Petőfi Sándor Általános Iskola, Diákotthon és Zeneiskola által összeállított műsor
(Kondoros)
Idő: kb 25 perc
Instrukciók: A 16 szereplő félkörívben áll fel a nézőkkel szemben. A két narrátor középen helyezkedik el. A narrátorok rögzített mikrofonokba mondják a szöveget, a szereplők vagy egymásnak adják át a mikrofont, vagy rögzített mikrofon elé lépnek ki párosával.
Az énekkar és a kórus a szereplők két oldalán álljon fel. A zenei betéteket előadóknak és lejátszóknak a szereplők előtt-oldalt biztosítsunk helyet. A gitárkísérettel bemutatott zeneszám (Ha én rózsa volnék) előadói a félkörív közepére mehetnek, ha rájuk kerül a sor.
Háttérdíszítésként javasoljuk a forradalom jelképét, a lyukas nemzeti színű zászlót egy sötét drapérián elhelyezve. Felette és alatta az 1956-1989 dátumok szerepelhetnek a forradalomra és a harmadik köztársaság kikiáltására utalva.
A narrátorok előtt középen, kis asztalon virágdíszítés lehet gyertyákkal, amiknek a későbbiekben funkciója lesz.
1. narrátor:
Most énekeljük el együtt a Himnuszt!
Zene:
Erkel Ferenc – Kölcsey Ferenc: Himnusz
Az iskolai énekkar előadásában, zenei kísérettel, a tanulók közös éneklésével:
Zene:
Beethoven: Egmont nyitány (részlet)
Lassan elhalkul.
1. szereplő:
Sinka István: Üdv néked ifjúság
Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép!
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
Így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezer évben
Vérrel és vassal tanítja zsarnokát.
1. narrátor:
1945 áprilisában véget ért a második világháború. Az ország romokban hevert. A magyar nép óriási erővel látott hozzá a haza újjáépítéséhez. Az országot megszálló szovjet csapatok segítségével azonban olyan emberek kerültek hatalomra, akik rútul becsapták a népet. Függetlenséget, szabadságot, jólétet hirdettek, de valójában zsarnokság nyomorította a népet.
2. szereplő:
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (részlet)
„… Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget …
Tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobában …„
2. narrátor:
Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az az ifjúság körében váltott ki először nyilvános szervezkedést. Az egyetemisták 16 pontban foglalták össze követeléseiket.
3-4. szereplő:
Egymásnak váltva.
Követeljük:
– a szovjet csapatok azonnali kivonását,
– új kormányt Nagy Imre vezetésével,
– a bűnös vezetők leváltását és bíróság elé állítását,
– szabad, többpárti választásokat,
– teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot,
– a Kossuth–címer visszaállítását,
– március 15-e nemzeti ünneppé, október 6-a nemzeti gyásznappá nyilvánítását!
1. narrátor:
A diákok 1956. október 23-ra tüntetést szerveztek Budapesten. A tömeg délután a Petőfi-szobortól a Margit-hídon át a Bem térre vonult. Itt sok nemzeti színű zászlóból kivágták a sztálinista címert. A Parlament előtt már százezres tömeg követelte Nagy Imrét a kormányba.
5. szereplő:
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (részlet)
„… Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca. …”
Zene:
Beethoven: Egmont nyitány
Egyre erősödik, majd elhalkul.
2. narrátor:
Este fél tíz körül a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úton álló Sztálin-szobrot, a zsarnokság jelképét. A Rádiónál a tizenhat pont beolvasását követelték, ezt azonban megtagadták tőlük. A feldühödött tömeg jelszavakat skandált.
6-7-8. szereplő, majd a kórus együttesen:
„Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”
„ Ruszkik haza!”
„Aki magyar – velünk tart!”
1. narrátor:
Sötétedéskor eldördültek az első lövések, megindult a fegyveres harc.
Zene:
Mozart: Requiem – Lacrimosa dies illae
Halkan szól a szöveg alatt, egészen a következő zeneszámig.
9. szereplő:
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (részlet)
„… Piros a vér a pesti utcán,
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.
Piros a vér a pesti utcán,
munkások – ifjak vére folyt,
– a háromszín – lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót. …”
2. narrátor:
Másnap, 24-én reggel szovjet tankcsapatok vonultak be Budapestre a felkelés elfojtására. Az idegen katonaság megjelenésével a felkelés nemzeti szabadságharccá változott.
1. narrátor:
A főváros számos pontján fegyveres ellenállók vették fel a harcot.
A harcosok között sok volt a tizenéves pesti srác.
2. narrátor:
Az inkább megfélemlítésnek szánt szovjet beavatkozás kudarcot vallott.
Zene:
Szörényi Levente-Bródy János: Ha én rózsa volnék (részlet)
Az énekkar előadásában, gitár kísérettel:
„Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék.
Minden áldott este, fényben megfürödnék.
És ha egyszer engem, lánckerék taposna,
Alattam a föld is, sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék.
Mindenféle szélnek haragosa volnék.
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének.
S nem lennék játéka, mindenféle szélnek.”
2. narrátor:
A fordulat október 28-án következett be. Nagy Imre miniszterelnök a forradalom oldalára állt. Tűzszünetet rendelt el és „nemzeti demokratikus mozgalomnak” nyilvánította a megmozdulásokat. Újra a Kossuth-címer lett a hivatalos állami jelkép, március 15-e pedig ismét nemzeti ünneppé vált. Újjáéledt a többpártrendszer is. A kormányfő kérte a szovjet csapatok kivonását Budapestről, majd az országból.
10. szereplő:
Ady Endre: A Tűz csiholója (részlet)
„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek,
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.„
1. narrátor:
November 1-re országszerte megszűntek a harcok. Magyarország ezen a napon kilépett a Varsói Szerződésből, és semleges államnak nyilvánította magát.
Néhány napra szabad ország lettünk.
11. szereplő:
„Ez volt hited a szent, a nagy eszme,
te sokat vádolt ifjúság.
Ezért nyílott ki meleg véred,
Mint frissen bomló rózsaág.
Fent lobogsz már a csillagokban
S örök fényeddel üzened:
Örökké él a hősök népe,
Örökké él majd nemzeted.„
Zene:
Chopin: C-moll etüd – Forradalmi etüd (zongorán előadott élőzene)
2. narrátor:
1956. november 4-én vasárnap hajnalban megindult az elsöprő erejű szovjet támadás a magyar forradalom eltiprására.
5 óra 20 perckor a Szabad Kossuth Rádióban hangzott el Nagy Imrének népéhez intézett utolsó szózata:
12. szereplő vagy eredeti hangfelvételről lejátszva:
Nagy Imre felhívása, Szabad Kossuth Rádió, 1956. november 4., 5 óra 20 perc
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke! Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!„
Zene:
Mozart: Requiem – Lacrimosa dies illae (halkan megszólal, majd a következő zenei betétig szól)
1. narrátor:
A túlerő egy hét alatt felszámolta az ellenállást.
13. szereplő:
Zas Lóránt: Novemberben
„Novemberben sírnak az utcák,
novemberben sírnak az emberek.
Novemberben Budán és Pesten
nevetni nem lehet.
Novemberben a Farkasréten
halottak napi mise-csend fogad.
Novemberben fehér virággal
fedik a sírokat.
Novemberben égnek a gyertyák.
Kicsinyek, teltek, véznák és nagyok.
Novemberben földig hajolnak
a sötét kalapok.„
Instrukció: A vers alatt két szereplő lassan előre lép és meggyújtja a gyertyákat.
14. szereplő:
Albert Camus: A magyarok vére (részletek)
„… A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellet elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha , sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.
…Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.…
… Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet – bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke. …”
Zene:
Liszt Ferenc: 14. rapszódia
Egészen a Szózat felcsendüléséig szól.
15-16. szereplő felváltva mondják a versszakokat:
Ernesto Pinto: Dal azokról, akiket a holnap megkoszorúz (részletek)
Áldottak az özvegyek,
kik a holt apák puskáját a fiak kezébe adták,
a műhelyben a helyükre álltak és a mezőkre mentek.
Az ósdi tűzhely általuk parázslik fel újra
s a fiatal búza beérik az olajfák árnya mellett
Áldottak a gyerekek,
kik búgócsigáik sarokba téve rohantak tankok ellen
s utolsó sóhajukkal anyjukat hívták és a hazát.
Általuk szállnak vissza a lepkék és ragyog a lég
s víg nevetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát. …
Áldottak a diákok,
kik zsongó iskolákból az utcára rohantak
zsebükben töltényre cserélve át a ceruzákat.
A madarak általuk hozzák vissza a napok virágát,
a nyíló körtefákon meg a tavasz fehér ruhát kap.
Áldottak a munkások,
kik testükkel harcolták meg az utca harcát
és az ismeretlen szabadságot a porból kiáltva hívták.
Értük a gyárkémények ajkán új zsoltárok fakadnak
és a házak ablakán, mint a nap süt be az igazság…
Áldottak az öregek,
Kik merészebbek és bátrabbak voltak a fiataloknál
géppisztolyok ellen mellük falát emelve.
Általuk őrizhetik majd nagyapák az unokákat
olcsó pipájuk kereken szálló füstjén merengve.
Áldott légy Budapest,
lerombolt falaiddal és megcsonkított szobraiddal
széttört hídjaiddal és földre sújtott tornyaiddal.
Áldott légy Budapest,
gyászodban, megkínzatásodban, szivárgó sebeidben,
mert csorgó véred lemossa földünk gyalázatát
és halottaid nyomában biztos lábaddal indul a
szabadság.
2. narrátor:
A történelem kereke végül úgy fordult, hogy a hősök áldozata nem volt hiába való.
1989. október 23-án – a forradalom 33. évfordulóján – Szűrös Mátyás a parlament akkori elnöke az Országház ablakából kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.
Zene:
Egressy Béni-Vörösmarty Mihály: Szózat – az iskolai énekkar előadásában zenei kísérettel