunk utaidon, ne csak mindig várjunk.
Repity Zsuzsa: Télapó
Télapó, télapó, szakállad fehér, mint
A hó.
Deres a bajszod, piros a ruhád,
Hátadon a teli zsák.
Száll a dér, hull a hó, a tájon
Fagytakaró.
Karácsonyra ideérsz, a hidegtől sose
Félsz.
Arcod piros, szempillád deres, a sok
Gyerek örül, s te is nevetsz.
Zsákodban dió, keksz, kisvasút és
Babák, hátadon a teli zsák,
Kiteszed az ajándékot sietve és
Mész tovább.
Repity Zsuzsa: Mikulás
Jégcsapok lógnak az ereszen,
Csilingel a csengő,
Azt várja csak kis Katóka,
Mit hoz neki őszapóka.
Piros ruhájú, fehér szakállú,
Földig ér kabátja,
Két szép szarvas nagy szánkóval
Az egeket szántja.
Repity Zsuzsa: Két hegy között
Két hegy között kicsi szán,
Csengő rajta igazán.
Amerre jár hull a hó,
Ki ül benne? Télapó.
Hószakállú, bajuszos,
Nagykabátú, puttonyos.
Hósubájú, palástos,
Szaloncukros, virgácsos.
Repity Zsuzsa: Megjött a Télapó
Hó pihen a faágon,
Csilingel a csengő.
Télapó ül a szánon,
Szarvas húzza, kettő.
Messzi útról érkezett,
Jéghegy tetejéről.
Angyaloknak dala száll
Odafenn az égből.
Télapónak puttonya
A sok jóval töltve.
Két kis krampusz cimborája
Ugrál körülötte.
Reggelre már Télapó
Bejár minden házat.
Diót, almát osztogat
Gyerekeknek, százat.
Rónaszegi Miklós: A rossz gyerek
Ha én egyszer jó gyerek lehetnék…
Mikulás is gondolna reám.
Folyton csak a vállam veregetnék.
Büszke volna az édesanyám.
Nem tudom, hogy jó hogyan lehetnék
Bármit teszek, az nem jó sosem.
Nem tudom, hogy ez meddig mehet még!
Elpuskáztam én az életem!
Ha mosolygok – ravasz kicsi kölke!
Ha nevetek – mit vigyorogsz folyton?
Pohár törik – szándékosan tette…
Bőg a Peti – biztosan én fojtom!
Jól felelek – az sem igazán jó
„Be sem írom, majd legközelebb.”
Ferde szemmel néz rám a tanárom,
S hiába a jó igyekezet.
Van valami kulcsa az egésznek.
Nem adom fel, míg rá nem jövök!
Egyszer mégis jó gyermeknek néznek!
Ha előbb nem, mire felnövök!
De ha egyszer – Mikulás lehetnék…
A megoldás csakis ez lehet!
Az ablakba nagy csokikat tennék,
S örülnék, hogy mindenki szeret.
Mert ha egyszer Mikulás lehetnék,
Tudnám azt, hogy nincs is rossz gyerek!
S puttonyomban a legszebb ajándék
Nem lehet más, csak a szeretet!
Sarkady Sándor: Télapó
Hegyen, völgyön
Mély a hó.
Lassan lépked
Télapó.
Ősz szakállán
Dér rezeg.
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog.
Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót:
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó.
Siess jobban
Télapó!
Sárói Sándor: Télapó
Szép csendesen hull a hó,
Szánkóján a Télapó
Hegyen, völgyön át szalad
Van nála sok – sok csomag.
Minden faluba betér,
Tégedet is számon kér:
Jó voltál Pista?
Szót fogadtál Mariska?
Rögtön itt lesz minálunk,
Jó pajtások vigyázzunk,
Figyelem, csak figyelem
Lehet mindjárt itt terem.
Puttonyában sok – sok jó:
Alma, dió, mogyoró…
De hogy ki kap belőle,
Azt nem tudni előre.
Sorbán Szabó Zoltán: A Mikulás köszöntője
Tejszín – fehér hegyek közül, térdig érő hóban,
Szinte szálltam, úgy siettem: olvad a jég rólam.
Szakállamon zúzmara ül, süvegem behorpadt,
Bajuszomba szél költözött, azért olyan borzas.
Őzikéknek adtam enni hegyekben szénát,
Szarvasoknak csemegéül egy – egy cukorrépát.
Fagyott madár hullott elém a Bükk sűrűjében,
Melengettem, élesztgettem, ezért kicsit késtem.
Vaddisznókkal veszekedtem a Mátrában joggal:
Kitúrtak egy gyönge fenyőt kemény agyarukkal.
Követtem egy sunyi rókát, tyúkot akart lopni,
Észrevett, és jobbnak látta visszasompolyogni.
Mackó bácsi úgy horkolt, hogy harsogott a barlang,
Ráhúztam – hogy meg ne fázzon – a falevél – paplant.
Mókusok az odú előtt havat lapátoltak,
Segítettem, mert szegények holtfáradtak voltak.
Otthagytam az elektromos hófúvómat náluk,
Hát amikor bekapcsoltam, leesett az álluk.
Sokat láttam, sokat tettem, sok utat bejártam,
Nem vetem le a bundámat, mert igen átfáztam.
Jól tudom én, ki hogy felelt, hogyan ír, hogy olvas,
Ki a hanyag, ki rossz, ki jó, és milyen szorgalmas.
Remélem, hogy nem lyukadt ki puttonyom útközben.
(Fentről nem potyoghatott ki, mert jól bekötöztem.)
Bontom máris, nyitom máris… ne légy türelmetlen!
Mindezt a sok ajándékot köztetek gyűjtöttem.
Idehoztam az ünnepre, mert ez az én posztom,
Zsákbamacska módszerével mindjárt szét is osztom
Sörös W. Klára: A Télapó mese vége
Átszáguldott a világon egyetlenegy
Éjszaka,
Elfogyott a játék, csoki örömhozó
Halmaza.
Feladatát elvégezte, belefáradt
Télapó,
Kimerült a szánhúzó is, most már otthon volna jó!
Hazaérve rénszarvasát megeteti,
Itatja,
Ünnepi piros ruháját ajtószegre
Akasztja.
Fájó lába tálban ázik, szárad nedves
Zoknija.
Épp ideje a megvetett puha ágyba
Bújnia!
Most pihenhet, mert egy évig nem lesz újabb
Utazás,
Majd csak jövő decemberben indul útnak
Mikulás.
Így lesz amíg áll a világ, felnőnek a
Gyerekek-
S az ő gyermekük cipőit is a Télapó
Tölti meg!
Szabó Istvánné: Szent Miklós ünnepén
Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.
Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívû Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.
Szabó Lőrinc: Télapó várás
Eső szitál, hull a hó.
Hol késel már Télapó?
Lásd együtt a sok gyerek.
Lesi, várja léptedet.
A melegben ülni jó.
Átfázhattál Télapó!
Érezd otthon itt niagad.
Jöjj be, rakd le zsákodat.
Beszélj velünk és pihenj,
Mi könnyftünkterheden.
Hagyd itt, amit rejt a zsák.
Aztán csendben menj tovább.
Szalai Borbála: Az a huncut napsugár
Alvó fákra pihedunnát,
Pehelypaplant húz a tél.
Háztetőnkre kucsma került,
Meleg kucsma, hófehér.
Duzzadt, dagadt a nagy sapka,
Vastagon hullt rá a hó.
Kucsmájában a mi házunk
Olyan lett, mint Télapó.
Csodálkozva nézegette,
Bámulta a napsugár:
Nem igazi Télapó így!
Hol maradt a nagy szakáll?
Gondolt egyet, s munkájába
Azon nyomban belekezd:
Kucsma alól víz patakzik,
Ellepi a házereszt…
Addig sütött, addig tűzött
Az a huncut napsugár:
Míg a fénylő jégcsapokból
Elkészült a dús szakáll!
Szalai Borbála: Üzenet
Télországból
Fontos hír jött
Üzenet.
Gyors járású
Szélpostával
Érkezett:
„Ma éjszaka
Útnak indult
Télapó!”
A nagy hírre
Szállingózni
Kezd a hó.
Milliónyi
Hócsillagot
Hint a tél,
Fütyörészve
Nagy munkához
Lát a szél:
Hópihékből
Sző a fürge
Fergeteg
Puha, fehér
Gyémántfényű
Szőnyeget.
El is készül
Mire megjön
Télapó,
S mindent befed
Ez a puha
Csillogó takaró.
Szalai Borbála: Pille szálldos, ezer pille
Pille szálldos, ezer pille,
Szárnya mindnek hófehér,
Kavarognak, táncot járnak:
Esik a hó, itt a tél!
Hulljatok csak, hópihécskék,
Kicsiny fehér csillagok,
Lombja vesztett kopár fákra
Díszes köntöst adjatok!
Pille szálldos, ezer pille,
Nagy pelyhekben hull a hó…
Csengős szánon útnak indul
Dérszakállú Télapó.
Hegyek között visz az útja,
S fenyvesekbe is betér:
A sok hamvas fenyőfácska
Szánkójába alig fér.
Pille szálldos, ezer pille,
Minden fehér, csupa hó,
Ajándékkal megrakodva
Jön már, itt van Télapó!
Csilingelő szánkójával
Most állt meg a ház előtt:
S hozza már a csillagszórós,
Fényben úszó zöld fenyőt.
Pille szálldos, ezer pille,
Gyémántfényű lett a hó…
Örömtűz ég minden szemben,
Sziporkázó, ragyogó.
Szalai Borbála: Bőkezű volt Télapó
A sok gépnek most van ám csak melege!
Valóságos hegyet tol a hóeke.
Mert az idén bőkezű volt Télapó,
Nagy zsákjából csak úgy zúdult, dőlt a hó!
Hol szerzett ily töménytelen sok havat!?
Azt is szórta, ami tavaly megmaradt?
Essen a hó! Essen, ahogy belefér!
Az se baj, ha olyan lesz, hogy térdig ér!
Számord Ignác: Mikulás köszöntő
Jó Mikulás bácsi,
Isten hozott nálunk!
Csakhogy itt vagy végre,
Olyan régen vártunk!
Ugye soká jöttél?
Ugye elfáradtál,
Mire a zsákoddal
Idáig jutottál?
Foglalj helyet, kérlek,
A nagy karosszékben,
Nézd, itt a jó meleg
Kályha közelében.
Ez a teli nagy zsák
Megnyomta a hátad.
Bizony nehéz ilyen
Öreg bácsikának.
Hogy megkönnyebbüljön,
Ürítsd hát ki, kérlek!
Hisz beroskad tőle
Gyenge, öreg térded!
Ami bent van, itt is
Jó helyre kerülne,
Neki a sok gyermek
Bizony megörülne.
Cukrot, fügét, diót
Szépen elosztanánk,
Jóságos szívedet
Örvendve áldanánk.
Számord Ignác: Mikulás bácsi
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember
Hófehér szakálla, akárcsak a kender,
Játékkal megrakva hátán egy nagy puttony,
Hogy, aki jó gyerek, annak abból jusson.
Dió, füge, alma, no meg aztán más is.
Mogyorófa vesszejéből faragott virgács is.
Sutba vele, gyorsan, gyorsan, csihi – puhi virgács,
minden gyermek igen jó itt, jöhet a Mikulás!
Szaszovszky József. Legenda nemcsak gyerekeknek
Volt egyszer egy titkos ügynök,
úgy nevezték: Miklós püspök.
Mürának volt püspöke,
s Istennek volt ügynöke.
Segíteni hogy lehetne,
valami jót hogy tehetne,
úgy, hogy észre se vegyék,
ezen buzgott a derék.
Élt akkor egy szegényember,
nevelgetve türelemmel
szemefényét, virágát,
három árva leányát.
Hogyan adja férjhez őket,
honnan vegyen három vőket,
feje egyre ezen főtt,
s szegénysége nőttön-nőtt.
Hírét vette Miklós püspök,
Isten küldte titkos ügynök,
milyen nagy a szegénység,
hogy elkél a segítség.
Ki jár erre inkognitó?
Titokzatos ablaknyitó.
Kivesz, betesz valamit?
Csak az Isten tudja, mit.
Mikor felkel másnap reggel,
elámul a szegényember:
kincset lel az ablakba’,
lányát férjhez adhatja!
Így jár másnap, így harmadnap,
egyszer sem üres az ablak!
Ablak és szív kitárult,
szegénység, bűn elhárult.
Így segített Miklós püspök,
Isten küldte titkos ügynök,
kinek neve ma nem más
nagyszakállú Mikulás.
Szegilongi Etta: Téli dal
Megérkezett Télapó.
Jaj, de vígan hull a hó.
Csusszanhat már a szánkó,
Repülhet a hógolyó.
Szegilongi Etta: Mikulás
Tudjátok-e mi lesz ma?
Mikulás jön, úgy biz a.
Este, mikor alusztok
S feljönnek a csillagok,
Nagyszakállú Mikulás,
Bizony csak ő, senki más.
A tejúton végigjön,
Jobbra, balra beköszön.
Hosszú fehér szakálla
Csak úgy röpül utána.
Nehéz zsák van a hátán,
Mégis lépdel szaporán.
Lenn a földön szánba ül,
Az utcákon úgy repül.
Minden házba befordul,
Az ajtó sem csikordul.
Nem is lép a sarkára,
Úgy surran a szobába.
Tiszta cipő várja ott,
Tesz is bele csomagot.
Diót, almát, mogyorót,
Minden kedvünkre valót.
Jó Mikulás, jöjj hozzánk,
Szép tiszta a mi utcánk.
A cipőnk is úgy ragyog,
Mint égen a csillagok.
Jók vagyunk, és jók leszünk,
S Téged nagyon szeretünk,
Édes Mikulás!
Szegilongi Etta: A tél
Megjött a tél,
Hideg a szél,
Kopár a táj,
Eltűnt
A nyáj,
Semmi sem zöld,
Alszik a föld.
Szürke az ég,
Jeges a lég.
Esik a hó,
Lágy takaró.
Havas a rét…
Ó milyen szép!
Befagy a tó,
Siklani jó!
Öröm a jég!
Öröm a hó!
Üdv, Télapó!
Szemendei Ágnes: Mikulás
Hullanak a pelyhek,
fehér már az erdő,
rénszarvas szánján,
Télapó is eljő.
Vidáman biztatja
szarvasait hangja.
Hohohohó rajta, a
Felhők között balra.
Lázasan dolgoznak
Apró gyermek kezek.
Cipőcskék az ablakba,
és kíváncsi kis fejek.
De erősebb az álom,
Ágyba viszi őket.
Így csak reggel látják,
a megtelt cipőket.
Szepesi Attila: Télapó éneke
Hipp – hopp fut a szán,
Siklik szaporán
Dobrokol a havon
Szélvész – paripám.
Hej – hó ügyesen
Vágtat tüzesen,
Húzza a teli szánt
Fénylő hegyeken.
Kipp – kopp, fut
Villám – paripám
Végtelen utakon
Dobban szaporán.
Szepsy Eleonóra: Mikulás
Messzi útról jövök,
a Földet bejártam: magas hegyeken át,
völgyek fölött szálltam.
Jártam városokban, falvakban, tanyákon.
Ismernek már engem széles evilágon.
Megyek mindenhová, ha jószívvel hívnak.
Tudom, hogy mindenhol szeretettel várnak.
Hoztam csokoládét, cukrot és virgácsot,
kinek-kinek mi jár, sok szép ajándékot.
Gyertek hát elébem, gyertek ide gyorsan!
Amit szántam nektek, hogy azt most kiosszam.
Tartsd a markod, Pajtás!
Itt a cukor, csoki, mogyoró és dió…
Nem fog megártani!
Jövőre is jövök.
El ne felejtsetek!
Addig is szervusztok!
Ja! És jók legyetek!
Szervác József: Mikulás hó
Azt álmodtam, mikulás hó esett.
Piros kucsmája volt a hónak,
Nagy puttonya, és abból holnap
Mindenfélét kapnak a gyerekek.
Szánkón jött le egy nagy égi házból
Előtte szállt az ostorpattogás.
És hóból volt az egész Mikulás,
A hó pedig csupa mikulásból.
Theodor Storm: Szól az öreg Télapó
Szól az öreg Télapó:
ide figyelj, te lurkó,
egy szép mesét mesélek,
egyenesen tenéked!
Ballagtam az erdóben,
errefelé jövőben,
s egyszer csak egy nagy fáról
a kis Jézuska rám szól:
„Szedd a lábad, vén öreg,
várnak már az emberek!
Vidd a hírt, nézd, hogy ragyog,
gyújtok gyertya-csillagot!
Nyissatok kaput, szívet,
S ha lelketek megpihent,
Karácsony hoz örömöt,
nemsokára megjövök!”
Thuróczy Mária: Igaznak tűnt az álom
Igaznak tűnt az álom,
Hogy ezüst hó esett.
Tenyerembe fogtam
Az ezüst pelyheket.
Szikrázó hóból bunda
Fákon és háztetőn.
Ezüst a csillogása
Reggelre ébredőn.
Ezüstös könnyű szánon
Ezüst a Télapó
S a nyom, mit von a szánkó
Ezüsten látható.
Halk ezüstcsengő csengett
Amerre elhaladt,
S a házakon az ablak
Kigyúlt a hó alatt.
Igaz lett az álom
Fehér hó esett,
Igazi Télapó jött
Az álmodott helyett!
Tordon Ákos: Télapó bundája
Télapónak hóbundája
Rongyos lett a sok hordásba,
Sok hordásba, viselésbe,
Ide – oda sietésbe.
Hópihe táncol a hóesésben,
Vásik a bunda a viselésben,
Sok viselésben
Elvásik,
Bizony jó lenne
Már másik.
Ágba akad, tovább szakad,
Ám Télapó nagyot kacag:
Ha szétszakad, azt se bánja,
Több hó hull majd a világra.
Hópihe táncol a hóesésben,
Vásik a bunda a viselésben
Sok viselésben
Elvásik,
Jövőre megládd
Lesz másik!
Tordon Ákos: Decemberi köszöntő
Csengős szánon jön a Tél,
Jön, jön nemsokára,
Hat hófehér hímszarvas
Lesz a paripája,
Felhő lesz az országút,
Kocsis a hóember,
Amerre jár hull a hó.
Köszöntlek, December!
Tél szolgája Öreg Fagy
Vele jön a szánon,
Bundát veszek, hadd jöjjön,
Így aztán nem bánom.
Szép Zúzmara asszonyság
Is jön Jégvirággal,
Ékszeresen, ragyogón,
Tündérszépvilággal.
Mikulás és Karácsony
Ajándékot hoznak
Gyermekszívnek mindenhol
Örömet okoznak.
Telnek – múlnak a napok,
Álmodik az erdő,
Szilveszterrel búcsúzik
A régi esztendő.
Csengős szánon jön a Tél,
Jön, jön nemsokára,
Hat hófehér hímszarvas
Lesz a paripája,
Felhő lesz az országút,
Kocsis a hóember,
Amerre jár hull a hó.
Köszöntlek, December!
Tóth Anna: Télapó
Erdő szélén áll egy kunyhó,
Ezüstösen csillogó,
Öreg bácsi lakik benne,
Úgy hívják, hogy Télapó.
Sürög-forog reggel óta,
Várják már a gyerekek,
Zsákjában van ajándéka,
-Szívében a szeretet.
Alkonyatkor csilingelve
Útnak indul szánkóján,
Ablakokban kiscipőcskék
Tündökölnek, bárhol jár.
Hogyha alszol, s ajándékot
Visz neked a Télapó,
Betakar, mert ágyacskádról
Lecsúszott a takaró…
Újházy Irén: Levél Mikulásnak
Levelet küldök én
A virgács erdőbe,
Mikulás apónak
A saját kezébe.
Megírom majd nálunk
Csendesen lépkedjen,
Beteg édesanyánk
Nehogy felébredjen.
Untener Erika: Mikulás – váró
Csillog – villog a
Kiscsizmám.
Szépen kipucoltam.
Még a hosszú fűzőjét is
Megigazítottam.
Alig várom már az estét,
Az ablakba teszem.
Izgulok, hogy a Mikulás
Vajon mit hoz nekem?
Kértem egy új
Játékmackót,
Egy kis édességet.
Tollat, színes ceruzákat
S egy kifestőkönyvet.
Anyu biztos átadta e
Fontos üzenetet:
Virgács nem kell melléje,
Mert jó gyerek leszek!
Varga Magda: Megjött Télapó
Csakhogy itt vagy Télapó,
Jaj de régen várunk,
Tedd le nehéz zsákodat,
Pihenj meg minálunk.
Hallgasd meg, hogy mit tudunk,
Mennyi kedves verset,
Jól van, gyere kisfiam,
Szavalj hát el egyet.
Peti gyerek bátran áll
Télapó elébe,
Meghajol, de jaj a vers
Nem jut az eszébe.
Télapó csak mosolyog,
Belenyúl zsákjába,
S pityergő Petinek
Almát nyom markába.
Varga Magda: Télapóvárás
Itt van a tél, kis falunkra
Hulldogál a hó,
Útra készül nemsokára
A jó Télapó.
Siess hozzánk Télapó, mert
Várunk már nagyon,
Hullj havacska, hogy szánkója
Csússzon hátadon.
Ha valahol elakadnál,
Üzenjél nekünk,
Mi innen az iskolából
Eléd sietünk.
Segít majd a szánkót tolni
Sok ügyes gyerek,
Útközben még dúdolgatunk
Szép énekeket.
Hogyha mégis elfáradnánk,
Lesz annyi eszünk,
Hogy a szánkó könnyebb legyen
Mindent megeszünk.
Varga Magda: Jön a Télapó
Bokron, fákon csillogó
Fehér zúzmara.
Megjött már a várva várt
December hava.
Útra kelt már Télapó,
S ha minden gyerek jó,
Szárnyakat kap az a nagy
Öreg vasszánkó.
Erdőn, mezőn át szalad
S amíg ideér,
Télapó nagy bundáját
Belepi a dér.
Csingi – lingi, csingi – lingi
Csilingel a szán,
Kis mókuska integet
Utána a fán.
Falu szélén áll egy kis
Madáretető,
Télapó a zsebéből
Magot szed elő.
Madárkáknak ünnepi
Asztalkát terít,
Merre csak jár Télapó
Mindenütt segít.
Csingi – lingi, csingi – ling,
Hali – hali – hó,
Nemsokára nálatok
Lesz már Télapó.
Veres Csilla: Télapókor
Jégvirágos téli éjben
visít a fagy, hull a hó,
szarvashúzta csengős szánján
útjára kél Télapó.
Kis csizmácska, prémes bakancs,
tükörfényes valahány,
kerül bele mézes füge,
cukorszív meg fahuszár.
Télapónak puttonyában
varázslatból van elég,
ablakokon bekukucskál,
üres cipő van-e még?
Reggel a nagy gyereksereg
ámuldozik: hull a hó!
Álmok lepte téli éjben
itt is járt a Télapó!
Veress Miklós: Mese a Mikulásról
Erdő mélyén farakás,
Ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint kalács
Szakálla, mint faháncs.
Csalogasd ki, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Dalolj, dalolj havakat,
Álmodj paplanod alatt.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázsos palást.
Úgy látsz át a süvegén,
Mint az ablak üvegén.
A puttonya félvagon,
Szánja vihar a havon,
Éjszakába ne tekints-
Meglesz reggelre a kincs.
Ott lakik ám a kalács
Ízében a Mikulás.
Szeme. Mint a hópehely,
Hogyha csillog, énekelj!
Veress Miklós: Mese a Mikulásról
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy repül egy messzi házig.
Csengője a hópehely,
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta a varázs a palást,
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Mert ha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra.
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova-
Röpítené fagylova,
A helyén meg, ide nézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis – teli cipőd, csizmád.
Wagner Ildikó: A Mikulás
Itt van már a december,
Jaj de jó, jaj de jó.
Nemsokára megjön
A jó öreg Télapó.
Miklós napján érkezik,
Hat szarvas húzza szánját,
Ablakba tett kis cipők
Fényesen várják.
Hajnalodik, csillagok
Szaladnak elé,
Amint ballag a Mikulás
Már hazafelé.
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza – rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Z. Tábori Piroska: Isten hozott
Isten hozott, Mikulás,
Mit rejt a nagy zsákod?
Jó gyermeknek minden jót,
A rossznak virgácsot!
Z. Tábori Piroska: Mikulás apónak
Mikulás apónak
Jaj, de nagy a zsákja!
Aki amit szeret
Benne megtalálja.
Csörög a friss dió,
Mosolyog az alma,
Ki nem fogy belőle,
Akárhogy folytatja.
Akad benne más is,
Könyv, cukorka, játék,
Minden jó gyermeknek
Aranyos ajándék.
Z. Tábori Piroska: Ki jár ott…
Ki jár ott az úton
Sötét éjszakában?
Kezében kampós bot,
Hátán teli zsák van.
Mosolygós a képe,
Fehér a szakálla,
Hét mérföldet is lép
Hatalmas csizmája.
Megáll minden háznál,
Kinyílik az ablak.
Valamit tesz – vesz ott,
Aztán tovább ballag.
Kis cipő, nagy cipő
A száját kitátja,
Mind a jó Mikulás
Ajándékát várja.
Egyik kicsi cipőt
Telirakja jóval,
Másikat vesszővel,
Finom suhogóval.
Van itt aztán reggel
Nevetés meg sírás:
Minden ablak mellett
Ott járt a Mikulás.
Zahorán Ádám: December
Három napja hull a hó,
Sítalpat köt Télapó!
Munkát vállalt, jó sokat:
Fenyőfákat válogat.
Lerázza a havat róla,
És cukorral cicomázza.
Zamecsnik Tamás: Mikulás vagy Télapó
Miközben a kisgyerek alszik a pamlagon,
Egy rejtélyes alak kopogtat az ablakon.
Ez nem vitás,
Ő biztosan a Mikulás.
Egy ősz szakállas apó,
Kinek másik neve Télapó.
Puttonya nagy és teli,
Minden gyermek kedveli.
Felkeresi Szabót, Kist és Kovácsot,
Nem kedveli a virgácsot,
Inkább örömet és ajándékot hoz,
Melyről minden gyermek álmodoz.
Mérlegeli egész évi tetteinket,
S ez alapján jutalmaz meg minket.
Szíve nagy és lelke jó,
Hisz ő a jóságos Télapó.
Zelk Zoltán: Mikulás
Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
Csillagok szállnak fölötte,
S vígan fut véle a szél.
Világjáró a csizmája,
Átlép várost, falvakat,
De olykor megáll elidőz
Egy – egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét,
Amelyben gyermeknevek
Vannak gondosan felírva,
S nézi: jó vagy rossz gyerek.
Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor…
S már továbbmegy – szél és felhő
Sem érheti utol.